A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 49. szám - Törvénykezési sérelem melynek nincs jogorvoslata

414 A JOG. jaira való kiváló használhatóságát bizonyítja. Szerző nem is kiméit fáradságot és időt, hogy mindazt, a mi az eljárásra vonatkozik, minek az eljárásban a gyakorlat embere hasznát veheti, a különféle törvényekből és rendeletekből össszeszedje és egységes képben elénk tárja. így elérte azt, hogy csakugyan a leheti) legteljesebb gyűjteményét nyújtja mindannak, a mi a polgári eljárás legkülönfélébb nemeire vonatkozik, ugy hogy ez által feleslegessé tesz minden más gyűjteményt vagy kézikönyvet. A munka maga k é t kötetből áll. Az első kötet 745 lapon ismerteti mindenek előtt a törvénykezési rendtartást és a novellát. Tartalmazza továbbá a következő függelékeket: LA keresk. ügyekben követendő eljárást; II. a v á 11 ó e 1 j á r á s t; III. A bagatell-el járásra vonatkozó összes intézkedéseket; IV. a birói ügyvitelt; V. a hitbizományi ügyekben való eljárást; VI. a közforgalom tárgyát képező megsemmisítési eljárást; VII. a J ó z s e f császár-féle házassági pátenst; VIII. az izraelit á k házassági pátensét; IX. a törvénykezési szünidei törvényt; X. a kir. adományozású egyh. javak iránti eljárást; XI. a szerzői jogról szóló törvény értelmében való eljárást; XII. a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának eljárási szabályait; XIII. törvény a pénzügyi közig, bíróságról; XIV. törvény a kisajátításról;, végre pótfüggelék a szün idei törvény végrehajtása tárgyában. Ara ezen kötetnek 4 frt 50 kr. A második kötet 301 lapon ismerteti a végrehajtási eljárást (1881. LX. t.-c.) a bírósági ^végrehajtókra vonatkozó törvények és fontosabb rendeletekkel. Ara ezen kötetnek 2 frt. A midőn még megjegyezzük, hogy a judicatura is az egyes szakaszoknál, a mennyire lehetett, figyelembe vétetett és hogy szerző a források közt, melyeket ennek ismertetésében használ, hálásan a »Jog«-ot is felemlíti, elégségesnek tartjuk utalni azon dús tartalomra, melyet fentemiitettünk, hogy egész nyugodtan ajánlhassuk e gyűjteményes munkát a gyakorlat embereinek. Vegyesek. A magyar jogász-egylet szombaton este C s e m e g i Károly elnöklete mellett, számos tag részvételével teljes ülést tartott, a melyen dr. Balogh Jenő börtönügyi viszonyaink reformjáról értekezett. A fiatal jogtudós figyelmet keltő értekezésében vázolta börtönügyünk jelenlegi állapotát, aztán kijelölte amaz irányokat, a melyekben nézete szerint börtönügyünk reformja megoldandó. Börtönügyi viszonyaink a 40-es évek óta jelentékenyen javultak ugyan, de a mai állapotok mégis mielőbbi gyökeres javitást igényelnek. Első hiány, hogy fegyintézeteinknek, kerületi börtöneinknek és fogházainknak helyiségei elégtelenek, szűkek, célszerűtlenül épitvék, sok helyütt egészségtelenek, ugy, hogy bennük a büntetőtörvény által fölállított büntetési rendszer egyáltalán nem, sőt a szabadságvesztés büntetések a fennálló rendeletekben meghatározott módon sem vihetők keresztül. Különösen kevés a magánzárka és igy a magábaszállást, megtérést előmozdító magánelzárás nem hajtható végre. A fegyházigazgatók és fogházfelügyelők kénytelenek különböző korú és romlottságú elitélteket közös elzárásban tartani, a mi egyrészt a büntetés hatását veszélyezteti, másrészt jelentékeny veszélyeket rejt a társadalomra nézve, mert a közös elzárásban a megrögzött gonosztevők elrontják a különben még javítható bűnösöket is. Törvényhozásunk gondoskodott ugvan a szabadságvesztés végrehajtására rendelt intézetek fölállítására szükséges alapról, de az új építkezéseket a jelenleginél okvetlenül nagyobb gyorsasággal és nagyobb kiterjedéssel kell eszközölni. A börtönszemélyzetet a fölolvasó szaporitandónak és nagyobb kiképzésben részesitendönek tartja. E célból börtönhivatalnokok számára külön tanfolyamok volnáuak szervezendök. Hangsúlyozza az értekező, hogy a foglyok nálunk nemcsak hogy elkényeztetve nincsenek, de viszonyítva a külföldhöz, igen kedvezőtlen helyzetben vannak. Egészségügyi viszonyaik kedvezőtlenek, élelmezésük ki nem elégítő, a min okvetetlenül javítani kell. Reformot igényel a foglyok foglalkoztatása is. Produktív ipari munkával kell őket foglalkoztatni. Végül kiemelte az értekező, hogy a reformban ugy a társadalomnak, mint a jogi szakférfiaknak jelentékeny szerep jut, az előbbinek a támogató érdeklődés, utóbbiaknak a haladás irányainak kijelölése által. Az értekezőt végül zajosan megéljenezték. Erre Csemegi Károly a következő beszédet tartotta : Tisztelt teljes-ülés! Igazán nagy köszönettel tartozunk a felolvasó urnák azon nagy tanulmánynyal, mély gonddal és alapos készültséggel élénkbe tartott képért, melyben börtönügyi helyzetünk jelenlegi visszariasztó állapotát feltüntette. Talán ez lesz a régen várt tényező, mely végre valahára el fogja némítani az úgy nevezett álhumanismus folytonos hangoztatásával tüntető tudatlanság lármáját; talán végre befogják látni, hogy börtöneinkben nemhogy a humanismus túlhajtásáról lehetne szó, hanem, a mint nagyon helyesen kimutatta az igen tisztelt felolvasó ur, még az élet fentartására szükséges, az életre megkívántató élelem sem nyujtatik, sem elégséges mennyiségben, sem pedig a megfelelő minőségben. Luxusról, tehát kényelemről és — a mi annyi szemet szúr és annyiszor hányatik fel ellenünk - »matraczokról« börtöneinkben szó nem lehet. Hogy mi jutatta idáig a dolgokat, az nagyon complex kérdés. Egyet-mást a tisztelt felolvasó ur igen helyesen megjelölt. Szabadjon nekem is egyet hozzáadnom : nagy részben mi magunk! a mi megfélésünk, visszariadásunk, elhallgatásunk a valótlanság üres lármájával szemközt. Igenis, nagyrészt mi magunk vagyunk okai annak, hogy a most hangoztatott r e a c t i Ö nagy arányokat öltött, hogy azzal ma mint positiv veszélyes tényezővel számolni kell. Ha bátran szembe szálltunk volna e mozgalomnak keletkezésében, ha nem altatjuk magunkat a veszélytelenség illusiójával; ha idejekorán megtettük volna kötelességünket : nemhogy idáig növekedik a lárma, hanem az, mint lényegnélküli valótlanság, már keletkezésében elűzetett, elpárolgott volna. A mi legdicsöbb férfiaink, az 1810- évi korszak legnagyobb alakjai, hazánk legfőbb kötelességének tekintették, az alkotandi) igazságügyi reform terén a börtönügygyei foglalkozni. Még a büntető-törvénykönyv tervezete is, nem büntetőjogi szempontból, hanem mint a börtönügy javításának kérdése jutott az előtérbe és elkészítésére — a törvényben adott utalás is, a börtönrendszer reformjáról szólt. Nagy elődeink meg voltak győződve, hogy négyöt ív papiros, melyre a büntető törvénykönyv iratik: a büntető igazságügy helyzetének javítását — magában véve nem hozhatja létre. Ehez egy helyes börtönrendszer s ezzel együtt — a társadalom tevékeny közreműködése, a szakemberek lelkes cselekvősége, buzgalma, folytonos fáradozása, szellemi megerőltetése — ehez igen sok tényező szükséges. Nagyon helyesen mondta a t. felolvasó ur, hogy a börtönügy — első rendben nem a humanismus kérdése; többet mondok — nem is kérdése első rendben az igazságügynek, hanem kérdése a helyesen felfogott társadalmi önérdeknek. Azt a pénzt, melyet az állam a büntető igazság ügyére — s különösen a börtönrendszer keresztülvitelére költ, — a z t a pénzt önmaga biztosítására költi, azt a céljai világos tudatával biró társadalom nem tekinti másnak, mint önnön érdekében tett, nélkülözhetlen, szükséges beruházásnak. Ily fenköltnek, ily felvi'ágosodottnak ismertem, ilyennek tanultam megismerni hazám társadalmát, — s a történet tanúsága szól mellettem, miilön reményemet fejezem ki, hogy ilyennek fog az nemsokára újra valósulni. A felolvasó ur nem hasztalanul hivatkozott a hazai közszellemre. A reactió nem annyira erős, hogy a visszatérés a 40-es évek nagy eszméihez s áldásos kezdeményezéseinek folytatásához hosszú időre el lenne zárva. Engedje meg a t. teljes-ülés, hogy meleg köszönetemet fejezzem ki a tisztelt felolvasó urnák tanulságos előadásáért. (Éljenzés.) A telekkönyvi rendeletek módosítása. A telekkönyvi rendeletek ideiglenes módosítása és pótlása fölött tanácskozások végett összehívott értekezlet, folyó évi november 28-án Teleszkv István államtitkár elnöklete alatt tartott ülésén, az 1886 : XXIX. t.-cikk 75. §-ának 7. és 8 pontjai alapján kibocsátandó rendeletek tervezeteit tárgyalta. Az idézett törvényszakasz 7. pontja szerint ugyanis felhatalmaztatott az igazságügyminiszter oly rendelet kiadására, melynek értelmében az egyetemleges zálogjogok törlése mindazon mellékbetétekbe, a melyekből a zálogjog töröltetett, teljes tartalommal és oly módon vezettessék be, hogy a zálogjog Kitörlésének igazolására a főbetétekre szükség ne legyen. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy e felhatalmazás utasitás alakjában szövegeztessék s egyszersmind félreértések kikerülése végett határozottan kimondassák, hogy az intézkedés által nem érintetik a telekkönyvi rendeletek 108. §-ain alapuló azon jogi elv, mely szerint az egyetemlegesen biztosított követelés tekintetében történt változások, a főbetétben teljesített bejegyzés által a mellékjelzálogokra nézve is homályosakká válnak; továbbá, hogy nem érintetik azon jogszabály sem, mely szerint a zálogjog törlését a fő-, nem pedig a mellék betéttelekkönyvi hatósága rendeli el. Az 1S86 : XXIX. t.-c. 70. tj-ának 8. pontja szerint a telekkönyvi törlési perek megindításának záros határideje bizonyos előfeltételek