A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - Az öröklési jogról szóló törvényjavaslat 74- és 75. §-ai

440 A JOG. A kereskedelmi törvény több helyütt a bemutatóra szóló papirokat érvényeseknek ismeri el, igy példakép 301., 303. §-ok a nélkül, hogy az alatt a kibocsátó személyét tartaná szem előtt, sőt ellenkezőleg, a midőn a törvény megkülönböztetést nem tesz, nkszerüleg következendő, hogy azon alapfelfogásából indul ki, hogy a kibocsátás külön személyi minőséghez nem köthető. Az 1881 : XXX11I. t..-c. »a közforgalom tárgyát képező értékpapírok birói megsemmisítéséről és elévülésérők a kibocsátó személyes minőségét szem előtt tartva, elismeri a magánérték- | papirt (5. §.), szemben az állami vagy törvényhatósági érték- I papirral (16. §•). A idézett t.-c. 5. §-ából világosan és minden kétséget kizárólag kitűnik, hogy magánszemély jogosítva van bemutatóra szóló értékpapírokat kibocsátani. Az idézett törvényszakasz szószerint ezeket mondja: »A kérvényben különösen előadandó: 1. a kiállító neve és ha magánértékpapir megsemmisítése kéretik, a kiállító állása és lakhelye, illetőleg a kiállító társaság, iparvállalat, pénzintézet vagy szövetkezet képviselőjének neve és lakhelye.« A törvényhozás ezzel tehát elismerte ama szokásjogi tételt, hogy bemutatóra szóló értékpapír kibocsátásának joga megillet a magyar magánjog területén belül minden magánszemélyt, kivéve, ha ; bizonyos papírok tekintetében tételes törvény a kibocsátási jogot korlátozza, vagy arra csak meghatározott személyeket feljogosít. A kibocsátandó rendelet törvénysértést követne el akkor, ha a kibocsátási jogot, mely ma minden kétségen fölül magánszemélyeket, megillet, megszorítaná, avagy kizárólag e joggal csak j részvénytársaságokat ruházna fel. A törvényhozás a midőn az igazságügyminisztert is két rendbeli jogviszony ideiglenes szabályozásával megbízta, egyrészt szem előtt tartotta, hogy a telekkönyvi bejegyzés által a magánhitel előmozdittatik és számos esetben biztos alapra helyeztetik ; másrészt szem előtt tartotta azt, hogy különös tekintettel a telekkönyvi bejegyzésre, a közös érdek képviselete kellő kifejezést leljen. A rendeletnek tehát alapul kell elfogadnia a tételes jogot, és szem előtt tartani a két jogterületet, a melynek tételes intéz- , ményei megváltoztatására a rendelkezési jog meg nem illeti. Kétségtelen, hogy a magánértékpapirok kibocsátásának joga mielőbb törvényes uton megállapítandó, és ez hiteltörvénvhozásunknak egyik legelső teendőjét kell hogy képezze. V Az öröklési jogról szóló törvényjavaslat 74- és 75. §-ai. Irta : BÁNFFAV SIMON pécsi kir. közjegyző, kir. tanácsos. Helyes utat követett szerintem az öröklési jogról készült törvényjavaslat szerzője, midőn a római és germán jogok egyoldalú intézkedéseit mellőzve, a jognézetünknek inkább megfelelő vegyes rendszert fogadta el; mert lehet ugyan valaki elvont rideg, vagy az egész világot családjaként átölelő cosmopolitikus elméleténél vagy természeti hajlamánál fogva kizárólag az egyiknek vagy a másiknak hive s nézeteit mély bölcseleti okoskodással támogatni is tudhatja, de ha magát a mindennapi élettől elszigetelni nem akarja, ennek az öröklési ügyek körül naponkint észlelhető nyilatkozatait figyelemmel kiséri s ezekre súlyt is fektet: lehetetlen be nem látni s utóbb meg nem győződnie, hogy nálunk külön egyiknek sincs talaja s ha azokkal, kik számára törvényt akar alkotni, számolni akar — mint a hogy velők számolni is kell — csakis a vegyes rendszert veheti kiindulási alapul; csak ez alapon alakithatja meg azon törvényes szabványokat, melyek azok, kik öröklési ügyeiket azok szerint lesznek hivatva intézni és rendezni, megnyugtatására okvetlenül és legbiztosabban hatni fognak. Hogy a javaslat részleteiben egyik vagy másik rendszerből kelleténél többet vagy kevesebbet vett-e fel, ez már csekélyebb jelentőségű s a javaslat törvénynyé váltáig e hiányok — ha ugyan azok — még helyre igazithatók, főleg ha gyakorló jogászaink az eddiginél több figyelemre méltatják s különösen azok, kik az öröklési ügyekkel leginkább foglalkoznak arra, hogy kimondjam, erkölcsi kötelességüket teljesitik, hogy a javaslatot legalább is átlapozzák s a nyilatkozó jognézettöl netán eltérő szabványaira az illető tényezőket figyelmeztetik. E nézetből kiindulva lesz talán alkalmam e javaslat még néhány §-ához hozzászólni, most azonban csakis a 74. és 75. £§-aira szorítkozom. A törvénynek, hogy helyes elvei mellett is, céljának teljesen megfeleljen egyszerűnek, könnyen érthetőnek s könnyen végrehajthatónak kell lenni; ezt tartom én, de tartják a javaslat indokai is, a mennyiben például a köteles résznek pénzösszeggel való kiegyenlítésére a könnyebb végrehajthatóság nem a legcsekélyebb indokául szolgál, 1. 60. lap. Olvassuk el e szempontból a 74. §-t, mely igy szól: »Ha as örökhagyó meghatározóit időtartamig idSfdl-taőre fizetendő összegeket hagyott a kötelesrészre jogosítottnak, utóbbi e hagyományt elfogadni nem köteles; elfogadás esttében azonban a hagyomány csak azon összegben számíttatik be, mely jo°/0 kamatoknak az örökhagyó halálától a különböző lejáratokig való hozzászámitásával a hagyományozott összegnek megfelel." Erre a fönebbi characteristicúmok egyike sem illik, mert ez sem egyszerű, se könnyen nem érthető, se könnyen végre nem hajtható. Néhányszor kellett, legalább nekem, elolvasnom, hogy valódi értelmét kapjam s most is csak hiszem, hogy megértettem, de hogy értelmezésem a javaslat intentiójának megfelel-e, nem merném egész határozottsággal állítani. Én ugyanis igy értelmezem: ha valaki ily bizonyos időszakokban meghatározott határidőig fizetendő összeget hagyományoz a kötelesrészre jogosítottnak s ez azt elfogadja, nem a kifizetendő részletek egész összege számíttatik be a kötelesrészbe, hanem csak azon összeg, — x — mely az egyes lejárati időszakokkal egyenlő számú és a hagyományozott részletösszegekhez viszonyítva,- részletekre felosztva, az ezen részletek után a kijelölt fizetési időszakokra kiszámított 5° o kamatokkal együtt a hagyomány, vagyis az időről időre . kifizetni rendelt járulékok összegével egyenlő. Könnyebb megérthetés végett vegyünk fel egy nagyon egyszerű példát. Az örökhagyónak két fia van, egyiket taníttatta s vagyona nagy részét ráköltötte, a másik otthon maradt s apját a gazdaságban segítette, AZ apa végrendeletében a megbomlott egyensúlyt kielégítendő, a gazdaságban maradt fiát rendeli örökösévé, s a még iskolába járó jogász fiának, hogy tanulmányait bevégezhesse, hagyományoz 3,600 frtot, épen annyit, mennyi a kötelesrészének megfelel; de ezt is úgy, hogy oz összeget halálától számítva 3 év alatt, 36 havi egyenlő részletekben kapja meg, egy-egy részletet 100 írtjával. Az első részlet tehát halála után egy hónapra lett esedékes. A jogász ezt elfogadja. A szóban levő §. szerint, miként azt én értelmezem, neki a kötelesrészébe nem az igy havonkint kapott egész 100 frt s igy összesen nem 3,600 frt számíttatik be, hanem csak a zen összeg — X, mely 35 havi, a hagyományozott, — tehát jelen példában egyenlő — részletekre felosztva, a minden hóra esedékes és hátrálékos részletek 5% kamataival együtt egyenlő 3,600 forinttal; a beszámítandó összeg tehát annyival lesz kisebb 3,600 írtnál, mennyit a minden hóra kiszámított kamatok összege kitesz; és ezen összeg neki az örökös által kötelesrészének kiegészítéséül ráfizetendő. Hogy a javaslat szövege igy értelmezendő, meggyőz az, az igazsággal s igy minden törvény intentiojával ellenkező eredmény, mely eléretnék, ha a kiszámításnál a javaslat szó szerinti rendelkezése vétetnék zsinórmértékül. Mert mindig a fönebbi példát véve, ha a javaslat szavait: »azon összeg, mely 5°/„ kamatoknak az örökhagyó halálától a különböző lejáratokig való hozzászámitásával a hagyományozott összegnek megfelel« szó szerinti értelmük szerint vesszük a kiszámítás alapjául, e képlet fejezi ki a szavak értelmét: 5 x 5 x .2 5xm * + 100 m + lötTm + iQÖln = " r' Itt m = 12, n = 36, r = 100; az egyenlet első tagja x azon bizonyos összeget, a többi a különböző időszakokig esendő 5% kamatait jelzi; s igy a képlet szavakban kifejezve ezt mondja : xazon összeg, mely 5% kamatoknak az örökhagyó halálától a különböző lejáratokig v-a 1 ó hozzászámitásával megfelel a hagyományoz ott össze gnek n r-nek vagyis 3,600 frtnak; tehát szórólszóra a javaslat szavai fejezi ki. Lássuk mi jő ki belőle. Összegezve, s egyszerűsítve az egyenletet les/.: 40 m n r X ~~ 40 m + n (n +~ÍJ~ és ebből x vagyis a szövegbeli azon összeg = 953 frt 70 kr. s az örökösnek a kötelesrész kiegészítésére még rá kellene fizetni 2,646 frt 30 krt, mi valóságos törvényhozási képtelenség lenne