A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 43. szám - Az igazságügyminister munkaprogrammja

Hatodik évfolyam. 43. szám. Budapest. 1887. október 23. Szerkesztőség: T. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-ntca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ü Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre fél » . . 8 negyed > . . 1 6 frt 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : AZ igazságügyminister munkaprogrammja. — A tulajdonjog védelme a végrehajtási eljárásban. Irta: U n a c i u Sándor, brassói kir. tszéki biró. — Örökösödési eljárásunk reformja. Irta : dr. 1! 1 u m János, kir. közjegyzői helyettes Aradon. — A bűntett elleni küzdelem. Irta : dr. L lik ács Adolf, pécsi jogtanár. — Ausztria és külföld. (Svájci jogviszonyok. Irta: dr. Révai Lajos.) — Nyílt kérdések és feleletek. (Nyilt kérdések. I. lila: Kató Ignác, magyaróvári ügyvéd. II. Irta: X. Y. — Felelet egy nyilt kérdésre. Irta: dr. ürosdy Lajos, turócszt.-mártoni kir. jrbsági aljegyző.) — Irodalom. (A törvényszéki szónoklat. Irta : dr. O r 11 o f f Hermáim Dr. S t i 1 1 e r Mór-tól.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) y Az igazságügyminister munkaprogrammja. Szinte tüneményszerű képet varázsol az olvasó szemei elé ama szép munkaprogramm, melyet lapunk mult számában egész terjedelmében közöltünk'. A fata morgana látványa-e az, mely hirtelen virágzó várost, palotákat, pálmákat, kerteket és aranyos kupolákat varázsol a sivó homok fölé, hogy rövid idő mulva ismét nyom nélkül szerteoszoljék ? Vagy egy igazi reform-programm ; reális igéret a közeli jövőre nézve, mely mögött megvalósulásra kész eszmék, kiforrolt gondolatok, gyakorlati tervek rejteznek', nagy munkakedvvel, duzzadó erővel s mindazon képességgekkel, a melyek egy igazságügyi reformhoz — a reformok legnehezebbjéhez — szükségesek ? Ez az, a mi fölött hevenyében érdemes egy-két szót elvesztegetni. A közvélemény s főképen a jogászv ilág irányadó közvéleménye mindenesetre lekötelezve érezheti magát az igazságügyi minisztériummal szemben ezen úgynevezett munkaprogramm kibocsátása fejében. ígéret és munkaterv alakjában együtt látni mindazon pontokat, a melyeket évek óta szivében és elméjében hánytorgat a gyakorlati jogélet minden tényezője: mi van ennél kellemesebb ? S mi van bizalomkeltőbb annál, mint mikor maga a kormány lép eme faktorok elé, mintegy provokálva a vitát, munkát, a közreműködést az eszmék tisztázására és e reformoknak lehető gyors megvalósítására. Egy békés és hasonlíthatatlanul szép forradalmi nyilatkozat ez, mely mintha hadat akarna üzenni a mult és jelen tespedésének s egy egész ország eleven erejére appellálna egy nagy, mélyreható jogi átalakulás érdekében. Csak vázlatát vetjük' a reformoknak. A jövő év első napjától kezdve megkezdődik a telekkönyvek rendezése az ország szivében s innét fokonkint, óvatosan reális munka útján folytattatni fog az ország határai felé. Nyomban reá a képviselőház meg fogja kapni a társadalmi átalakulás és végleges megszilárdulás legfőbb biztositékát : az öröklési törvény tervezetét. Ama tervezetet, a mitől az állam művelt polgárainak zöme, habár heves viták után is, a magyar társadalom modernizálását, a hullámzó j vagyontömegek arányosabb elosztását s a nemzet belső sti ukturájának megizmosodását várja. S e mellett rendet és biz[ tosságot a család és egyén vagyoni életében. Az öröklési törvény 1889-ben lépne életbe, még pedig j egyszerre az új örökösödési eljárással, mely már j évek óta mindennapi imáját képezi bírónak, közjegyzőnek, | árvaszéknek, ügyvédnek, s főképen magának az örökösnek. Ezzel egyidejűleg fog előtérbe nyomulni a bűnvádi judikaturának s a rendnek és szabadságnak kérdése: a bűnvádi eljárás. A rég húzódó nagy kérdés 1888. végén I kerülhet a törvényhozás elé s életbe léphet talán egyszerre az öröklési törvényekkel. Mig ezeket a parlament tárgyalja, a szóbeliség és köz• vétlenség elvein alapuló p o 1 g. törvénykezési eljárás előkészítése van megígérve, kapcsolatban a bírói szervezet reformálásával s a k i r. t á b 1 á k d ecentrálizátiójával. Mindezek együttcsen lépnek életbe, talán 1890-ben. Az általános polgári törvénykönyv többi részei közül a kötelmi jog már a mostani tél folyama alatt, a c s a 1 á djog pedig közvetlen ezután keiül munkába és egy év alatt a szakközönség szemei elé. Ennél sokkal hamarabb s még az öröklési törvén)' előtt kerül a parlament előadói asztalára az ügyvédi rendtartás reformja, melylyel a kamarák már legközelebb fogj lalkozhatnak. S a mellett két újabb szervezeti reform-törvény megalkotását fogja siettetni az igazságügyi kormán)'. Az egyik a birói fegyelmi törvény, a másik pedig a felsőbb bíróságok hátralékainak a p a s Ztása végett alkotandó törvényjavaslata. Ezekből áll a munkaterv, mely háro m évnél alig több idő keretében igéri végrehajtani ama reformot, mely a »nagy megakadás« utóbbi két évtizede alatt elmaradt. De hát van-e arra kilátás, hogy a reform-munkálatok ezen jelentékeny sorozata ennyi, vagy mondjuk : kétszer ennyi idő alatt is, megvalósulhasson ? Ez az a kérdés, a mire egy kevésbé biztató ne m-mel fog felelni mindenki. Kétségbe vonni az igazságügyminiszterium intenciójának tisztaságát és helyességét, mindenesetre nagy tévedés volna. Es nagy méltatlanság. Elvégre is, hoi van most egy oly ország Európában, melynek igazságügyi kormánya ily messzemenő jogi átalakulást igér a nemzetnek ? De ott áll a jó szándékkal szemben a possibilitás határköve. Ama nagy ellenállás, melyet a reform-munkálatok nak le kell küzdeniük. Mindenki tudja s erről az imént lefolyt fölirati vitánál meggyőződhetett mindenki, hogy hazánkban nemcsak a társadalom, de a parlament is ridegen, barátságtalan intenciókkal van telve a jog és annak gyakorlati művelői ellen. Valami megmagyarázhatlan, kiirthatlan, de fölötte megdöbbentő előítélet varázsa alatt állanak nálunk még az irányadó emberek is, a kik a hatalom és érdek kérdéseit minden ponton elébe teszik a jog és igazság kérdéseinek. Mekkora küzdelmet kell I tehát majd kiállania ezen nagyszabású jogi reformnak minden