A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 50. szám - Örökösödési eljárásunk reformja. 6. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 50. számához. Budapest, 1887. december 11-én. Köztörvényi ügyekben. Illetőségi összeüti.íizés esakis hasonló fokú liiióságok közölt fordulhat elő. A m. kir. Caria f 1887. november 2-án, 7,287/87. p. sz.): K. Ferencnek 15. Lajos elleni kisebb polgári peres ügyében az illetőségi összeütközés elintézésére vonatkozólag értesíttetik a kir. itélö tábla, bogy a m. kir. Curia az elintézendő illetőségi összeütközés esetét nem a pápai kir. járásbíróság, mint kisebb polgári peres biróság és a budapesti kir. itélö lábla közt, hanem a nevezett kir. járásbíróság, mint kisebb polgári peres biróság s a pápai kir. járásbíróság, mint semmás polgári biróság közt látja fenforegni és hogy a felterjesztett ügy eldöntésére a pápai kir. járásbíróságot, mint kisebb polgári bíróságot mondta ki illetékesnek. Mert az 1881. évi L1X. t.-c. 7. §-a csak ugyanegy fokú hazai bíróságok közt felmerült illetőségi összeütközést feltételez, de azon feltevésnek, hogy az elsőfokú és egy másodfokú biróság közt is keletkezhessék illetőségi összeütközés, helyt nem enged. Es a pápai kir. járásbíróság, mint kisebb polgári biróság is f. évi július 8-án 203/19. sz. alatt hozott végzésében tulajdonkép azt mondta ki, hogy a felperes keresete túlhaladván a kisebb polgári biróság hatáskörét, a sommás biróság — a pápai kir. járásbíróság — illetősége alá tartozik. De a pápai kir. járásbíróság, mint sommás perbíróság, magát ez. ügyben most már illetékesnek nem tarthatja, a kir. ité'.ő tábla lolyó évi április 26-án, 3,781. sz. alatt hozott végzésénél fogva. A kir. tábla ugyanis, emiitett végzésével megsemmisítette a pápai kir. járásbíróságnak, mint semmás polgári bíróságnak ezen ügy érdemében 1886. december 1-én 4,658. sz. alatt hozott ítéletét azon indokból, mert a felperes keresete a kisebb polgári peres biróság hatáskörébe tartozik és a kir. tábla emiitett felfolyamodással meg nem támadott végzése jogerejú'vé vált. Ezzei szemben a pápai kir. járásbíróság, mint kisebb polgári peres biróságamaga — különbenisaz 1877 : XXII. t.-c. 11. §-a által kizártnak nem tekinthető — illetékességét meg nem tagadhatja. 1. A kezes fizetés folytán a hitelező jogaiba lép külön engedményezés nékül is. 2. A hitelezőt kielégítő kezes jogosan követelheti, hogy az eredeti adóslevél, a fizetést igazoló nyugta és a törlési engedély neki kíndassék, de nem követelheti, hogy az eredeti követelés engedmény utján reá ruháztassék és hogy a bekebelezett zálogiogra vonatkízólair a tulajdonjog javára bekebeleztessék. A budapesti kir. törvényszék : A Budán 1873- évi augusztus 5-én 2,278 frt 13 kr. kölcsöntőkéről kiskorú W. Karola javára néhai W. Károly által kiállított s jelenleg a fővárosi árvaszéknél levő kötelezvény és az ennek alapján a budai 172. számú telekjegyzőkönyvben C. 1. sz. a. bekebelezett zálogjog tulajdonjoga, azonban csakis 153 frt 56 kr. tőke s ennek 1886. évi márc. 23-ától járó 6% kamatai erejéig felperesnek megítéltetik. Ebből folyólag az ezen zálogjognak felperes javára leendő bekebelezésére alkalmas okiratot köteles alperes felperesnek kiadni. Indokok: Yiszonválaszában beismeri alperes, hogy a javára felperes részéről teljesített fizetés folytán a keresetlevélhez A. alatt csatolt kötelezvényen alapuló 2,278 frt 13 kr. követelés iránti tulajdonjog felperest illeti és hogy ez összegnek néhai W. Károly hagyatékából leendő kifizetését maga alperes is kérelmezte. Ily körülmények közt egészben közömbös az, hogy az A. alatti kötelezvényre vezetett nyilatkozattal a 2,278 frt 13 kr. kölcsönért készfizetői kezességet vállalt-e felperes, miután úgy alperes fenti beismerése, de a nyilatkozat szövege szerint is felperes nem egyenes adóstárs volt. Felperes jogosult tehát követelni, hogy az adós helyett teljesített fizetést ugyancsak az egyenes adós megtérítse. E joga gyakoroltatásához feltétlen szükségli a kíH«^ "ényt és az ennek alapján bekebelezett zálogjognak nevére leendő bekebelezéséhez I a telekkönyvi rendelet szerint megkívántató engedményt. | S minthogy ily okiratot csalds alperes hitelező állithat ki, s minthogy a részére teljesített fizetésből származott követelési jogát i alperes egyenesen beösmeri, ezeknélfogva a kereseti kérelem értelmének megfelelőleg, azonban a bíróságnak a perrendt. 256. §-ával adta jogból folyólag eszközölt módosítással, marasztalni kellett alperest. De felperes javára a kötelezvény és zálogjog tulajdonjoga I csak 153 frt 56 kr. tőke s járulékai erejéig volt megítélhető, mert felperes követelése többi része az egyenes adós hagyatéki tömegéből a fővárosi árvaszék 1886. évi 14,165. sz. alatt iktatott átirata szerint időközben kifizettetett és igy azon részében felperes köve( telése tárgytalanná vált. (1886. szept. 28. 16,272. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla : A kir. itélö tábla az elsőbíróság ítéletét indokai alapján oly értelemben hagyja helyben, hogy alperes köteles felperes részére a zálogjog telekkönyvi átruházására szükséges okiratot 15 nap alatt kiállítani s átadni, ellenkező esetben felperes jogosittatik a zálogjog átruházását 153 frt 56 kr. tőke s ennek 1886. március 23-ától járó 6% kamatai erejéig a budai 172. számú telekjegyzőkönyvben C. 1. alatt bekebelezett zálogjogra vonatkozólag ezen ítélet alapján eszközölni. (1887. január 23-án 50,057/86. sz. a.) A ni. kir. Curia: Mindkét alsóbb biróság ítélete megváltoztattatik és felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes mint kezes a hitelezőt kielégítvén, jogosan követelheti, hogy az eredeti adóslevél, a fizetést igazoló nyugta és a törlési engedély neki kiádassék, de minthogy a fizetés folytán engedményezés nélkül is a hitelező jogaiba lép, nem követelheti, hogy az eredeti követelés engedmény útján reá átruháztassék és hogy a bekebelezett zálogjogra vonatkozólag a tulajdonjog javára bekebelezhessék. Az utóbbi irányban emelt kereseti kérelmével tehát felperest elutasítani kellett és miután felperes önmaga beismerte, hogy a nyugtát és a törlési engedélyt már kézhez vette és a kereset erre ki nem terjesztetett, ez irányban intézkedés szüksége nem forog fenn. A mi pedig az adóslevél kiadását illeti, tekintve, hogy az alsóbiróságok a kereset ezen részének helyt nem adtak és felperes ez irányban felebbezéssel nem élt, a kérelmet ennélfogva mellőzni kellett annál inkább, mert a per folyamán kiderült, hogy a kérdéses kötelezvény alperes kezében nincs, hanem közhatóságnál őriztetik, mely az adóslevélre már fizetéseket is teljesített. (1887. szept. 29-én, 2,091. sz. a.) Rokonok közt ingó vagyon átruházása tekintetében létrejött olynemü szerződések, melyek tartalmánál fogva az átruházott tárgy továbbra is az átruházó birlalatában marad, a jogeím két>ég felt n bizonyítása nélkül, mint a kijátszási szándék jellegét magukon viselők, harmadik személyek ellenében érvényeseknek nem tekinthetők. A közjegyzői okirat esak a közjegyző előtt történtekre nézve bir liizonvító <rövel. I. Az Ipolysági kir. járásbíróság: A keresethez^/) alatt becsatolt végrehajtási jegyzőkönyvben 1—25 tétel alatt összeirt ingóságok a S. L. javára f. évi 150. sz. végzés folytán 5ü0 frt tőke és járulékai erejéig történt felülfoglalás alól felmentetnek, ha felperes leteszi a pótesküt arra nézve, hogy az A) alatti végrehajtási jegyzőkönyvben 1—25. tétel alatt összeirt ingóságok azonosak a C) alatti közjegyzői okiratban felsorolt s felperes által L. S. végrehajtást szenvedettől 1887. évi január 7-én megvett ingóságokkal. Indokok: A perirathoz C) alatt becsatolt közjegyzői okirattal igazolva van, miszerint S. A. felperes L. S. végrehajtást szenvedettől, ennek Bátorfaluban találtató s a hivatkozott közjegyzői okiratban részletesen kitüntetett ingóságait 5,385 frt