A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - Vétkes bukás és cégbejegyzés elmulasztása

Mindazonáltal, noha az idézett szakasz három pontja terheli s bukásával tetemes kárt okozott hitelezőinek, tekintettel a fennforgó túlnyomó enyhítő körülményekre s főleg a vádlott agg korára s hogy a hatósági bizonyítvány szerint teljesen elszegényedve napszámmal keresi élelmét s ebből tartja fenn két kis árva unokáját is, kik vádlottnak hos?zabb ideig tartó fogsága által szenvednének ártatlanul: a btk. 9l. teának alkalmazásával a raásodbiróság Ítélete helybenhagyandó volt. (1887. október ll-én, 1,019. sz.) A magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság teljesülési döntvénye. 38. szám. Ha valaki IV. oszt. kereseti adó tárgyát képező több rendbeli illetményt élvez, ilyen esetben a IV. oszt. kereseti adó az illetmények külön vett, vagy összevont összege után állapitandó-e meg? {Az 1887. évi 5,102. számhoz.) Határozat: Ha valaki IV. oszt. kereseti adó tárgyát képező több rendbeli illetményt élvez, üyen esetben a IV. oszt kereseti adó az illetmények összevont összege után állapítandó meg-. Indokok: A IV. oszt. kereseti adó megszabásáról, a kereseti adóról szóló 1875. évi XXIX. t.-c. V. fejezete intézkedik, hol a 26. i--ban határozottan meg van állapítva, hogy a IV. osztályba tartozó adókötelesek minő összegű évi fizetés után minő összegű keresetadót fizetnek. Ugyanabban a fejezetben a 2S. §. első bekezdése a következő intézkedést tartalmazza: »Adó alá eső jövedelműi vétetik az összes rendes fizetés, nyűg-, kegy- vagy tiszteletdíj, szóval minden járandóság, mely az ő. §. IV. e) pontja szerint nem adómentes.« Eme két rendbeli törvényes intézkedés egybevetéséből következik, hogy a 2 !. §-ban a fizetések magasságához képest fokozatosan emelkedő adó alapját a fizetések összesége képezi, tekintet nélkül arra, hogy azokat az illető egy vagy több helyről húzza e? Az ellenkező felfogás, vagyis hogy a különböző helyről élvezett s a IV. .oszt. kereseti adó alá tartozó járandóság különkülön vonandó adó alá, nemcsak az arányos megadóztatás és az egyenlő teherviselés elvébe ütköznék, de annak a kereseti adóról szóló törvényből meríthető jogalapja sincsen. Ellenkeznék ez az arányos teherviselés elvével, mert a IV. oszt. kereseti adónak ily értelembeni elkülönített megállapítása esetén az, ki egy helyről például 6,000 frtnyi fizetést élvez, fizetni; 300 frt adót, ellenben az, ki szintén 6,000 írt illetményt, de két helyről 3,000 + 3,0ü0 frtjával húz, fizetne 75 + 75 frt, vagyis együtt véve 150 frt adót, tehát egyenlő illetmény után épen a felét annak, mit az előbbi. De az adónak ilyetén elkülönített megállapítása a kereset adóról szóló törvény többi szakaszaiból sem magyarázható ki. Az 1875. évi XXIX. t.-cikknek a kereset adó tárgyáról és osztályairól szóló I. fejezet 3. §-a ugyanis, mely ellentétes felfogásra okot szolgáltathat, határozottan azt rendeli, hogy : »Azou adóköteles, kinek különböző foglalkozásból eredő többféle keresete van, mindenik kereset után a megfelelő adókulcs szerint, külön rovandó meg kereseti adóval.« A törvény eme szakaszának, szembea az 1875. évi XXIX. t.-c. 28. tj-ának határozmányával, más értelmezést adni nem lehet, minthogy az, a ki több vállalatból, vagy kereset, illetőleg jövedelemforrásból húz jövedelmet, minden kereset után a megfelelő adókulcs szerinti azon osztályú kereseti adóval rovandó meg, a mely kereseti adóosztályba keresete vagy foglalkozása tartozik; például iparüzleti kereset a keresetadó I-ső vagy III-ik, föld-, ház-, tőkejövedelem után a Il-ik és az állandó illetmény után a IV-ik osztályban. Kétségtelenebbé teszi ezt az egyenes adó, törvények és szabályok hivatalos összeállítása I. kötetének a keresetadóról szóló III. része 17. §. után következő 1. jegyzet 13. b) pontja, mely szerint a keresetadó IV. osztályába tartozó jövedelemvallomásban az összes rendes fizetés, nyűg-, kegy- vagy tiszteletdíj stb. kiteendő; miből félremagyarázhatlanul ismét az következik, hogy ha azoknak az illetményei, kik az 1875. évi XXIX t.-c. 31. S-a értelmében állandó fizetésből eredő keresményüket bevallani tartoznak, összesítve vonatnak adó a]á: ép ugy összesítve adóztatandók meg azoknak az illetményei is, kik az idézett törvénycikk 32. és 33. §-ai értelmében, külön vallomást adni nem tartoznak. A különbség az előző pontban emiitett két rendbeli adókötelezettek között csak az. hogy a 32. és 33. §-ban emiitettek illetményeit a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek, illetve állami pénztárak kötelesek bevallani, a törvényes módón kivetett keresetadót, külöuböző illetmények egybevonása esetén, abban a részarányban, mely az arra törvény szerint hivatott kivető közeg által jogerősen megállapítva és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak és egyletnek avagy állami pénztárnak beszedés végett átutalva lett, tőlük beszedni és az állampénztárba beszolgáltatni. Ezekből az okokból ki kellett mondani, hogy ha valaki IV. oszt. kereseti adó tárgyát képező több rendbeli illetményt élvez, ilyen esetben a IV. oszt. kereseti adó az illetmények összevont összege után állapítandó meg. ;; Kelt Budapesten, a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak 1887. évi december hó 14-én tartott teljes tanács üléséből. Hitelesíttetett a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak Budapesten, 1887. évi december hó 16-án tartott teljes tanács ülésében. A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozataiból. Biztosítási kötvények visszteher mellett fórtént engedményezése után, az ill. díjjegyzék j2. t. 2. g) pontja alapján a visszteher értékétől III. fokozat szerinti illeték jár. íi88j. évi szeptember 17. 12,712.) Az illetéki díjjegyzék 8g. tétel IX. pontja alapján, a részvények után járó kamatok és osztalékok szelvényeitől fizetendő II. fokozat szerinti bélyegilleték: csak a szelvényekre tényleg kifizetett összegektől jár. {1887. szeptember 27. 2,808. sz. aj 1. A részvénytársaságok egyesülése folytán kibocsátott új részvények is: az ill. díjj. 89. t. I. B. a) pontjában meghatározott bélvegilleték alá esnek. 2. Az egyesülés folytán megszűnt társaságok ingatlanainak az újonnan keletkezett egyesült részvénytársaságra fórtént telekkönyvi átíratása után, az ill. díjj. 16. t. A. b) pontja alapján, érték szerint /9/io°/o illeték jár. (18S7. szeptember 27. g,$6o. sz. a.) Ha a bíróság ítéletében valamely zálogjognak az arra bekebelezett alzálogjoggal együttesen lecnd 'í törlését rendeli el, az ítéleti illeték megszabásánál nem a zálogjog és alzálogjo^ értékösszege, hanem csakis a zálogjog értéke vehető alapul, a mennyiben t. i. a terhelt ingatlan értéke ennél nem csekélyebb. (1887. augusztus 1. 8,601. sz. a.) Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Csődök: „T. Arnstein" e., pozsonyi tszék, bej. jan. 20, félsz. jan. 31. csb. dr. Gráf Vilmos, tmg. Zeniek Károly. — Habn Salamon e., szegzárdi tszék, bej. febr. 9, félsz. márc. i), csb. Szentpétery József, tmg. dr. Steiner Lajos. — Schöuberg és Olary e, csődben meghosszabbíttatott a bej. és félsz, határidő és pedig bej. febr. 15, félsz. márc. •">. —A. felső zempléni köles in- és takarékintézet e., s.-a.-ujhelyi tszék, bej. febr. 1, félsz. febr. 22, csb. Kováts Antal, tmg. Roseuthal Sándor. — Löft'hr Aroil e., b.-gyarmati tszék, bej. jan. 3l, félsz. febr. 18, csb. dr. Imrik Péter, tmg. Tantossy Emil. Pályázatok: A győr-szt.-mártoni jrbságnál járásbirói áll. dec. 30-ig. — A szakolczai jrbságnál j á r á s b i r ó i áll. dec. 3 l-ig. — A kassai jrbságnál a 1-b f r 6" i áll. dec. 3l-ig. — A nagymarton! járásbíróságnál a 1bírói állás december 31-ig. — Az eperjesi törvényszéknél aljegyzői áll. jan. l-ig — Az ó-becsei jrbságnál a 1 b i r ó i áll. jan. l-ig. — A zalaegerszegi tszéknél II. oszt. jegyzői áll. jan. l-ig. — A paksi jrbs.ign.il díjas joggyakornoki áll. jan. 17-ig. — A tekéi jrbságnál a 1 b i r .< i áll. jan. 3-ig. — Az ipolysági tszéknél aljegyzői áll. jan. 4-ig. N\onntott u »Pesti könyvnyomda-részvény-lársaaa<|«-niíl. (H ld-utra . s/rím.)