A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 46. szám - A végrehajtási jog köréből

386 A JOG. A kérdéses hagyatékot egy ház is képezte, melyet az örökösök eladtak már ekkor, azonban az átiratás az örökösök elismerése s tulajdonjoguk bekeblezése után is csak részleges lehetett, inert egy az örökösök közül időközben elhalt, mi azonban a vevőket nem nyugtalanitotta, mert ezen elhalt örökös részét hagyatéka rendezéséig visszatartani jogosultak voltak a vételárból. S mi történik ? Ugyanazon örökhagyók ugyanazon hagyatéka után, ugyanazon illeték szab á s i hivatal 1885. május 21-én, tehát már az első kivetés 1882. november 23-ika után, majdnem három évre, az 1, 423/883. tétel alatt újból kiszab 332 frt 50 kr. illetéket s a jkben vett egyességi bélyeg fejében 50 krt, tehát összesene 333 frtot melyből levon előre befizetettnek 194 frt 50 krt s fizetendőnek igy még kitesz 138 frt 50 krt. Ezen fizetési meghagyás a 12 örökös közül egyetlen egynek lett kézbesittve, ki épen sem irni, sem olvasni nem tud s a többitől távol lakik. Ki természeszetesen tudván azt, hogy általam már a kérdéses hagyaték utáni illetéket kifizették, arra nem is hederitett. Az alatt mig ennek ezen fizetési meghagyás kézbesittetett, sőt már megelőzőleg, mert azon fizetési meghagyás 1885. m á j u s 24-én kelt Budapesten, tehát később kellett kézbesiteni: a ceglédi adóhivatal már 1885. május 28-án kiállitott egy hivatalos kimutatást, melyben illetékkötelesekül beirja első sorban az örökhagyókat, azután a 12 örököst s végre a házvevő házastársakat, a 138 frt 50 kr. illetéket pedig dacára, hogy azt kiszabó fizetési meghagyás csak 1885. május 24-én kelt, m á r 1885. m á rcius 20-án esedékessé lejárt s illetve befizetendettnek nyilvánitott s mint lejárt de be nem fizetett illetéket kérte az illetékszabályok 158 §-ára hivatkozva a hagyatékot képezett, de már eladott házra a telekkönyvi hatóságnál bekebleztetni, mi természetesen meg is történt. Ezen bekeblezésről a házvevő házastársak is értesitve lettek. Ámde az illetékszabályok 158. §-a értelmében e bekeblezés ellen fel nem léphettek, annyival is inkább, mert még nem az egész háznak voltak telekkönyvi tulajdonosai, részleges mentesitéssel pedig semmi előnyt nem nyertek volna. De a kiszabás jogossága vagy helyessége ellen sem felebbezhettek, mert a fizetési meghagyást nem ők kapták. Nem volt tehát mást tenni, mint az örökösöket, mert a házat tehermentesen szavatosság terhe mellett adták el, előbb felszólitani, mi nem vezetvén sikerre, ezután megperelni azért, hogy a házra bekeblezett ezen illetéket bármi úton is töröltessék. E kereset tárgyalásán azután előmutatta a megjelentek egyike a nevezetes 1885. május 24-én kelt fizetési megh a g y á s t, melylyel ezen illeték kiszabva lett s mely már a telekkönyvi hatósághoz küldött kimutatásban hivatalosan 1885. m árcius 20-án lejártnak j e 1 e z t e t e t t. Én annak figyelmes megtekintése után azonnal felismertem a helyzetet, melybe az érdekelteket az illetékszabási hivatal és, adóhivatal jogtalan sönkényű eljárásai hozták. Én felvilágositottam őket az eljáró járásbiróval egyetemben helyzetük miként állásáról s arról, hogy ezen fogdából csak erélyes felebbezés útján menekülhetnek ki. De ugy az azzal, mint a keresettel s tárgyalással már felmerült költségeket nekik kell fizetniük. Igy aztán meghatalmazást adtak, hogy a fizetési meghagyás ellen készitsek felebbezést. Ezt meg is tettem. A felebbezést két örökös nevében a meghatalmazáson kivül 9 darab okmánynyal felszerelve még 1885. december 23-án elküldöttem a fizetési meghagyást kibocsájtó illetékszabási hivatalnak, melyben ők kifejezetten kérték, hogy a kérdéses fizetési meghagyás, nem csak hatályon kivül helyeztessék, de mondassék ki, hogy az illető örökösök illetékfizetési kötelezettségüknek nem csak eleget tettek, de mert a 332 frt 50 kr. itt kiszabott illeték helyett 565 frt 50 kr. és nem 194 frt 50 krt befizettek már 1882. december 6-án, tehát és e szerint 233 frttal többet fizettek, ezen többlet nekik a befizetés napjától járó 6%-tóli kamataival visszafizettessék és kifejezést adtak annak, hogy erre, valamint a jogtalan zálogjogi bekeblezésből eredett minden káraikra kártéritési igényüket fentartják. Egyszer s m ind kérték, hogy a zálogjogi bekeblezés törlésére haladéktalanul történjék intézkedés, nemkülönben kérik azt is, hogy az ekként eljáró hivatalos közegek ellen törvénytelen s jogtal a n eljárásukhoz méltó fegyelmi eljárás hivatalból tétessék folyamatba s büntettessenek meg és mindezekről képviseletükben én értesittessem. Ennek dacára eltelik majdnem egy év, és semmi értesités. Miért is 1886. december 14-én elküldtem az illetékszabási hivatalhoz egy sürgetményt a kérdéses felebbezés állapotáróli értesittetésem iránt. Mire már 1886. december 26-án kaptam azon értesitést, hogy onnan felebbezésem felszerelés s a pénzügyigazgatósághozi felterjesztés végett még 1885. december 29-én áttétetett a ceglédi adóhivatalhoz, 1886. december 24-én pedig azzal értesitett, hogy a kérdéses 138 frt 50 kr. a budai kir. pénzügyigazgatóságnak már 1886. április 12-én 18, 267, 886 sz. a. kelt rendeletével törölve lett az örökösök terhéről. Ha a budai pénzügyigazgatóság ezen határozatát 1886. ápr. 12-én már meghozta ! — méltán kérdezhetem, miért nem kaptam én azt meg azóta kifejezett kérelmem dacára? Avagy a pénzügyi hivatalok az ügyvédi képviseletet respectálni nem tartoznak? Én azon nézetben vagyok, és ahhoz szigorúan ragaszkodom is, hogy az ügyvédet, mint a felek képviselőjét minden hatóság köteles respectálni s elfogadni. Es megbocsáthatlan hibát követ el, midőn a hozott határozatot az ügyvéd melőzésével a félnek közvetlen kézbesitteti. Ehhez nemcsak joga nincs, de rosszhiszemüség látszata is forog fenn, miután igy az esetleg a félre nem épen kedvező határozat, minta jelen esetben is, a tudatlan félnek kézbesitve, tetemes hátrányára szolgálhat. Azért most 1887. január 9-én közvetlen a pénzügyigazgatósághoz intéztem egy sürgős kérvényt feleim nevében, kérve a hozott határozat részemre leendő kézbesitését, úgy azt, hogy a vett értesités szerint mulasztott zálogjogi törlésre is tétessék meg már valahára a szükséges intézkedés. Eddig nem kapván értesitést, várom azt kipróbált türelemmel. Csak az az alkalmatlan, hogy a zálogjoggal jogtalanul terhelt telekkönyvi tulajdonosok zaklatásaikkal most is csak engem üldöznek. Hogy ilyen az illetékek kiszabása s behajtásánáli állapot: nagyon szomoritó, de való! Mig az adó és az illetéki ügyek kezelése s behajtása az adóhivatalok hatáskörébe tartozott, határozottan jobb állapotok voltak. De most van illetékszabási hivatal s külön adófelügyelőség ! Ez utóbbiról most nem akarok beszélni, csak egyszerűen szükségtelennek nyilvánitom ép úgy, mint az illetékszabási hivatalt. Mert annak teendőit az adóhivatalok igen szépen elvégezhetik. A mi pedig az illetékek kiszabását illeti, erre külön hivatal határozottan szükségtelen. Mert azon illetékeket illetőleg, melyek bélyegekben rovandók le, ha mulasztás történik, a mulasztó fél ellen lelet vétetik fel és ennek a 1 a pj á n szabatik ki az illeték. Ezen illetéket pedig már a leletfelvétellel egyidejűleg a leletive n meg lehet határozni azon összegben is, melyet a mulasztó tartozik fizetni. És ilyen iv kézbesittetnék az illetékköteles félnek is a mostani fizetési meghagyás helyett, melyből láthatná azonnal, hogy hol és mikor mulasztott. És nem kellene annak megtudása végett, hogy hát tulajdonképen miért is rovatott reá a kérdéses illeték simplexen és quadruplexen, az adóhivataloknál az actát kikerestetni s megtekinteni. És nem venné igénybe a legtöbbször ugyis jogtalanul terhelt fél drága idejét s fáradozását az illetéki iratokat kezelő adóhivatalnoknak. De maga sem lenne kényszeritve erre idejét és fáradozását forditani és jogtalan terhelt e t é s é t a felebbezés költségen felül még ezzel is toldani. Az illetékkiszabás tehát már a lelet-felvevő által és pedig a l e l e t i v e n lenne eszközlendő. S ezen ivek kézbesittetés, nyilvántartás és behajtás végett az illetékköteles félre, illetékes adóhivatalhoz volna átteendő. Az illetékköteles netáni felebbezését is természetesen itt adná be a felvett lelet s illetve annak alapján terhére rótt illeték ellen. A jogilletékek kiszabásánál pedig különbség tehető azok között, melyek telekkönyvi bekeblezés tárgyai és melyek nem tárgyai. A telekkönyvi bekeblezés tárgyát képező s illetékezendő ügyletek utáni és a bekeblezési illetékeket a bekeblezést rendelő végzésben a telekkönyvi hatóság szabná ki. A telekkönyvi bekeblezés tárgyait nem képező, de illeték alá eső ügyletek utáni egyéb illetékeket pedig az illetékes adóhivatalok. A nyilvántartás és behajtás pedig itt is az illeték-