A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 43. szám - A tulajdonjog védelme a végrehajtásai eljárásban

354 A JOG. ponton, mig átszakíthatja a »vis inertiae« mozdulatlan ráncait! S mennyi idő és erő fog elveszni e küzdelemben ! Másfelől ott állanak a közvéleménynek kiforratlan nézetei. Még a müveit társaságban is nem egy, de sok ezer hang emelkedik még ma is a nagyobb szigor, az inquizició, sőt a testi büntetés érdekében. S ezekkel szemben állva, micsoda nehéz helyzete lesz egy reformtörekvésnek, mely nem lesz és nem lehet reform, hacsak tiszta liberális irányelvek nem töltik el azt a legkisebb intézményig. Végül egy nagy ellenható ok lesz a kevésbé tájékozott, nehézkes és épen nem homogén szakismeret maga. Honnan veszik e nagy reform tervezeteihez a szükséges higgadt és tudományosan képzett jogi elemeket oly nagy számban ? Hol vannak a tanácskozásokhoz, az enquetekhez szükséges váltó zatos elemek? S hol van az a szakirodalom és alapos kritika, mely az egymásra tornyosuló javaslatokkal egy-két év alatt végezni tudjon ? S ha ez talán mind meg is volna, hol van a jogászok kebelében az egyértelműség a reformok irányelveire nézve ? Egy oly törvényhozással, oly társadalommal és oly jogélettel áll szemben az igazságügyi kormány tiszteletreméltó munkaprogrammja, mely sem ezen programm végrehajtására, sem a hozott törvények recipiálására ennyi időn belül nem képes. Vérmes reményeknek tehát át ne engedje magát senki. Viszont azonban a lemondásnak sem. A reformot elkerülni nem lehet s elejteni nem szabad. Gyakorlati jogéletünk összes tényezői felelőssek érte, hogy a nemzetnek ezen reformok-, ha tán két évtized folyása alatt is, de tiszta elvekkel és józan jogászi intentiókkal megadassanak. A munka tehát nehéz lesz; szinte veritékes. S az egy okkal több legyen arra, hogy jogéletünk apraja11 aSyja legjobb tehetsége szerint támogassa a kormánynak, talán kissé t ú 1 v é r m e s t ö r e kv é s e i t. "7 , , . , / A tulajdonjog védelme a végrehajtási eljárásban. Irta : ONACIU SÁNDOR, brassói kir. tszéki biró. A tulajdonjog — mint sarkalatos jog — minden tételes törvény által védelemben részesül. Sajnos, ezt nem mondhatjuk el a végrehajtási eljárásról szóhi 1881. évi LX. t.-cikkről, mivel ennek 156. §-a a tulajdonjogot érzékenyen megsértő anyagi intézkedést tartalmaz. A végrehajtási törvény 15(3. §-a ugyanis azt rendeli, hogy ha valamely ingatlan jószágra több tulajdonostárs közül csak egynek, vagy többnek, de nem valamennyinek adóssága miatt intéztetik végrehajtás, az egész ingatlan, tehát a nem adós tulajdonostársak hányada is elárvereztetik, ha az ingatlan a törvényben meghatározott értéken aluli. A tételes törvény ezen intézkedése a hitelező érdekében megsért egy sarkalatos magánjogot, a nem adós tulajdonostárs tulajdoni jogát, a mennyiben ezt kényszeríti, hogy tűrje, miszerint tulajdon vagyona elárvereztessék. Hogy ezen anyagi intézkedés csakis a jelzálogos hitelező érdekében vétetett fel a törvényben, világos; mert nemzetgazdászati szempontból nálunk ezen jogsértés nem menthető, mivel az ingatlan megosztását tiltó törvény nincs, habár kívánatos volna is. Az ingatlan vagyon a közforgalomnak annyira szabad tárgyát képezi, hogy az, a telekkönyvi rendeletek szerint is, a legkisebb térmértékig is cldarabolható és megosztható. De a sértés nem annyira az anyagi intézkedésben van, mint abban, hogy a törvény a nem adós tulajdonostársnak joga védelmére nem nyújt alkalmat még annyit sem, mennyit az adós tulajdonostársnak nyújt; a jelzálogos hitelezőről nem is szólunk. Íme egy a gyakorlatban előfordult eset, mely a törvénykezés tág terén bizonyosan nem az egyedüli. Egy községben árverés kéretik egy ház és beltelekre, melynek egyenlő aránybani két tulajdonosa közül csak az egyik adós. A kikiáltási ár a 148. §. szerint állapíttatván meg, az 500 frtot nem tesz, mivel a ház nem a legjobb karban van és így a házosztály adója csak 2 frt és ennek alapján a kikiáltási árul szolgáló becsértéke csak 400 frt. A nem adós tulajdonostárs semmi lépést sem tehet, mely szerint kimutathatná és bebizonyítaná, hogy azon ingatlan 500 frtnal többet ér és ennek folytán az ö hánvada el nem árverezhető. Többet ér pedig azért, mivel a telken' egy 800 frtot érő csűr és istálló van s így a becsérték, vagyis a kikiáltási ár 1,400 frt, ekkor pedig az ő hányada árverés alá nem kerül. A jelzálogos hitelezőnek, vagyis a végrehajtatónak a végrehajtási törvény 159. §-a megadja a jogot, hogy az elárverezendő ingatlanokat megbecsiiltethesse és a kikiáltási ár ily uton állapittassék meg. Ugyanezen jogot adja meg a törvény 160. §-a az adós tulajdonostársnak, vagyis a végrehajtást szenvedőnek is. A nem adós tulajdonostárs v é d elméről a törvény egészen megfeledkezett. O a becslést a törvény alapján nem kérheti és tulajdonát a végrehajtási árveréstől nem mentheti meg. A jogi gyakorlatban felmerül tehát azon fontos kérdés, hogy a tulajdonostársat, a ki nem adós, ne illesse meg azon jog, melylyel adós tulajdonostársa élhet és ő el legyen zárva joga védelmétől ? A többi jogmenedékek, melyekkel élhet, csak azt eredményezhetik, hogy az árverési feltételek módosíttathatnak, vagy hogy a már foganatosított árverés a felmerült alaki sérelmek miatt megsemmisíttessék. (Végrehajtási törvény 165. és 178. §-ai.) Ezeknek, bár sikeres használata által is tulajdonát az árveréstől meg nem mentheti, mivel a feltételek módosítása ki nem terjedhet a kikiáltási ár megváltoztatására, erről a törvény külön intézkedvén ; megsemmisítés esetében pedig az árverés újból az előbbi kikiáltási árral rendeltetik el, Hogy a tulajdonostárs, a. ki nem adós, a kinek mulasztása okot nem ad a végrehajtás elrendelésére ; annyi joggal ne birjon, mint a hibás adós tulajdonostárs, nemcsak nem méltányos, de nem is igazságos! Ép ezért a gyakorlatban a végrehajtásitörvény 160. §-a analógiája alapján megengedhető, hogy az árverési hirdetmény kézbesítésétől számított 8 nap alatt beadott kérése folytán — persze az ő költségére — az elárverezendő fekvők megbecsültessenek és ha ennek alapján a becsérték oly nagy lesz, hogy a törvény 156. §-a alkalmazást nem nyerhet, az előbbi árverési végzés visszavonása mellett, új árverési végzés, illetőleg hirdetmény bocsátandó ki. Ez megengedhető, mivel a törvény kifejezetten nem tiltja s mivel ez által másnak joga nem sértetik. A nem átlós tulajdonostárs pedig ezen jogmenedékkel csakis az árverési hirdetmény kibocsátása után élhet, mivel ö csak akkor értesül az ingatlan eladásáról a törvény 153- §-a rendelkezésénél fogva; miután a törvény 144. §-a csak azt rendeli, hogy a végrehajtási zálogjog bekeblezéséről a végrehajtást szenvedő értesíttessék és nem a tulajdonostársak is. De sőt a telekkönyvi rendelet szerint is csak a végrehajtást szenvedő értesítendő, mivel a bekeblezés csak az ö jutalékára történvén, a nem adós tulajdonostárs az ügyben nem érdekelt fél. (Tkvi rendtartás 138. §.). Megengedendő ezen jogvédelem a tulajdonostársnak épen a végrehajtási törvényben elfogadott azon helyes és igazságos tételnél fogva, hogy a telekköuyvileg biztosított jogok ki ne játszattassanak. így a végrehajtási törvény 205. §-a azt a tételt foglalja magában, hogy ha a telekköuyvileg bekeblezett tulajdonos birtokának olyképi önkéntes árverését kéri, hogy az a végrehajtási árverés joghatályával birjon; bármelyik jelzálogos hitelezőnek joga van kérni, hogy az 6 hónapra felfüggesztessék. Ez nagyon helyes és szép intézkedés! A jelzálogos hitelezőnek — habár csak egy forintja is van bekeblezve — alkalom nyujtatik, hogy a birtok ne adassék el oly időben, mikor például nincs kereslet, vagy hogy ő időt nyerjen pénzt szerezni, hogy ö is árverezhessen. És a tulajdonostárs, kinek hányada megér 249 frtot, e joggal nem élhet. Azért hát, legalább az engedendő meg a tulajdonostársnak, hogy birtoka megbecslését eszközölhesse és ha — igaza van! — azt az árveréstől megmentse. A tételes törvénynek is némely fogyatkozásait a helyes judicatura a méltányosságnak megfelelőleg pótolhatja. A közös ingatlan vételárának felosztása alkalmával felmerül még egy, a törvény által határozottan körül nem irt kérdés, hogy t. i. a törvény 189. §-ában felvett előnyös tételek az egész vételárból, vagy pedig csak a végrehajtást szenvedett hányadára eső vételárból elégitendök ki ? Sokan azon nézetben vannak, hogy az előnyös tételek az