A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 4. szám - Az uj ügyvédségi törvény javaslatáról

A JOG. 27 tarthatatlan voltát - talán inkább talál pártolókra Szükséges is lenne, hogy ne csak papíron emlegessük a szóbeli eljárás utáni nagy vágyunkat, hanem tegyünk is valamit valósítására. Ne csak elméletileg készítsük elő a jövő reformját, hanem gyakorlatilag is az életet. Ne járjunk ugy el, mint a bátortalan ugró, ki nagy ugrásra készül, de a nagy készülődés közben nem ugrik kicsit sem - előre. Ternovszky Béla, királyi táblai biró jfud'afllien. Jogi szaklapokban időről-időre visszatérőleg olvashatjuk, hogy a k i r. i t é 1 ő táblánál, az ügyek száma f é le m1 e t e s módon szaporodik és az elintézetlen ügyek száma évről-évre nagyobbodik. Nem tudom, hogy az illetékes körök mi nézetben vannak, a baj orvoslását illetőleg, de hogy valamit tenni kell, az bizonyos. Az 1883. évi VI. t.-c. a miatt hozatott, hogy a kir. ítélőtáblától a büntető ügyek egy részét és pedig a kevésbé jelentékeny ügyeket elvonja és az által a kir. táblán segítve legyen. Nincs kezemnél oly statistikai kimutatás, mely az 1S83. évi VI. t.-c. eredményét szemléltető alakban előtüntetné, de ugy látszik, hogy miután az idei kimutatás szerint 188G. év november végéig beérkezett 51,647 polgári beadvány mellett 38,060 büntető beadvány szerepel, az 1883. évi VI. t.-c. eredménye alig kielégítő. Az 1^83. évi VI. t.-c. csak fél rendszabály volt, lehet, hogy ezért nem lett neki kellő sikere. Én kettős okból tartom félrendszabálynak. Először azért, mert intézkedésének hatályát csupán büntető ügyekre szorította, holott a p o 1gári ügyekre ugyancsak az ott elfogadott okból és céllal, szintén kiterjeszthető lett volna, de még inkább azon okból, hogy az írásbeli felülvizsgálat mellőzésével a szóbeli eljárást nem hozta be ezen ügyek elintézésénél, a mi annyival inkább érthetetlen, mert a büntető ügyek azon részénél, a melyekben a törvényszékek első folyamodásukig bíráskodnak, a szóbeli eljárás tényleg létezik. E tekintetben az 1883. évi VI. t - cikket életbeléptető igazságügyminiszteri rendelet visszaesőnek tűnik fel, holott a mai időben, midőn az igazságügyi politika a szóbeli eljárással vajúdik, habár próbaképen és habár az ügyek kevésbé jelentékeny részénél ugy a büntető, mint a polgári ügyekre kiterjesztendő lett volna. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy a járásbíróságok illetékességéhez tartozó sommás perekben a felebbezést ép ugy a törvényszékekhez kell utasítani, mint a büntető ügyekben és egyelőre akár a polgári perrendtartásban szabályozott sommás eljárás szerint, akár novellaris úton szabályozandó új eljárás szerint rendezzük be a contradictorius szóbeli tárgyalást, ennek igen nagy és fényes eredménye lenne. Nevezetesen segítve lenne első sóiban a kir. itélő tábla túlterheltetésén, de a mi fontosabb. segítve lenne az ügyeken is, mert a panaszolt sérelem contradictorius szóbeli eljárás mellett alaposabban kideríthető és orvosolható, de továbbá ehhez a törvényszékeknél talán nem is szükségeltetnék :);\ év, a meddig az ügyek jelenleg a kir itélő táblánál várják a referadát, végre pedig — a mi legfontosabb — ezen módon nyerne a jogszolgál. tatás ügye is. ha másban nem, legalább abban, hogy a bírói kar a közvetlen szóbeli eljárást megszokná és abba beletanulna. Ha manapság egy biró sikerrel megküzdhet a sommás perekben a contradictorius szóbeli eljárás nehézségeivel, nem érthető, hogy ugyanazon ügy revisióját vagy akár újra tárgyalását, ugyanazon eljárási szabályok ismételt foganatosítása mellett, miért ne lehessen rábízni a társas bíróságként eljáró törvényszékekre. Elé annyival előnyösebb lenne, mert a társas bíróságok a kisebb ügyekben belejönnének a szóbeli eljárás szabályainak helyes alkalmazásába, ez egyúttal átmenetül szolgálhatna az írásbeli eljárásból a szóbeli eljárás rendszerébe egyátalában. Ezért várnék én nagy és fényes eredményt az 1883. évi VI. t.-c. kiterjesztésétől. Azt mondják, hogy a szóbeli eljárás behozatala egyelőre azért lehetetlen, mert a kir tábla decentralisatiója megelőzőleg foganatosítandó, ez pedig ismét attól függ, hogy a végleges perrend miként fog megszületni. Én a most ismertetett úton-módon egyelőre nélkülözhetőnek tartom ugy a decentralisatiót, mint a végleges perrendet és pedig annyival inkább, mert a nagyobb perekben, melyek fontosabb voltuknál fogva, körültekintőbb és alaposabb elintézést igényelnek, a mostani írásbeli rendszer egyelőre fentartható lenne, miután ugy sem ezen ügyeknél, hanem a gyors eljárást igénylő kisebb ügyeknél, melyek nagy számuknál fogva terhelik túl a másodbiróságot és a melyek természetöknél fogva sürgősebb elintézést kívánnak, tapasztalhatjuk, hogy az elégedetlenség minduntalan nyilvánul. Csilléry Kálmán, kecskeméti tszéki biró. Az uj ügy védségi törvény javaslatáról. Di\ DELL'ADAMI REZSŐ budapesti ügyvéd és egyel, magántanártól. Az igazságügyminiszter f. hó 7 én kelt határozattal munkálatom több pontjának átdolgozására utasított, egészben véve azt a további tárgyalások alapjául elfogadván. Az átszóvegezett, f. hó lG-án benyújtott tervezet legközelebb nyilvánossá tétetni és az ügyvédi kamarákkal véleményadás végett közöltetni fog. Az általam indítványozott lényegesebb, el nem fogadott fontosabb újításokat egyéni álláspontom megjelölése végett ezennel közzéteszem. A szakkörök feladata lesz a bírálat. Egyéni álláspontom ugyan eltér az eredeti utasítás némely pontjától is, de erről máskor. 1. Feddhetlen előélet hiányában szerintem a jog a felvételre a joggyakornoki jegyzékbe és a jog az ügyvéddé avattatásra mindenkorra elenyészik. E szigorú álláspont indokolása az volt, hogy az erkölcsi minősítés hiánya nem pótolható s hogy a jog az ügyvédségre csak a feddhetlen jellemet illethet meg. E helyett a revideált javaslat 5 évi expiatiót enged. 2. Az ügyvédi vizsgára bocsátás iránt szerintem első fokban az ügyvédi kamara, mint leghivatottabb fórum, második fokban a budapesti orsz. ügyvédavató bizottság ítélt volna, a felesleges marosvásárhelyi bizottság az egység érdekében megszüntettetvén. Marad a mostani rend. 3. Szerintem egy, akár közjogi személy képviselete (kincstári, törvényhatósági ügyész stb.) ügyvédkedés s igy kötelez a felvételre a kamara jegyzékébe. Marad a jelen állapot. 4. Szerintem az ügyvédi jogok s ezekkel szemben részletezett hatósági kötelességek megsértése utóbbiak részéről fegyelmi vétséget képez, melyet a sértett fél kérelmére a csatlakozó kamara ügyésze által üldözhet. Marad a jelen állapot. 5. Szerintem a csődök, gondnokságok, szegényvédelmek, stb. beneficiumok és terhek sorrendben kiosztása a fegyelmileg qualifikált s a lakhely szempontjából alkalmas kamarai tagok számára biztosítva volt a bíróságok s más hatóságok, valamint a kamarák fegvelmi felelőssége s az eljárás részletes szabályozása mellett. Az igazságosság és méltányosság követelménye, a véletlent substituálni a kedvezés vagy üldözés, szóval az önkény helyébe. Az ügyvédi kar erkölcsi függetlensége ezt megkívánta volna nézetem szerint. Marad a mai állapot. 6. A hivatalból kirendelt bűnügyi védelem — szerintem — tekintve az érdek fontosságát és az igazságszolgáltatás követelményeit — államilag díjazandó lett volna. Marad a mai állapot. 7. íMegeugedendönek tartottam az ügyvédi specialisták (bűnügyi, közigazgatási ügyi stb.) felavatását Ez elv már győzött az orvostudományi gyakorlatban. A tudomány mai fejlődése azt megköveteli. A bírói szervezet egyik alapja a jövőben ugyanaz lesz. Gondoskodtam ez elv keresztülviteléről. Marad a mai obligát universalismus. 8. A zugirászat kiirtása érdekében döntő birói fórumnak a k. Curia ügyvédségi tanácsának biró tagjait óhajtottam és a retorsió foganatja érdekében a kamaráknak jogot adtain, időnkint biztos által megvizsgáltatni a telekkönyvi, árvaszéki stb. irattárakat