A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 43. szám - Örökösödési eljárásunk reformja. 4. r.

A JOG. 355 egész vételárból vonandók le, mivel az árverési költségek az egész birtok érdekében tétettek; mások meg azon nézetben vannak, hogy csak a végrehajtást szenvedett jutalékára esö vételárból vonandók le, mivel a nem adós tulajdonostárs nem oka a végrehajtás foganatosításának és a költségek akkor is felmerülnek, ha az ő hányada nem árvereztctik el. Nézetünk szerint is az utóbbi a helyes és a végrehajtási törvény lö8. §-ában is ezen nézet nyer kifejezést, a mely akkép rendelkezik, hogy ha a közös ingatlant valamelyik — nem adós — tulajdonostárs vette meg, a vételár azon hányadát, mely az ö tulajdonhányadának felel meg, megfizetni nem köteles. A megfizetett vételár felosztása akkép történik, mintha csak a többi tulajdonostársak hányada bocsáttatott volna árverés alá. Ebből kétségtelenül következik, hogy mindenkor és minden esetben csak az adós tulajdonostárs hányadára esö vételár részlet tekinthető vételárnak s az előnyös tételek is csak ebből elégíthetők ki. ^ Örökösödési eljárásunk reformja.'1 Irta : dr. LSLTJM JÁNOS kir. küzjegyiöi helyettes Aradon. (Negyedik közlemény.) A hivatalos beavatkozás. Föntebb fölsoroltam azon eseteket, melyekben a jelenleg érvényben levő örökösödési eljárásunk szerint a ptr. 560. §-a s a gy. t. 233. §-a értelmében a bíróság és illetve a gyámhatóság hivatalból föllépni köteles. Kifejtettem ott egyúttal azt is, hogy a hivatalos beavatkozás örökösödési eljárásunk reformálásakor okvetlenül isi lenne terjesztendő minden egyes elhunyt hagyatékára, mert csak igy lenne a rendezett telekkönyvi állapot megvalósitható és folyton föntartható, az összes érdekeltek jogai egyaránt csak igy lehetnének megóvhatok s a kincstár is csak igy lenne az öt jogosan megillető illetékek gyors és biztos birtokába juttatható. Azon kérdést itt nem óhajtom bővebben tárgyalni, hogy a megyei árvaszékek hatásköre a hagyatékok tárgyalása körül a jelenlegi maradjon-e, de azt hiszem, hogy ezen hatáskört tőlük megvonni nem lenne célszerű mindaddig, míg a megyei intézmény a jelen alakjában fenn fog tartatni. Ha egyszer a megyét — jelenlegi alakjában — megszüntetendi a törvényhozás, a gyámhatósági teendőket úgy is a bíróságokra kell majd átruházni s akkor ezen kérdés úgy is el fog döntetni. Ezzel azonban most az örökösödési eljárás reformját nem tartanám helyesnek complicalni, mert ezen ponton okvetlenül megfeneklenék az. A halálesetek fölvételéről szóló föntebbi fejezetben előadtam, hogy a halottkémek hullavizsgálati jelentéseik egy eredeti példányát minden esetben — a vagyon elidegenítésének veszélyénél pedig »sürgős« szóval jelezve — a helységükre nézve illetékes kir. járásbírósághoz, tvszéki székhelyen pedig a kir. törvényszékhez, Budapesten a budapesti kir. törvényszékhez tartoznának beküldeni. Ezen bíróságok pedig kötelesek lennének ezen jelentés alapján 48 óra alatt az illetékes kir. közjegyzőt a haláleset fölvételére kiküldeni. Kifejtettem föntebb azt is, hogy a kir. közjegyző a gy. t. 233. § ának eseteiben (t. i. 1. ha az örökösök közt kiskorúak vagy gondnokságalátartozó személyek vagy méhmagzat van, — 2. ha azok közül kiket az örökség valószínűleg illetni fog, habár azok nagykorúak is, valamelyik ismeretlen helyen távol vannak és 3. ha az örökösök ismeretlenek vagy örökös egyáltalában nem létezik), köteles lenne, mint jelenleg a községi közeg, a hagyatékot a haláleset fölvételével egyidejűleg lehetőleg hozzávetőleg leltározni is, s a haláleset fölvételnek a gyámhatóságok részére szolgáló minta szerint kiállított egy példányát ezen leltárral s a kiskorúak hivatalos születési bizonyítványaival fölszerelve az illetékes gyámhatóságnak bemutatni, az esetleg előtalált végrendeletet azonban az őt kiküldött bíróságnak benyújtandó haláleset fölvételi példány mellett oda lenne köteles beterjeszteni. Ilyen esetekben azután a biróság csupán a végrendeletet hirdetné ki s küldené meg a gyámhatóságnak, a hagyaték tárgyalására azonban a kir. közjegyzőt ezen esetekben a gyámhatóság küldené ki. — Minden más esetben azonban a biróság a haláleset fölvétel beérkezte után azon esetben, ha egyúttal ő az illetékes hagyatékbiróság, a kir. közjegyzőt a hagyaték leltározása— s letárgynlására három nap alatt köteles lenne kiküldeni, — azon esetben pedig, ha azon biróság, mely a halálesetet fölvétette, nem egyúttal az illetékes hagyatékbiróság, szintén három nap alatt köteles lenne az összes iratokat az illetékes hagyatékbírósághoz áttenni, s ez utóbbi küldené azután ki a kir. közjegyzőt a leltározás és tárgyalás keresztülvitelére. * Előző közlemények a »Jog« 33 , 3C. és 39. számaiban. Azon esetben tehát, hahogy a megyei árvaszékeknek jelenlegi hagyatéktárgyaló hatósági hatásköre ilyeténkép föntartatnék, a bíróságok részére az általánosan kötelező örökösödési eljárás elvéből folyólag föntartandó lenne azon hatáskör, hogy az illetékes hagyatékbiróság a gy. t. 233. §-ának föntemlitett három esetben is a kir. közjegyző által, illetve a fölvételt elrendelt biróság közvetítése útján hozzá beérkezett haláleset fölvételt ne tehesse egyszerűen ad acta, hanem köteles legyen az illető gyámhatósághoz átírni s az általa kihirdetett végrendeletet egyúttal áttenni, s csak ha a gyámhatóság a hagyaték tárgyalását elrendelő végzést meghozta s annak egy példányát a hagyatékbiróságnak is tudomásvétel végett megküldötte, legyen az ügy a biróság által egyelőre irattárba tehető. Ezen intézkedést szükségesnek tartanám egyrészt az egyöntetűség megőrzése tekintetéből, hogy összes illetékesség alá tartozó hagyatéki ügyek minden bíróságnál folytonos evidentiában legyenek, — másrészt, hogy azon esetre, ha a gyámhatóság illetékessége bármi okból a tárgyalás folyama alatt hirtelen megszűnik, mindenki s maga a gyámhatóság és a hagyatékbiróság is azonnal tisztában legyenek a további lépések iránt. Minthogy a gy. t. többször hivatkozott 233. §-a nem meríti ki teljesen, illetőleg nem határozza meg egészen szabatosan azon eseteket, melyekben a gyámhatóság hivatalból föllépni tartoznék, — szükségesnek tartanám az új eljárásban világosan kimondani, hogy a hagyaték tárgyalására a gyámhatóság akkor legyen illetékes és illetve már a kir. közjegyző a haláleset fölvételekor hozzávetőleges leltárt fölvenni s azt a haláleset fölvétel gyámhatóságpéldányával a gyámhatóságnak beküldeni köteles : 1. ha az örökösök vagy végrendeleti utóörökösök avagy hagyományosok közt kiskorúak vagy gondnokság alá tartozó személyek vagy méhmagzat van, 2. ha azok közül, kiket az örökség valószínűleg illetni fog, vagy a végrendeleti utóörökösök és hagyományosok közül — bár I nagykorú legyen — valamelyik ismeretlen helyen távol van és 3. ha az örökösök, végrendeleti utóörökösök vagy hagyományosok ismeretlenek, avagy egyáltalában nem létezik örökös. Természetes, hogy a végrendeleti utóörökösök, valamint az ismeretlen örökösök részére a gyámhatóság a hagyaték tárgyalását elrendelő végzésben nevez ki ügygondnokot, minek célszerűbb eszközölhetése végett a kir. közjegyző kötelezendő lenne a haláleset fölvételekor a feleket meghallgatni s kellő javaslatot tenni. A még csak születendő végrendeleti utóörökösök jogaira pedig azon esetben, ha a gyámhatóság beavatkozásának egyébként helye nincs a gy. t. 30. §. c) pontja és 31. §-a alapján jelenleg a biróság hivatott fölügyelni, mely intézkedés megtartható lenne, nem lehetvén indokolt csupán e miatt is a gyámhatóság illetékességet kimondani. Ezek számára tehát az illetékes hagyatékbiróság lesz hivatva a kir. közjegyzőnek a haláleset fölvételben előadott javaslata alapján gondnokot kirendelni. A birói illetőségA hagyatéki ügyekben való birói illetőség a jelenleg érvény ben levő törvények és döntvények alapján meglehetősen össze vissza kuszált módon van megállapítva. A ptr. 562., illetve 37. §-a alapján a birói illetőséget örökösödési ügyekben első sorban örökhagyó utolsó rendes lakhelye szabályozza, mely utolsó rendes lakhely irányadó akkor is, ha az örökhagyó az országon kívül halt el. — Ezen intézkedés, valamint az is, hogy akkor, midőn a lakhely nem tudható ki vagy midőn örökhagyó az országban soha sem lakott, azon biróság legyen illetékes, melynek területén a hagyaték létezik, s ha a hagyatéki javak több biróság területén feküsznek, ezek közül az örökösök szabadon választhassanak, megtartható lenne azzal, hogy a kir. közjegyző már a haláleset fölvételekor hallgassa ki az örökösöket, a legutóbbi esetben a biróság választása iránt, s ha ezek iránt nem nyilatkoznának vagy megegyezni nem tudnának, esetleg, ha ez iránti megegyező nyilatkozatukat a haláleset fölvételnek a kir. közjegyző által a bírósághoz benyújtásáig ott be j nem adják: a haláleset fölvételét eszközölt biróság fogja meghatározni a hagyatéki főjószág szerint az illetékes hagyatékbiróságot s az iratokat esetleg talált végrendelettel együtt ennek megküldendi. Ha az illetékes biró érdekelt, tartozik ő maga biróküldés iránt fölterjesztést tenni, ha pedig az örökösök távol, lakásuk vagy más célszerűségi okból, például a hagyatéknak más hagyatékkal összefüggése miatt, más biróság által óhajtanák a hagyatékot ! tárgyaltatni: jogukban áll biróküldés iránt folyamodni a kir. igazságügyminiszteriumhoz, mely ez ügyben ő Felsége a király ' nevében intézkedik.