A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 47. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 9. r.

186 A J OG. A m. kir. Curia (1887. október 13-án 3,758. p. sz. a.): A budapesti kir. itélö tábla fentebbi számú és keletű Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltó tulajdonának megszerzésére nem alkalmas az oly forgatmány, mely az eredeti forgatmányos nevének a forgatmányból kitörlése és helyébe a váltó birlalója nevének beírása folytán állott elö, hacsak kimutatta nincsen, hogy az igazítás és a forgatmány tartalmának megváltoztatása jogszerű úton állott elő. A beregszászi kir. törvényszék: Alperes tartozik az Ungvárott 1884. november hó 19-én 14 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadó, a kereseti 14 frt váltóösszeget s jár. megfizetni. Indokok: Alperes beismerte, hogy a váltót elfogadóként aláirta, azon kifogása pedig, hogy felperes a váltónak nem lenne jogos birtokosa, mert az erre vonatkozó forgatmányban igazítás látszik, figyelembe nem vehető, mert alperes nem is állítja, hogy felperes a váltó birtokába tiltott úton jutott volna és mert ily kifogással legföképen felperes előzője élhetne, máskülönben pedig az igazítás mindaddig, mig az ellenkezője a jogosított fél által be nem bizonyittatik, a vt. 6 §-a szerint szándékosnak vélelmezendő, stb. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével keresetjog hiánya miatt elutasítja. Indokok: A kereseti váltó ennek hátán levő kitöltött forgatmány bizonyítása szerint eredetileg az ungvári népbankra forgattatott, mely forgatmány tartalmában jelenleg az »ungvári népbanknak szavak kitörülve s a törült szavak helyébe »M. G.« urnák szavak vannak irva Minthogy a váltó tulajdonának megszerzésére nézve a vt. 36. §-a hátiratoknak összefüggő s egész a váltóbirtokosig lenyúló láncolatát irja elő, a törvény ezen rendelkezésének szelleméből következik, hogy a váltó tulajdonának megszerzésére nem alkalmas az oly forgatmány, mely az eredeti forgatmányos nevének a forgatmányból kitörlése és helyébe a váltó birlalója nevének beírása folytán állott elő, ha csak kimutatva nincsen, hogy az igazítás és a forgatmány tartalmának megváltoztatása jogszerű úton állott elö. Minthogy felperes e forgatmány eredeti tartalmának megváltoztatása körülményeire nézve mitsem adott elő, őt a váltótörvény 36. §-ának megfelelően igazolt váltótulajdonosnak tartani nem lehet, mint ilyen a kereseti váltó alapján követelési jogot nem érvényesíthet. (1887. szeptember 16-á'i, 4'h'i. sz.) Bün-ügyekben. A keresztény vallásfelekezetek valamelyikéből való áttérésnél előirt törvényes eljárás mellőzése büntető nton meg nem torolható. (1^08 : LIII. t -c. és a kih. btk. 53. §.) A puchói kir. járásbíróság (1887. május 6-án, 580. b. sz. alatt): Vallás elleni kihágással vádolt B. János elleni bűnügyben itélt : B. János a btk. 53. §-a alá eső vallás elleni kihágás miatt emelt vád és következményei alól felmentetik. Indokok: A trencséni ág. ev. esperesség 1886. évi február 27-én a trencséni kir. ügyészségnél beadott feljelentésében B. János akkori rovnyai róm. kath. plébánost azzal vádolta, hogy 1885. évi december 19-én, betegen fekvő D. szül. () Anna ág. ev. hitvallású horenici lakosnőt az 1868. évi LIII. t.-c. 3. §-ában előirt eljárásnak mellőzésével a róm. kath. egyház kötelékébe felvette. Tekintve azonban, hogy a hivatalból beszerzett és az iratoknál 13. szám alatt elfekvő keresztlevél szerint D. szül. O. Anna a róm. kath. egyház kötelékébe történt felvételekor nemcsak hogy már férjes nő volt, de 18 életévét is már túlhaladta, az esetben a kih. btk. 53. §-ában jelzett kihágásnak tényálladéka fenn nem forog; tekintve továbbá, hogy az 1868. évi LIII. törvénycikkben előirt egyéb eljárás be nem tartásának büntetőjogi uton való megtorlása iránt a magyar büntető törvénykönyvek rendelkezést nem tartalmaznak, vádlott a vád alól felmentendő volt. A budapesti kir. itélő tábla (1887. június 14-én, 851. b. szám alatt.) : Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. A m. kir. Curia (1887. évi október 11-én, 7,190. b. sz. a.) : Magánpanaszló felebbezése az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-a alapján visszautasittatik A pandúrok n megyei hatóságnak nem tagjai csak közegei. A m. kir. Curia ("nyilvános becsületsértés miatt vádolt ^V. Pál elleni, a kaposvári kir. törvényszék előtt folyamatba tett bűnügyben) . . . A budapesti kir. itélő táblának felmentő ítélete indokainál fogva helybenhagyatik a tett miuősitésére vonatkozó azon megjegyzéssel, hogy a btk. 262. §-a a hatóságok stb. tagjai ellen elkövetett nyilvános rágalmazás vagy becsületsértésről intézkedvén, tekintve, hogy panasztevők, mint pandúrok a megyei hatóságnak közegei voltak ugyan, de nem tagjai, minélfogva a vád tárgyát képező becsületsértés sem foglalható a btk. fentidézett szakasza alá, hanem csakis annak 261. §-a szerint minősíthető. (1887. október 14. 772. b. sz. a.) A háziúr, a ki kiköltözködni nem akaró lakójának az ablakokat és ajtókat leszedeti, nem követ el büntetendő cselekményt. (B. T. K. XXV. fej.) A temesvári kir. törvényszék : T. szül. N. Mária az ifj. T. Sándor és neje született B. Emília által elkövetett, a B. T. K. 330. §-ába ütköző, és a B. T. K. 92. §-a alkalmazásával minősített magánlak megsértésének vétségében mint felbujtó a B. T. K. 69. § ának 1. pontja szerint bűnrészesnek mondatik ki és ezért az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó két napi fogházra Ítéltetik. Indokok: Vádlottnő a végtárgyalás folyamán önként beismerte, hogy folyó évi február havában, midőn fia ifj. T. Sándor és menye született B. Emília a velük egy udvarban lakó P. Zsuzsannát a házukban bérelt, de már előbb felmondott lakásbói kiköltözködtetni sehogy sem bírták, azon alkalommal ő tanácsolta fiának és menyjének, hogy szedjék le a lakás ajtaját és ablakait és ez által kényszerítsék P. Zsuzsannát a lakás elhagyására. Minthogy pedig ifj. T. Sándor és ennek neje született B. Emilia vádlottnő ezen most emiitett tanácsát követte, P. Zsuzsáuna lakásába erőszakkal behatoltak, a lakás ajtaját és ablakait leszedték, ezen tettük miatt a kir. törvényszéknek 1885. évi szeptember hó 23-án 7,428. sz. alatt kelt ítélete szerint a B. T. K. 330. §-ába ütköző és a 92. §. alkalmazásával minősített magánlak megsértésének vétsége miatt elmarasztalva lettek, minthogy tehát őket ténykedésük elkövetésére, mely az ítélet szerint vétséggé minősíttetett, vádlottnő N. született T. Mária bírta rá, ennélfogva őt az ifj. T. Sándor és neje született B. Emilia által elkövetett és a kir. törvényszéknek 7,428/85. számú Ítélete szerint minősített magánlak megsértésének vétségében mint felbujtót a B. T. K. 69. §. 1. pontja szerint bűnrészesnek kimondani kellett. (1885. december 18-án 10,300. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a 10,300/85. számú Ítéletet részben, a 112/1886. számút pedig egész terjedelmében megváltoztatja, vádlottakat a magánlak megsértése miatt emelt vád és következményei alól felmenti. Indokok: A büntetőügy folyamán nem cáfoltatott meg vádlottaknak az a védelmük, hogy P. Zsuzsánna lakásjoggal már nem bírt akkor, mikor őt a kiköltözködésre a ház ablaka és ajtajának levételével akarták kényszeríteni; ebből tehát önként következik, hogy vádlottak jogtalanul, vagy jogos indok nélkül nem , cselekedtek. Minthogy pedig a B. T. K. 330. §-ában foglalt rendelkezés alá eső cselekménynek egyik lényeges kelléke az erőszak jogtalan volta, vádlottakat ennek hiánya miatt a magánlak megsértése tárgyában emelt vád és ennek következményei alól fel kellett menteni. (1886. február 22-én, 3,533. sz.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1887. évi január 21-én, 1886. évi 5.557. sz.) Üzletszerűség fogalma a zngirászatnál. (1874 : XXXIV. t.-c. 39. § ) A deési kir. járásbíróság1: F. Majert a cs.-györgyfalvai Zs Mihály és tsai kárára elkövetett és az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-ában minősülő zugirászat kihágása alól felmenti az elj. szab. 82. §-a alapján. Indokok: Mert nincs bizonyítva az, hogy vádlott feleket képviselt volna, azon tényében pedig, hogy egyes kéréseket mint i végrehajtó adóügyben irt, a zugirászat kellékeit magában nem fog-