A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 42. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 7. r.

168 A JOG. sitése végett az eladó W. Tamástól közbenjárási clíjul 600 frtot kaphatott, illetőleg az neki igértetett volna, rendes viszonyok által megengedett körülmény látszatával sem bir, mert vádlott maga is azt állítja, hogy neki 600 frt azon esetre igértetett s a váltó ennek biztosításául állíttatott volna ki, ha W. Tamás kérdéses ingatlanát bizonyos G. Erzsébetnek 2,500 írtért eladja; már pedig vádlott előadása, W. Tamás, G. Erzsébet és B. György vallomása által igazolva van az, hogy a G. Erzsébettel megkezdett alkudozás az eladást nem eredményezte azért, mivel a kérdéses jelentkező vevő a vételárt csak évek múlva szándékozott kifizetni, addig pedig a házat rendkívüli célokra felhasználni, tehát magát a vételt bizonytalanná tenni akarta ; miből folyólag, tekintettel arra, hogy vádlott a kérdéses váltót ennek követelése kiegyenlítésére nejének átadta, annak óvatolását és esetleges beperesitését eszközölte, vádlott az okirathamisitást a btk. 404. §-a szerint, minthogy ezen váltót megállapodás ellenére használta, még akkor is elkövette, ha azon W. Tamás aláírása valódi lett volna és mert végül a szakértők véleményével és a fenforgó körülmények által igazolva van az, hogy a kérdéses váltón W. Tamás aláírását más, mint vádlott nem tehette. Ezek alapján vádlott, tekintettel rovatlan előéletére, két évi fegyházra Ítélendő volt. (1886. február 23-án, 753. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Afelebbezett ítéletet helybenhagyja. Indokok : I. W. Lipót kibocsátói és W. Tamás elfogadói aláírásaival ellátott, 600 frtról szóló, W. Lipótnéra forgatott s ennek nevében ővatolt váltón látható W. Tamás elfogadói aláírást hamisnak és pedig vádlott W. Lipót által hamisítottnak kellett felismerni, mert: a) a kifogástalan előéletű W. Tamás eskü alatt határozottan megtagadta amaz aláírásnak tőle való származását; b) ennek, vádlott által tanuként hivatolt fia W. Nándor ugyancsak eskü alatt tagadja, hogy atyja amaz aláírást jelenlétében eszközölte volna; c) két rendbeli, t. i az eljáró kir. törvényszék által közvetlenül kirendelt s a megkeresett budapesti kir. törvényszék által alakított szakértői bizottság egyértelmííleg az aláírást hamisítvány nak jelentik ki s tettesül vádlottat jelölik meg; d) a váltó előlapján szemlélhető aláírásoknak ugyanazon kéztől való egyidejűleges származása felismerhető a vonásoknak recés jellegén, a melyek, a váltót a világosságnak tartva, szabad szemmel is könnyen láthatók; e) támogatja ezen felfogást a védelem valótlansága is. Vádlott ugyanis azt állítja, hogy W. Tamás a 600 frtos váltót közbenjárási díjul, a feletti megelégedésében állította ki, hogy kérdéses házára nézve G. Erzsébetet vevőül megszerezte. Eltekintve az összeg aránytalan nagyságától s azon körülménytől, hogy ellenkező kikötés nélkül a közbenjárási díj csakis az ügylet érvényes létesülte után fizettetik, kitűnik G. Erzsébet vallomásából, hogy az alkudozások már csak magának vádlottnak habozása miatt is csakhamar megszűntek, B. György ügyvéd pedig tanúsítja, hogy W. Tamás a felhívásra nyomban kijelentette, hogy a venni szándékozó G. Erzsébet feltételes ajánlatát el nem fogadja; f) a másodízben hozott s ezúttal felülvizsgálat tárgyát képező elsőbirósági ítélet ellen benyújtott felebbezési indokaiban azt kéri vádlott, hogy D. Terézia és R. Mária, közelebbről meg nem jelölt mosoni asszonyok tanukként hallgattassanak ki azon körülmény igazolására, hogy öt panaszos W. Tamás ütlegelések között iparkodott a szóban forgó 600 frtos váltó visszabocsátására kényszeríteni. Nem tekintve ama feltűnő jelenséget, hogy vádlott eme nagyfontosságú körülményt az 1882. október 2ö-től folyó bűnvádi eljárás során, ugy a vizsgálat, valamint a három rendbeli tárgyalás rendén egy szóval sem emiitette, hanem ezzel csak 1886. április 22-én, tehát majdnem négy év multán hozakodott elő: eme védekezés egészen elejtendő, mert vádlott ugy a vizsgálóbíró | napló 4.), valamint az 1884. évi november 27-én megtartott végtárgyalás alkalmával (napló 28.), világosan kijelentette, hogy tőle ezen váltót W. Tamás vissza sem követelte. A büntetés kiszabásánál a bűntelen előélet s a kárnak nem léte vétetett számba vádlott javára. (1887. évi szeptember 27-én, 18,657. szám.) A in. kir. Guria : Tekintve, hogy a vádlott az óvást a kérdéses váltó érvényesítése céljából eszközöltette s behajtása végett Mieszl Lajos ügyvédet megbízta, tehát a hamisnak igazolt váltót arra használta, hogy ez által követelése létezését bizonyítsa ; a kir. itélö tábla Ítélete ez és az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1887. június 24-én, 272. szám.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozataiból. Adalék a vasutigazgatósásokhoz intézett levelek bélyegmentességéhez. A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság a Ludapcst fővárosi m. kir. pénzügyigazgatóságnak 1886. november 13-án, 39,595. sz. a. kelt végzését megváltoztatja s felebbezöt a közp. díj- s illet, szabási hivatal kj. 10,518/86. t. a. előirt 1 frt egyszeres, 2 frt felemelt, összesen 3 frt illeték megfizetése alól felmenti és ezen illeték törlését elrendeli. Indokok: Dr. Révai Lajos, mint Thomér József volt vasúti mérnök ügyvéde, 2 levelet intézett a m. kir. államvasutak igazgatóságához, melyekben felhívja az igazgatóságot, hogy képviseltjének visszatartott illetményeit folyósitsa, mert különben a pert kénytelen megindítani. Ezen levelek, mint beadványok megleleteztetvén, dr. Révay Lajos terhére a központi díj- és illetékszabási hivatal kj. 10,518/86. t. a. egyszeres 1 frt, felemelt 2 frt, együtt 3 frt illeték Íratott elő. A megleletezett levelek tartalmával igazolt eme tényállásból kétségtelenül kitűnik, hogy felebbező, mint Thomér József ügyvéde, e minőségéből kifolyólag a per megindítása előtt a követelés kielégítésére az államvasutak igazgatóságát levélben felhívta; ezen levele beadványnak egyáltalán nem minősíthető, mivel az a fenforgó körülmények szerint a m. kir. államvasutak s Thomér József között fenforgó magánjogi követelés perenkivüli elintézésére irányzott szokásos felhívást, illetőleg a magánjogi diferentiák eloszlatását célzó intőlevél volt. A hasonló tartalmú levelek pedig épen az azok alapját képező magánjogi természetű viszonyok miatt beadványoknak nem nevezhetők. Minthogy pedig az illetéki díjjegyzék 68. tét. rendelkezése értelmében a levelek csak az esetben illetékkötelesek, ha okmány • nak, bizonyítványnak vagy beadványnak tekinthetők, ezen egyszerű intőlevél, mely sem bizonyítványt, sem okmányt, sem a fennebb kifejtettek szerint beadványt nem képez, mint ilyen, bélyegilleték alá nem esik s erre bélyeg csak akkor követeltethetnék, ha bélyegköteles beadványhoz mellékletül csatoltatik; a mi pedig jelen esetben nem is állíttatott. De ha a szóban levő intőlevelek beadvány természetével birnának is, azokat az illetéki díjjegyzék 14. t. sz. h. pontja értelmében illetékköteleseknek tekinteni nem lehetne. Ezen okokból a jelen Ítélet rendelkező része értelmében kellett határozni. A bírósági végrehajtóhoz az árverés beszüntetése végett intézett írásbeli megkeresések: bélyegmentességben nem részesülnek. {i8S/. angjisztus 2., 8,jj<]..sz. a) As ügyvéd által külön mcghatalmazványon kiállított helyettesítés akkor is bélyegkötcles, ha az saját segédje részére állíttatott ki. (1887. augusztus 16., 9,7/7. sz. a.) A telekkönyvi beadványokhoz mellékletként esatolt vázrajzok, csakis a mellékletekre szabott bélyegilleték alá esnek. (i88y. július j<>., 91J. sz. a.) Kivonat a Budapesti Közlöny-bó'l. Csődök: Fülöp Fisli e , debreceni tvszék., bej. okt. 20, félsz, okt. 27, csb. Bay Gábor, tmg Császi Imre. — Anslcnder Ábrahám e., beregszászi tvszék, bej. okt. 20, félsz. nov. 8, csb. Dessewffy Marczel, tmg. Remeniczky Mihály. — MassimiliailO (ioldberger e., fiumei tvszék, bej nov. 1, félsz. nov. 24, csb. Tolnai Antal, tmg. dr. Pilepic Ferenc. Weiss R. e., komáromi tvszék, bej. nov 14, félsz dec. 5, csb. Kun Sándor, tmg. dr. Burián János. — FucllS Iteilö e., zalaegerszegi tszék, bej. nov. 11, felsz. dec. 12, csb. Mihálovics Károly, tmg. dr. Árvay István. — Matics M. Nikola e , pancsovai tvszék, bej. dec. 16, felsz. jan. 12, csb. Nádaski Dusán, tmg. Lindner Ede — Reilisburg Sámuel e., zilahi tvszék, bej nov. 18, felsz. nov. 21, csb. Mayer Ferenc, tmg. Dragoinir Sándor. — Schwiich J. e., budapesti keresk. és váltólszék, bej. nov. 24, felsz. dec. 14, csb. Bubla Ferenc, tmg. Nagy Jenö. — Kemper Miklós c., n.-kikindai tszék, bej. nov. 8, felsz. nov. 22, csb Seehorsch Ferenc, tmg. Reichrath József. — Franki L. e., budapesti keresk. és váltóbzék, bej. nov. 14, felsz. dec. 7, csb. Waltay Dezső, tmg. I.oschitz Lajos. Pályázatok: A bpesti IV. kér. jrbságnál járásbírói áll. okt. 20-ig. — A bpesti IV. és VIII—X. ker. jrbságnál egy-egy albirói áll. okt. 20-ig. — A sátor-alja-újhelyi jrbságnál díjas joggyakornoki áll. okt. 21-ig. — A sátor-alja-ujhelyi tvszéknél bir ói áll. okt. 23-ig. — Az erdődi jrbságnál j á r á s b i r ó i áll okt. 23-ig. — A szentendrei jrbságnál aljegyzői áll. okt. 25-ig. — A győri tvszéknél b i r ó i áll. okt. 25-ig. — A sárvári jrbságnál járásbirói áll. okt. 26-ig. — A miskolci jrbságnál díjas joggyakornoki áll okt. 26-ig. — A b.-gyarmati tvszéknél b i r ó i áll. ókt. 26-ig. Nyomatott * „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. (Hold-utca 7. szám.)