A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 50. szám - Örökösödési eljárásunk reformja. 6. r.

A J ÜG. A mi az első bírósági ítélet szerint az értékcsökkenés fejében a cukor természetbeni átadása mellett is megítélt 31 frt 50 krt illeti, arra vonatkozólag az Ítélet megváltoztatandó, s felperes e tekintetben el volt utasítandó, mert felperes keresetében ezt kö\etelésbe nem vette, később már a bizonyítási eljárás befejezte után előterjesztett ez irányú kérelem pedig a törv. rendts. 68. § a szerint az ítélet hozatalánál többé figyelembe nem vétethetett. < 1887. május 6-án 6,085. sz. a.) A m. kir. Curia: a másodbiróság ítélete azon részébeu, mely szerint alperes 15 métermázsa cukornak — 270 frt vételár egyidejű lefizetése ellenében — felperes részére természetben való átadására továbbá, mely szerint a cukornak természetben való át nem adatása esetére alperest 30 frt előleg megfizetésére az elsöbirói ítélettel egyezően kötelezte, valamint azon részében, mely szerint felperest értékcsökkenés címén 31 frt 50 kr. iránti keresetével elutasította, idevonatkozó indokolásánál fogva helybenhagyatik. Ellenben azon részében, mely szerint felperest a cukornak természetbeni át nem adhatása esetére követelt 235 frt 50 kr. árkülönbözet iránti keresetével elutasította, megváltoztatik és a követelés ezen esetleges részére nézve az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Felperes első sorban a megvett és a 3,335. sz. alperesi nyilatkozat, valamint a 3,398. szemlejegyzőkönyv szerint alperes birtokában lévő egyedileg megjelölt 15 mázsa cukornak természetbeni átadását követelvén, a kötelezett átadás tehát kizárólag az ezt teljesíteni vonakodó alperes tetszésétől függvén : ily tényállás mellett midőn felperesnek mint vevőnek szabad választási joga nincsen, a Kt. 356. g. 2. pontja alkalmazásának helye elvileg sem lehet; de nem volna felperes csupán a szerződéses és piaci ár közötti különbözet követelhetésére korlátozható a cukornak természetbeni meg nem léte esetére sem, mert itt elemi csapás által megrongált cukor, tehát oly árú képezte a vétel tárgyát, melynek rendes piaci ára nincsen; ily esetben pedig nem árkülönbözet, hanem a szerződés nem teljesítése folytán felmerülendő kárnak a megtérítése követelhető; mely kárnak szám szerinti megállapítása helyesen történt a per folyama alatt foganatosított szakértői szemle által. (1887. okt. 25-én' 694. sz.) Bün-ügyekben. A ki a gorombáskodó és a lakásból eltávozni nem akaró egyént a szobába addig bezárja, inig a rendőrség megjelenik, nem köríti el a személyes szabadság megséTtéstt. (Btk. 323. §.) A budapesti IX X. kerületi járásbíróság;: Elsőrendű G. Sámuel és másodrendű vádlott G. Sámuelné, született K., a btk. 323. §-ába ütköző és W. Lázár elleni személyes szabadság megsértése által elkövetett vétségében vétkesnek találtatnak s ezért egyenkint egy-egy napi fogházbüntetés elszenvedésére ítéltetnek. Elsőrendű vádlott G. Sámuel a btk. 261. §-ába ütköző és YY. Lázár ellen elkövetett becsületsértés vétségének vádja alól felmentetik. Indokok: Sértett fél W. Lázár azt panaszolja, hogy folyó év febr. 12-ik táján munkaadója G. Sámuel azért, mert tőle napi bérét követélvén, haza akart menni, több izben pofon ütötte és az ajtót bezárván, dacára annak, hogy ki akart menni, őt mintegy negyedóráig ki nem eresztette. E panasz alapján megejtett tárgyalás folyamán elsőrendű vádlott vétkessége az által igazoltatott, hogy a hit alatt kihallgatott Sz. Mária határozottan vallotta, hogy G. Sámuel W. Lázárt, ki folytonosan kiabálta, hogy ki akar menni, az ajtótól könyökével visszataszította, hogy G. Sámuel azon helyiségben volt, honnan W. Lázár mindenképen ki akart menni és hogy G. Sámuel küldvén, W. Lázár letartóztatása céljából — rendőrért, határozottan ő volt az, kinek érdekében állott, hogy W. Lázár ne távozzék addig a lakásból, mig a rendőr el nem jött. Másodrendű vádlott G. Sámuelnénak vétkessége saját beismerésén kivül a hit alatt kihallgatott S. Róza és Sz. Mária vallomása által indokoltatik. Az eset elbírálásánál vizsgálandó volt az is, hogy a személyes szabadságtól való — fentiekkel igazoltnak vett — megfosztás törvényellenes volt-e. Törvényellenesnek volt veendő vádlottak eljárása, mert W. Lázár oly cselekményt, mely letartóztatását igazolta volna, el nem követett, vádlottak ilyet nem panaszolnak, csupán W. Lázárnak illetlen és goromba viseletét említik; illetlen és goromba magaviseletet büntetendőnek vagy épen előzetes letartóztatást megengedőnek a törvény nem határoz, magánlak-megsértést W. Lázár el nem követett, mert kiutasítása dacára való bennmaradása nem volt jogos indok nélküli, mert hisz ö munkabérének követelése és megkapása céljából maradt benn a lakásban. A cselekményt beismerő másodrendű vádlotton kívül elsőrendű vádlott G. Sámuel is az elbírált vétség tettesének volt tekintendő és mint ilyen büntetendő, mert a vétkessége tekintetében fentebb emlitteken kivül az együttes és közös elkövetést ; másodrendű vádlottnak azon vallomása igazolja, hogy ők, tehát ő és férje nem eresztették ki vádlottat. Vádlottak büntetésének kimérésénél a btk. 91. g-ának figyelembe vételével a legkisebb büntetési mérv volt alkalmazandó, mert az egész dologra tulajdonképen W. Lázárnak illetlen mondása szolgáltatott okot, mert vádlottak büntetlen előéletűek, mert a személyes szabadságtól való megfosztás igen rövid ideig, 5—15 percnyi időközig tartott és mert végre felfogható, hogy vádlottak azon téves nézetben voltak, hogy jogukban van a lakásban illetlenkedő W. Lázárt bekisértetni. Bár ezen nagyon nyomatékos enyhítő körülményekkel szemben súlyosító körülmények nem jelentkeznek, a btk. 92. g-a nem látszott alkalmazandónak, mert személyes szabadságtól való megfosztásnál a szabadságvesztésbüntetés és pedig ennek legkisebb mértéke nem tekinthető aránytalanul súlyosnak. A becsületsértés vétségének vádja alól elsőrendű vádlott felmentendő volt, mert tagadásával szemben erre nézve bizonyíték fel nem merült, sőt a különben terhelő módon valló tanuk ezt egyáltalán 3iem igazolják. (1887. ápr. 7-én, 9,579. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. járásbíróság ítéletének nem felebbezett részét érintetlenül hagyja, J felebbezett részét azonban megváltoztatja, G. Sámuel és neje K. ! Mária vádlottakat a btk. 323. §-ába ütköző személyes szabadság j megsértése vétségének vádja és következményeinek terhe alól ! felmenti. Indokok : K. Róza és Sz. Mária tanuk vallomása alapján megállapítható, hogy 1887. évi február hó 11-éu W. Lázár napszámos G. Sámuellel gorombáskodván, ez őt lakásából kitaszította, de W. Lázár ismét visszament vádlottak lakásába és ezután történt az, hogy vádlottak rendőrért küldöttek s annak megérkeztéig az ajtót bezárták s W. Lázár eltávozását meggátolták. A bizonyítási eljárás alkalmával igazolt eme ténykörülményekből tehát kitűnik, hogy W. Lázárnak a vádlottak lakásán elkövetett sértő viselkedése és a lakásba való ismételt behatolása szolgáltatott arra okot, miszerint azok rendőri segélyt voltak kénytelenek igénybe venni. Ehez képest bizonyítottnak kellett venni azt is, hogy vádlottak nem azon célból zárták el a lakás ajtaját, mintha W. Lázár személyes szabadságát akarták volna korlátozni, hanem csakis azért, nehogy W. Lázár eltávozásával a rendőri feljelentést meghiúsítsa s habár vádlottak magánlak megsértése miatt panaszt nem emeltek is, W. Lázár ama cselekményének jellege, miszerint kiutasítása dacára a vádlottak lakásába ismét behatolt, jogosnak nem tekinthető, az ekként alakult ténykörülményekből tehát vádlottak cselekményének büntethetősége megállapítható nem lévén, őket a vád és következményei alól tel | kellett menteni. (1887. jun. 1-én, 15,356. sz.) A ni. kir. Curia: A kir. ügyész jogosulatlan felebbezésével az 1883 : VI. t.-c. 7. §-a alapján elutasittatik. (1887. okt. 11-én, I 6,555. sz.) Az ügyvéd által használt becsületsértő kifejezésekért az ügyfelet, kinek megbízásából a becsületsértő kifejezést tartalmazó beadványt beadta, felelősségre vonni nem lehet. Az aradi kir. járásbíróság" (1886. szept. -3-án 1,629,86. ' b. sz. a.): Rágalmazás és becsületsértés miatt vádolt özv. 13. jozefin elleni bűnügyben itélt: Ozv. B. Jozefin az ellene K. Antal által rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt emelt vád terhe s következményei alól felmentetik. Indokok: Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 67. g-a értelmében 1 bíróság előtt írásban vagy szóval haszuált illedelmetlen és sértő kifejezések miatt a felelősség az eljáró ügyvédet terheli s a megbízó fél ügyvédjének ilynemű cselekményeért csak annyiban felelős, a mennyiben az az ő megbízásából történt. Tekintve ebből kifolyólag, miszerint H. Mátyásnak özv. B. Jozefin ellen az aradi kir. törvényszék előtt 4,982 frt 11 kr. iránt indított rendes perében beadott és N. Döme ügyvéd által ellenjegyzett elleniratban foglalt és a panasz tárgyává tett sértő kifejezésekre vonatkozólag panaszlott B. Jozefin férj. K. Józsefné a tárgyalás folyamán kijelentette, hogy ő megbízott perbeli ügyvéde X. Dömét a panaszlott sértő kifejezések használatára fel nem hatalmazta, ennek alapján azért a felelősség nem panaszlott B. Jozefint, hanem megbízott ügyvédjét terheli, miután pedig magánvádló ] K. Antal a vádat egyedül B. Jozefin ellen intézte : nevezettet a I vád és jogkövetkezményeinek terhe alól felmenteni kellett.