A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 3. szám - A protestánsok válóperei

10 A J OG. Indokok: Felperes keresetét a mátészalkai 308., 448. és 672. sz. tjkben foglalt ingatlanok iránt egy részről az A. alattira alapítja, mely szerint özv. K. Ignácné elismeri, hogy néhai férje a kereseti ingatlanokat felperesnek hagyományozta; másrészről pedig a B. alattira fekteti, mely szerint a néhai K. Ignác hagyatéki ügye tárgyalása alkalmával a nevezett özvegy ezen ingatlanok iránt tulajdoni jogát fentartotta. Ezen már egymással is ellentétes tartalmú okmányok a kereseti jog bebizonyítására nem szolgáltattak anyagot, mert az A. a. nyilatkozat özv. K. Ignácné által tétetvén, az néhai K. Ignác végrendeletének nem tekinthető s azzal alperes tagadása mellett nem igazoltathatik, hogy a kereseti ingatlanságot néhai K. Ignác felperesnek hagyományozta volna ; a 14. a. tárgyalási jegyzőkönyv pedig csak azt látszik igazolni, hogy a kérdéses ingatlanságot néhai férje hagyatéki tömegéből özv. K. Ignácné követelte, de nem egyszersmind azt is, hogy ezen igénye bíróilag is raegállapittatott volna, oly vagyonról tehát, mely őt nem illeti, özv. K. Ignácné nem adhat nyilatkozatot olyat, melynek alapján emez ingatlanságra nézve jogot szerezni lehetne. Minthogy tehát tömeggondnok a kereset kitételeit jogosaknak el nem ismerte s felperes ugyanazt be nem igazolta, őt keresetével elutasítani kellett, stb. (1885. márc. 26. 1,909. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság Ítélete megváltoztattatik, a m.-szálkai 308., 448. és 672. sz. tjkvekben foglalt ingatlanokat a csődleltárból kitöröltetni s a csődtömegből kiadatni rendeli, stb. Indokok : Azon esetben, midőn közkereseti társaság ellen nyittatik csőd, a csődtörvény 1. §-a értelmében közadósnak, vagyis a cégnek végrehajtás alá vonható vagyonára terjed ki, ellenben belcagok magánvag)onát leltározni s a csődtömegbe bevonni nem lehet. Kitűnik ez a csődtörvény 249. §-ából is, mely szerint a közkereseti társaság ellen elrendelt csőd esetében a beltagok ellen a csöd csak akkor rendelhető el, ha ez kéretik s a kereskedelmi csőd esetei fenforognak. Kitűnik továbbá a csődtörvény 231. §-ából is, mely szerint még akkor is, ha a társasági csőd mellett az egyes tagok ellen is csöd nyittatik, a társasági hitelezők az egyes tagok csődtömegéből kielégítésre csak annyiban tarthatnak igényt, a mennyiben a társasági vagyonból teljes kielégítést nem mernek, miből önként következik, hogy az egyes beltagok vagyonát még ily esetben sem lehet a cég csődtömegébe bevonni, hanem minden beltagnak vagyona különálló csődtömeget képez, mely iránt a csődtörvény 2f>3. §-a értelmében a tárgyalások is külön vezettetnek. Kitűnik végre a keresk. törvény 97. §-ából is, mely a csődtörvény intézkedéseivel egybehangzóan rendeli, hogy a társaság hitelezői csőd esetében első sorban a társaság vagyonából nyernek kielégítést, az egyes tagok magánvagyonából pedig követeléseiknek csak azon részén nézve igényelhetnek kielégítést, mely a társasági vagyonból k nem került. Jelen esetben a ÍOÍ-Í. sz. végzéssel csakis K. Ignác és társa cég ellen lett a csőd megnyitva, ellenben a beltagok (K. Ignác és K. Imre) ellen a csődeljárás sem kérve, sem elrendelve nem lett s így a jelen per tárgyát képező ingatlan vagyont, melynek tulajdonosaként a telekkönyvben nem K. Ignác és társa cég, hanem K. Ignác van kitüntetve, a csődtömegbe bevonni nem lehetett volna. A felperes által csatolt hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a csődnyitás előtt elhalt K. Ignác hagyatéka tekintetében ellenkező örökösi nyilatkozatok tétettek s így a hagyatéki bíróság van hivatva a további intézkedéseket megtenni; jelen perben tehát a kérdéses ingatlan tulajdonjoga iránt a csődbíróság nem határozhat, hanem csak a leltárból kitörlés s a csődtömegből kiadatás iránt. Ezt pedig el kellett rendelni, mert a helytelen leltározás által okozott jogsérelem orvoslását a hagyaték iránt érdekelt személyek közül bármelyik kérheti a nélkül, hogy a hagyatéki ügy végleges befejezését bevárni tartoznék s mert felperes a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv szerint szinte az érdekelt személvek közé tartozik, stb. (188ü. március 8. 787. sz. a.) A m. kir. Curia : A kir. ítélő tábla Ítélete annak indokaiból helybenhagyatik, stb. (1886. dec. 2 án, 718. sz.) A nem késedelmes szerződő fél az utólagos teljesítésre, ha ezt az ügylet természete engedi, kellő időt engedni csak akkor tartozik, ha az a késedelemben lévő másik fél által határozottan kéretik. (Keresk. törv. 354. §.) A kecskeméti kir. járásbíróság;: A kereset első tételét képező foglaló kétszeresének megfizetésérc vonatkozó kereseti I rész elutasittatik. A kereset második tételét képező 225 darab zsáknak természetben átadására alperes köteleztetik. Természet| ben meg nem léte esetére az egyenérték megállapítása az 1881 : } LX. t.-c. 217. §-a szerinti eljárásra hagyatik. Indokok: Mert tagadta alperes, hogy minia szerinti eladásra szerződtek és azt nem igazolta. A minőségi kifogás nem érvényesíthető. Ellenkezőleg G . . . Dávid felperesi tanú azt igazolja, hogy csak typusmiuta mutattatott fel, annak szemléltetésére, hogy azon a vidéken olyan zab terem. De ettől eltekintve, nem igényelheti a keresk. törvény 277. §-ában körülirt jog érvé nyesitését, mert alperes a szerződést teljesitvén, felperes csupán a 348. §-ban körülirt joggal élhetett volna, (mely részére ezentulra is fennáll), t. i. hogy a vételtől elállhatott volna, vagy a vételár aránylagos leszállítását követelhette kártérítéssel együtt. Ez azonban a peres eljárás tárgyát nem képezi. A kereset második és harmadik tételei ellen alperes azzal védekezik, hogy megtartási joggal élt, midőn felperes zsákjait . visszatartotta. Miután azonban ezen zsákok határozott rendelkezéssel kerülték alperes kezeihez, a keresk. törvény 309. §-a kizárja a megtartási jog érvényesítését. Ugyanazért a beismert mennyiségű zsákok visszaadására alperest kötelezni kellett. Az egyenérték igazolva nem lévén, azt a végrehajtási t.-c. 217. §-a szerinti eljárásra fenhagyni kellett. A viszonkövetelés jogosságát felperes tagadásba vévén, miután azt alperes nem igazolta, azért elutasítani kellett. (1885. évi július hó 29-én, 4,344. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben alperest 225 darab zsáknak természetben visszaadá; sára kötelezte és alperest viszonkeresetével elutasította, helybenhagyja, egyebekben azonban megváltoztatja, alperest kötelezi fel ! peresnek 83 frt 80 kr. tőkét megfizetni. Indokok: A felek előadásából s G. . . Dávid tanú vallomásából kitűnik, hogy jelenleg nem mintaszerinti adásvételről I van szó, s a szerződés kötése alkalmával felmutatott minta csak ' tájékozásul szolgált, alperes eladó tehát középminőségü s keres| kedelmi forgalomra alkalmas árút tartozott szállítani. Alperes nem vonván azt kétségbe, hogy az általa küldött árú kellő időben i rendelkezésére lett bocsátva, őt terhelte annak bizonyítása, hogy ; az árú a szerződési, illetve törvényes kellékeknek megfelelt, ez irányban azonban mi bizonyítékra sem hivatkozott, s igy öt kell szerződésszegőnek tekinteni. Felperes azonban a foglaló kétszeresét még sem követelheti, mert az árú szállítása nem határozottan kijelölt határnapon vagy határidőben lévén teljesítendő, felperes a jelen esetben irányadó kereskedelmi törvény 354. §-a I értelmében tartozott volna alperest arról, hogy a szerződés teljesítése helyett kártérítést, illetve a foglaló kétszeresét követeli, I azonnal értesíteni s alperesnek az utólagos teljesítésre kellő időt ! engedni, ezt azonban nem tette. Másrészről alperes sincsen jogosítva a kapott foglalót megtartani s viszonkeresetileg érvényesített költségeinek megfizetését követelni, mert eltekintve attól, hogy nem felperes, hanem alperes tekintendő szerződésszegőnek, alperes a rendelkezésére bocsátott árút a keresk. törvénv vonatkozó rendeleteinek mellőzésével magánúton eladván, kártérítés követelhetésétől maga elállott. Ezekhez képest alperes viszonkeresetével elutasítandó s a kapott foglaló visszaadásra, illetve miután felperes beismerése szerint Í6 frt 20 krt időközben már fizetett, a hátra! lékos 83 frt 80 krnak s ettől a kereset beadása napjától számítandó kamatnak fizetésére kötelezendő. Ugyancsak a fent előadottaknál fogva alperes a felperestől átvett 225 darab zsákot is, miután azoknak visszatartására mi joggal sem bír, felperesnek természetben visszaadni tartozik. (1886. évi február hó 16-án, 1885. évi 4,920. váltószám.) A magyar kir. Curia : A másodbiróság ítélete oly változtatással, hogy alperes a foglaló kétszeresekép követelt 100 frtot is tartozik felperesnek megfizetni, helybenhagyatik. I n d o k o k : A másodbiróság Ítélete, a mennyiben az által alperes szerződésszegőnek kimondatott s felperes részére a 100 fit foglalóból 16 frt 20 kr. levonása mellett 8;! frt 80 kr. és járulékai megfizetésében elmarasztaltatott, a mennyiben továbbá 225 darab znák visszaadására köteleztetett, vonatkozó indokainál fogva, alperes viszonkövetelését elutasító részében pedig azért volt helybenhagyandó, mert a szerződésszegőnek bizonyult alperes a kérdéses adásvevési ügyletből állítólag felmerült kárának felperes által leendő megtérítését követelni jogosítva egyáltalában nem lehet. Ellenben a foglaló kétszeresét képező 100 frtra nézve mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni s alperest a keresk. törvény