A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 3. szám - A protestánsok válóperei

A JOG. 11 2<<. g-ához képest ezen 100 frt megfizetésére is kötelezni kellett, mert eltekintve attól, hogy jelen esetben nem is a teljesítés késedelmiéről, hanem szerződésellenes teljesítés kísérletéről van szó, de különben is a nem késedelmes szerződő fél az utólagos teljesítésre, ha ezt az ügylet természete engedi, kellő időt engedni csak akkor tartozik, ha az a késedelemben levő másik szerződő fél által kéretik, mely eset azonban itt fen nem forgott; eltekintve továbbá attól is, hogy alperes a keresk. törvény 354. §-ára alapithatott kifogással nem is élt; felperes az által, hogy a rendelkezésére bocsátás után az 1885. évi január 17-én kelt s 3, szám alatt csatolt levelében már értesítette alperest, hogy a mennyiben az ott tett ajánlata el nem fogadtatnék, jogai érvényesítése végett a törvényes lépéseket raegteendi, a mint hogy jelen keresetét csakhamar be is adta : az érintett törvényszakasz redelkezésének eleget is tett. (1886. évi október hó 26-án 505. v. sz.) A külön kielégítési alapul szolgált ingók árverezési vételárának felosztását nem a csődbírósághoz, hanem a végrehajtás foganatosítására illetékes bírósághoz tartozik. A m. kir. Curia (1886. dec. 1. 7,018. sz. a.): Azon illetőségi összeütközésre nézve, mely Sch. és K. cégnek N. Ádám elleni végrehajtási ügyében a titeli kir. járásbiróság s a pancsovai kir. törvényszék, mint csődbíróság közt felmerült, a titeli kir. járásbíróság által elárverezett ingók vételárának felosztására ugyancsak a titeli kir. járásbíróságot mondta ki illetékesnek. Mert a csődtörvény 176. §-a szerint a hitelezők javára lefoglalt s külön kielégítési alapul szolgált ingók árverési vételárának felosztása ugyancsak a csődtörvény 53. és 58. §-ainak figyelembe vételével a törvénykezési rendtartás, illetve most már a végrehajtási törvény (1881 : LX. t. c.) értelmében történik. Ez utóbbi törvény 118. g-ához képest pedig a vételár felosztását a végrehajtás foganatosítására illetékes biróság eszközli. Egyébiránt a járásbiróság, mely a végrehajtást foganatosította, tudni fogja, hogy a csődtömeg érdekeit a vételárfelosztási eljárásnál a csődtörvény 177. §-a szerint a tömeggondnok képviseli, stb. Bűn-ügy ékben. Másra kiszabott szabadságbüntetés kiállása csalást képez. (B. T. K. 37*., 379. és 400. §§.) A m.-szigeti kir. törvényszék : D Dávid a li. T. K. 37'.'. §-ába ütköző és a 380. §. szerint minősülő csalás vétségében vétkesnek mondatik ki s ezért a B. T. K. 383. §-a alapján egy hónapi fogházra és 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetendő, behajthatlanság esetén pedig öt napi fogházra átváltoztatandó ötven forint pénzbüntetésre Ítéltetik, köteles egvuttal a felmerült 2 frt 86 kr. élelmezési költséget stb. az államkincstárnak megfizetni. Indokok: Vádlott ellenében ugy saját beismerése szerint, mint a vizsgálat egyéb adataival is be van igazolva azon cselekménye, hogy a dohányjövedéki kihágás miatt a szatmári kir. törvényszék mint pénzügyi biróság által 163 frt 20 kr. pénzbüntetésre, behajthatlanság esetében pedig 16 napi elzárásra itélt nejét, D Lébát, midőn nevezett a pénzbüntetés behajthatlansága következtében szabadságvesztés büntetésének elszenvedése végett a helybeli kir. törvényszék által beidéztetett, ezen büntetés elszenvedésétől megmentendő, múlt évi április hóban egy »Perze« nevű k.-apsai lakosnöt 20 frt díjért felfogadott, azon célból, hogy neje helvett a 16 napi elzárást elszenvedje és azután ezen nőt mult évi május l én a helybeli kir. törvényszékhez hozta s nejeként adván ki, miután előtte a marasztaló Ítélet kihirdettetett, a kir. ügyészséghez is elkísérte, a hol azután a fogházfelügyelö által el is záratott és május hó 1 l-ig zárva is volt, a mikor is a helyettesítés felfedeztetvén, szabadon bocsáttatott. Miután pedig vádlott ellenében ezen igazolt cselekménye, a mennyiben vádlott ez által, azon célból, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, ravasz fondorlattal egy hatóságot tévedésbe ejtett, a B. T. K. 379. £-ába ütköző s a B. T. K. 380. §-a szerint minősülő csalás vétségét állapítja meg, vádlottat a csalás vétségében vétkesnek kimondani és az Ítéletben kiszabott büntetéssel büntetni kellett. (1885. május 29-én 2,209. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja és D Dávid vádlottat az ellene csalás vétsége miatt emelt vád terhe alól fölmenti. Indokok: Miután vádlott azon cselekményét, hogy a dohányjövedéki kihágás miatt a szatmári kir. törvényszék által 16 i napi elzárásra elitélt, a büntetés elszenvedése végett a m.-szigeti j törvényszékhez idézett neje helyett egy »Perze« nevü nőt állított I a törvényszék elő, egyedül abból a szándékból követte el, hogy felesége a büntetés alól meneküljön, ténykedésében a bűnI pártolás ismérvei látszanak fenforogni. Mivel azonban a B. T. K. 374. §-ába ütköző bűnpártolást csak az követheti el, ki valamely bűntett vagy vétség tettesének büntetlen maradására nyújt segélyt, D Dávidné pedig csak jövedéki kihágás miatt volt elitélve, vádlott cselekménye ezen indokból, de a B. T. K. 378. §. rendelkezésénél fogva is bűnpártolást nem képezhet. De vádlott 1 cselekménye csalási vétséget sem állapithat meg, mert vádlott szándéka nem jogtalan vagyoni haszonszerzésre, hanem mint fent előadatott, egyedül neje büntetlen maradására irányult. Ily körül! mények közt, ha a felszámított 2 frt 86 krra rugó költségek í képezik is a kárt, ezen kár, melynek okozása nem valamely j vagyoni haszonszerzés céljából elkövetett cselekményre vezethető vissza, egyedül polgári per tárgyát képezheti. Hiányozván -tehát jelen esetben a csalás lényeges alkatelemei, vádlottat az ellene ! emelt vád alól felmenteni kellett. (1885. szeptember 7-rén 23,-360. sz.; A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének egészben, az | elsőbiróságénak pedig részben való megváltoztatásával vádlottat a i B. T. K. 379. g-a szerint minősülő s a B. T. K. 374. §-ával eszmei bűnhalmazatban álló csalás vétségének, a B. T. K. 69. §. 1. pontja alapján, mint felbujtó mondatik ki vétkesnek, a büntetésre nézve is, az eljáró kir. törvényszék ítélete helybenhagyatik. Indokok: Midőn vádlott Perze nevü nöszemélyt fölfogadta arra, hogy nejét a fogházban helyettesítse, a B. T. K. 374. §-ába ütköző vétséget követte el, de a midőn a fentebbi szakaszban minősített vétség elkövetése céljából amannál súlyosabban büntetendő bűncselekményt és pedig a csalás vétségét követte el, az enyhébb törvény csak mint az eszményi bűnhalmazat forogván fenn, vádlott fölmentésére nem érvényesíthető, már pedig a fenforgó esetben vádlott Perze nevü nőt 20 frt jutaloméi arra birta, hogy magát vádlott nejének adva ki, elzárassa, minek következtében nevezett nő napokon át az államkincstárnak az élelmezési és vizsgálati költségek által kárt, magának pedig a 20 frt elfogadása által anyagi hasznot hozott s miután a károkozást nem változtatja meg azon körülmény, hogy az államkincstár jogosítva van annak megtérítését követelni : kétségtelen az, hogy a Perze nevü nő cselekményében a B. T. K. 379. §-a szerint minősülő csalás vétségének ismérvei fenforognak. Miután pedig a nevezett nőt vádlott birta a bűncselekmény elkövetésére az által, hogy annak jutalomkép 20 frtot igért és fizetett, az is kétségtelen, hogy az elkövetett cselekménynél vádlott mint felbujtó szerepelt. E'en indokoknál fogva a vádlottat a csalás vétségében mint felbujtót vétkesnek kellett kimondani s tekintve, hogy az | elsöbiróság által megállapított büntetésben a kir. ügyész megnyugodott, hivatalból való felülvizsgálatnak ez esetben helye nincs, az elsöbiróság Ítéletét a büntetés és következményeire nézve helyben kellett hagyni. (1886. május 4-én. 8,642/1885. szám.) Ha akkor, midőn hitelezője követelése már meg volt ítélve, az adós a célból, hogy hitelezőjét kijátszsza, ingatlan vagyonát hitvestársára átruházza, ugy az egész szerződés ugyan nem érvényteleníthető, de kimondandó itéletileg, hogy alperesek tűrni tartoznak, miszerint az átruházott ingatlanból a hitelező követelése erejéis kielégíthesse magát. A deési kir. törvényszék: P. Gábor felperesnek, ifj. G. Sándor és neje P. Katalin alperesek ellen szerződés érvénytelenítése és járulékai iránti ügyében következőleg itélt: Alperesek ifj. G. Sándor és neje P. Katalin kötelesek a Domokoson 1883. április 20-án közöttük, mint házastársak között létrejött örökvásári szerződést érvénytelennek elismerni és annak alapján kötelesek a tjkvben — rendszámú ingatlanokra nyert tulajdonjog kitörlésének bekebelezésébe beleegyezni. Indokok: Alperesek a keresetben elmarasztalandók voltak, mert bizonyítva van, hogy alperesek egymás között házastársak s mint ilyenek az 1874. évi XXXV t.-c. 54. §. rendelkezése ellenére a per tárgyává tett örökvásári szerződésre a kir. közjegyző mellőzéséve! léptek, minthogy pedig a házasfelek között kötött hasonló szerződések csak a kir. közjegyző előtt köthetők meg jogérvé-