A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 43. szám - A bűntett elleni küzdelem. Prins Adolf: Criminalité et repression című munkája nyomán. 7. r.

A JOG. 357 Végül, mint ezen téves szempontoknak következményét látjuk a modern iskolában az individualismusnak a közösség rovására oly mérvű d é cl e 1 g e t é s é t, hogy a tolvajok, rablók, stb. kedveért megfeledkezünk az államról, a társadalom számtalan, érdekeiről, mintha most is a kormányzati rendszernek azon nyomasztó, önkényes és az egyéni érdeket semmibe sem vevő korszakában élnénk, mint mikor Beccaria a francia újkori szellemnek megalkotóival együtt az individualismus nevében és érdekében a küzdtérre lépett. A XIX. század bölcsészeti szelleme az ellenkező irányt indokoltnak tartja. A túltengésbe jutott individualismus ellen támogatni, védeni kell a közösség, az állam és a társadalom alapfeltételeit. Ezt némi részben érvényesíteni az olasz positiv büntetőjogi iskola tíí/.te ki feladatául. Ezt az irányt száz más úton követi l'rins Adolf is. ' Támaszkodva a positiv tudományok egész sorára, u. m.: phvsiologia, psychologia, psychiatria, antropológia, sociologiára, arra törekszik ez új iskola, hogy új alapokon új irányt adjon a bűn tetőjognak és gyakorlatának és új célokat tűzzön elébe. Nem oly értelemben ugyan, mint a hogy neki imputálják, jelesül, hogy a modern classicus iskolának összes tanait halomra döntse, nem! Az nem is lehetséges! hanem oly értelemben, hogy a classicus iskola tanait kiegészítse, a büntető jogtudományt azon abstract egyoldalúságból, a hová azt a classicus iskola beterelte, kivezesse és a positiv az emberre vonatkozó tudományokkal érintkezésbe hozva azt, olyan új látkört és hatáskört nyisson számára, mely lehetővé teszi, hogy a büntető jogtudomány tényleg hasznára váljék a társadalomnak és nem mint a mostani classicus, csak a bűntetteseknek. Tehát építeni akar és nem rombolni. Kiegészíteni törekszik a mostani büntető tudomány módszerét és a büntetőrendszert. A mostani speculativ módszer kizárólagossága helyébe a tapasztalati módszert alkalmazza, minek következtében a bűncselekmény mellett a feladat súlypontját a bűntettes ismeretére is helyezi. Ezen tekintetből vizsgálja a bűntettest somaticus psychologiai sajátságaiban, socialis és ph isi kai körülményeiben — tehát nemcsak a lopást — hanem a tolvajt is akarja ismerni; nem elégszik meg tehát a lopás fogalma meghatározásával, kísérlete befejezésére vonatkozó tanával, hanem a lopást elkövetett tolvajt oda állítja a psychologus elé, ki gondolatai, ítéletei és cselekvés elhatározásának törvényeit, oda a physiologus elé, ki hang-, fény-, hideg-, meleg iránti érzékenységet, idegrendszere sajátságait állapítja meg, majd oda az antropolog elé, ki meghatározza test- és csontszervezetét, megállapítja a testrészek egymás közötti viszonyát; majd oda a sociolog elé, ki ismét socialis viszonyait: eredetét, családját, környezetét foglalkozását teszi vizsgálat tárgyává, mind meg annyi " tényezőt, melyek segélyével a positiv iskola, positiv adatok alapján megállapítani törekszik azt, hogy a bűntettes nagy részben a n o r m a 1 i s, a n t i s o c i a 1 i s lény, kinek érzete, gondolata s tette természeti okok következtében egészen más, mint a milyenekkel bir a culturalis társadalomnak normális embere: ugy hogy a bűntettes természeti sajátságánál vagy socialis helyzeténél fogva nem képes a mostani társadalomhoz alkalmazkodni. De azért, mert nem tud alkalmazkodni nem kevésbé veszélyes. Sőt éppen mert a bűncselekményre való hajlam természeti sajátságát képezi: a társadalomra nézve tőle eredő veszély állandó. A bűntettes cselekménye ugy tekintentő, mint természetes jelenség, csak ugy, mint a villámütés, melynek hatását prevenialni kell; socialis betegség az, éppen úgy, mint az ember physikumában előforduló betegség. A mint itt a betegségtermészeti okoknak következménye, függetlenül a szenvedőnek akaratától jön létre és mégis védelmezzük ellene az organismust, éppen ugy kell eljárnunk a bűncselekményeknél, mint socialis betegségnél is. Habár tudjuk, hogy a cselekmény a tettes természeti sajátságainak vagy socialis, a tettes akaratától függetlenül működő körülményeknek a következménye, mégis védelmezni kell ellene a társadalmat. Ezekből a positiv iskola azon fontos két elvet vonja le, hogy először nem lehet a bűntettes cselekményét morális imputatióval és morális felelősséggel! összefüggésbe hozni; és másodszor nem elég a bűntettes cselekménye ellen bizonytalan feltevésekre alapított arány szerint utólagosan reagálni, hanem szükséges preventióval és pedig az egész társadalmunk tekintélye alatt szervezett prevencióval is élni. Ugyanazt tanítja Prins is fentebb ismertetett müvében, j Ezen mű ismertetése alkalmából fűzött gondolataimat befejezem a , következő három conclusio felállításával: 1. Ha igaz az, hogy a visszaesések száma az európai államok mindegyikében folytonosan | emelkedik, akkor igaznak kell lenni annak, hogy az addigi büntetőjogi rendszer a visszaesőkkel mint hivatásos bűntettesekkel szemben teljesen j hatálytalan; és ennek folytán azon egész sociaI lis functió, mely a büntetőjogi rendszer érvényesítése céljából annyi ethikai és gazdasági erőt emészt fel a szó szoros értelmében cél nélküli időtöltés és erőpazarlás. 2. Ha ez igaz, akkor igaznak kell lenni azon követelménynek, hogy az emberi nem azon kisebb része, melyet a civilisatio előnyei teljesen hidegen hagynak, mely a faji tökélyesbülés útjától (akár egyéni, akár socialis okoknál fogva) távol maradva oly úton halad (s a bűntett útján), mely a mostani társadalom eszményeivel homlokegyenest ellenkezik, tehát a bűntettesek rögzött osztálya, egészen más elbánás alá veendő, mint a melyet a mostani büntetőjogi rendszer vele szemben megállapít. Es pedig positiv kifejezést adva az elvnek 3. a büntetőrendszer tegye lehetővé azt, hogy alakilag a hivatásos bűntettesek absolute eliminaltassanak a társadalomból; anyagilag pedig a bűntettesre nézve minden körülmények között kedvezőtlenebb állapotot helyezzen kilátásba, mint azon socialis helyzet, melyben a nyomorult, de tiszteséges socialis elemek élnek. Mert ki nem látja ama francia munkás kritikájának mély igazságosságát, a ki egy fegyház látására ekként kiáltott fel: »I1 y a lá des malfaiteurs qui ne mancpaent de rien; moi et ma famille nous sommes honnétes et nous avons peine á vivre«. (Reinach les recidivistes 126. lap). Ausztria és külföld. Svájci jogviszonyok.* (Befejező közlemény.) Rendőri kihágások elbírálása lő franknyi birság erejéig a községi elöljáróság, ezentúl a helytartóság hatáskörébe tartozik. A rendőri közeg Írásbeli jelentése teljes bizonyítékot képez, ha az a történt észlelet után 3 napon belül lesz beterjesztve. Csavargók azonnal letartóztathatok, de ily esetben bírságuk 24 óra alatt kiszabandó. Rendőri határozat ellen nincs felfolyamodás, a rendőrileg megfenyített követelheti azonban, — a határozat kihirdetésétől számított tiz nap alatt — ügyének a bíróság elé való terjesztését, a nélkül azonban, hogy ennek halasztó hatálya volna az Ítélet végrehajtására. A bírságpénzekből ugy a községi elöljáróságnál, mint a helytartóságoknál külön pénztár alakittatik, mely évenkin' oly mérvben lesz felosztva, hogy annak 5%-a a behajtással megbízott tisztviselőt, 30%-a a rendőri alkalmazottakat (a helytartóságnál csak 10%) és 65% a községet illeti. Be nem hajthatás esetében 4 frank birság egy napi börtönt helyettesit. A másodfokú felebbezés tárgyalása a felebbviteli kamara előtt és a seminiségi panasz tárgyalásaa semmitöszék előtt szintén nyilvános és szóbeli. Hivatalból üldözendő vétségeknél az államügyész képviseli a vádhatóságot. A felebbvivőnek kimaradása a tárgyalástól olybá vétetik, mintha felebbezését visszavonta volna. Vádlott a felebbviteli tári gyalás befejeztéig a vádló felebbezéséhez oly módon járulhat hozzá, hogy az elsőbirósági Ítélet minden része tekintetében indítványt ép ugy előterjeszthet, mintha ő maga élt volna felebbezéssel; ugyanezen joga van viszont a vádlónak is vádlott felebbezése esetén, sőt a károsultnak is kártérítési igényei tekintetében. A perújítás nincs határidőhöz kötve és még az elitéltnek halála után is indítványozható. Inditványozási joga van az államügyésznek és az elitéltnek, vagy annak túlélő hitestársa, örököse vagy legközelebbi rokonának. Ha az újabb eljárás eredménye a felmentés, a felmentettnek vissza lesznek térítve összes fizetett * Az elozőközleményeket 1. a »Jog« 38., 39. 40., 41. és 42. számaiban.