A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 49. szám - Törvénykezési sérelem melynek nincs jogorvoslata

A JOG. 413 halasztó hatálya nincs, alkalmazható s alkalmazandó-e az idézett t.-c. 185. §-a esetében is? E kérdés nyílt kérdéskénti feltételére és esetleges megvitatásának provocálására a budapesti kir. ítélő táblának 32,650/885. sz. a. kelt határozata* indit, a mely szerint a feltett kérdés igenlőlcg döntetett el, holott azt a szóban levő törvényhely közönséges értelmezése mellett igy eldönteni alig lehetett; mert a végrh. törv. 185. §-ában csupán az árverési határnap tekintetében történik hivatkozás a 176. §-ra, de egyéb szabályai követendőkül nem említtetnek és mert az árverési vevő az árverésnek ellenében való elrendelése által szenvedhet époly horderejű alaki jogsérelmeket, milyenek az alapárverés elrendelésénél a végrehajtást szenvedett hátrányára elkövettethetnek és igy őt a végrh. törv. 165. § áuak jogkedvezményétől megfosztani sem igazságos, sem méltányos nem volna. ........ e, ' ügyvéd. Irodalom. A budapesti és marosvásárhelyi kir. főügyészeknek jelentése a főfelügyeletük alá tartozó fogházak állapotáról. 1872-1886. Budapest, 1887. 4» 204. 11. — Már évekkel ezelőtt volt alkalmunk arra utalni, hogy a főügyészség nagy fontosságú adatokat gyűjtött, melyek közzétételét a legprózaiabb dolog a világon: a pénz hiánya megakadályozta. Készeknek nyilatkoztunk a nagybecsű adathalmazt e lapokban közzétenni, ennek azonban útját állta ama körülmény, hogy az egész összegyűjtött anyag a ministerhez felterjesztett jelentésbe volt foglalva, a kitől - főleg néhai Pauler Tivadar hosszas betegsége alatt — ily engedély nem volt kérheti"). Annál kellemesebb volt meglepetésünk, midőn a jelen füzet élénkbe került és kíváncsian kezdtük fürkészni, vájjon kinek költségén lett az közrebocsátva? Ternót csináltak-e a ministeriumná!, hogy ily kiadásokra is pénz akadt, vagy javultak-e az ország pénzügyi viszonyai tegnapról mára, hogy ily kiadásokra is akad pénz ? Sem az egyik, sem a másik nem következett be; a költséget az országos statisztikai hivatal viseli. Fogadja ezért részünkről is a teljes elismerést; jóvá tette ezen publicatiójával azon számos hibát és mulasztást, melyeket épen az igazságügyi statistikai közleményei tekintetében e lapokban ismételve volt alkalmunk megróni. A munka sarkpontját a zárszó képezi. Jogosult büszkeséggel utalhat a főügyészség arra, hogy mindazt megvalósította, a mit a fogházügy és a büntető jogszolgáltatás terén a kötelesség hű teljesítése által elérni lehet. A vizsgálati foglyok számának és letartóztatási idejük nagymérvű leszállítása, a fegyelem, rend és tisztaság meghonosítása és a rendszeres foglalkoztatás éleibe léptetése azon eredmények, melyek a főügyészség 15 éves működésének clvitázhatlan vívmányaiként jelentkeznek. A még fennálló bajok: az elhelyezés és élelmezés kérdésénél, csakis a korlátolt pénzügyi viszonyok folyományai. Két döntő kérdésre irányítja a főügyészi jelentés a minister figyelmét: a fogházak hallatlan túltömöttségére és a mai fogházi élelmezésre. Mindkét kérdés megérdemli, hogy vele kissé behatóbban foglalkozzunk. Azon általánosan elterjedt balvéleménynyel szembeu, hogy a fogoly sorsa aránytalanul kedvezőbb a szabad népesség szegényebb osztályainak sorsánál — a jelentés oly adatokat közöl, melyek nemcsak a humanistát, de a még oly szigorú criminalistát és az elrettentési elmélet hívét is kell, hogy gondolkozóba ejtsék, sőt megrendítsék. * Ezen határozat szószerinti szövege a következő : A budapesti kir. itélö tábla P. Anna és Józsefnek, P. Péter elleni végrehajtási ügyében a módosi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság által évi május hó 27-ik napján 3,250. sz. a. hozott végzést helybenhagyja, mert a végr. törv. 179. §-a c) pontja szerint, melyre előterjesztéssel élő fél panaszát állítja, az árverés csak azon esetben semuiisithető meg, ha az árverési hirdetmény ellen az árverés foganatosítására nézve halasztó lialálylyal biró előterjesztés vagy felfolyamodás lett beadva, minthogy azonban a végreh törv. 185. §-a szerint a fizetési késedelemben levő árverési vevő veszélyére és kárárá elrendelt új árvéiés az ezen szakaszban idézett 176. § szabályai szerint tűzendő ki, az utóbbi szakasz 3-i k bekezdésében pedig világosan ki van mondva, hogy az újabbi árverési hirdetmény ellen beadott felfolyamodásnak az árverés megtartására halasztó hatálya nincs: kétségtelen, hogy az 1-ső bíróság helyesen járt el akkor, midőn a késedelmes árverési vevő részéről beadott felfolyamodás dacára az új árverés megtartását fel nem függesztette. (1885. december hó 7-én, 'd$,%0/p. 85. sz ) Ha a megbetegedési esetek nagy számát tekintjük — l'/JO közül 174 — akkor a foglyok egészségi állapotát kedvezőtlennek kell mondanunk; ennek oka pedig a fogházak rossz levegője és a nyújtott élelmi czikkek elégtelensége. Rossz a fogházak levegője, mert azok rendszerint túltömöttek, ugy, hogy 3993%-kal több egyént kell befogadni, mint a mennyire hely van. A bajt növeli főleg télen az, hogy a legtöbb fogházban mesterséges szellőztetés nincs. Az ily túltömött és rosszul szellőztethető zárkák levegője annyira megtelik az emberi test kigőzölgésével, — főleg éjjel, midőn a rab ilyen helyen 7 — 8 órát tölt — hogy ebből a legveszedelmesebb egészségi hátrányok keletkeznek. Ezekhez járul sok helyen a fogházfalak nyirkossága, mely azok természetes szellősségét is hátráltatja. Ily helyeken buján sarjadzik a tüdővész, görvély és süly és bő aratást tart a halál. A másik igen fontos hiány, mely a táplálkozási za\arokat előidézi és mely azt okozza, hogy az összes betegségeknek 53 97%-át az emésztő- és légző szervi, véredény és mirigybánralínak képezik, a letartóztatottak tápláléka. Ez sem felel meg a közegészségi követelményeknek; mert a tápanyagokat nem tartalmazza oly mennyiségben, mint a mennyit a test megkövetel s nem oly minőségben, hogy abból a szervezet a szükséges anyagokat könnyen kilúgozhassa és assimilálhassa. A túltömöttségen az 1887. évi VIII. t.-c. alapján felhasználható büntetéspénzek segélyével idővel talán lesz segítve. Annál nehezebb azonban az élelmezés kérdésének kielégítő megoldása, mert az ehhez szükséges anyagi áldozattól visszariadnak azok, a kik még kedvenc céljaik elérésére sem bírják a szükséges pénzt az országgyűlésen megszavaztatni. »Amde megfontolandó — igy szól a jelentés — hogy itt nem arról van szó, vájjon szívesen hozunk-e áldozatokat azokért, a kiket semmi okunk sincs szeretni, vagy épen, mint az avatatlanok mondják, más célok rovására dédelgetni? hanem arról, hogy megtettük-e eddig törvényes kötelezettségünket a letartóztatottak iránt? és ha nem tettük meg: van-e bennünk annyi jogérzet, hogy kötelességünket önmagunk teljesítsük akkor, midőn mást kötelesség szegéseért büntetünk. — A kérdés sarkpontja tehát az: elég-e a mai fogházi élelmezés a eltartóztatott egészségének fentartására? Adataink azt mutatják, hogy nem elég; mert a mostani élelem nemcsak általában a legrosszabb az egész művelt világon, hanem viszonylag is annyira elégtelen a test táplálására, hogy a letartóztatott hosszabb vizsgálati fogság vagy szabadságvesztés-büntetés után főképen a koplalás, az agyonéheztetés tünetei között betegszik meg, pusztul el. - ezen szomorú tény megállapítása után önként merül fel azon további kérdés: vájjon az állam jogosítva van-e a még ártatlannak bizonyulható vizsgálati fogolynak, vagy a szabadságvesztésre elitélt egyénnek rosz élelmezés által egészségét megrontani vagy épen életét kioltani? Bizonyára nincs! Minélfogva az állam csak tartozó kötelességét teljesiti, midőn a letartóztatottaknak az egészségük fenntartására nélkülözhetetlen élelem javítást — bármily nehezen essék is — megadja.« Arany szavak, melyek kettős súlylyal birnak, midőn a főügyésztől jönnek, midőn 15 évi tapasztalat szüleményei. Igaz, hogy ennek nyílt bevallására nemcsak erkölcsi bátorság, hanem nyitott szem és nagymérvű humanismus megkívántatik. Mirclezen tulajdonságokkal bővelkedik genialis főügyészünk Kozma Sándor és főhadsegéde dr. Székely Ferenc, ezen jelentés szakavatott szerzője. De ők nem érik be a puszta panaszszal, — az orvoslást is javasolják. Javaslatba hozzák a jelenlegi fogházi élelmezés megvizsgálására egy tekintélyes orvosok, vegyészek és fogházi tisztviselőkből álló enquéte meghallgatását. A jelentés többi ép oly érdekes adatairól egy másik cikkben fogunk megemlékezni. Dr. Rcvai Lajos. A polgári törvénykezési rendtartás a kapcsolatos törvényekre és rendeletekre való utalással és tekintettel a magy. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék és mint semmitőszék fontosabb elvi jelentőségű régibb határozataira, a magy. kir. Curia és a magyar kir. pénz. közig, bíróság döntvényeire és ezek, valamint a budapesti kir. itélö tábla újabb elvi jelentőségű határozataira az 1868: L1V., az 1881: LIX. és 1881 : LX. t.-c. alapján összeállította dr. Schreyer Jakab köz- és váltó-ügyvéd. I. és II. kötet. Harmadik kiadás. Budapest, Athenaeum - társulat kiadása, 1888. Ezen mondhatni közkézen forgó törvény-összeállitás immár rövid néhány év alatt harmadik kiadást ért, mi annak a gyakorlat cél-