A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - Vétkes bukás és cégbejegyzés elmulasztása

A J OG. szabály, és feltett esetünkben az excessus mandati dacára a főnök kötelezve lesz. Melyik intézkedés helyesebb : a magyar vagy a német keresk. törvénynek-e, — erre kiterjeszkedni nem akarunk, minthogy most a kérdést csak de lege lata akartuk megfejteni. /Vétkes bukás és cégbejegyzés elmulasztása. Irta: VARGHA FERENC b.-gyulai kir. alügyész Insperger János ellen — kire nézve bizonyítottan állott, hogy kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozott s üzlece a kisipar körét túlhaladta — vádat emeltem a B. T. K. 416. § ának 2. és 3. pontja alapján vétkes bukás miatt, mert sem könyveket nem vezetett, sem mérleget nem készített. A gyulai törvényszék azonban vádlottat felmentette, azon indokolással, hogy cége bejegyezve nem volt, tehát ellenében ez okból nem rendeltetett el a kereskedelmi csőd; s igy a csődjog szempontjából kereskedőnek nem lévén tekinthető: nyilvánvaló, hogy kereskedelmi könyveket vezetni s mérleget készíteni kötelességében nem állott. Ezen kijelentés merőben téves. A B. T. K. 414. §.4. pontja azt mondja: »a csalárd bukás bűntettét követi el a vagyonbukott, ki . . . : 4. p. kereskedelmi könyveket, ha a törvény azok vezetésére kötelezte, nem vezetett. 416. §. A vétkes bukás vétségét követi el azon vagyonbukott . . . . a ki: 2. p. a 414- §. 4. pontjában megjelölt valamelyik cselekményt nem azou célból követte el, hogy ez által hitelezőit megkárosítsa ; 3. p. Kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve, cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról évenként rendes mérleget nem készit*. Á B. T. K. 414. § 4. s a 416. §. 2., 3. pontjában meghatározott csalárd és vétkes bukás activ alanya csak kereskedő lehet; még pedig a keresk. törvény 3. §-a értelmében csak oly egyén, ki ezen törvény alapján kereskedőnek tekinthető. Hogy pedig a »kereskedő<< fogalmának meghatározásainál itt csakis a keresk. törvény szabályai vehetők figyelembe, az kitűnik a B. T. K. 414. §. 4. pontjának ezen kitételéből: ^kereskedelmi könyveket, ha a törvény azok vezetésére kötelezte, nem vezetett" ; már pedig azon kereskedő fogalmát, a ki könyvek vezetésére van kötelezve, a keresk. törvén) 25 §-a határozza meg : »m i n d e n kereskedő köteles bekötött, laponkint folyó számmal ellátott és átfűzött könyveket vezetnie. Kivételt ezen általános szabály alúl az 5. §-ban felsorolt kufárok, házalók, stb. képeznek csupán; tehát ezen személyek a 414. §. 4., 416. g. 2., 3. pontjában meghatározott bűntettet illetve vétséget el nem követhetik. Ezen szabály alá nem tartozó kereskedők, mihelyt az egyéb feltételek meg vannak, a csalárd, illetve vétkes bukás alanyai lehetnek. Gyakorol-e a delictum fenforgására valamely befolyást azon körülmény, hogy a vagyonbukott nem volt a cégjegyzékbe bejegyezve? Minthogy a B. T. K. a »kereskedő« fogalmának megállapításainál természetszerűleg a keresk. törvényre utal, evidens : hogv ezen kérdés eldöntésénél is kizárólag ezen törvény rendelkezései lehetnek mérvadók; s a csődjog szabályai itt figyelembe nem vehetők. A keresk. törv. 3. §-a világosan kijelenti azt, hogy: ,>kereskedőnek a jelen törvény értelmében az tekintendő, ki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik.* Tehát a kereskedő fogalmához a cégbejegyzés nem kívántatik meg; egyébként ezen amúgy is kézzel fogható igazságot megerősíti a törvény 16. §-a, mely kijelenti, hogy : míg a bejegyzés meg nem történt, a kereskedő azon jogokban, melyeket a jelen törvény a kereskedők részére megállapít, nem részesülhet; ellenben elvállalt kereskedelmi kötelezettségeiért harmadik személyek irányában a jelen törvény értelmében felelős*. Ezen elv folyományát képezi a 25. §. azon rendelkezése is. mely szerint minden kereskedő — tekintet nélkül arra, cége be van-e jegyezve vagy nincs — köteles könyveket vezetni. Tehát látható, hogy a »kereskedő« fogalma úgy a kereskedelmi törvény, mint a B. T. K. szerint is nincs föltételezve attól, hogy a cég be van-e jegyezve vagy nincs. De észszerüleg ez a büntető bíró által nem is kívánható meg, mert akkor a lehető legnagyobb anomália származnék ebből. Ugyanis a kereskedelmi törv. 21. §-a szerint pénzbüntetéssel büntetendő a cégbejegyzés elmulasztása. Már most, ba A. csőd alá kerül s mint törvény szerint eljáró kereskedő cégét bejegyeztette; de könyveket nem vezetett s mérleget sem készített: bűnhődni fog a B. T. K. 416. §. 2-, 3. pont alapján; míg ellenben ha 13. a kereskedelmi jog által parancsolt kötelezettségét sem teljesítette, t. i.: cégét nem jegyeztette be, ezen felül könyvet sem vezetett, mérleget sem készített: ez eset| ben hozzájárul ugyan a büntető jogsértéshez még többletként a magánjogi jeléggel biró mulasztás is; de épen azért, m e r t ezen mulasztást is elkövette, nem fog bűnhődni. Hol itt az igazság ? De még nagyobb anomália is bekövetkeznék az ilyen hibás fogalmak acceptálása esetén. Ugyanis tény, hogy a könyvek dolosus meghamisítása által i a B. T. K 414. §. 3. pontja alapján a csalárd bukás büntette is elkövethető; ámde, a törvényszék ítéletében kifejezésre jutott elvelfogadása esetén, cégbejegyzés nem létében csalárd bukás sem lenne megállapítható. De nem volna elítélhető a vádlott a 387. §. alapján csalás miatt sem, mert ezen bűntett főismérve az, hogy a csőd nem mondatott ki; tehát az ilyen kereskedő nem bűnhöd| nék a;.ért, mert mulasztást követett el; ily mulasztást, mely niagá! ban pénzbüntetéssel sújtandó; de ha még hozzá crimiualitás is j járul, ennek büntetendő jellegét a civilis jogsértés m e g s z ü n] t e t i Hogy ez merőben téves ítélet, az kézen fekvő igazság. Ausztria és külföld. igazságügyi reformmozgalom Bulgáriában (A »Jog< eredeti közleménye.) Elvégre három évi szünetelés, vagy jobban mondva akadályoztatás után a bolgár igazságügyér reá ér ressortja terén tevékenységet kifejteni. Az utolsó »törvényhozói szobranije óta 0884. okt. 27-étől 1885. febr. 12-éig), mely túlnyomólag fináncjavaslatok tárgyalásával és felesleges interpellatiókkal foglalkozott, az igazságügy terén semmi haladás nem történt. Midőn Sándor fejedelem leköszönése után dr. S t o i I o v Szilárd az igazságügyi tárcát átvette, az összes bolgár jogászvilágot (mely, fájdalom, ez idő szerint még nagyon kicsi), általános öröm fogta el, mert hisz Stoilov ur már első miniszterkedése óta és korábbi működéséről mint biró és ügyvéd, kitűnő jogász és igazságszerető ember hírében állott s így nem csuda, hogy a birói I kar Messiását látta az uj igazságügyérben. Ámde, a mint csak; hamar mutatkozott, e várakozások nem teljesülhettek azonnal, '• igaz, nem Stoilov ur hibája folytán, mert hát arról, hogy ö a jelenlegi bolgár államférfiak között egyike a legképesebbekní-k, ha nem talán a legképesebb is. ő csakugyan nem tehetett s igy alig hogy tárcáját jóformán átvette és a ministeriumában talált rendetlenséget rendbe hozhatta, már is a nagy nemzeti gyűlés és a kormány megbízása folytán be kellett utaznia országot-világot politikai missióval. Ismeretes, hogy ezen missiója majdnem egy teljes évig tartott. Távolléte alatt a volt közoktatási miniszter Iváncsov Tódor vezette és igazgatta az igazságügyi minisztériumot, még pedig, mondhatni, Stoilov ur intencióinak egyenesen ellentétes irányban. Míg Stoilov határozott ellensége a bírák elmozdításának s csak a legvégsőbb s a törvényben kimondott esetekben határozza el magát még a békebirót is állásától elmozdítani, addig a />liberális« Iváncsov ur nem habozott még a legfőbb semmitőszék elnökét is, az érdemekben gazdag s birói tekintélyként intelligens körökben általános tiszteletben álló S t am a t o v Porfirt, állásától — brevi manu — elmozdítani; holott a bírósági szervezetet tárgyazó törvény 105. §-ának világos értelménél fogva a legfőbb semmitőszék tagjai el nem mozdíthatók, sőt a mint e törvény 127. §-ából kitűnik, még fegyelmi vizsgálat alá sem vonhatók. Magától értetődik, hogy Iváncsov ur annál könnyebben elbánhatott az alsóbb fokú bírákkal, mert itt már a törvény megadja neki az engedélyt, természetesen csak bizonyos feltételek alatt, de ezek hiányát a bolgár »liberálisok és radikálisoké tana szerint »politikai indokok« is helyettesithetik. S mi könnyebb, mint egy hivatalnokot denunciálni! Elég némelykor, hogy ellenzékhez tartozó rokonai legyenek, bár ö maga nem is keverné magát politikába, vagy hogy külföldi konzulokkal ismeretsége legyen, hogy elcsapják vagy legalább is áthelyezzék! Utóbbi tekintetben R a d o s z 1 a v o v volt igazságügyminister (1884—1886.) * Olvasóink figyelmét felhívjuk ezen ugyanazon kiváló tollból szár' mazó cikkre, melynek lapunk már több jeles közleményt köszönhetett a I bolgár jogviszonyokról. A szerktsstostg.