A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 45. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 8. r.

374 A JOG. ajánlattevő hosszú orral odább áll; távozása után nyomban könnyű aztán a kölcsönös kvittelés és statusquo fenntartása. Tehát mégis az eredmény mindegy akkor, ha az összes érdekek kiegyezve vannak — akár beszünteti az árverést a biró, akár sem. Ha azonban a munkát, a felek fáradságát és költségét mégis kímélni akarja, akkor: »az árverés mindig megszüntetendő, ha abba az összes érdekeltek beleegyeztek, tekintet nélkül az utóajánlattevőnek ellenkező akarat á r a.« Az elidegenítési és terhelési tilalom. Irta: LÁNYI BERTALAN rimaszombati kir. törvényszéki biró. (Nyolcadik közlemény.) * 5. §• Az elidegenítési és terhelési tilalom keletkezési alapja, Az elidegenítési jogosultság gyakorlását tilalmazó rendelkezés különböző forrásokból veheti eredetét. Az e tekintetbeni megkülönböztetés alapja azon érdekek különféleségében gyökerezik, melyeknek megóvása a jelzett jogi korlátozás célját képezi. — Ebből folyólag az oly intézményeknél, melyek a gazdászati, kulturális, vagy a jogéletre kiható fontosságuknál fogva az állami gondoskodást fokozottabb mértékben veszik igénybe, a fennállásukat biztosító jogi korlátozás — a pozitív jog rendszerében is — bizonyára magának az intézmény lényegét meghatározó, általános érvényű jogszabálynak közvetlen folyománya gyanánt fog jelentkezni. Ilyenkor maja a törvény tekintendő az elidegenítési és terhelési tilalom keletkezési alapja gyanánt. — Más, kiválóan az egyéni érdeket szem előtt tartó esetekben azonban már valamely különös jogi tény, valamely speciális jogcselekmény kívántatik meg ahhoz, hogy az elidegenítési jogosultság concret megszorítása létrehozassék; a mennyiben pedig az ilyen cselekmény rendesen vagy valamely, a jog oltalmát célzó köztekintélvü intézkedéssel, vagy a feleknek egyéni akaratkijelentésével hozható kapcsolatba, — ezen esetben a tilalom közvetlen forrását vagy a b i r ó i (hatósági) intézkedés, vagy a magánakarat fogja képezni. A magánakarat ismét vagy halálesetre szóló rendelkezés, vagy élők közti jogügylet útján juthat kifejezésre : s ehhez képest a magánakarat által létrehozott elidegenítési, illetve terhelési tilalmak részint a végrendeleten, részint szerződésen alapulhatnak. E mellett azonban nem szabad felednünk, hogy bármi is legyen a közvetlen alkalmi ok, a mely a tilalom hátteréül szolgáló konkrét jogviszonyt létesíthette, in ultima analysi mégis csak a törvény azon kútfő, a melyből a tilalmazó rendelkezés — érvényes keletkezésének és fennállásának előfeltételeit, — egy szóval létrejogosúltságának indokait merítheti. Mert hiszen az anyagi jogszabály vonja meg a keretet, a melyen belül az egyéni akaratnak a gyakorlati jogrendezést közvetítő autonómiája el van ismerve, s ezért misem természetesebb, mint hogy a tulajdonnak az elidegenítési jogosúltság elvonása általi megkötésére, e szerint: az elidegenítési tilalom létrehozására irányzott egyéni akaratkijelentés csak annyiban birhat érvénynyel, amennyiben a pozitív jognak általános rendelkezéseit, s a tulajdon intézményének irányadó elveit nem alterálja.79 Látni való tehát, hogy az elidegenítési tilalmak, keletkezésűk módjára való tekintet nélkül — közös elvi alapra vezethetők vissza, s ez szükségképen magával hozza, hogy minden, jogilag helytfogható elidegenítési tilalomnál a lényegét megalkotó elemek minőségének, valamint az általa előidézett hatás mikénti nyilvánításának kérdése — ugyancsak közös szempontból oldassék meg. Kétségtelen azonban, hogy az elidegenítési tilalmaknak a felállított megkülönböztetés szerint: törvényes-, birói-, végrendeleti- és szerződésiekre való felosztása mindenesetre indokolt annyiban, a mennyiben ez által lehetővé válik azon eseteket felismerni és megállapítani, a melyek a gyakorlati jogéletben az elidegenítési, illetve terhelési tilalom fogalmának, már az előző §-ban körvonalozott lényeges momentumait feltüntetik. Ezért szükséges, hogy a tilalom fennebb megjelölt keletkezési alapjait egyenként tegyük közelebbi vizsgálatunk tárgyává. * Előző közlemények a »Jog« 24, 25., 26., 29., 33., 37. és 42. számaiban. 79 Ra n d a i. m. 194. 1. A) A törvényes tilalom. A legnagyobb mértékben controvers kérdések sorába tartozik annak meghatározása, hogy mely elidegenítési tilalmak azok, melyeket közvetlenül a törvény rendelkezése hoz létre ^ — Római jogi szempontból a törvényes elidegenítési tilalmak közé a törvénynek következő tiltó rendelkezései szoktak soroztatni 80 : /. A dolgot illetőleg jogosítottként vélelmezett személy ellen intézett tilalmak és pedig: 1. A Justinian előtti időből: a) A peres tárgy (res litigiosa) elidegenítésének régibb tilalma (Gaj. 1. 3. D. de litig. 44. 6.) melynek alapeszméje már a XII. táblás törvényben jutott kifejezésre ; b) A nő hozományát képező, de a férj tulajdonába átment telek (fundus dotalis) tekintetében fennállott elidegenitési tilalom (a lex Júlia de adulteriis alapján); c) müépitészeti értékekkel biró épületek elbontás (detractatio marmorum) céljábóli eladatásának tilalma (senatusconsultum Hosidianum, Volusianum et Aviolanum). 2. Justinian törvényeiből. a) A különös vagy egyetemes hagyomány tárgyát kepezo dolognak az örökös általi elidegenítését tiltó törvényi rendelkezés (1. 3. C comm. de legát. 6. 43.); /;) a per alatti dologra vonatkozó (res litigiosa) újabb elidegenitési tilalom (1. 4. C. de litig 8. 37.); c) a házassági egybekelés alkalmából a nőnek a férj részéről ajándékozott, vagyis a donatio propter nuptias tárgyát képező telek elidegenítésének tilalma. (Nov. 61.). //. Az idegen vagyon kezelői ellen irányzott tilalmak, melyeknél fogva: a) Az egyházi és a kegyes alapítványok kezelői az egyházi és alapítványi vagyonnak (a nov. 7. értelmében). b) A gyám-, illetve gondnok a reáia bízott árvavagvonnak (az oratio Severi s az erre vonatkozó későbbi törvények 1. 7. §. 3. D. 27. 9. értelmében). c) Az atya az általa haszonélvezett, de a gyermeke tulajdonát képező javaknak (bona adventicia) 81 és d) A más házasságra lépett szülő (parens binubus) az olőbbeni házastársától kapott s ezért az előbbi házasságból származó gyermekek tulajdonába esett vagyonnak (lucra nuptialia) 82 elidegenítésétől el volt tiltva. A modern jogi felfogás szerint a felsorolt esetek egyike sem tartozik a törvényes elidegenítési tilalmak közzé. felesül nem tartozhatnak ide az idegen vagyon kezelőit érő fennebb II. alatt emiitett tilalmak, mert ezeknél az elidegenítés akadályát nem a tulajdonjognak korlátolt volta, hanem a vagyonkezelő személyzet rendelkezési jogosultságának hiánya képezi. Az I. 1. b. alatt felhozott eset szintén nem tekinthető elidegenítési tilalomnak, mert különösen a magyar házassági vagvonjogban egészen más felfogás irányadó a női hozomány fogalmának meghatározásánál, mint a római jogban. Az, a mi a római jogszabályok szerint a női hozományhoz tartozóként tekintetett: a mi jogunk szerint a nő külön vagyonát képezi, a melvlvel az a házasság fennállása alatt is, teljesen és korlátlanúl rendelkezhetik. 83 Sőt a tulajdonképeni hozomány tárgyai, vagyis : »mindazon dolgok, melyek a nőnek, akár szülői, akár rokonai, vagy bárki más által az eljegyzés, kézfogás, gyürüváltás, vagy egybekelés alkalmából, a házassági költekezés könnyítése céljából adatnak s a férjnek tényleg átadatnak« 84 — szintén a nő tulajdonában maradnak a házasság tartama alatt is, s azokra nézve a férj csak a haszonélvezet jogát gyakorolja; — kivétetnek e tekintetben csakis a készpénzbeli hozományra nézve van helye, melyre vonatkozólag a nő csakis a férj egvszerü hitelezőjének tekintendő. 8:' — Kétségtelen tehát, hogy a házastársak közötti vagyonjogi viszony folyományát képező ama szabály, melynél fogva a férj (a készpénzbeli hozomány kivételével) neje hozományi vagy 81 A római jog szabályain alapuló törvényes elidegenitési tilalmakat részletesen tárgyalja; Schrőder (i. m. 45 —144. 1.) 81 L. 6. Cod. J. 6. 61. L. 8. C. P; 60. 82 L. 2. Cod. Th. 3. 8. L. 5. Cod. J. 5. 9. 83 Hk. I. 54. 2. I. 113. 4. L Jellinek Arthúr: A magyar magánjog mai érvényében 143. 1. Wenczel: Magánjog II. 1(;4. 1. 84 Jellinek i. m. 146. 1. 85 Döntvénytár u. f. X. 117. (6,299/1884. sz. curiai Ítélet) Jellinek i. k.