A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 46. szám - A fenyitő zárlatról

A JOG. alkalmazásával az igazságszolgáltatás gyorsítását s a perek számának némi apasztását elérhetőnek vélem, de egyszersmind az ügyvédi kar tekintélye emeltetnék s az irántai bizalom szi'árdulna. Az ü gyvédi létszámból a megbizhatlanokat s az ügyvédi tekintélyt lealacsonyító megélhetési eszközök után hajhászókat csak oly törvénykezési intézkedés által vélem sikeresen eltávolithatóknak, mely az ügyvédi testületnek adja meg a | hatáskört az epuratióra. Attól legkevésbé lehet tartani, hogy j túlenyhén fog eljárni, sőt azt hiszem, hogy kivált kezdetben, nagy erélyt és szigort fog kifejteni. Részemről célszerűnek tartanám, ha a büntetőtörvény súlya alá eső ténynyel vádolt ügyvéd irányában, az ügyvédi kamarák tagjai számának esetleg való bővitésével esküdtszéki bíróság szerveztetnék, melynek hatásköre a bűnös vagy vétkes kimondására terjedne s az ily módon hozott, de jogoivoslattal meg nem támadható határozat pótolná a jelenlegi bűnvádi eljárás szerint gyakorlatban levő vád alá helyezési határozatot és ezen esküdtszék minőségű testületi határozat egyszersmind alapul szolgálna az ügyvédi fegyelmi bíróságnak vádlottat az ügyvédség gyakorlásától való felfüggesztésére. Ha az ügyvédi esküdtszék a nem vétkest mondaná ki, a rendes bíróságnak vád alá helyezhetési joga érintetlenül maradván, habár a bíróság a vád alá helyezést el is rendelte, de ha vádlott szabadlábon hagyatik, ily esetekben vádlott az ügyvédség gyakorlatától felfüggeszthető nem lenne. E kivételes rendszabályt mindenesetre megérdemelné az ügyvédi kar s meggyőződésem szerint teljes nyugodtsággal ruháztathatnék fel e hatáskörrel. E kivételes eljárási mód mindenesetre lehetőleg biztosítaná azt, hogy a sok évi költséges kiképzés által szerzett társadalmi állása s létkérdése az ügyvédnek, csak a lehető legtöbb óvatosság felhasználása mellett támadtathatnék meg. Az ügyvéd köteleztetnék az ügyvédi közbenjárást, vagy a képviseletet nemcsak az 1874 : XXXIV. t.-c. 47. §-ában felsorolt esetekben megtagadni, hanem oly ügyekben is: 1- ször. Melyekben az ügykérdés alapjául oly okirat szolgál, melynek bel- és kül-, avagy csak külkellékei a törvényben világosan meghatározvák, de ezen meghatározott kellékek némelyike hiányzik az okiratból s azon kellékhiány, a törvény rendelkezése, avagy judicatura elfogadott általános gyakorlata szerint másnemű bizonyítékok által nem pótolható. Ily okiratként felemlítem a legtöbb esetben zugirkászok által készített s számos per alapjául szolgáló, kül- és beikellék hiányos Írásbeli és szóbeli magánvégrendeleteket. Az 187G. évi XVI. törvényben meghatározott kellékek bármelyikének hiánya esetében, a kir. Curia több év óta következetesen kimondotta, hogy a végrendeletekben felmerült kellékhiány sem tanúvallomások, sem más bizonyíték által nem pótolható. Dacára ezen legfőbb bírósági kijelentésnek, számos pernek szolgál alapjául az ily kellékhiányos végrendelet s talál annak az ügyvédi karban erélyes védelmezőjére. Ha az ügyvédi kar az ily okiratok alapjáni képviselettől köteles leend közbenjárását és képviseletét megtagadni, nemcsak a bírósági teendő apasztatik, nemcsak számos korlátolt anyagi helyzetű család megóvatik a sikertelen perlekedés tetemes költségeitől, hanem az ügyvédi kar tekintélye is emelkedni fog s a közönség, különösen a köznép ez uton is kényszeríttetik vagyoni viszonyainak rendezésénél a szakértő ügyvéd igénybevételére. 2- szor. Bár a hivatkozott 47-ik §-ban foglalt e kifejezés alatt: >a fél kijelentett szándéka szerint mások jogainak kijátszását célozza«, bent foglaltatik azon eset is, midőn a beperesitett fél által a kereseti kérelem valódisága elismertetik és csak az igazságszolgáltatás elodázásának céljából terveztetik az ügyvédi védelem igénybevétele, mindazáltal e pont tüzetesen beiktatandó lenne, mert valóban sokszor botrányos az ily ügyekbeni védekezés s a vesztes fél kettősen sajnálandó, hogy nemcsak a kereseti kérelemben, hanem mindkét peres fél költségeinek megfizetésére kötelezendő, mely gyakran anyagi végromlását idézi elő a feleknek. Az ilynemű veszteség legtöbb esetben jóakaratú szakértői felvilágosítással elkerülhető lenne. 3-szor. Ha nyilván hamisnak vagy hamisítottnak feltűnő okirat, avagy hasonnemű más bizonyítékok alapján céloztatik a támadás, avagy a védelem. Ily esetben az ügyvédi jogsegély határozott megtagadásának erkölcsi súlyát feleslegesnek is tartom bővebben fejtegetni. Hogy a törvény intézkedéseinek az érvényszerzés lehetőleg biztosittassék, törvényhozásilag kimondandónak vélem, hogy ha az eljáró biróság tapasztalja, miszerint az ügyvéd törvényileg tiltott esetekben adott jogsegélyt, a per bírósága köteleztessék az ügynek jogérvényesen lett befejezése után az összes periratokat a kir. ügyészhez záros határidő alatt által tenni s ha a kir. ügyész a törvény intézkedéseinek az ügyvéd által való megsértését világosan, avagy bebizonyithatólag elkövetettnek tartja, indokolt véleményét szintén záros határidő alatt köteleztessék a törvénysértéssel terhelt ügyvédnek illetékes ügyvédi kamarájához által tenni, a hol aztán a fegyelmi eljárás megindittatik. (Befejező közi. következik.) ^ A fenyitő zárlatról. Irta : CSILLÉRV KÁLMÁN, kecskeméti tszéki biró. Nem szenved kétséget, hogy birói gyakorlatunk legingadozúbb azon kérdés eldöntésénél, hogy a büntetendő cselekményekkel okozott károsítások folytán a követelések mily alakban, mely biróság előtt, mikor és mily uton részesüljenek biztositásban. Hogy biztosítási intézkedéseknek egyáltalában van-e helye, az nézetem szerint nem kérdéses, söt eddigi gyakorlatunk ezt is a vizsgálóbíró egyik feladatává tette. Tudjuk mindnyájan, hogy az 1881. évi LX. t.-cikkbe foglalt végrehajtási törvény életbeléptetése előtt, vizsgálóbiráink ebbeli feladatuknak igen könnyedén, (mondhatnánk, felületesen) megfeleltek azzal, hogy esetről-esetre elrendelték a fenyitő zárlatot, ennek az ingatlanokra feljegyzését megkeresés utján eszközölték, az ingókat pedig nemcsak összeiratták, hanem transferáltatták és a rendőrségnél raktároztatták. Azonban a végrehajtási törvény életbeléptetése óta, habár ez a fenyitő eljárással összefüggésben alig van, a régi slendrián eljárás egyszerre csak semmivé válni látszik és nagy a zavar, hogy a semmivé vált valami helyére mit tegyenek. Némely bíróságok, az 1881. évi LX. t.-c. 2r>4. §. alapján, mely »a fennálló törvényekben előforduló másnemű zárlat eseteiben a szokott eddigi eljárás megtartását irja elö«, ezentúlra is ragaszkodnak az u. n. feuyitő zárlathoz és ennek eddigi alakszerűségeihez, mig mások, arra utalva, hogy a 254. §. csak a törvényen alapuló másnemű zárlatról intézkedik, a fenyitő zárlat pedig nem törvényen, hanem gyakorlaton alapul, ezt annál kevésbé vélik fentartandónak, mert ugyancsak az 1881 : LX. t.-c. 1. és 2. §-ai a fenyitő bíróságok vagyoni marasztalást tartalmazó Ítéleteinek végrehajtását kivonják a fenyitő biróságok hatásköréből és a polgári bíróságok illetőségéhez utalják, a végrehajtási törvénycikk egyik alapelve pedig, hogy a kielégítési és biztosítási végrehajtások csak joghatályra (a 230. §. szerint erre sem) különböznek egymástól, mig minden másban teljesen egyformák, ezekből okszerűen következik, hogy törvényeink többé az u. n. fenyitő zárlat foganatosítását kizárják. Ily értelmű felsőbb bírósági határozatot nem egyszer volt alkalmunk látni. T o m c s á n y i curiai biró ur, e lapok hasábjain nemrégiben ugyan e tárgyban egy kitűnő dolgozatot bocsátott közre. A budapesti e. f. kir. tszék büntető osztályának pedig tudvalevő gyakorlata helyesen szakított a régi gyakorlat fenyitő zárlatával és áttért a biztosítási végrehajtás rendszerére, azonban ezen újabb gyakorlata nem csontosodott még kellően felismerhető alakká, mert egyszer vizsgálóbirája által hivatalból rendel biztosítási végrehajtást, máskor maga a tszék rendeli el és harmadszor a fél kérelmére téteti vagy teszi ezt. A mi engem illet azon kérdéssel szemben, hogy lomtárba dobjuk-e a régi fenyitő zárlatunkat, helyesebben, hogy újabb törvényeink kizárják-e enttek eseteit, ezúttal állást nem foglalok.