A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 43. szám - A bűntett elleni küzdelem. Prins Adolf: Criminalité et repression című munkája nyomán. 7. r.

356 A JOG. A kir. törvényszékek székhelyein kiviil előforduló minden hagyatékra nézve az örökösödési eljárásnak megindítása, a leltároztatás s a leltár körüli vitás kérdések eldöntése, az egyezség megkísértése s létrejötte esetében a hagyaték átadása és a tulajdonjog bekebeleztetésénck elrendelése, végül az ingó hagyatékban ki nem egyezés esetében a sommás osztály megejtése jelenleg a kir. járásbíróságok, az egyezség létre nem jövése esetében a perre utasítás és az ingatlan hagyaték sommás átadása, továbbá tvs/.éki székhelyeken, ha az illető székváros sz. kir. város vagy azelőtt külön tvszékkel birt, az egész örökösödési eljárás keresztülvitele a kir. törvényszék illetékességéhez tartozik. H a k s c h Emil pécsi ügyvéd ur a »Jog« 32. számában nem régen nagyon helyesen fejtette ki azon nézetét, hogy a vidéki hagyatékokra nézve az egész eljárás keresztülvitelét bízvást lehetne a kir. járásbíróságok hatáskörébe utasítani s ezt annál is inkább meg kellene tenni, mert a kir. járásbíróság az illető ügyet a kir. közjegyző által hozzá beterjesztett iratok- és jelentésből amúgy is kell, hogy áttanulmányozza s jelenleg kötelessége, esetleg az iratokat az egyesség újabb megkísérlése végett a kir. közjegyzőnek újólag kiadni. Ha tehát arra képesnek tartatik a kir. járásbíróság, hogy megítélje azt, vájjon van-e remény újabb egyességi kísérletek által a kiegyezésre, úgy bátran reábízható az ilyen kisebb vidéki hagyatékok tekintetében a perré utasítás és az ingatlan hagyaték sommás átadása is, sőt az ezen vidéki hagyatékok iránt a perre utasítás folytán indított örökösödési perek is a kir. járásbíróságok hatáskörébe lennének utalaudók, nem lévén azokban soha sem többről szó, mint '/V - i/2 telek- s belsőségről. A határvonalat e tekintetben különben a hagyatéki vagyon becsértéke alapján lehetne megvonni s kimondani hogy például a 2,0UO vagy 3,000 frt becsértéket (csupán a cselekvő állapotot véve) meg nem haladó hagyatékokra nézve a perre utasítás, az ingatlanok soramás átadása és az esetleges örökösödési per is a kir. járásbíróság, az ezt meghaladó becsértékü hagyatékokra nézve pedig a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozzék. A mi a kir. törvényszékeket illeti, úgy a föntebb előadottakból is világos, miszerint jelenleg e tekintetben kétféle törvényszékeink vannak. Azon törvényszékek t. i., melyek oly városban székelnek, melynek 1872. előtt saját városi törvényszéke volt, hagyatékbirósági hatáskörrel bírnak a székvárosok területére és illetékes lakosaira nézve, azon törvényszékek ellenben, melyek nem ilyen városban székelnek, ily hatáskörrel nem birnak s így az ilyen tvszéki székváros hagyatékaira nézve is az ottani kir. járásbíróság illetékes. Ezt már az egyöntetűség tekintetéből is meg kellene szüntetni s a törvényszéki székvárosok hagyatékaira nézve mindenütt az ottani kir. törvényszékek illetékességét kimondani. Ezek után áttérendek a leltározás és a tárgyalás körüli reformok megbeszélésére. A bűntett elleni küzdelem.:;: 11 i ins Adolf: Criminalité et lepression című munkája nyomán. Közli : Dr. LUKÁCS ADOLF, pécsi jogtanár, (licfcjezö közlemény.) Hogy a modern büntetőjogi rendszerek a bűntettesekkel szemben mennyire tehetetlenek és egyúttal mennyire eredménytelen ezen rendszerek mellett a társadalomnak a bűntettesek ellen vívott küzdelme, szembetűnően igazolja azon néhány eset, melyet mint a jelen büntetőjog terén előforduló képtelenséget (assurdita penali) a/, Archivis di psychiatria, scienze penali ed antropológia eriminale VII. kötet, 612—13 — 14 lapokon a következőkben közöl: C. M. epilepticus anyától 1856-ban született maga is epilepticus rohamokkal bíró, henyélésre, borivás-, bujálkodásra és verekedésre hajló munkás ellen a justitia a következő eljárást foganatosította : 1874-ben minősített lopásban való részesség miatt 3 havi börtönre. 1876-ban csalás miatt egy havi, 1878-ban lopás miatl 3 havi börtönre Ítéltetett és ugyanezen évben rendőri intést kapott. 1879-ben a rendőri intésnek áthágása és egy lopásnak éjjel szándékolt véghezvitele miatt (5 hónapi börtönre és egy évi rendőri felügyelet alá helyezésre Ítéltetett. 1880-ban a fegyvernek tiltott viselése 6 hónapi és ugyancsak 1880-ban a rendőri felügyelet áthágása miatt 3 havi börtönre ítéltetett. * Előző közlemények a »jög« 23., 24., 98., 31., 36. és 8% számában. 1881-ben lopás miatt 6 hénapi börtönre ítéltetett, 1882-b e n j rendőri intés átlépése miatt letartóztattatott. 1884-ben csalás miatt elítéltetett és ugyanez évben utóbb i dologházba tétetett. 1886-ban azután szabadon bocsáttatott. Egy másik L. G. uevü szintén henyélésre és ^ falánkságra hajló egyén, ki már gyermekkorában számtalan lopást követett I el, de koránál fogva büntetlen maradt, 18-ik életévétől kezdve | az igazságszolgáltatással folytonosan hadilábon állott. 1877-ben ismételve, majd 1878 — 1879-b e n szintén ismételve, 1881-ben és utóbb 1885-ben folytonos elitéléseknek volt kitéve. Ezek és ezekhez hasonló, sőt még ezeknél is különb esetek, auiit mint tudjuk, 20 — 25, sőt 30-szoros visszaesők sem ismeretlenek az európai justitia történetében, világosan tanúskodnak a mellett, hogy a mostani büntetörendszerek nem nyújtanak módot arra nézve, hogy a bár kétségbevouhatlanul is javithatlanoknak bizonyult bűntettesektől a társadalom megmeneküljön. Mindenesetre sajátságos jelenség, hogy míg a büntetőjogtudomány Beccariától kezdve napjainkig, tehát egy századon folytatott műveltetésc által a tökélynek oly fokára hozatott, hogyi Carrara, mint ennek legkiválóbb képviselője, azon nyilatkozatra jogosultnak érzi magát, miszerint az anyagi büntetőjog terén a fiatal törekvő erőknek nincs mit aratniok, forduljanak tehát a büntető eljáráshoz, fordítsák képességeiket arra : addig a kriminálitás mindig terjedtebb és a tisztességes társadalomra nézve mindig veszélyesebb lesz. Természetesen, mert a modem büutetőjogtudomány helytelen alapon áll, téves irányban mozog és visszás célokat tűzött I maga elébe. Téves alapon áll, mert minden bűntettesbennorraális embert lát, kinek erkölcsi világa és elvei csak kivételesen lépnek ellentétbe a tisztességes társadalom hasonelveivel. Ebből indulva ki a bűntettesnek cselekményében csak valami kivételes j életjelenséget lát, mely kivételesen nyilatkozott immoralitásnak a következménye. Miután pedig a kivételesen nyilatkozott immoralitást korrigáihatónak véli, oly beszámítási tant és oly büntetési rendszert állit fel, melyek elseje, t. i. a beszámítás egy problema1 tikus feltételre (a szabad akaratra) van alapítva ; az utóbbi t. i. a ! büntetési rendszer egyenes ellentétben áll az emberre vonatkozó pozitív tudományok azon megállapodásaival, melyek szerint a bűntettesek egy nagy része, helyzetük és jellemüknél fogva állandóan antisocialis természettel bír. De a modern (classicus) büntető jogtudomány helytelen irányban is mozog. Mert ezen tudomány nem fektet nagy súlyt a bűntettesek osztályozására. Tárgyát egyedül a bűncselekmény képezi és pedig az abstrakt bűncselekmény, lopás, rablás, csalás, stb. stb. Abstraktc elvonatkozva a tettestől, pontosan ) meghatározza c tudomány a cselekmény fogalmát, kísérleti, befejezési mozzanatait, subjektiv-objektiv tényezőit, viszonyát más cselekményekhez, azonkívül pontosan megméri a benne foglalt vagy foglalható bűnösséget, leirva úgyszólván a cselekmény születői s é t, életét és halálát, a mint az egy »j o g i lényhez* illik, a nélkül, hogy foglalkoznék a bűntettessel is. Az abstrakt »jogi lényt" a mint az valóságosan soha sem létezik, pontosan tanulmányozza; a konkrét lényt, a cselekvő tettest, azt teljesen ignorálja. A betegséget ismeii, de a beteget nem akarja ismerni. Ue visszás célokat is tűz maga elé ez iskola, mert kiindulva a bűntettes normális sajátságából, oly büntetési rendszert állapit meg, mely által magával a bűntettessel is el akarja hitetni, hogy cselekménye csak kivételesen nyilatkozott immoralitásnak a következménye és ehhez mérten büntetési rendszerének célja inkább az, hogy a bűntettes jobb meggyőződésére, azaz normális sajátságára hasson, mintsem az, hogy fizikailag sújtott legyen. Éppen azért állandó tendentiája a büntetések oly mér v ű e n yhitésére hatni, a mily mérvben csak gondolható, hogy a bűntettesben feltételezett jobb meggyőződés felébresztésére már elég hatályos lesz. Lévén a büntetésnek legfőbb célja a bűntettes korrigálása és nem a társadalom megvédelmezése. Ezen büntetési rendszernek következménye azon természetellenesség, hogy a bűntettes büntetése szenvedése közben anyagilag sokkal kedvezőbb helyzetbe jut, mint a milyenben a bűntett elkövetése előtti, tehát tisztességes állapotban él. S e n z a d u b i o la vita d e 1 1 e c a s e d i p e n a, c o m c vita materialc e superiore a quella, cha la maggior parte d e i c o ndannati é abituata a fa re in íibertá.* (Beltraui Scalia.)