A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - Jogesetek a kereskedelmi meghatalmazás köréből

A JOG. A meghatalmazó érdeke ugyanis csak oda terjed, hogy a mennyiség és minőség tekintetében kijelentett akaratán túl úgy a megbízott, valamint harmadik személyekkel szemben, ne köteleztessék : de semmi esetre nem terjed érdeke arra is, hogy akarata a megbízás határain belül meg ne valósittassék. Addig, mig a megbízás terjed, a megbízott cselekménye a megbízásnak megfelelő és így nem az egész cselekmény megbizáselleues (contra mandátum), hanem annak csak egy része fekszik a meghatalmazás körén kívül. (Entscheid. des R. O. Hg. IV. köt. 45.) Visszatérve feltett kérdésünkhöz - a mondottakat szem előtt tartva — a keresk. törv. 49. §-a alapján következőképen kellene határoznunk: P. megbízást adott készpénz mellett való vásárlásra. Kereskedelmi meghatalmazottja, a hitelre való vásárlással meghatalmazása korlátait túllépte és habár P. a vásárlást ugyan saját részére eszközöltnek elismerni tartozik i •, a hitelezés és hitelezés feltételei öt nem kötelezik; vagyis a hitelügylet folytán adóssá nem vált és a hitelezett összeget megfizetni nem tartozik. De nézzük immár kérdésünket a kereskedelmi törv. 43. §-a alapján. Keresk. törv. 43. §.: »A kereskedelmi meghatalmazottnak, kit a főnök cégvezetési jogosultság nélkül akár egész üzlete vezetésére, akár üzlete körében bizonyos uemíí vagy egyes ügyletekre felhatalmaz, jogköre kiterjed mindazon ügyletekre, melyek az ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak és mindazon jogcselekvényekre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek.« Némely jogi író és azokat követő judikaturánk ÍJ azon véleményben van, hogy a keresk. törv. 43. §-a a keresk. meghatalmazott meghatalmazási körét állapítja meg; hogy úgyszólván a törvény kiterjesztené a tényleg kapott meghatalmazást azon ügyletekre is, melyek »az ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak, stb.« És e szerint a keresk. törv. 43. §-a némi ellentétbe jönne a törvény 49. §-ával, mely, mint láttuk, a meghatalmazott jogkörére nézve egyesegyedül a meghatalmazó akaratát tartja mértékadónak. Ámde a meghatalmazás ügylet: jogügylet, melyet a meghatalmazó a meghatalmazottal köt és mint minden más jogügyletnél mely törvény szerint korlátozva nincsen, a meghatalmazási ügyletnél is, egyesegyedül csak a szerződő felek akarata mérvadó. A törvény tehát ép oly kevéssé terjeszti ki a meghatalmazott hatáskörét a kapott meghatalmazáson túl, a mint ki nem terjeszti a vételi ügyletet nagyobb árú mennyiségre, mint melyre a szerződő lelek szerződtek. A keresk. törv. 43. §-a nem ád a kereskedelmi meghatalmazottnak törvényes meghatalmazást, hanem a keresk. meghatalmazottra is szintén csak azon tétel áll, a mely minden más meghatalmazottra is áll, hogy tudniillik meghatalmazási köre addig terjed, a meddig főnöke akaratánál fogva meghatalmazva lett.1 A törvény 43. §-a csak magyarázati szabályt állit fel és megmondja — a mi különben természetes is, — hogy azon általános meghatalmazás, melynél fogva valaki az egész üzlet vezetésére kirendelve lett, magában foglalja azon meghatalmazást is, hogy az ily keresk. üzlet folytatásával rendszerint járó üzleteket is végezhessen; és azon általános meghatalmazás, melylyel valaki a főnök üzlete körében bizonyos nemíí vagy egyes ügyletekre bir, felhatalmazza az illetőt egyúttal mindazon jogcselekvényekre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek. Külön választottuk az egész üzlet vezetésére és a bizonyos nemíí vagy egyes ügyletekre kirendelt keresk. meghatalmazott ügykörét és úgy értelmezzük a törvényt, hogy csak az egész üz1 e t vezetésére kirendelt kereskedelmi meghatalmazottnak jogköre I erjed ki mindazon ügyletekre, melyek az ily kereskedelmi üzlet I ul y tatásával rendszerint járnak, — ellenben a bizonyos nemíí vagy egyes ügyletekre felhatalmazottnak jogköre csak azon jogcselekvényekre terjed, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek. A törvény szószerinti szövege ugyan más magyarázatot is engedne, mert a 43. §. 1-sö bekezdésének utolsó mondatai »és« szócskával lévén összekötve és igy a törvény az egész üzlet vezetésére kirendelt meghatalmazott és az egyes ügyletekre megbízott meghatalmazott ügykörére nézve különbséget nem tevén, a 43. § azon magyarázatot is engedné, hogy annak jogköre, kit a főnök egyes ügyiétekre felhatalmaz, szintén kiterjed mindazon ügyletekre, melyek az ily kereskedelmi üzlet — tehát az egész üzlet — folytatásával rendszerint járnak. A törvényilyetén magyarázata azonban, mint könnyen kitetszik, képtelenségre vezetne. Az üzletben alkal1 L. Wendt Endemann Handbuch 289 1. I mázott és árúk eladásával megbízott segéd jogosítva volna arukat '. vásárolni és a pénztárnok jogköréhez tartoznék árúkat eladni és ; — szóval a kereskedő kitéve volna azon veszélynek, hogy minden kereskedelmi meghatalmazottja, ki csak egyes ügyletekkel vau megbízva, az egész üzletéről rendelkezhetnék. Másrészről szuksegI telén a törvényben még külön kiemelni, hogy az egész üzlet ve | zetésére kirendelt keresk. meghatalmazott jogköré kiterjed mindazon jogcselekményekre is, melyeket az egyes ügyletek szükségessé tesznek, mert az ily keresk. meghatalmazottnak sokkal tágasabb j jogköre van, a mennyiben jogköre kiterjed »mindazon ügyletekre, . melyek a főnök keresk. üzletének folytatásával rendszerint járnak.« ! Helyesen tehát a keresk. törv. 43. §-át csak úgy magyarázhatjuk, ! hogy az 1-ső bekezdés utolsó mondatát összökötő »és« szócskát ; »illetve« szóval helyettesitjük és ugy olvassuk, hogy az egész üzlet vezetésére kirendelt meghatalmazottnak jogköre kiterjed j »mindazon ügyletekre, melyek az ily keresk. üzlet folytatásával já'rnak« és az üzlete körében bizonyos nemű vagy egyes ügyletekre kirendelt keresk. meghatalmazottnak jogköre kiterjed, »mindazon jogcselekményekre, melyeket az ilynemű ügy; letek rendszerint szükségessé tesznek.« Hogy különben a töryény, hozó csakugyan ezt akarta kimondani, világos, ha a német ált. i keresk. tvk. 47. §-át2, melynek alapján törvényünk 43. §-a készült vcszszük szemügyre és ime látjuk, hogy csak a fordításban rejlik ; a hiba, a mennyiben a német szövegben használt és elválasztást ! jelentő „oder" szócska a magyar törvényben az összekötést jelző »és« szócskával fordittatott. Törvényünk magyarázói, kik nagyobbára a német kommentárokat vakon követik, és nagyobb gondot fordítottak a német ! kommentárok helyes másolására, mint a magyar törvényszöveg ! olvasására, kommentáraikban a magyar törvény 43. §-ánál a ne: met ker. törv. 47. §-áuak magyarázatát adják, de elnézték, hogy I a magy. törvény idézett szakasza teljesen eltér a német 47. szakaszától. Pedig az eltérés világos és szembeötlő. A német keresk. törv. idevonatkozó rendelkezése igy szól: »meghatalmazása kiterjed mindazon ügyletekre és jogcselekvényekre, melyek az ily keresk. j üzlet folytatásával vagy az ilynemű ügyletek keresztülvitelével rendszerint járna k« vagyis az egész üzlet vezetésével kirendelt keresk. meghatalmazott jogköre kiterjed mindazonjogőgyletekre, melyek az egész üzlet folytatásával; és az j egyes ügyletekre kirendelt meghatalmazott jogköre kiterjed megint i azon jogügyletekre, melyek az egyes ügylet keresztülvitelével ; rendszerint járnak. A magyar törvény ellenben a bizonyos nemíí I vagy egyes ügyletekre kirendelt kereskedelmi meghatalmazott meg! hatalmazását, nem úgy tartja magyarázandónak, hogy jogköre ki. terjed mindazon cselekvényekre, melyek az ilynemű ügyletek keJ resztülvitelével rendszerint járnak, hanem csak azokra, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek. A ! magyar törvény tehát szűkebbre szorítja a bizonyos nemű vagy egyes ügyletekre kirendelt meghatalmazott meghatalmazását és nem rendeli őt jogosítottnak mindazon jogcselekvényekre, melyek i az ily ügyletek keresztülvitelével rendszerint járnak, hanem csak azokra, melyek az ily ügylet keresztülviteléhez rendszerint szükségesek. Ha immár visszatérünk felvett kérdésünkhöz és azt a mag). keresk. törv. alapján megfejteni akarjuk, mondanunk kell a vétel a hitelre vételt rendszerint szükségessé nem teszi; á keresk. meghatalmazottnak, ki felhatalmazva lett hordók vásárlására, jog' köre nem terjed ki a hitelre való vásárlásra; az excessus mandati ' folytán tehát a főnök kötelezve nem lesz. Másképen állana természetesen a kérdés a német törvény ; szempontjából. Itt nem az a kérdés: »szükséges-e« ? hanem : »rcndszerint jár-e« ? vagyis rendszerint ugy szoktak-e a kereskedők eljárni, hogy az, ki árúk vásárlására kirendelve van, egyúttal jo, gositva van hitelre is vásárolni ? Ezen kérdésre pedig csak »i gennel« felelhetünk. Rendszerint az, ki jogosítva van vásárolni, jogoI sitva van hitelre is vásárolni.3 Ezen közönségesen divó eljárás a 2 A német ált. keresk. törv. 47. §-a következőképen hangzik : »Wenn | ein Prinzipal jemanden, ohne Evtheilung der Procura, sei es zum Betriebe | seines ganzen Handelsgewerbes oder zu einer bestimmten Art von Geschaften j oder zu einzelnen Geschaften in seinem Handelsgewerbe bestéik (Handlungs, hevollmachtigter), so erstreckt sich die Vollmacht auf allé Geschafts- und Kechtshandlungen, welche der L'etrieb eines derartigen Ilandelsgewerbes ii der die Ausführung derartiger Geschafte gewöhnlich mit sich bringt.« 3 Si ei quein ad vendendum emendumve oleum preposui, mutuum oleum j dátum sit, dicendum erit insiitoriam locum habere. (1. 5. §. 14. D. [XIV. 3 J) Qul permittit emere, idein nuituum atcipere quoque permisisse diI cendus est. Cujac. (L továbbá idézett helyen 9. §.)