A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 42. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 7. r.

A J OG. 167 261. fc?-a alapján a perköltségnek megfizetésére feltétlenül kötelezni kellett. A in. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes a kereset alapjául A) alatt felhozott könyvkivonatban foglalt árúknak megrendelését és átvételét a per során elismerte, védelmül azonban azt hozta fel, hogy a felperes által küldött árúk sem minőség, sem az ár tekintetében a megrendelésnek meg nem felelvén, azokat törvényes időn belül felperesnek, sőt óvatosságból felperes utazójának is rendelkezésére bocsátotta. Alperes felperes tagadásával szemben azon állításit, hogy az általa kifogásolt árúkat az ügy és árúk minőségére való tekintettel a ker. törv. 346. és 347. §-ok rendeletéhez képest, felperesnek azonnal rendelkezésére bocsátotta volna, egyáltalán nem bizonyította. A másodbiróság Ítélete ezen s az ott felhozott indokoknál fogva helybenhagyandó volt. (1887. szeptember 22-én, 575/887. v. sz.) Adalék a biztosítási ügyekben való felperessé? és illetékesség kérdéséhez. A körmendi kir. járásbíróság: (1886. évi május 10-én 2,107. sz. a.) Diskay Kálmán ügyvéd által képviselt ('.. Béla felperesnek, Babos István ügyvéd által képviselt Sch. Hermann alperes ellen 32 frt ,">0 kr. és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Alperes köteles a kereseti 32 frt 50 kr. összeget... felperes fél kezeihez lefizetni, stb. Mert a biztosítási ügylet létre iötte alperes tagadásával szemben a D. alatt eredetben csatolt kötvénynyel igazolva lett ; hogy pedig alperes felperesnél a kereseti biztosítást eszközölte, a C. alatti eredeti levéllel is, melynek valódisága szakértőileg is megállapittatott, van igazolva; hogy pedig felperes biztosításokat eszközölni jogosítva volt, az E. alatti meghatalmazással igazoltatott ; mindezeknél fogva tehát, miután a biztosítás megtörténte igazolva lett s alperes nem is állította, annál kevésbé igazolta, hogy felperes részére a kereseti összeget megfizette volna, tehát öt az előadottaknál fogva, elmarasztalni kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla: (1887. évi április 27-én 5,715. sz. a.) az első bíróságnak a bírói illetékesség kérdésében hozott végzését megváltoztatja, felperest keresetével helyi illetékesség hiányában elutasítja, az első bíróság ítéletét pedig az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. d) pontja alapján megsemmisíti, stb. Mert a D. alatti biztosítási feltételek 4-ik §-a szerint a biztosítási díj a társaságnak, tehát nem bármelyik ügynökségnek fizetendő és a kötvényt is nem felperes, hanem a triesti általános biztositó-társaság budapesti főügynöksége állította ki, minél fogva fizetési helynek Budapest és nem felperes lakhelye tekintendő. Ugyanezen szempontból a kárbiztositási üzletre vonatkozó könyvek is nem az egyes ügynököknél, hanem csak valamelyik föügynökségnél vezetve bírnak döntő és bizonyító erővel, a mit támogat felperesnek E. alatti okmánya is, mely szerint hiteles könyvek vezetésére felhatalmazást nem nyert. Minélfogva az eljáró bíróság jelen per elbírálására nem volt illetékes. Másrészről azonban nem ismerhette el a kir. itélő tábla alperes azon álláspontjának helyességét, hogy e per a kisebb polgári peres ügyek bírósága elé lenne utasítandó, mert a biztosított ügyletek a biztosító részéről feltétlen kereskedelmi ügyletek s igy bár azok a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe, ha alperes nem kereskedő, vagy ha reá nézve a biztosítás nem kereskedelmi ügylet, nem tartoznak is, de az 1877 : XXII. t.-c. 11. íjának végpontja értelmében a kisebb polgári peres ügyek bírája elé sem utalhatók, stb. A magyar kir. Curia: (1887. augusztus 9. 739. sz. a.) a kir. itélő táblának végzése nem tartozván azon az 1881. évi LIX. t.-c. 59. §-ban tüzetcsen megjelölt másodbirósági végzések közé, melyek ellen további felebbvitelnek helye van, felperes felebbezése, helyesebben felfolyamodása hivatalból visszautasittatik. Bün-ügyekben. A szerződésről készített okirat, vagyis azon ív papír, a melyre az okirat irva Tau, értéket, „dolgot" polgári értelemben nem képez; ennek következtében annak elvétele nem lopás. Különösen áll ez azon esetben, ha a kötelezvény tárgyát képező követelés behajtása polgári utón meg sem kiséreltetett. A komáromi kir. törvényszék: A további eljárás megszüntettetik. Indokok: Feljelentök vádlottaknak leszármazó rokonai lévén, miután kihallgatásuk alkalmával beismerték, hogy az állítólagos lopásról azonnal tudomással bírtak s feljelentésüket 3 hó alatt mindamellett meg nem tették, a fenyítő eljárás a btkv. 112. §. rendelkezéséhez képest beszüntetendő volt. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék vé_ helybenhagyja. Indokok: A btkv. 342. §. szerint akkor, ha a lopás felvagy lemenő ágbeli, továbbá közös háztartásban élö rokonok között követtetik el, a bűnvádi eljárás a sértett fél indítványára indítható meg és ez esetben a btkv. 112. §. alapján a magánfél indítványa azon naptól számított 3 hó alatt terjesztendő elő, a mely napon az elkövetett bűntett vagy vétség és annak elkövetője | az indítványra jogosítottnak tudomására jutott. Minthogy pedig , panaszosok a vizsgálat alkalmával beismerték, hogy az 1883. évben ! állítólag történt lopásról már akkor volt tudomásuk, midőn a lopás elkövetve lett, továbbá hogy vádlottakkal a lopás elkövetése idejében közös háztartásban éltek, minthogy továbbá panaszosok ennek dacára is feljelentésüket csakis 188b\ okt. 25-én és igy jóval a törvény által kiszabott 3 havon túl nyújtották be a n.-igmándi kir. járásbírósághoz és igy feljelentésük a fent hivati kozott törvényszakaszok alapján most már nyilvánvalólag elévülvén, 1 ez kizárja a bűnvádi eljárás megindítását. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság végzése részben megváltoztattatik, a bűnvádi eljárás büntetendő cselekmény hiányában szüntettetik meg. Mert panaszosok azt panaszolják, hogy vádlottak egy bizonyos szerződésről szóló okiratot idegenítettek volna el tőlük, mely szerződés által vádlottak bizonyos bekövetkező eshetőségre a panaszosok javára bizonyos előnyöket biztosítottak. Tekintve, hogy a szerződésről készített okirat, vagyis azon ív papir, a melyre az okirat irva van, értéket, »dolgot« polgárjogi értelemben nem képez; tekintve, hogy a jog, illetőleg a kötelezettség, a melynek bizonyítékául az okirat készíttetett, ettől az okirattól függetlenül is fennáll; tekintve, hogy panaszosok még azt sem állítják, hogy az okiratnak eltűnte után vádlottakat, az ezeket terhelő kötelezettség fenállásának elismerésére, habár csak fel is szólították volna ; tekintve, hogy a fentebbi körülmény mellett még bizonyosabb, hogy vádlottaknak alkalmuk sem lehetett a kérdéses kötelezettségre vonatkozólag nyilatkozniok és igy minden kételyen felül áll, hogy vádlottak ellen arra vonatkozólag, hogy ök pauaszosokat szerzett joguktól megfosztani akarták volna, a legcsekélyebb adat sem forog fenn; tekintve, hogy panaszosok azt sem állítják, hogy vádlottak az elveszett okirat által biztosított jogaik és ezeknek kötelezettsége tekintetében polgári pert indítottak és az okirat eltulajdonítása következtében pervesztessé lettek volna; mindezeknélfogva sem a lopás, sem pedig a btkv. 400. §-ában körülirt okirathamisitás vétsége nem lorogván fenn, a panaszt büntetendő cselekmény hiányában félretenni, illetőleg a megkezdett vizsgálatot megszüntetni kellett. (1887. augusztus 30-án, 906. sz.) Nyereségvágyból elkövetett büntetendő cselekményeknél a mellékbüntetés mellőzésére alapos ok fel nem hozható, stb. (1887. évi szeptember 23., 3,446. sz.) A m. kir. Curia: (sikkasztás vétsége miatt vádolt G. Lázár ellen a nagyváradi kir. törvényszék előtt folyamatba tett bűnvádi ügyben) Váltóhamisítás bizonyítása vádlott tagadása esetén. (Btk. 4-03. §.) A győri kir. törvényszék: A bűnügyi iratok között levő, Mosonban 1882. március 23-án kiállított 600 frtos váltó W. Tamás elfogadói aláírására nézve hamisnak nyilvánittatik s vádlott W. Lipót a btk. 401. §-ába ütköző s a 403. §. 1. pontja szerint minősülő magán-okirathamisitás bűntettében bűnösnek mondatik s ezért a btk. 403. §-a ala pjan ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó két évi fegyházra, 39 frt 60 kr. eljárási és tartási költség fizetésére ítéltetik. Indokok: A bűnügyi iratok mellett levő s Mosonban 1882. évben március 23 án 600 frtról kiállított váltót W. Tamás elfogadói aláirásája nézve hamisnak nyilvánítani s V. Lipótot a btk. 401. §-ába ütköző s a 403. §. 1. pontja szerint minősülő magánokirat-hamisítás bűntettében bűnösnek kimondani kellett; mert W. Tamás eskü alatti vallomása és a szakértők határozott véleményével igazolva van az, hogy a kérdéses váltót W. Tamás elfogadó gyanánt alá nem irta, hanem azt vádlott irta; mert vádlott azon előadása, mintha ő egy 2,500 frtos ingatlan értéke-