A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - Vétkes bukás és cégbejegyzés elmulasztása

446 A JOG. Jancsó monográfiájában több vau ugyanis a vonal alatt, mint fölött, több a kisbetűs rész, mint a kövér betűs. Egyes jegyzetei formális értekezésekké fejlödnek ki, melyek több lapra terjedvén, kénytelenitenek a visszalapozásra, hogy a megszakadt fonalra megint rátaláljunk. Szerintünk speciális munkákban az ily elemező, kifejtő és érvelések láncolatát feltáró parthi-ek a szövegbe illesztendő!;, mert osztatlanabb figyelemben részesül és jelentősége külsőleg is szembeötlővé tétetik. Helyes, hogy a judikatura lent van, valamint a tudományos hivatkozások, de az okoskodás, a viszony természetéből levonható alakítás és érvelés a szövegbe való. Jancsó munkájának jegyzeti részét tehát mellőzni nem szabad, mert ez az ő tulajdonképeni buvárlati tere, talán ennek jelképezésére helyezte mélyebbre. De végre ez merő külsőség, mi a munka érdemét nem érinti. Jancsó munkája két részre szakad. Az első rész mint általános az idegen jogrendszereket ismerteti a házassági vagyonjog körül, melynek szerző »tetemes becset« tulajdonit, mit részünkről nem osztunk, hanem inkább hajlandók vagyunk azt feltételezni, hogy ezt a »gyengébbek kedvéérU irta. Mert az, mit indokul felhoz szerző az előszóban, hogy »csak igy juthatni azon nagy eredményhez, hogy van egészen sajátos magyar rendszer* a házassági magánjogban, eléggé ismeretes és sokat hirdetett. De van ezen részben mégis egy fejezet, a Il ik, a magyar rendszer méltatásával, mi igen sikerült, melyben szerző ép oly szellemesen, mint szépen egymással szembe állítja a házastársak külön vagyonát, mint az egyéni függetlenség vagyoni kifejezőjét, a közszerzeménynyel, a hol a vagyoni különállása a házastársaknak megint egységre jut és a házasság lényét — a legbensőbb életközösségét vagyonilag is symbolizálja. A második, különös rész szól a házasfelek külön vagyonáról, a hozományról, közszerzeményről, a hitbérről és a házassági szerződésekről. Ezek közül kiválóan érdekes az első három, és kimagaslik a második és harmadik ugy terjedelme mint tartalmassága által. Mindnyájan tudjuk, hogy ismeri a magyar jog a házasfelek közti külön vagyont, de ennek kifejtését, szabatos körvonalozását Íróink meg se kisérlették. Jancsóé az érdem, hogy ezt az intézményt a derengő homályból kibontotta, a különvagyon elemeit tüzetesen felsorolja és a hozományi vagyontól élesen megkülönbözteti. De itt nem állapodik meg, hanem a külön vagyonnak a házasélet változatos viszonyai közepette érhető sorsát is kifejti. Sikeresen és meggyőzön cáfolja Zlinszky abbeli tanát, mintha a kiházasitási tárgyakban lemenők és végrendelet híján a túlélő férj örökölne, holott ez külön vagyon lévén, az ági örökösödés alá tartozik. Helyreigazítja a jegyajándék körül lábra kapott téves tant, kimutatva, hogy az nem a hozomány, hanem a külön vagyon álladékához tartozik. Egyszóval a külön vagyonról szóló cím igen tanulságos része a könyvnek. A hozomány és közszerzeményröl szóló következő címek képezik a munka leginkább kidomborított részeit, melyekben szerző különösen jeleskedik éles distinktiókban és ezekből levonható következtetésekben. Nem mind újak ezek, de kétségtelenül sok újat is tár föl Jancsó. Szinte csodálkozik az ember, hogy mindezen levezetéseket nem tették már meg mások előtte, annyira közelfekvőnek és természetszerűnek látszanak azok. így a hozomány fogalmát majdnem unisono ugy -tanítják tankönyveink, hogy mindaz, a mit a nő a férj házához beviszi hozomány, holott a bevitt vagyon lehet a nő külön vagyona is, a mi nem hozomány. Miért is a lényeg a külön vagyontól való megkülönböztetés kedvéért az, a mit a nő vagy más hozományi célzatból a férjnek átad, haszonélvezésre, ad onera matrimonii ferenda. A tér szűke nem engedi, hogy ezen intézmény körében tárgyalt mindvégig érdekes mozzanatokat egyenkint bemutassuk és méltassuk, de ajánljuk ugy a gyakorlati mint az elmélettel foglalkozó jogásznak, mert mindenki talál benne sok olyant, mely az eddigi tankönyvszerű horizontot messze túlszárnyalja és látkörünket kiszélesíti. Egy helyen akadtunk mégis olyanra, mit nem fogadhatunk el, habár de lege ferenda feltétlenül helyeselni kellene. A 110. lapon azt tanítja Jancsó — kiindulva abból, hogy a férj a hozományi javakon a házassági együttélés tartama alatt haszonélvezeti joggal bír — hogy ha a hozomány ingatlan javakból áll, a férj a hozományi haszonélvezetnek biztosítása végett, a hozományi minőségnek telekkönyvi kitüntetését eszközölheti, sőt ez szükséges, mert e nélkül megtörténhetik, hogy a hozományt nyújtó nő vagy más a hozományt elterhelvén — a hitelezők kielégítésére elvonatik a férj kezelése alól. Helyes és a hozomány rendeltetéséből kiindulva következetes az a kívánalom, hogy a férj biztosítva legyen az ily eshetőség ellen, ámde tudomásunk szerint, a telekkönyvi rendtartás nyomán a Jancsó-féle biztosítás nem eszközölhető. Ugyanis a tik, pátens 63. §., mely a telekkönyvileg bekebelezhető vagy előjegyezhető jogokat sorolja fel, nem ismeri a hozomány - haszonélvezet fogalmát, valamint az osztrák polg. törvénykönyv sem igtatta a hozományt a dologi jogok közé és igy a házassági minó! följ séröl. Felfogásunk szerint csak ugy lesz a Jancsó-féle biztositásnak telekkönyvi hatály tulajdonitható, ha a hozomány-átadásról kiállított okiratban egyenest engedélyt ad az, kitől a hozomány ered, hogy a férj haszonélvezete a hozományi jószágon bekebeleztessék. Csak ezen kerülő uton tartjuk mi a mostani törvényes állapot mellett a Jancsó által szándékolt eredményt elérhetni. Egyébként a hozományi haszonélvezet bekebelezése is csak akkor vezet biztosan célhoz, ha a hozományi ingatlanon előző teher bekebelezve nincs, mert ha van, ugy ennek kieíégitése végett eszközölhető végrehajtást nem akadályozhatja meg a hozományi haszonélvezet bekebelezése és csak az ingatlan birói vételárának maradékára fog a hozomány szorítkozni. Csak a jövő törvényalkotás körében lehet majd a férjnek a hozományi javak fölött gyakorlandó haszonélvezetét a Jancsó tervezte alakban telekkönyvileg kitüntetni. A közszerzeményt tárgyazó címről röviden referálhatunk, mert föltehetjük, hogy Jancsónak a jogászkörben felolvasott és 1882-ben kiadott hasoncímű munkája eléggé ismeretes, valamint érdemes is rá, hogy ismeretes legyen. Szerzőnek nem volt oka, az ott megalapított eredményektői jelen munkájában lényegesen eltérni, mert az is szorgos vizsgálódásnak és komoly tanulmánynak képezte kifolyását. Jelen munkája csak jobban kiszélesíti, tüzetesebben kifejti és behatóbban analizálja a közszerzemény tanát, ugy annyira, hogy az mint teljes egész áll előttünk. Kiválóan szép és polemikus részében is sikerült a közszerzemény kezeléséről is és a nő érdekében való biztosításáról szóló fejezet. Ennek ismertetésébe belemélyedni szinte ingerlő volna, valamint szerző álláspontját és bizonyítékait is feltüntetni. Azonban már úgyis túlléptük azon határt, melyet e lapok szerkesztősége ismertetésünknek szabott, miért azon óhajjal zárjuk sorainkat, vajha sok ilyen monográfia gazdagítaná a magyar magánjogot, akkor a magánjogi kodifikációnak elő volna készítve utja, valamint ezen munka is tetemesen megkönnyítette a házassági vagyonjogról alkotandó törvénytervezet készítését. j^afona J\jgr győri jogakadémiai tanár. Vegyesek. A gyakorlati birói vizsgalatok tárgyában V a j k a y Károly kir. ítélő táblai elnök a jövő félévre nézve e napokban intézkedett. E szerint a vizsgáló bízottság tagjai lettek : elnök C s a n á d y György, kir. táblai tanácselnök, vizsgáló tagok: Szabó László, Balogh Károly, Gottl Ágoston és Bolgár Emil kir. táblai birák, jegyzők: < )lsavszky Lajos és Kossovits László, biztos: Veith József. A vizsgálatokat a kir, tábla I. polgári tanácsának helyiségében (Lipót u. 10. sz. II. em.) még pedig az írásbelieket csütörtökön és pénteken délelőtt, a szóbelieket az első időben szombaton délután 4 órától 8-ig, későbben pedig szombaton délelőtt 9 órától l-ig fogják tartani. Teljes ülés volt f. hó 18-án vasárnap délelőtt a kir. táblán Vajkay Károly kir. táblai elnök elnöklete alatt. A plénum előtt Paiss Andor táblai tanácselnökké kinevezett kir. curiai bíró és K a r s a László újonnan kinevezett kir. táblai biró tették le a hivatalos esküt. Paiss Andor a IV. bűntető tanács elnökségével bízatott meg, a mely Beöthy Zsigmond távozása folytán üresedett meg és a melyet ideiglenesen Kudlik István, a IV. büntető tanács legidősebb bírája töltött be. Kársa László táblai biró a IV. polgári tanácsba osztatott be. Fölolvastatott a teljes ülésben az igazságügyministerium leirata, mely szerint Horváth Döme kir. táblai tanácselnök, saját kérelmére, nyugdíjba helyeztetik. A teljes ülés jegyzőkönyvileg adott kifejezést e fölötti sajnálkozásának. A csődök állása a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéknél. Egy váltó- és keresk. törvényszéki bírónak köszönjük a következő érdekes összeállítást: Az 1887. év elején folyamatban volt 10 csödügy, 1887.évben nyittatott 8. Összesen 18 csődügy. 1887. évben megszűnt: 1.) egyezség folytán 3. — 2.) felosztás