A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 46. szám - Az ügyvédi és igazságszolgáltatási reformkérdések. 1. r.

Hatodik évfolyam. 46. szám. Budapest, 1887. november 13. Szerkesztőség: T. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) K IGAZSÁGÜGY ÉKEIM KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI í Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árai: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre 6 frt — kr. fél » . . 8 > — » negyed » . 1 * 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben post autal ványnyal küldendők. TAR i ALOM: Az ügyvédi és igazságszolgáltatási refoimkérdések. Irta : Simon Endre lőcsei kir. tszéki biró. — A fenyítő zárlatról. Irta: Csilléry Káliiuin, kecskeméti tszéki biró. — A végrehajtási jog köréből. Irta : Komjádi József, budapesti ügyvéd. — Ausztria és külföld. (Franciaország polgári és kereskedelmi igazságszolgáltatásának statistikája. Irta : dr. S t i 1 1 e r Mór.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A végrehajtói díjakról. I. Irta: dr. Kardos S imu, debreceni ügyvéd. — II. Irta: dr. Orosdy Lajos, tiiróc-szent-máitoni jbir. aljegyző) — Sérelmek. (Iüetékügyi misériák. Irta : Borhy Ferenc, hatvani ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. VIKLLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Az ügyvédi és igazságszolgáltatási reformkérdések. Irta : SIMON ENDRE, lőcsei kir. tszéki biró. •y (Két közlemény.) Valószínűleg rrfár az ügyvédi kamarákkal közölve s nyilvánosságra hozva lesz az igazságügyi kormánynak az ügyvédi rendtartás tárgyában készített törvényjavaslata, mikorra e soraim szintén nyilvánosságra jutnak. De e körülmény nem hátráltat, hogy az e kérdések felett alkotott felfogásaimat a tisztelt jogászközönséggel ne közöljem, habár a törvényjavaslati tervezetet csakis dr. De 11'Ad a mi Rezső urnák a szaklapokban tett egyes nyilatkozataiból ismerem. Ternovszky Béla kir. táblai biró ur által felvetett »Numerus clausus« reformjavaslatnak mellette és ellene felhozott érvek hatása, azon helyes irány felé terelte a jogász körök túlnyomó nagyobb részét, miszerint határozottan ki fejezték, hogy az ügyvédi reformkérdés, a jó és gyors igazságszolgáltatás közérdeke, mint főszempontnak figyelemben tartásával oldathatik meg helyesen. E felfogás nekem is erős meggyőződésem lévén, honfiúi kötelességemnek ismertem e kettős reformkérdés megoldására vonatkozó szerény nézeteimet nyilvánosságra hozni, ugy vélekedvén, hogy ha azoknak egyike, avagy csak részben is helyesnek találtatnék s elfogadtatnék, ez által a kötelességteljesítés kellemes érzetének élvezetére jogosult lehetnék. Az ügyvédi reformkérdésnek a szaklapokban folytatott tárgyalásánál a fentebb kifejezett helyes irányú felfogásnak bajnokai, az igazságszolgáltatás két főtényezője, a bírói és ügyvédi kar közötti, sok helyütt feszült, néhol kóros állapotokat feltüntető viszony megszüntetésének szükségességét hangoztatták, mely kóros állapot kifejezést nyert több esetben, nemcsak a társadalmi magánéletben, hanem a hivatalos helyiségekben, sőt itt-ott a perbeszédekben is. Az ügyvédi karnak több tagjai nyíltan beismerték, miszerint az ügyvédi karnak égető bajai nem egyedül a fenálló törvény hiányosságából, hanem főleg némely egyeseknek az anyagi lét j fentartására, javítására való törekvésük eszközeinek néha lealacsonyító minőségéből is erednek. A létező ilyféle bajok- i nak nyilvánosan lett elismerése és megrovása, lényegesen elő | fogja mozdítani a reformtörekvések helyes megoldását, sőt szerintem az ilynemű őszinte és nyilt felszólalások már is befolyással voltak némely ügyvédi kamaráknak a fegyelmi ügyekben legközelebb tanúsított szigorúbb eljárásukra. Az ügyvédi reform keresztülvitelét, az igazságszolgáltatás gyorsítása szempontjából oly módon vélem keresztül viendőnek, hogy a birói és ügyvédi kar szervesebb viszonyba hozassék egymással a jelenleginél. Az ügyvédi reformot a lehető széles körű önkormányzatra vélem alapitandónak, de oly módon, hogy bizonyos fegyelmi esetekben az igazságszolgáltatás másik tényezője : a birói és kir. ügyészi karnak is biztosittassék befolyás és pedig az önkormányzati jogok érvényesítésének könnyitésére és mindenesetre az ügyvédi karban létezőnek elismert kóros állapotok kiirtására, terjedésének meggátlására. Az ügyvédi reformszabályok nem egyedül az ügyvédi kar testületi és egyes személyi érdekeinek emelésére, szellemi képzettségük fokozására, hanem általában a jó és gyors igazságszolgáltatás lehető megközelítésére és ebből folyólag ugy az első, mint a felsőbb bíróságok halmozott teendőinek apasztására is lényeges befolyást gyakoroljanak. Véleményem szerint a halmozott bírósági teendők némi apasztására szolgáló intézkedések az ügyvédi reformtörvénybe is felvehetők lennének. A reformtörekvések erélyes felszólalói leginkább az ügyvédi karnak tagjai, a küzdelmet a létező bajok lehető kíméletes, de őszinte/feltárását ők rendelték meg, kifejezvén azt, hogy a reformjavaslatok főcélja az ügyvédi tekintély emelése, megszilárdítása; ennek pedig alapja a szakértelmes munka és a becsület. A nyilvánosság előtt tett ezen s hasonló nyilatkozatok teljes biztosítékot nyújtanak arra, hogy a széles körű ügyvédi autonómia célra vezető leend. A »Numerus clausus« egyik meleg pártolója Harmath Lajos ur is elismeri azon állitás igazságát, hogy »a szabad verseny napfényében érvényesül a valódi tehetség s a közönségnek csak ily módon van alkalma a selejtest felismerni.« A szabad verseny szükségességének elismerése mellett kifejezem azt is, hogy távolról sem vélem ez által az ügyvédi működést árúcikké aljasitani. Az ügyvédi reformjavaslat tervezetét dr. DeH'Adami Rezső ur szerkesztvén, a ki nyilvánosan kijelentette, miszerint »drákói fegyelmi szigor és valódi autonómia kell az ügyvédi karnak«, alapos a kilátás, hogy a törvényjavaslati tervezet, a valódi autonómia elvein alapszik, a drákói fegyelmi szigor azonban lehetőleg mellőztetni fog, a mi szerintem a cél elérésére nem is feltétlenül szükséges, mert tekintve az ügyvédi karnak értelmi képzettségét, a szelídebb fegyelmi szigor teljesen elegendőnek mutatkozik a tiltott cselekmények eredményes megtorlására, megszüntetésére; míg a nagyon kiterjedt hatalmi kör, gyakorolják azt akár az ügyvédi kamarák, akár más hatóság, gyakran átcsaphatna a hatalmaskodás veszélyes tévutjára. Az előadott vezérelvi felfogásom ismertetése után, felsorolom vázlatosan azon egyes javaslati tételeket, melyeknek