A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 4. szám - A közös ingatlan tulajdonjog megosztása

28 A JOG. a nem ügyvéti által ellenjegyzett beadványok összeírása végett s ' ez alapon nyomozási jogot a helyszínén hatósági segély mellett. Ez mellőztetett, pedig e nélkül, szerintem, minden szigorítás dacára a cél el nem érhető. 9. Szerves kapcsolatot óhajtottam létesíteni az ügyvédi és bírói kar között ugy az előbbi tekintélyének emelése, mint utóbbi bureáukratikus szellemének javítása érdekében. Kellő cautelák között ez nálunk csak ugy létesíthető, mint a nyugoti államokban. Indítványom elejtetett. 10. A kamarák elsőfokú s a k. Curia ügyvédségi tanácsának másodfokú bíráskodását minden díj és számadási perben szabályoztam. Ez szerintem a fegyelem szempontjából a felek érdekeit is megóvta s az egységes helyes judikaturát e tárgyban biztosította volna. E nélkül ügyvédi függetlenség a bírósággal szemben s így hatályos ellenőrzés lehetetlen. Ezzel kapcsolatban az ügyvéd részére — ha a fél a követelést vitássá nem teszi — rövid perenkivüli bírói liquidatiót terveztem a per folyama alatt a perbeli s ez ügyben felmerült perenkivüli költséges díj tekintetében. E helyett marad némi módosítással a mostani állapot. Csak a telette szigorú cautelákkal körülvett visszatartási, illetve önkielégitési jog törvényessége felett s a pénz és iratok visszatartása tárgyában fognak a kamarák s a curiai ügyvédségi tanács ítélni. 11. A miniszteri díjjegyzéket csak egyes kamara kérelmére concedáltam volna. Lesz elhatározás felső helyről. 12. Minden ügynöki cselekmény szerintem ügyvéd részéről fegyelmi vétséget képez. E helyett csak az üzletszerű sensaria lesz az. 13. Az 1874 : XXXIV. t.-c. 07. §-át — az ügyvédi szólásszabadság s immunitás negatióját -- kiküszöböltem. Csak fegvelmi üldözést engedtem. Marad a 67. §. 14. A fegyelmi eljárásban a kir .ügyészt kiküszöböltem. Restituáltatott. 15. A kamarai autonómia és élet megvalósítása érdekében biztosítottam 20 tagnak rendkívüli közgyűlés egybehivásáuak jogát, felelőssé tettem a választmányt a közgyűlésnek, kötelezően ingyenessé tettem minden tisztviselőséget (melyek terhesebbjeit többen megosztva vihetik) s újra nem választhatóvá 3 éven át a 3 évig működött tagokat, végre a tagok kellő részvéteiét a közgyűlésen (ismételt meghiúsulta esetében) kényszereszközzel ibirság) indítványoztam. Mindez elmarad. Csekélyebb eltéréseket, p. o. a vizsgadíj, gyakorlat folytonossága, ügyvédi fogadalom, eljárás stb. tekintetében mellőzök. Ezek elejtésével is marad javítás a qualificatió, összeférhetlenség, fegyelem, ellenőrzés és némely ügyvédi jogok biztosítása tekintetében. így p. o. a lelet zaklatás s több hasonló injuria ki lesz küszöbölve. Az eljárás egyszerűsítve lesz. A kamarák szövetik-zctr s nyugdíjalaplétesités megadóztatás utján megengedve s több új intézmény létesítve lesz. A kamarák votuma és indokolása lesz hivatva többet is mellőzni, vagy felvenni, vagy restituálni. A közös ingatlan tulajdonjog megosztása. Irta : ÜXACIU SÁNDOR, brassói kir. törvényszéki biió. A magánjog szerint a tulajdonjog oly jog, melynél fogva a tulajdonos tulajdonával a tárgygyal, dologgal — kénye-kedve szerint bánhatik, azt másnak eladhatja, elajándékozhatja, sőt meg is semmisítheti. A gyakorlatban ezen tételes jog, a jogrend által csak annyiban korlátoltatik, hogy mindenki tulajdonjogát csak annyiban gyakorolhatja és oly terjedelemben használhatja, hogy ez által másnak magánjoga meg ne sértessék. A tulajdonjogból kifolyó ezen classicus joggal nem élhet a közös tulajdonos, mert minden változtatáshoz a tulajdonostársak beleegyezése szükséges s igy rendelkezési joga meg van szorítva s feltételekhez kötve. A magánjog azonban e tekintetben oly tételes intézkedéseket tartalmaz, melyek szerint a tulajdonjog minden korlátozástól épségben tartatik, a mennyiben megengedi a közös tulajdon megosztását, hogy aztán részével mindenki szabadon rendelkezhessék. A megosztás közös ingatlannál történik vagy természetbeni felosztás által, vagy pedig kényszereladás utján s aztán a vételár osztatik meg. A közös ingatlan vagyonnak birói árverés utján való miképi megosztása a törvényben határozottan nincs niegállapitva és az eljárás nincs a végrehajtási törvényben körül irva. Az osztrák polgári törvénykönyv 813. §-a is e tekintetben csak azt rendeli, hogy a közös dolog birói árverésen eladandó és a vételár a részesek között felosztandó. A megosztásnak ezen módja, rendes peres eljárás utján ítélet által mondatván ki, régi gyakorlat által megállapittatott azon mód, hogy az ítélet rendelkező részében felvétettek a feltételek, melyek alapján a közös ingatlan eladandó, hogy igy mindenik részestárs érdeke kellőleg megóvassék. Az eladás pedig az ítélet folytán minden körülmények között foganatosíttatott a feltételek alapján és a vételár a társak közt részesedésük arányában felosztatott. Ez a kényszer eladás folyománya és az ítélet végrehajtattatott még akkor i s, h a az ingatlan a bee sáron alul is kelt el. Ezen gyakorlat megfelel a törvény intentiójának, hogy a társak részükhez jutván, tulajdonjogukat korlátlanul használhassák. A m.-v ás ár h e 1 y i kir. i t é 1 ő tábla az újabb időben ezen gyakorlattól eltért és egy concret esetben kimondotta, hogy a közös ingatlan vagyon csak is a becsárban vagy azon felül adható el birói árverésen, mert mindenik részestárs meg kell hogy kapja az egyenértéket. A kir. Curia ezen ítéletet helybenhagyván, alkalomszerűnek találjuk felvetni azon kérdést, hogy melyik elv helyesebb és a gyakorlatban kivihető? és melyik felel meg a törvény intentiójának? az, hogy a közös ingatlan csak is a becsárban vagy azon felül adható-e el ? vagy pedig, hogy az minden körülmények között, tehát a becsáron alul is eladandó, a mint az eddigi gyakorlat volt. Szerény nézetünk szerint ez utóbbi elv a helyesebb és az eddigi gyakorlat azt mintegy tételes törvénynyé tette s igy annak bővebb indokolása felesleges. Ellenben az előbbi nemcsak hogy a gyakorlati jogi életben ki nem vihető, a mint alább ki fogjuk mutatni, de nem is alapszik tételes törvényen és perrendszerűen nem is lehet indokolni. Hogy a gyakorlatban ezen elv ki nem vihető, illustrálja az általunk felhozott concret eset, melyben az árverés az ítélet alapján ugy rendeltetett el, hogy a becsáron alul a közös fekvő nem adható el. A szabályszerűen kihirdetett és megtartott árverési határnapon a becsárt senki sem ígérvén meg, az árverés eredménytelen maradt. Később felperes újból kérte az árverést és az az 1881. évi LX. t.-cikk 177. §-a alapján el is rendeltetett ; igen de ekkor is sikertelen maradt. Már most m i k é p lesz végrehajtható az ítélet, mert a becsárat senki sem fogja megadni ; miután időközben az ingatlanok ára leszállott s különösen a kérdéses ingatlan — ház és gyümölcsös kert — elhanyagolás folytán pusztulásnak indult. Nincs más mód — ha a részesek mind bele nem egyeznek — mint perújítással más ítéletet kieszközölni és annak alapján újbóli árverést keresztül vinni, mérsékeltebb becsárral. Igen ám, de itten újból más akadály áll elő, mert az 1881. évi LIX. t.-c. (i'J. §-a szerint a felhozott esetben perújításnak helye nincs. Világos tehát, hogy ezen elv elfogadása által a törvény intentiója el nem éretik nemcsak, de más tételes törvény sértetik meg általa, t i. az 1868. évi LIV. t.-cikk 256. §-a, mely szerint az Ítélet ugy szerkesztendő, hogy az végrehajtható legyen ; ez pedig kizárja a feltételhez kötött ítéletet, mint végrehajthatlant. A judicatura továbbá ezen ehet el nem fogadhatja azért sem, mivel a per során a szakértők által megállapított becsérték nem állapítja meg a közös ingatlan valóságos