A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - Vétkes bukás és cégbejegyzés elmulasztása

2C6 A JOG. 1 n d o-k O k : Minthogy a peres felek között jelen pert megelőzőleg 92,000 frt iránt lefolytatott perben, e helyen az 1883. évi május 22-iki <il7. szám alatt hozott Ítélettel már jogérvényesen megállapittatott, hogy a felperes által alpereshez intézett s a fennebbi perben 5. és 6. szám alatt, a jelen perben pedig 3. és 4. szám alatt csatolt és alperes beismerése szerint a fentiekkel azonos levelekben foglalt ama kifogásnak, mely szerint alperes lo4,()00 frtnyi tartozásának visszafizetését becsületbeli kötelességének ismerje, más értelem nem tulajdonitható, mint az, hogy felperes köve élését alperesnek el nem engedte és ennek, mint jogilag fennállónak, visszafizetését alperes kedvezőbb vagyoni helyzetbe jutásának esetére, egyéb biztosíték hiányában ennek bee. ülete lekötésével akarta biztosítani, ezekhez képest tehát alperesnek jelen perben első sorban felhozott abbeli védekezése, mely szerint az alperes által különben elismert becsületbeli kötelezés perbeli elmarasztalás alapjául nem szolgálhatván, tehát felhozott kereseti követelését törvény utján érvényesíteni jogosítva nincsen, ugyan figyelmen kívül hagyandó volt, mindazonáltal a másodbirósági ítéletnek helybenhagyása mellett felperest keresetével ez idő szerint elutasítani kellett: mert azt, hogy alperes oly kedvező vagyoni helyzetben van, melynélfogva a kereseti követelést a felperes által jelzett, vagy akár esetleg kisebb részletekben visszafizethetné, felperes nem bizonyította, söt ellenkezőleg az A. László és L. Antal magyar földhitelintézeti igazgatók által kiállított és peres feleknek az 1885. évi 11,085. szám alatti, közös kérvényéhez csatolt bizonyítványnál alperes igazolta, hogy az IS84. évi június hó 30-án a magyar földhitelintézet szolgálati kötelékéből alperes kilépvén, ugyanekkor a nevezett intézettől húzott, a per során felperes által kielégítési alapul elfogadott fizetése, ugy egyéb jutaléka is beszámíttatott és alperes nevezett intézettől sem fizetést, sem nyugdíjat nem húz, ekként vagyoni helyzete annál, melyben az 1881. évben volt, kedvezőbbé nem vált, azt pedig, hogy a keresetben jelzett s ez időszerint megszűnt jövedelmi forráson kivül alperes még más jövedelemmel birna, felperes nem is állította. Rés judicata a p>rben nem állott félre nézve nem keletk ezhetik. Az igényével perre utasított, de keresetét a kitűzött határidőben be nem adó örökösnek öröklési ifrénye az öröliség átadását és megítélését nem akadályozhatja ugyan, de annak dacára éivényesithetö marad. A nagy-kanizsai kir. törvényszék: Győrffy János ügyvéd által képviselt R. József György és R. Imre felpereseknek, dr. Rothschild Samu ügyvéd által képviselt ifj. T. György L r. és a nem védekezett nagyrécsei róm. kath. egyház 11. r. alperes elleni, néhai R. György utáni örökség iránti perében következő ítéletet hozott: Felperesek keresetükkel elutasittatnak, stb. Indokok: Minthogy a R. György hagyatékaként keresetbe vett ingatlanok és ingók a XI. jegy alatt ide csatolt hagyatéki iratok szerint a néhai L. Erzse, R. György özvegye később férj ifj. T. Györgyné hagyatékában ez utóbbinak végrendelete szerint is bent foglaltatnak és a mennyiben az ingók természetben nem volnának meg, azok becsértéke néh. L. Erzse egyéb hagyatéki vagyonából kéretik megitélni s minthogy továbbá L Erzse hagyatéka, e címen tehát az állítólagos szóbeli végrendelet alapján L. Érzsére háramlott R. György-féle hagyaték iránt is ifjabb T. György végrendeleti örökösén kivül néh. L. Erzse utáni oldalági törvényes örökösödési címén L. Anna özv. K. Istvánné is öröklési igényt táplál s törvényes öröklési jogcímmel bír is, de a perre utasító végzésben is öröklést igénylőnek jeleztetett s minthogy felperesek nem igazolják, de nem is állítják, hogy L. Anna a néhai L. Erzse hagyatéka iránti törvényes öröklési igényével elutasittatott volna, s igy mindaddig, mig az ifjabb T. György és L. Anna közti örökösödési ellentétes igény bíróilag eldöntve nincs, felperesek keresete tekintetében ép oly érdekelt félnek tekintendő L. Anna törvényes öröklési jogcíménél fogva, mint ifj. T. György végrendeleti öröklési jogcíme alapján, s mert az összes örökösök perbe vonása nélkül az öröklés kérdésében határozni, jelen esetben, L. Anna perben nem állása miatt, néhai R. Ferenc végrendelete érvénytelenségének kérdését eldönteni s igy felperesek öröklési igényét megállapítani nem lehet s ugyanezen okból I. r. alperes örökösödési joga tekintetében sem lehet érdemi határozatot hozni, stb. (l886- évi február hó 11-én 4,860. sz. a.) A budapesti kir. ítélö tábla: A kir. tszék ítélete., indokolásánál fogva helybenhagvatik, stb. (1886. november hó 2-án 19,000. sz. a.) A magy. kir. (Juria : Tekintve, hogy L. Anna az öröklési eljárás folyamán bejelentett igényével perre utasíttatván, de keresetét a kitűzött határidőben be nem adván, az 1868 : L1V. t.-c. 590. §-a súlya alá esik úgy, hogy öröklési igénye az örökség átadását, vagy megítélését nem akadályozhatja, de res judicata a perben nem állott félre nézve különben sem keletkezhetik : mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik; a jelen per, tekintet nélkül L. Anna öröklési igényére, érdemileg eldönthetőnek mondatik ki és az első bíróság utasittatik, hogy az ügyet, a netán szükségesnek mutatkozandó bizonyítási eljárás befejezése után érdemlegesen bírálja eli (1887. aug. 30-án 354. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Ámbátor a k. 1. 347. é-. 352. §-ai a vevő, illetve eladónak azon jogot adják, hogy bizonyos esetben tőzsdei árral nem biró árút hiteles személy közben jöttére] nyilvános árverésen eladhassák, ezen árverés bírói nton is elrendelhető. A marmaros-szigeti kir. törvényszék (1886. évi nov. 1. 7,049,86. sz. a): A marmaros-szigeti kir. kincstári ügyészségnek H. Hersch ellen 983 frt 361/., kr. s jár. iránti perében végzett: Az. A. alatti árverési jegyzőkönyv és a kereskedelmi törvény 252. §-á alapján a H. Hersch által Kabolya-Polyánán az erdőkincstártól 811 frton megvásárolt, a Bí alatti kimutatásban részletesen megjelelt faáruknak elárvereztetése elrendeltetik és ennek a marmarosszigeti kincstári ügyészségnek vagy megbizotijának kózbenjötte melletti foganatosítása végett a rahói kir. járásbíróság azzal kerestetik meg, hogy a befolyandó vételárat bírói letétbe helyezni és az eladás után H. Hersch felső-visói lakost értesíteni sziveskedjék. A budapesti kir. itélö tábla (1887, május 31. 1,468/87. sz. a.): A kir. törvényszéknek felfolyamodással megtámadott végzését, azt követő eljárását és az annak alapján foganatosított árverést megsemmisíti, a m.-szigeti kir. kincstári ügyészséget 7,()49/8G. SZ. alatt beadott árverés iránti kérelmével elutasítja stb. mert az árverési kérvényben felhozott 352-ik §. feljogosítja ugyan az eladót az át nem vett árúnak a fizetésben késedelmes vevő rovására a ki t. 347-ik §-ában foglalt határozatok megtartása melletti elaclhatására, minthogy azonban az utóbb hivatkozott törvényhely értelmében az eladás nem a bíróság, hanem hiteles személy közbenjötte mellett eszközlendö, a hiteles személy fogalma pedig a bíróságnak mint ilyennek fogalmával nem azonosítható, minthogy továbbá sem a kereskedelmi törvényben, sem a kereskedelmi eljárásban egyebekben sem foglaltatik oly intézkedés, melyből következőleg a k. t. 347-ik i;-a értelmében megtartani kívánt nyilvános árverés foganatosítása a bíróság hatásköréhez lenne utalva. a kért árverés foganatosítására az eljáró bíróság nem illetékes. A magy. kir. Curia : A kir. itélö táblának végzése megváltoztatik és az első bírósági végzés és a foganatosított árverési eljárás megsemmisítésének helye nem találtatik. Indok : A kereskedelmi törvény 347. és 352. §§. a vevő illetve eladónak azon jogot adják, hogy bizonyos esetekben tőzsdei árral nem biró árút hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverés utján eladhassák. Ezen törvényszakaszok tehát a szóban forgó jog gyakorlatánál csak hiteles személy közbejöttét s nem bírói közbenjárást rendelik, a nélkül azonban, hogy kizárnák a bírói kiküldöttnek mint hiteles személynek közbenjöttét, — a kereskedelmi ügyekben követendő eljárás tárgyában 1881. évi november l én 3,269. sz. a. kiadott igazságügyin, rendelet 10. §. pedig a kereskedelmi törvény 347. §-ban felsorolt eljárást a járásbíróságok hatáskörébe utalván, kétséget nem szenved, hogy a fél, ki ama törvény alapján valamely árút nyilvános árverésen eladni kiván, e célból bírói személynek kiküldetését is kérelmezheti. Habár tehát az idézett igazságügyin, rendelet értelmében, a bírói személy kiküldésére a járásbíróság s nem a törvényszék van hivatva, s e szerint téves az, hogy a jelen esetben ezen intézkedés a m.-szigeti törvényszéknél s nem közvetlenül az illető járásbíróságnál kéretett s rendeltetettel, mindazonáltal nem forog fenn ok arra nézve, hogy e végből a törvényszéki s az annak folytán foganatosított árverés megsemmisíttessék, mert a.. bi,rÓi ,szem^'y kiküldetése az erre hivatott járásbíróság részéről történvén, s az árverésen kiküldött által foganatosíttatván, a fennidézett szabályrendelet kívánalmának elég tétetett. (1SH7. nov. 29 954. v. sz )