A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 50. szám - Örökösödési eljárásunk reformja. 6. r.

200 A J OG. A budapesti kir. ítélö tábla (1886. évi december 28-án, 37,155/1886. sz.) : Magánvádlónak semmiségi okul felhozott amaz állítása, hogy panaszlott nő a tárgyalásra személyesen mégsem jelent, továbbá, hogy előtte a másodbirósági végzés fel nem olvastatott, az eljáró biróság nyilatkozata által megcáfolva lévéD, de különben is panaszlott fél a tárgyaláson meghatalmazott ügyvéde által képviseltetvén, az ebbeli panasz már ennélfogva is semmiségi okul nem szolgálhat: miért is a kir. ítélő tábla a semmiségi panaszt elveti, az ügy érdemét illetőleg pedig a kir. járásbíróság ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1887. október 25-én, 8,352/87. b. sz.) : Tekintettel az 1883 : VI. t.-c. 7.' §-ában foglalt rendelkezésekre, a kir. itélő táblának fentebbi keletű és számú Ítélete ellen közbetett felebbezés visszautasittatik. Szándékos tnil)n ülés bevégzett büntette megállnpilható a megölt fgyén lmllajííiiak feltalálása nélkül is. (B. T. K. 65. és 279. §§.) A budapesti hír. törvényszék: J. Sándorné született S. Zsuzsánna a B. T, K. 279. §-ába ütköző emberölés bűntettének a B. T. K. 65. §-a szerinti kísérletében bűnösnek találtatik és a B. T. K. 66. §-ára való tekintettel, a B. T. K. 279. £-a alapján három évi fegyházra és a B. T, K. 289. és 56 § ai rendelkezéséhez képest további öt évi hivatalvesztésre Ítéltetik. Indokok: A megtartott végtárgyalás folytán igazolva lett, hogy vádlottnö, ki férjétől J. Sándor verebi földművestől 7 év óta tényleg elváltán él, legutóbbi szolgálati helyen Örkényen teherbe esvén, itt Budapesten 1886. szeptember 11-én a kórházban figyérmeket szült, ki József névre megkereszteltetett. Sem lakással, sem tartózkodási helvlyel vádlottnö nem bírván, miként arra Milatsek Jánosné tanú vallomása szerint már terhessége idején eleve készült, kis gyermekével, a célból, hogy azt elhelyezze, bizonyos Horváth Jánosné és S. Júlia kofához ment Promontorra, a ki vádlottnö állítása szerint kis gyermeke felfogadását megígérte. Az alkalommal szeptember hó 15-én. S. Júliát honn nem találván, gyermekével Pudapestre visszajött, s ismét szeptember 20-án ment le gyermekével S. Júliához, kit akkor otthon is talált, s ki vádlottnőt az alkalommal arra utasította, hogy másnap vigye el hozzá a kis gyermeket. Vádlottnö S. Júlia utasításához képest másnap elvitte hozzá a gyermekét, azonban sem ekkor, sem midőn a következő szerdai napon szeptember hó 22-én kereste S. Júliát, fel nem találhatta azt. Nem tudva mást tenni karján kis gyermekével, Promontorról Budapestre visszaindult. Utja közben elgondolva minden segélynélküli elhagyatott állapotán, látva, hogy kis gyermekét sehol el nem helyezheti, s hogy önmagát és azt fentartani képtelen, a BudapestPromontor közti út középrészén letérve a városba vezető gyalogúiról, kivette gyermekét kis ilunyhájából és a Duna ott kőfallal kirakott partján egy bokor közelében levő nagy kőre állott, s kis gyermekét a Dunába beeresztette. Hogy gyermeke uszott-e a viz színén tovább, vagy ott nyomban elmerülve fulladt meg, vádlottnö nem tudja, mert gyermekét a vízre eresztve, attól tekintetét nyomban elfordította s utánna annak többé nem nézett. Ezen cselekmény elkövetése után vádlottnö a fővárosba visszaérkezve, találkozott N. Józsefné tanúval, ki látva kezében az előbb kis gyermeke melegítésére szolgált dunyhát s ruhaneműit, kérdezőskódésére vádlottnőtöl válaszul azt nyerte, hogy kis gyermekét Promontoron hagyta rokonánál, hogy azt ruházattal és mindennel rokona fogja ezentúl ellátni. A kezében fogott kis dunyha és ruhafélével N.-nét ott hagyva, vádlott eltávozott és csak később jelent meg üres kézzel K. Jakab korcsmájában, kit időközben N.-né azon gyanújába beavatott, hogy vádlottnö valami rosszat követett el gyermekével, a ki szintén gyanúsnak látva vádlottnö dolgát, letartóztatta azt. A fentiekben tényként előadottak alapjukat vádlottnö J. Sándorné előadásában s a hivatkozott N. Józsefné, M. Jánosné és K. Jakab tanúk vádlott előadásával lényegben összhangzó vallomásaikban lelik. Támogatja, illetőleg minden kétséget kizárólag megerősíti vádlottnö 15 napos József nemű csecsemőjének a Duna vizébe lett fúlasztását a napló 7. szám alatti helyszíni szemlejegyzökönyv, melyben a gyermeke vizbetételéül vádlottnö által megjelelt hely tényleg feltaláltatott, a hely vádlottnö általi leírása a valóságnak mindenben hiven megfelel. Támogatja a csecsemőnek anyja által a jelzett promontori útközben lett elvesztését az is, hogy onnan gyermek nélkül, annak ruhájával és dunyhájával érkezett haza, s kérdőre vonatván gyermeke és a ruhák miatt. N.-né tanú előtt a legnagyobb zavart árulta el. Tekintettel azon körülményre, hogy a napló 14. számú értesítés szerint a kis gyermek hullája fel 'nem találtatott, de az beigazolt tény, hogy a gyermek élete kioltása céljából, anyja, vádlottnö által a Dunába vettetett, s hogy ott életét, a viz mélyj sége és tehetetlenségérc való tekintetből, kétségtelenül el is vesztette, s hogy akként vádlottnö 15 napos gyermekével szemben a ! B. T. K. 279. §-ába ütköző emberölés bűntettét követte el, mégis ' tekintettel legfőbb bírósági gyakorlatunkra, mivel a gyermek hul' Iája fel nem találtatott, a halál nem igazoltathatott; a kir. tör'. vényszék vádlottnőt a kir. ügyésznek a végtárgyalás során tett I indítványához képest a B. T. K. hivatkozott szakaszába ütköző emberölés bűntettének kísérletében mondotta ki bűnösnek és őt j c miatt, súlyosító körülmény fenn nem forogván, büntetlen előélete, bünbánata, minden segélyt nélkülöző elhagyatott állapota és különösen önbeismerése, mint enyhítő körülmények tudatván be, az ítéletben megszabott módon bűntette. Elejtette a kir. törvényszék vádlottnö bűncselekményének a B. T K. 281. §-a szerinti minősítését azon indokból, mert a végtárgyalás során magának vádlottnőnek előadásából, de a ténykörülményekből magukból is az tűnik ki, hogy vádlottnö akkor, midőn két napi várakozás után kis gyermekével Promontorról Pudapestre visszaindult, az által, hogy S. Júliát honn nem találta, í várakozásában és reményében csalódva, lelkében felháborodott; mégis mert a Promontor s Budapest közti majd egy mértföldnyi útnak felénél többet bejárva, felizgatott kedélyállapotának hullám| zása ott, hol gyermekét a Dunába vetette, már oly fokú semmi esetre sem lehetett, hogy a szándékba vett gyermekülést, S. Júliába vetett reménysége meghiúsultát látva, rögtön végrehajtottnak lehetne tekinteni.Az eddig kitöltött vizsgálati fogságból három hó a BTK. 94. §-a értelmében lett vádlottnö büntetésébe betudva. (1887. február 17-én 6,032. szám.) A budapesti kir. itéltí tábla: Az elsőbiróság Ítéletét a i minősítés és büntetési tétel tekintetében megváltoztatja a kir. | itélő tábla; kimondja, hogy vádlott bűnös a B. T. K. 279. §-a alá eső szándékos emberölés bevégzett bűntettében ; ezért elitéli a B. T. K. 92. §-a alkalmazásával mai naptól számítandó négy | évi fegyházra s ennek kitöltésétől tiz évi hivatalvesztésre; az ! okként megállapított szabadságvesztés-büntetésből vádlottnak 1886. évi szeptember hó 27-étől tartott vizsgálati fogsága által a B. T. K. 94. §-a értelmében négy hónapot kitöltöttnek nyilvánít, egyebekI ben ugyanazt az ítéletet helybenhagyja. Indokok: A napló 17. szám alatti szemlejegyzökönyv i szerint azon a helyen, hol vádlott gyermekét a Dunába dobta, a . viz igen mély, s a viz sodra ez oldalon lévén, szokatlanul Í ebesen folyik. Minthogy az eljárás adatai szerint a gyermek megmentésére semmi kísérlet nem tétetett, az említett gyermek pedig korá; nál fogva önvédelemre képtelen volt, az élet rendes tapasztalatai szerint, az előadott körülmények között, a Dunába való bedobás által szükségszerüleg be kellett következnie a halálnak. Ebből ' folyólag, habár a parti hatóságok által a többször emiitett gyeri mek hullája előkeríthető nem volt, tekintettel arra is, hogy vádlott maga beismerte a rendőrség előtt 1886. évi szeptember 24-én jegyzőkönyvbe vett vallomásában, miszerint »a gvermek mindjárt elmerült«, a kir. itélő tábla megállapítottnak találta, hogv a vádlott által a Duna hullámaiba bedobott gyermek a vízben lelte halálát, s ez alapon, minthogy a minősítésre nézve a kir. ügyész indítványa az ügy természeténél fogva hivatalból is felülvizsgálat alá vett jelen ügyben a bíróságot egyátalán nem kötheti, minősítette vádlott cselekményét az ítélet szerint. A büntetési tételnél aB. T. j 92. §-át alkalmazta a kir. ítélő tábla, mert vádlott büntetlen előélete, elhagyatott és elkeseredett volta, melyben a cselekedet elkövette, oly nyomatékos enyhítő körülményekül szolgálnak, melyek miatt a B. T. K. 279. §-ában meghatározott büntetés legkisebb mértéke is aránytalanúl súlyosnak találtatott. Egyebekben az elsőbiróság Ítélete vonatkozó indokainál fogva hagyatott helvben (1887. évi április 14-én 8,802. sz.) A in. kir. Curia: A kir. ítélő tábla ítélete azon közelebbi | meghatározással, hogy vádlott fegyházbüntetése a mai naptól számíttatik, melyből az eddig elszenvedett vizsgálati fogság által hét hónap eltöltöttnek veendő, felhozott és az elsőbirósá"- Ítéletéből átvett indokainál fogva helvbenhagvatik. (1887. évi augusztus 24-én 6,214. sz.) Kivonat a Budapesti Közlöny-bó'l. Csődök: Dévai Józsefe., egri tvszék, bej. febr. 18, félsz. márc. { 19, csb. Faikas Pál, tmg. Csathó Ödön. - Krausz Isrnae e.. pécsi tvszék | bej. jan. 4, félsz jan Ili, csb. Szondy Mátyás, tmg. Pleininger Ferenc. Pályázatok : A nyíregyházi kir. ügyészségnél a 1 ii g y é s z i áll. Uec j 13-ig. — A budapesti kir. ügyészségnél al ügyészi áll. dec. 13 ig. ^ I sepsi-szt.-györgyi jbságnál járásbirói áll- dec. 16-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társasáe"-nál. (Hold-