A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - Jogesetek a kereskedelmi meghatalmazás köréből

441 — mi a javaslat készítőjétől föl nem tehető ; igy tehát nem marad más értelmezése, mint az általam fent kifejtett Az én értelmezésemet a következő képlet fejezi ki: 34 * + 5x / 35 1200 \l + 36 + + i)= 3,600 F. képletből látszik, hogy a kamatok az egyes lejárati határidőkkel mindig apadnak s pedig azon arányban, melyben a tőke az egyes részletfizetésekkel apad, úgy hogy az utolsó fizetési határidőben már csak az x-nek l/tB-része után számíttatik a kamat, tehát mindig csak az esedékes és hátralevő részletek után. ()sszegezve és egyszerűsítve az egyenletet, lesz : v + 5 x T2Ö5 18'5 = 3,600; vagyis x = 3'342 frt 36 krE §. igy szól: »A köteles rész kielégítésére, illetőleg kiegészítésére fizetendő összeg után a jogosítottnak az örökhagyó halála napjától 5°/0 kamat jár. Alább előadandó módosításom támogatására egy a gyakorlatban sokszor előforduló példát hozok fel. A kötelesrészre szorított nem elégszik meg az intézkedéssel, s a minden tekintetben kifogástalan végrendeletet perrel megtámadja, egyúttal azonban az egész hagyatéki vagyonra zárlatot kér, mit bíróságaink és főleg árvaszékeink nagyon hajlandók elrendelni. A kinevezett zárgondnok számadás és felelősség terhe melEz lenne tehát azon összeg, mely kötelesrészébe beszámittatik; s az örökös által a kötelesrész kiegészítéséül még ráfizetendő 257 frt 64 kr. Nagyon szükségesnek tartottam a kiszámítási képletek legegyszerűbbjét — mert van még több is, de nehezebb — ideigtatni, hogy meggyőzzem az olvasót e ha igy marad, végrehajtásának ínég az általam felállított könnyű és egyszerű példa mellett is, komplikált voltáról ; hátha még se a határidők, se az egyes résztetek nem egyenlők, ekkor már bátran kéidhe em ugyan hány tárgyaló közeg lesz, ki azt kiszámítja, hány fél, ki a kiszámításban megnyugszik, hány bíró vagy árvaszék, mely megbírálni képes, s végre nem kell-e majd egy mathematikus jogászokból álló felsőbb hatósági bíróságot felállítani, mely ezek felülvizsgálatára lesz hivatva. Ha tehát a javaslat azon intentiójára, hogy e törvény minél könnyebben legyen végrehajtható, súly fektettetik, mire pedig nagy súlyt kell fektetni, e §-nak se rendelkezése, se szövegezése meg nem maradhat, de szükséges, hogy akkép módosíttassák, hogy könnyen megérthető s ép oly könnyen végrehajtható is legyen és e mellett a méltányossághoz legalább is közel járjon. Én e célból igy szerkeszteném: »Ha az örökhagyó meghatározott időtartamig időről-időre fizetendő összeget hagyott a kötelesrészre jogosítottnak, utóbbi e hagyományt elfogadni nem tartozik, s helyette kötelesrészét követelheti: elfogadás esetében azonban tartozik neki az örökös kötelesrésze kiegészítéséül a hagyományozott összeg után az örökség birtokbavételétől az utolsó lejárati határidőig kiszámított 5°/0 kamatok felét kifizetni. Ezen intézkedés a méltányosságnak, s a javaslatban kimondott elvnek is megfelel, annál inkább, mert a határidők és egyes részletek nem valami nagy különbsége mellett az eredmény a javaslat jelen rendelkezésétől lényegesen nem különbözik, a mennyiben fentebbi példánk esetében a javaslat nehezen kiszámítható ráfizetési eredménye, mint láttuk 254 frt 64 kr., az általam ajánlott módosítás könnyen kiszámíthatóé, pedig 270 frt, a különbség tehát ily nagy összegnél is oly csekély, hogy ez a törvény könnyű megérthetése s könnyű végrehajthatósága mellett figyelembe sem vehető. Erre ugyan azt mondhatná valaki, hogy lehetnek esetek, mikor a különbség sokkal nagyobb, s igy minél nagyobb, annál igazságtalanabb ; igy ha említett példánkban az örökhagyó akként intézkednék, hogy a 3,600 frt két részletben fizettessék ki és pedig az első részlet 3,5()0 frttal halála után egy hóra, a második 100 frtos részlet pedig 3 évre, ekkor az én módosításom szerint a köteles rész kiegészítésére szintén 270 frt lenne fizetendő; hol itt az igazság ? Van biz ebben igazság; — mert ily esetekben figyelembe veendő az, hogy az örökhagyó, ki a törvényt tudja, mert tudni tartozik, könnyű megérthetése és kiszámithatásánál fogva előre kibetűzhette, mennyi fog az intézkedésével a kötelesrészre jogosítottnak jutni, s ha mégis így intézkedett, azt, mint az ő akaratát tisztelni kell, az ekkénti intézkedés tehát mint az örökhagyó akaratának megfelelő, igen is igazságos. Ha mégis a törvényhozás — ugyan indokolatlanéi — az örököst akarná előnyben részesíteni a köteles részre jogosított fölött, e §-ba még azon intézkedést is felvehetné, hogy az örökösnek jogában álljon a hagyományt a határidőik helyett az első részlet esedékessé váltakor, vagy még előbb is az örökség birtokba vételétől számított 5°/0 kamataival kifizetni; mit én azonban az örökhagyó akaratával megegyezőnek nem tartanék, minek bővebb indokolása, úgy hiszem, felesleges. Ezzel végeztem volna a 74. §-al, a 75. §-al rövidebben fogok végezni. lett kezeli a hagyatéki kezelni szokták; a per peres a pert elvesztette zárgondnok leszámol, s kezelés a jövedelmet, v volt fizetve; pótolni. -agyont, már úgy, a hogy a zárgondnokok régre vagy 5 év múlva befejeztetik, a felkötelesrészénél tehát többet nem kap. A kiderül, hogy vagy éppen felemésztette a igy még neki jár valami kis kapni valója, veszi az öröklött vagyont s ki akarja a kötelesrészt kötelesrészre szorított vagy jogosított kéri az örökól számított 5"/0 kamatokat is; a törvény igy renkell fizetni, dacára, hogy ezzel örökrésze rnegcsonneki haszna abból, hogy a köteles rész eddig ki nem nincs, s igv az öröklött tőkéből kell a kamatokat Igazságos ez tarosnak ismerj iszem, hogy legyen jogász, ki azt a §-t igy módosítanám : »A kötelesrész kielégítésére, illetőleg kiegészítésére fizetendő összeg után a jogosítottnak 5% kamat jár, mely azon időponttól számíttatik, melyben a kötelesrész kielégítésére, illetve kiegészítésére kötelezett az ezzel terhelt vagyont az örökhagyó halála után tényleg bírta, vagy tőle nem függő akadályok által nem gátolva bírhatta volna.« E rendelkezés a mellett, hogy az igazságnak tökéletesen megfelel sok haszontalan pernek és zaklatásnak is útját vágja. VJogesetek a kereskedelmi meghatalmazás köréből. Irta: dr. WITTMAN MÓR budapesti ügyvéd. P. szilágy-somlyói kádár ajánlatot tesz M. budapesti borkereskedőnek hordók vásárlására. M., ki hajlandó hordókat vásárolni, elküldi segédjét Somlyóba, hogy a hordókat megnézze és megbízza őt azokat esetleg megvenni és az e célra átadott pénzzel kifizetni. A segéd megveszi a hordót — átveszi főnöke nevében, azonban hitelre és legott a hordókat eladván, a pénzzel megszökik. Tartozik-e M. kereskedő P. kádárnak a hordók vételárát megfizetni ? Kérdésünket illetőleg kereskedelmi törvényünkben két intézkedést találunk, mely intézkedések egyike a másiktól látszólag eltér. A keresk. törv. 49. §. rendeli: »Azon ügyletek által, melyeket a cégvezető, vagy keresk. meghatalmazott a cégvezetés, illetőleg a meghatalmazásnak megfelelőleg főnöke nevében köt, harmadik személyek irányában kötelezve a főnök lesz, jogokat az szerez.« A törvény ezen intézkedése szerint kötelezi a főnököt kereskedelmi meghatalmazottjának azon ügylete, melyet ez utóbbi meghatalmazásának megfelelőleg kötött. Ebből pedig következik a contrario, hogy azon ügylet, melyet a kereskedelmi meghatalmazott meghatalmazásának meg nem felelőleg kötött, a főnököt nem kötelezi. Nyerjük e szerint azon általános magánjogi tételt: az excessus mandati a főnököt nem kötelezi. Kereskedelmi törvényünk a kereskedelmi meghatalmazást illetőleg e tekintetben a magánjogi meghatalmazás szabályaihoz ragaszkodik és kivételt nem statuál. Az idézett törvényszakaszból nyerjük továbbá azon tételt is, hogy excessus mandatinál a főnököt az ügylet csak annyiban nem kötelezi, a mennyiben a meghatalmazott meghatalmazási körén túllépett; az ügylet azon részét azonban, mely a meghatalmazás körében kötve lett, a főnök maga részére kötöttnek elismerni tartozik. Ha tehát a meghatalmazott az ügyletet úgy kötötte, hogy a meghatalmazásnak megfelelt, de azon túllépett is: az ügylet azon részét, mely a meghatalmazás körében köttetett, a főnök mint maga részére kötöttnek elismerni tartozik. A keresk. meghatalmazott, ki megbízást kapott 3,<" « i métermázsa búzát vásárolni és 4,000 métermázsát vásárol, a 3,000 métermázsát meghatalmazásának megfelelőleg vásárolta és a főnök e szerint nem utasithatja vissza az egész jogügyletet, hanem azt addig mig meghatalmazása terjedt — 3,000 métermázsa összegéig — elismerni tartozik.