A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 47. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 9. r.

J87 lalváu, fentebbi módon felmenteni kellett. (1886. évi március 9-én, 860. sz.) A marosvásárhelyi Uir. ítélő tábla : A fent megjelölt elsöbirósági itélet megváltoztatása mellett vádlott F. Majer az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-ában meghatározott zugirászat kihágásában bűnösnek mondatik ki és ezért 15 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. Köteles lévén a fentjelzett büntetést a B. T. K. 27. § ában körülirt célokra a jelen itélet jogerőre emelkedésé öl számítandó 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a deési kir. járásbírósághoz befizetni; behajthatlanság esetén pedig ama pénzbüntetés két napi elzárással helyettesítendő. Indokok: A deési kir. adófelügyelünek 1885. május 19-én 4,888 szám alatt kelt átirata, az e mellé csatolt beadványok, vádlottnak az előző vizsgálat rendén tett beismerése, végül Zs. . Mihálynak vallomása által bizonyítva van, hogy vádlott, ki nem ügyvéd, számos fél részére, különösen adóügyben a hatóságokhoz intézett bceadványokat díjazásért szerkesztette, e foglalkozást tehát üzletszerűen folytatta ; tekintve pedig, hogy az 1874. évi XXXIV*. t.-c. 39. íj ának eme kitétele: »felek képviselete« a felek nevében a bíróságok vagy hatóságok előtt való személyes megjelenésen kívül azok ügyeit illető beadványok készítését is magában fogalja: ennélfogva vádlott a fenthivatolt törvényszakaszban meghatározott kihágásban bűnösnek kimondandó és tekintettel rovatlan előéletére a jeleu itélet rendelkező részében kitett pénzbüntetésre volt Ítélendő. (188(1. évi december 28-án, 2,624. sz.) A in. kir. Curia: Tekintve, hogy azon előadása ellenében, miként a hozzá fordulóknak adóügyeikben szerkesztett beadványokért díjat nem követelt, hanem ezen beadványokat szívességből szerkesztette és csak attól, ki jószántából adott valamit, fogadta el fáradságának megjutalmazását, vizsgálati adatok által megcáfolva nem lévén, e szerint pedig a vádlott cselekménye a zugirászat alkutelemét képező üzletszerűséget nélkülözvén, ezen kihágás tényálladéka fenn nem forog, ennélfogva a vádlott felebbezése az 18 3. évi VI. t.-c. 7. íj ának 1. pontja alapján elfogadtatik és vádlott a másodbiróság itélet megváltoztatásával az ellene emelt vád alól felmentetik. (1887. évi szeptember 2-án, 4,500. sz ) Becsületsértés bizonyítása, midőn a tanuk nem ugyanazon kifejezés kiejtését bizonyítják. * (B. T. K. 261. §.) A s.-a.-ujhelyi kir. járásbíróság: I. Z. Gyula a B. T. K. 261. § ában meghatározott becsületsértés, a B. T. K. 258. S-ában meghatározott rágalmazás vétsége, s a K. B. T. K. 41. §-ában meghatározott közrend elleni kihágás, II. Z. Gyuláné a B. T. K. 261. §-ban meghatározott becsületsértés és a 258. §-ában meghatározott rágalmazás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A hit alatt kihallgatott tanuk közül egy sem igazolta azt, hogy elsőrendű vádlott panaszost fenyegette, becsületsértő kifejezésekkel illette, vagy rágalmazta volna, sőt a tanuk egybehangzólag éppen azt vallották, hogy elsőrendű vádlott a panaszolt alkalommal sem a helyszínén, sőt még otthon sem volt. De másodrendű vádlott ellenében sem lehetett megállapítani sem a becsületsértés, sem a rágalmazás vétségét, mert bár Bl. . . . József és f. . . József tanuk ezen vádlottra nézve némileg terheíöleg vallanak is, mind a ketten másodrendű vádlott által állítólag használt különböző két kifejezésre tanúskodnak, már pedig ugy az egyik, mint a másik vétség valódiságának megállapítására két egybehangzó tanúvallomás szükségeltetnék. Mindezeknél fogva elsőrendű vádlottat a közcsend elleni kihágás s ugy ezt, mint másodrendű vádlottat a becsületsértés és rágalmazás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. (1887. február 25-én, 754. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. járásbíróság Ítéletét Z. Gyula vádlottra nézve helybenhagyja; Z. Gyulánéra nézve azonban megváltoztatja s ezen vádlottat a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében nyilvánítja vétkesnek s e miatt öt öt forint, az itélet jogerőre emelkedése után 15 nap különbeni végrehajtás terhe mellett a B. T. K. 27. §-ában jelzett célokra fordítandó, behajthatlanság esetén egy napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetésre itéli. * Hasonló értelemben kéltek a felsőbb bíróságok és pedig : m. Uir. Curia 1887. évi június 3-án 3,707. sz. a ; budapesti kir. itélö tábla 1887. január 3-án 3S.290. sz. a. Indokok: Z. Gyuláné tagadása ellenében két tanú bízónyitja, hogy az összes tanuk által bizonyított együttlét alkalmával sértett fél ellen meggyalázó kifejezéseket használt. Habár tehát a tanuk nem ugyanazon kifejezés kiejtéséről tesznek tanúságot, mégis a meggyalázás ténye teljesen be van bizonyítva. Ezért Z. Gyulánét bűnösnek mondani s figyelembe véve izgatott állapotát, a sértés csekélységét, a felek műveltségi állapotát, enyhén büntetni kellett. A költségekben való marasztalás a bűnösség folyománya. Egyebekben elfogadta a kir. itélö tábla az elsőfokú bíróság ítéletében felhozott indokokat. (1886. évi november hó 10-én, 22,295. szám.j A in. kir. Curia: Az 1883. évi VI t.-c. 7. és 8. § ainak esetei fenn nem forogván: a felebbezés visszautasittatik. (1887. évi szeptember 16-án, 6,184.) Cselédkönyvben a keresztnév és kor megváltoztatása. A budapesti IV—X. kerületi kir. járásbíróság: N. Irma Mari vJtkes a K. B. T. K. 71. §-a szerint minősülő közbiztonság elleni kihágásban s ezért büntetésül három napi elzárásra Ítéltetik, tartozván egyúttal az élelmezési költségeket az államkincstár részére végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: A büntető eljárás során nem volt megállapítható, hogy vádlottnak a kapuvári szolgabírói hivatal által 1884. évi október 23 án 402. sz. alatt kiadott szolgálati cselédkönyvének címlapja felső része s ez által vádlott születési évének rovata vádlott által célzatosan-e, avagy, miként vádlott állitá, 4—5 éves kis testvére által tépetett-e ki. Azt azonban beismerte vádlott, hogy a szolgálati könyv címlapján előbb állott »Mária« nevet, melyet különben a bérmálásban kapott, valamint a második oldal első rovatában a születési év után az 1863-ar, maga irta, tette az utóbbi hamisítást saját jobb tudomása ellecére, jóllehet tudta, hogy 1856. évben született, de csupán azért, hogy magát fiatalabbnak tüntesse ki. A névboli változást is azért eszközölte, mivel az »Irma« név jobban tetszett a »Mária«-nál. Vádlottnak ezen cselekménye a jelzett kihágás tényálladékát képezvén, öt abban vétkesnek kimondani s tekintettel eddigi büntetlen előéletére s a jelzett hamisítások feltűnő és gyarló kivitelére, a fenti mérvben büntetni s őt a jogkövetkezményekben marasztalni kellett. (1886. január 22-én, 2,182. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla az első bíróság ítéletének megváltoztatásával N. Mari (Irma) vádlottat a B. T. K. 71. §-ába ütköző közbiztonság elleni kihágás vádja és következés terhe alól felmenti. Indokok: A bűnvádi ügyiratokból az ki nem tűnik, hogy büntetlen előéletű vádlott ugy nevének, mint korának meghamisítását azon célból tette, hogy a könyvnek akként való használatát alkalmazás-nyerés vagy egyéb a törvényben tiltott célzattal gyakorolta volna és igy, habár a bűnjelt képező cselédkönyv fentebb érintett adataiban tényleg meghamisittatott, de mivel ezen cselekményében nem a B. T. K. 71. §-ában esetenkint elősorolt célzat vezérelte vádlottat, őt közbiztonság elleni cselekmény nem terheli. (1886. március 30-án, 4,465. sz) A m. kir. Curia: A kir. ügyésznek felebbezése az 1883: VI. t.-c. 7. §-a alapján, minthogy az ezen szakaszban meghatározott esetek egyike sem forog fenn, visszautasittatik. (1886. október 15-én, 3,710. sz.) Kutyaharapás által okozott testi sértés miatt a kutyatulajdonos büntetőjogi felelőssége. (Btk. 310. §.) Az aradi kir. törvényszék: D. Mihály az ellene emelt, a btk. 310. §-ába ütköző, gondatlanság által elkövetett súlyos testi sértés vétségének vádja és következménye terhe alól felmentetik; ellenben az 1879. évi LX. t.-c. 122. §-ába ütköző testi épség elleni kihágásban vétkesnek kimondatik és ugyanazon szakasz alapján, a 21. §. alkalmazásával, a btk. 27. §-ában előirt célra fordítandó, tizenöt nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő 20 frt pénzbüntetésre, melyből 15 frt fő- és 5 frt mellékbüntetésnek veendő, Ítéltetik. Ezen pénzbüntetésből a 22. §. alapján behajthatatlanság esetén a 15 frt főbüntetés két napi, az 5 frt mellékbüntetés egy napi, összesen három napi elzárásra változtatik át. Indokok: B. Nicáné, P. Gyula és O. Juonné vallomásai által, szemben vádlott tagadásával, jogszerüleg be vau igazolva, hogy D. Mihály kutyája harapta meg B. Nica 4 éves Pavel nevű gyermekét és ezen az orvosi vélemény szerint tizennégy nap alatt begyógyuló testi sértést ejtett. A kir. ügyész D. Mihálv ellen a