A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 4. szám - Hogyan könnyitsünk felsőbb biróságaink túlterheltségén?

hatodik évfolyam. 4. szám. Budapest, 1887. január 23. Szerkesztőség: V. sas - utca 14. s: zám. Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) tt IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A UAGYAR ÜGYVÉDI, BiRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÓZJEG Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják DP. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : 6 frt — kr. 50 > egész évre fél ... | negyed » . 1 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postiiutalványnya] küldendők. TARTALOM: Hogyan könnyitsünk felsőbb bíróságaink túlterheltségén ? I. Irta: Ternovszky Béla, budapesti kir táblai biró. II. Irta: Csilléry Kálmán kir. trvszéki biró Kecskeméten. — Az uj ügyvédségi törvény javaslatáról. Irta: dr. D e 1 l'A d a m i Rezső bpesti ügyvéd és egyetemi m. tanár. — A közös ingatlan tulajdonjog megosztása, lila : O n a c i u Sándor kir. trvszéki biró Brassón. — Hazai jogunk megengedi-e a conversiót ? Irta : dr. U 11 m a n n Sándor, bpesti ügyvéd és o rszággyillési képviselő. — Az ügyvédi szólásszabadság. — Sérelmek. (I. Szóbeliség és közvetlenség a budapesti V. ker. járásbíróságnál. Irta : E g y akivel megtörtént. II. Adalék a hagyatéki ügyek lassúságának okaihoz. Irta : O k r ö s s Bálint, kir tanácsos és közjegyző Budapesten.) Irodalom. (A bűntettekről, vétségekről és ídhágásokröl szóló magyar büntető törvénykönyvek magyarázata. Irta : dr. Illés Károly). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenetek MF.LI ÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) \ Hogyan könnyitsünk felsőbb bíróságaink túlterheltségén ? Azon szomorú tény, hogy felsőbb fokú bi-óságainknál a hátralékok tömege már is ijesztővé növekedett s hogy azok a legnagyobb fokú tevékenység mellett sem képesek a reájuk torlódó munkahalmaz legyőzésére: kényszeritövé teszi, Hogy a bajon valahogy segítsünk, még pedig gyorsan, mivel tovább várnunk alig lehet. A munkahalmaz növekvése folytonos és rendszeres, ugy hogy jövőre nézve a javulás reménye is ki van zárva. A felsőbb bíróságok birói létszámának növelése eddig sem orvosolta a bajt s egyelőre kilátásba sem vehető, mivel a tőrvényhozó — szemben az állam pénzügyeinek nem épen viruló állapotával — nem lesz hajlandó a budgetet nagyobb mérvű személyszapoiitás költségeivel terhelni. A segítség tehát csak rendszerváltozással érhető el. A rendszerváltozás valóban kilátásba is van helyezve, a szóbeliségre alapított perrendek már munkába lettek véve. De míg ezek — különösen a polgári eljárásra vonatkozó — elkészülnek, addig ugyan teljesen elsülyedhetnek felsőbb fokú bíróságaink a hátralékok tömegében. Ha már nagy hátrány az, hogy az elsőfokú bíróságok gyárilag kénytelenek dolgozni : kétszeres a hátrány, ha felsőbb fokú bíróságaink vannak ily kellemetlen helyzetben, melyeknek kezéből másnak, mint teljesen átgondolt s kidolgozott munkának, nem,.vf*'.ia szabad kikerülnie. " Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy felsőbb fokú bíróságainkat egyelőre részleges és ideiglenes reformokkal igyekezzünk kimenteni a már is tűrhetetlen hínárból. Intéző köreinkben s magában a jogászi kaiban nagy az ellenszenv a részleges vagy ideiglenes reformok iránt s ez természetes is. Félnünk kell a jogi és társadalmi élet folytonos megrázkódásától. De néha olyan a helyzet, hogy csak két baj között van szabad választásunk s ma valóban csupán az a kérdés, vájjon a törvénykezés nem e nagyobb kárt szenved az ideiglenes reformok, mint az által, ha a törvénykezést a felsőbb fokokon megbízhatatlanná és késedelmessé teszszük. A jelenlegi viszony az ideiglenes reformoktól sok rokonvonást tüntet fel, az e század elején e részben nálunk létezett állapotokkal. Emlékezzünk csak vissza reformmozgalmainkkezdetére s e század első felében tartott országgyűléseinktörténetére. A hányszor az ellenzék valami reformot sürgetett, a kormánypárt s maga a kormány a királyi leiratokban mindannyiszor a készülőben levő szisztematikus munkálatokra (a codexekre) utalt s ezek elkészültéig vonakodott teljesíteni az ellenzék javítási kívánalmait. Maradt minden ugy, a hogy volt. Nem ismerem félre, hogy akkor a tespedésre kárhoztatás oka az államkormánynak újításoktól való általános félelme és szűkkeblű, túlkonzervativ iránya volt, a mi most nincs ugy. De bármi legyen jelenleg intéző köreink indoka : az eredmény — t. i. a régi tűrhetetlen állapotban legalább egy ideig való megmaradás — egy és ugyanaz. A történelmi tanulság felidézése tehát talán okulásunkra szolgálhat. E tanulság pedig a következő. A régibb kormányzat igérte szisztematikus munkálatok eleintén csak nem akartak elkészülni s később nem is készülhettek el oly könnyen, mivel a reformok részletei, sőt főelvei iránt nem volt a megegyezés könnyen elérhető. Midőn végre a negyvenes években a kormány a reformok iránti hajthatatlan ellenszenvével felhagyott, sőt a reformmozgalmat maga akarta — kezébe véve — irányozni; már késő volt. Meglepett minket a 48-ki forradalom, a sokáig s túlzásig lefojtott újítási s javítási vágy elemi erővel tört ki. Nem volt többé időnk a reformok nyugodt valósítására s az elhirtelenkedett cselekvésnek következményeit még ma is sínylenünk kell jogrendszerünk kiépületlen voltában; a mi nagyobb zavarokra ad okot, mintha annak idején, bár ideiglenes reformokkal a későbbi fejlődést előkészítettük s a meglevő állapotokat kissé tűrhetőbbekké tettük volna. Most sem lehetetlen, hogy a mai tűrhetetlen állapotokat még sokáig fentartjuk, hogy valamely nagy történelmi esemény, például a keleti kérdés, a szocialisztikus eszmék kitörése meglep s nem lesz időnk a munkában levő rendszeres reformok létesítésére. Elsöpri őket az idő, mint a I negyvenes büntetőtörvénykönyv javaslatot. A mi már most az ideiglenes segítség módját illeti, ' annak természetesen a bírósági szervezetnek mai keretében kell mozognia s a jelenleg érvényben levő '. jogot minél kevésbé bolygatnia, azonfelül tervszerűnek s a | jövőbeli reformokat előkészítőnek kell lennie. Az ezen kívánalmaknak megfelelő mód lenne a törvényszékek másodfokú bíráskodási körének kiterjesztése, olyként, hogy az egyes bírótól n