A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - Vétkes bukás és cégbejegyzés elmulasztása

A J OG. 445 birtokost, hogy az ingatlant neki adja át, zálogbirtokos azonban azon okból, hogy ö annak folytonos és békés birtokában van 1841-töl kezdve s a zálogos szerződésben kikötött 32 év még 1873-ban eltelt, a nélkül, hogy 1 év alatt ellene a zálogvisszaváltó per megindittatott volna s vevő sem szerezhetvén több jogot, mint mennyivel jogelőde, t. i. végrehajtást szenvedett birt, ennek visszaváltási joga pedig elévült, ezt egyszerűen megtagadta. Ez lévén a tényállás, kérdés: mit vett hát meg tulajdonkénen árverési vevő ? ,r • T 1 Kovács Lajos, ügyvéd Kis- Vá rdáu. II. (Felelet egy nyilt kérdésre.) A »Jog« .V. számában foglalt nyilt kérdésre következő a válaszom: Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a tényállásban az ügylet helytelen nevet kapott. A föld felületét s annak felső rétegeit nem lehet eladni, hanem csak bérbe adni, másnak arra haszonélvezeti jogot (ususfructus) engedni, a minek közönséges szerzésmódja a szerződés. Y.-nak tehát X. ingatlanára agyagásási joga van. Nevezzük azt akár kibérlési, tehát személyes jognak, akár szolgalomnak, tehát dologi jognak (jus in re aliena) ez a vonandó következtetéseken mit sem változtat. Ismert dolog, hogy az ususfructus — e helyen a jogunkban ismeretlen usus-ról nem beszélünk — átruházható, a forgalom tárgya, nem forog fenn tehát kétség, hogy végrehajtás alá vonható. De minthogy a haszonélvezet, mint szolgalom, ritkábban jelentkezik, hanem legtöbb esetben, mint egyoldalulag át nem ruházható kötelmi jog szerepel, a végrehajtási törvénynek ide vágó 213. §-a következőkép rendelkezik: »Ha a végrehajtást szenvedőt valamely ingatlannak haszonélvezete illeti, a nélkül, hogy ezen joga telekkönyvileg bejegyezve lenne : ezen haszonélvezetre, mint ingóságra, foganatosittatik a végrehajtás. A haszonélvezet azonban árverés tárgyát nem képezi és... . végrehajtási zárlat utján értékesíttetik.« A végrehajtási törvénynek ezen §-a alá vonandó tehát a közölt jogeset és pedig arra való tekintet nélkül, vájjon kötelmiavagv dologi jogot képez-e az érintett jogosítvány. Dr. Orosdy Lajos, turóC'Szent-jnartoni kir. jbirösági aljegy-'ó. Sérelmek..* Koldus ügyvédi díj megállapítása a kir. táblán és a megfeneklett igazságszolgáltatás. ÍAjánlva az igazságügyminiszter ur ö nagyméltóságának becses figyelmébe.) Fájdalom, gyakran van alkalmunk e lapok hasábjain olvasni, mikép kiválólag a felsőbb biróságok mily mostohán, sokszor nevetségesen, sőt néha botrányosan szokták az ügyvédek költségeit és díjait megállapítani. Hogy az ügyvédi kar iránti ellenszenvet kell-e kiérezni az eféle famózus megállapításokból, azt természetesen nem tudhatom, de hogy az itt közölthöz hasonló megállapítások az egész ügyvédi kar érdekeit -sérteni képesek : kétségtelen. Apasági keresetből folyó tartás képezvén ugyanis a per tárgyát, az ítéletre 12 írtos bélyeg járt. Alperes 1. bíróságilag marasztaltatván — képviseletemben — felebbezéssel élt, melynek első példányára 10 frt, második példányára 50 kr. s a felzetre 15 kr., összesen 10 frt 65 kr. bélyeget használtam fel, mely kész kiadásommal szemben a t. kir. itélö tábla — noha az alperesi érvelést elfogadván — felperest keresetével egészben elutasította, az én (alp. ügyvéd) költségeim és munkadíjaim 6,402/887. sz. ítéletével 12 írtban állapította meg, minélfogva az ügyvédi munkára, ha a bélyegkiadás leüttetik 1 frt 35 kr. jutna, de nem esik ennyi sem, mert a terjedelmes felebbezés kétszeri másoltatása 1 forint 60 krba kerülvén, munkámon felül még 25 krt kellene az ügyre fizetnem. Hát ez aztán kliensem szerint is valóságos botrány, mely megtorlásul legalább is megérdemelné, hogy az ügyet referáló táblai biró ur nevét nyilvánosságra hozzam. S hogy ezt még is mellőzöm, ügyfelemnek köszönheti, ki bár nem is biró, mégis * Ezen rovatban, progiammunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kivántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szcrieszli'ség. I mélyebb belátás és helyesebb érzékkel bir arra nézve, hogy az ügyvéd jól megérdemlett munkadíját mint kell a nevetséges bírói I megállapítás mellőzésével illendően díjazni. A példa is fényesen igazolja, hogy az ügyvéd a bírói önkényI nek teljesen ki van szolgáltatva s hogy az ügyvédi költségmegállapitások ma már bátran a jogszolgáltatási mizériák közé sorozhatok. Mizéria, jogszolgáltatási mizéria! Belőled ugyancsak bőven | kijut nekünk, itthelyi ügyvédeknek, kivált mióta a jó és gyors I igazságszolgáltatás felett őrködött igazságügyminiszteriumi volt ; államtitkár ur egy Írnoki állást beszüntetett s néhány dijnokot | szélnek eresztetett — s kiknek helyei betöltését jeles járásbiránk J egyideig hasztalan szorgalmazta. Az ügyek kiadmányozása teljesen | megfeneklett. Hasztalan intézi el a biró darabjait, ha nincs, a ki leírja. Százával hevernek az elintézett árverések, sorrendek, utal| ványok és végrehajtások, a minek aztán természetes következménye az, hogy. a már megtartott árverés után rendszerint elmúlik egv év, néha több is, míg a hitelező pénzéhez juthat. Illusztrálásul I álljon itt a számtalan közül pár példa : Az 563/87. sz. tkvi beadván} l febr. 15-én lett elintézve s csak f. évi aug. 4 én kézbesittetett ki; I a 3,154/87. kiutaló végzés április lb-án volt jogerős, május j 4-én elintéztetett s csak augusztus 7-én adatott ki; a i 4,424/87. árverési kérvény június 23. lett elintézve s november 20-án kiadva s árverés csak 1888. febr. 17-re tűzve ; az 1,224/87. sz. ügyben febr. 13-án tartott árverés ellen utóajánlat adatván be, noha már április 24-én el lett az rendelve, az utóajánlati árverés még is csak dec. 3-ra lett kitűzve. így megy ez csaknem j minden tkvi beadványunknál — a mi bizony nagyon szomorúan \ illusztrálja igazságszolgáltatási viszonyainkat — melyet, hogy megváltoztasson a rendkívüli erélyéről ismeretes igazságügymhjiszter ur — kinek azt magas figyelmébe ajánljuk — reményeivé óhajtjuk. Zsíros József, Irodalom. A magyar házassági vagyonjog, irta Jancsó Gj Budapest 1888. Kiadja Hornyánszky Viktor akadémiai könyvkereskedése. Ára 2 forint. — A magyar magánjogi irodalom monograíiális munkákban meglehetős szegény, pedig nincs kétség benne, hogy épen a monográfiák azok, melyek a jogi irodalom gyöngyszemeit képezik, mert ők a tudományos fejlődésnek és a jogi kérdések kimélyitésének föeszközei. Ezen kettős szempontból van okunk Jancsó derekas munkáját az öröm tiszta érzetével üdvözölni. Szerencsésen egyesül ebben ugy az alapos elméleti készültség, mint a gyakorlati élet igényei iránt való eleven érzék, mely utóbbi különösen szükségessé válik ott, hol a jogintézmény a családi élet finom szövetű és kényes természetű viszonyaiba kénytelen belenyúlni Jancsó munkája nemcsak alapos, hanem alapvető is egyúttal, mert az egyes felvetett kérdések ily behatóan, a források, irodalom és judikatura kimerítő feldolgozása mellett még nem voltak tárgyalva, miért nem csoda, hogy a taglalt intézmények művészien domborodnak ki keze alatt, befejezett kerekded egészet képeznek. Tévedések lesznek helyreigazítva, melyek ugyszólva honosságot nyertek már nálunk; ferde kinövések, fattyúhajtások lesznek irtogalva; kétes tapogatódzás helyébe, mely a doktrínában eleddig tért foglalt — határozott és öntudatos felfogás lép, mely eloszlatja a ködöt és magvas érveléssel győz meg bennünket a kivezető út helyes irányáról. Jancsó nehézzé — és egyszersmind könnyűvé tette a kritikus feladatát. Nehézzé azért, mert arra, a miben a kritikus fölényét a közfelfogás találja, hogy mintegy többet tudva a szerzőnél, a munkában "hibát, hézagot, rést fedezzen fel, mi szerző figyelmét elkerülte vagy látó körét túlhaladta — miben a kritikus egyidejűleg önnönmagát és tudományát is csillogtathatja, — nem kínálkozik alkalom c munkában. Könnyűvé azért válik a kritikus helyzete, mert osztatlan dicsérettel adózhatik szerzőnek, mint a kivel minden lénveges kérdés iránt egyetértésben van, nem szükséges a hibák helyreigazítása vagy tévutak feltárása érdekében egész dissertatiót írni, hanem jó lélekkel ajánlhatja a tudományos buvárlat megérlelt eredményét az olvasónak elfogadásra. De mielőtt az általános méltatásból a részletekre térnék át, szabadjon a munka anyagberendezése körül egy észrevételt tennem, melyről beismerem, hogy egyéni és Ízléstől függő, de tán mások Ízlését is tolmácsolom benne.