A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 45. szám - Szabad védekezés és hamis vád

375 külön vagyonának állaga felett rendelkezni jogosítva nincsen, a törvényes elidegenítési tilalom ismérveit fel nem tünteti. Ugyanez áll az I. 2. c. alatti esetre nézve is, miután a nászajándék a nő kizárólagos tulajdonát képezi, s azzal a no szabadon rendelkezhetik, (Hk. 1. 100. 4. ) Szabad védekezés és hamis vád. Irta: VARGHA FERENC b. -gyulai kir. alügyész. Hasonlóképen nyilatkozik O 1 s h a u s e n: » Wenn von Einzelnen, wie Blum, Kirchmann, (Oppenhoff, die Beschrankung hinzugefügt wird, dass die Behörde wenigstens zur Weitergabe der Anzeige an die zustándige Behörde verpflichtet sein müsse, — so ist auch dieses gesetzlich nicht einmal erforderlich; die Differenz erscheint aber unerheblich, dajeder Behörde an Sich ob1iégt eine Anzeige, ü b e r welche ihr eine Verfugung n i c h t zusteht, an die competente Behörde abzugeben. A fenebbiekböl kitünik, hogy hamis vád még a bűnüldözési hatalommal nem biró hatóság előtt is elkövethető; lássuk már most, hogy a »hátóság« most kifejtett fogalmára tekintettel, nincs-e kizárva a hamis vád elkövetésének lehetősége védekezés közben? Vádlott, hogy magáról a büntetést elhárítsa, — mást vádol azon bűntettel, melyet épen ő követett él. — Analóg esetekben ezen védekezéshez akkor folyamodik a vádlott, midőn már ellene a büntető eljárás megindittatott, — s mint vádlott áll a vizsgáló, vagy itélő-biró előtt; tehát oly hatóság elé terjeszti vádját, mely nemcs a k h o g y állami hatóság, — de oly biróság, mely bűnüldözésre, — sőt a c o n c r e t bűntett elbírálására is illetékes forumot képez; s igy kijelenthetjük, hogy ha valaki védekezés közben hamis vádat terjeszt elő, — tekintettel a »h a t ó s á g« fogalmára, — a bűntett ezen ismérvét a legszorosabb magyarázat mellett is kimerítette; — tehát hamis vád védekezés közben ezen szempontból is e 1 k ö v e t h e t ő. b) Az itéleti indokolásban az is mondatik, hogy vádlott hamis vádat nem önkényt, nem saját iniciativájára, hanem a hatóság által kezdeményezett kihallgatása folytán terjesztett elő. Vizsgáljuk már most azt, hogy ezen körülmény mennyiben zárja ki a hamis vádat. A B. T. K, általános részében részletes szabatossággal vannak körülírva azon esetek, melyekben valamely büntetendő ténválladék fenforgása esetén a tettes felelősségre nem vonható. Ezen okok, eltekintve az öntudatlan állapottól, a v i s psychica és a vis physicára vezethetők vissza, melyek behatása alatt cselekszik a tettes; — de mert a bekövetkezett eredmény s a szabad, tudatos akarat közt nincs meg a causalis nexus, a mennyiben azt az emlitett erők kényszer m ü k ö d é s r e szorították, — ez okból a tett be nem számitható. Csakis ezen momentumok képeznek oly okot, mely büntetlenséget biztosit a cselekvő alany számára. — Vajjon a védekezés közben elkövetett hamis vád belevonható-e ezen keretbe? A modern bűnvádi eljárásoknak legfőbb alapelve az, hogy vallomásra kényszeríteni, beismerésre bírni a vádlottat nem szabad; miből folyólag vádlottat föltétlenül megilleti ugy az aktiv-, mint a p a s s i v - n e g a t i v magatartás joga szemben a tárgyaló birósággal s a közvádlóval; jogában áll expressis verbis tagadni; vagy hallgatni, mely utóbbi esetben a kérdésekre egyáltalán nem ad feleletet. — Ez általánosan elismert elv: miből következik, hogy úgy a vis psychica, mint a vis physica jogilag non ens a büntetendő eljárásban; — tehát ezen egyedül képzelhető s vádlott javára a Btk. 77., 79. és 80. §-a alapján esetleg büntetlenséget biztosító ok a védekezés közben elkövetett hamis vádnál figyelembe nem jöhet. Vajjon más szempontból igazolható-e vádlott büntetlensége hasonló körülmények közt? 86 A tulajdonjogot érő elidegenítési tilalom nem forog fenn a katonai házassági óvadék tekintetében sem, inert az 1881. évi LX. 1. -c. 57. §-ában, valamint a m. kir. pénzügyi minisztérium által az 1883. évi 27, 135. sz. a. e tárgyra vonatkozólag kiadott utasításban (függelék 29) csak a biztosíték kamatainak lefoglalása, vagy harmadik személyre való átruházása és elzálogositása tiltatik, — azonban a biztosítékul lekötött tulajdonjogának — a biztosítéki kütelék megsértése nélküli s oly megszorítás melletti átruházása, vagy elzálogosítása: hagy t. i a biztosítéki tőkéből valamely tartozás törlesztése, vagy más kötelezettség teljesítése csak a biztosíték feloldása után történhetik meg, - meg van engedve. (Fennebbi utasitás függeléke 31. és II. utasitás 10). *Előző közlemény a »Jog« 44. számaiban. 7Olshaus en: Kommentar Bd. I. 622. lap. Ezen kérdés más alakban aképen tehető fel. hogy a vád emelés önkénytessége kell-e a hamis vádhoz vagy nem. A hamis vád önkénytességének fogalma alatt a tudomány azt érti, hogy a vádlott saját akaratából jelen meg a hatóság előtt, egyedül azon célból, hogy hamisan vádoljon. A kik az ilyen értelemben vett önkénytességel állítják fel ismérv gyanánt, azok szerint védekezés közben hamis vád nem követhető el; mert hatósági rendelet folytán a hozzá intézett kérdésre tett hamis vádat a vádaskodó, tehát az »önkénytesség< fogalma ki van zárva. Ezen nézetet juttatja érvényre a Curiának hivatkozott joggyakorlata, valamint a német birodalmi törvényszéknek 1883. évi márcz. l5>-én hozott következő ítélete: »Als Anzeige, im Sinne des §. 164. ist nur die einseitige, aus der freien E n t s c h 1 i e s s u n g des Anzeigenden hervorgegangene Mittheilung an die Behörde anzusehen. Unwahre Bezichtigungen a n d e r e r Perso n e n, welche seitenseines Beschuldigten beiseiner amtlichen Vernehmung zu seiner Exculpirung gemacht werden, s i n d k e i n e Anzeigen int Sínne, des §. 164. Hasonló véleményt nyilvánít Oíshausen már többször idézett jeles kommentárjában. Sajnos, hogy sem a Reichsgericht, sem Olshausen nem hatol a kérdés mélyébe, s nem fejti ki azt, hogy miért van kizárva a hamis vád önkénytessége védekezés közben; mert egy controvers kérdésnek bármily irányban való eldöntése indokolás nélkül el nem fogadható, s nem meggyőző. Némileg többet mond a szintén hasonló véleményen levő Dochow, a mennyiben nézetének indokolásaképen kijelenti: »Es kann dies, — t. i. védekezés közben elkövetett hamis vád, — unter Umstándeh als Verleumdung oder, wenn die Aussage beeidigt wurde, als Meineid, doch niemals als falsche Anschuldigung bestraft werden, daesin einem so1chen falle an der nothwendigen Initiative des Anschuldigers fehlt. Ez azonban indokolásként nem fogadható el; s pedig azért, mert azon tétellel igazolja állítását, — a mi épen az igazolás tárgyát képezné. A vádemelés önkénytessége a dolus szempontjából szükséges; ámde, ha a dolus fenforog, s azt nem vis psychica, vagy vis physica hozta létre; sem pedig nem saját egyéniségéből folyó motívumokból származtatta a tettes, akkor — a mennyiben beszámítási képességgel biró alanynyal állunk szemben: felbujtás, esetleg, ha reábirásról, mint determináló erőről nem szólhatunk, — psychicai bűnsegélyezés áll előttünk. Mindezen mozzanatok a hamis vád fenforgását a tettesnél nem alterálják. — A most érintett büntetőjogi alakulatok azonban a védekezésnél nem fordulhatnak elő; tehát a hámis vád iniciativája ezen kereten kívül keresendő. — A hivatkozott források szerint az önékénytesség hiányzik a védekezés közben elkövetett hamis vádnál. Analysáljuk ezen tételt. Tény, hogy a vádlott bírósági intézkedés folytán jelent meg; tény az is, hogy a bíróság által hozzá intézett kérdésekre ad feleletet; tény végül, hogy ezen feleletek egyike tartalmazza a hamis vádat. S így concedálom, hogy a hamis vád előterjesztésének első ható oka: a birói kihallgatás. Ez azonban a vád önkénytességét nem alterálja. — Ahhoz, hogy a hamis v á d, m i n t a v á d a s k o d ó egyéniségéből származó i n i c i a t i v tevékenység ezen jellegét elveszítse, az kívántatnék meg, hogy a vád a k é r d é s t é t e 11 e 1 c a u s a 1 itásban legyen. — Ezen causalitás pedig feltételezi, hogy a kérdés téves, annak tartalma terelje vádlottat s annak intellectualis tevékenységét azon térre, a hol a hamis vád mozog. Ámde a kihallgató bírósági személy functiója annyira isolált a hamis tényállást feltüntető vád keletkezésétől, hogy annak ezzel semmi érintkezési pontja nincs s nem is lehet. A hamis vád gondolata, vagyis a dolus mig a külvilágban nem jelentkezik, s csak mint putativ akarat szerepek olyannyira elkülönített harmadik személyektől s az érzéki világtól, hogy ez arra nézve mint harmadik személvek részéről ismert, tudott ok nem jelentkezhetik; ennek lehetősége p s y c h o 1 o g i c e ki van zárva; ez kétségtelen; ha pedig ez igaz, már pedig ezen állítás úgv a lélektan, mint a logika szabályai szerint helyesként fogadandó el, — akkor tény az is, hogy a hamis vád a bíróság functiójával okozati összefüggésben nincsen; tehát hiányozván a causalitás, az önkénytesség korlátját képező akadály, mint a hamis vádat kizáró mozzanat megszűnik létezni. 8 Entscheidungen etc. VIII. 162. I. Olshausen: Kommentar etc. I. 622. 1. 11. pont. Holtzendorff: Handbuch III. k. 256. lap.