A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 42. szám - Örökösödési eljárásunk reformja

344 A JOG. úton vagy per útján foganatosított osztály folytán fog elválni és az egyiket vagy másikat a telekkönyvi hatóság csak akkor fogja figyelembe vehetni, ha az osztálynak megfelelőleg lesz a tulajdonjog bekebelezve. Addig azonban olyannak kell a végrehajtást szenvedőt tekintenie, a kit az egésznek '/'iio'része, de nem az egész testalkatelemeinek meghatározott valamely része illet; és a z é r t el kell utasítania az oly kérvényt, mely arra van irányozva, hogy az árverés csak egy tulajdonostárs ellen, a jószágtest egy vagy több de nem valamennyi részének hányadára elrendeltessék; el kell utasítania, mert a nyilvánkönyv állása szerint a végrehajtást szenvedő meghatározott hányadrészben tulajdonosa az egész jószágtestnek, de nem tulajdonosa ugyanily hányadokban és egyáltalában nem tulajdonosa meghatározott részben a jószágtest alkatelemeit képező egyes részleteknek; el kell utasítania épen úgy, a mint clutasittatik a tulajdonjog bekeblezése iránt oly szerződés alapján beadott kérvény, mely szerint több parcellából álló jószágtest közös, például 7:;-részben tulajdonosa eladja az egy parcellából őt állítólag megillető harmadrészt — ha csak a többi tulajdonostárs a szerződésről tudomást vévén, okiratilag ki nem jelentik, hogy igenis az eladó a kérdéses részlet egy harmadáról rendelkezhetik és ha csak ennek folytán az egész részlet lejegyzésébe bele nem egyeznek. 11a a többször emiitett esetben nem hányadokról, hanem a végrehajtást szenvedőnek kizárólagos tulajdonát képező jószágtestről volna szó, melynek némely részlete perfeljegyzéssel terhelve van, akkor — Komjádi József úrnak a 34. számban nyilvánított nézetével ellentétben — a perfeljegyzéssel nem terhelt birtokrészletekre az árverést elrendelendőnek vélném. Mert igaz, hogy az 1K81 : LX. t.-c. 155. §-a csak egész telekkönyvi jószágtestnek birtokrészletenkénti elárverezéséről szól; de másrészt a 172. §. utolsó bekezdése szerint, ha ily részletenként! árverésnél egy vagy néhány részletből a végrehajtató követelését teljesen fedező vételár folyt be, a többi részletekre nézve az árverés felfüggesztendő. A törvény értelmében tehát előfordulhat az az eset, hogy nem az egész telekkönyvi jószágtest, hanem csak ennek egy vagy néhány részlete kerül végrehajtási árverés alá. Már pedig ha ily eset az árverés foganatosításánál előfordulhat, be nem látom annak okát, hogy nem lehetne az árverést egy vagy néhány, de nem valamennyi részletre el is rendelni. Tudtomra csak egy érv szólna az árverés ily elrendelése ellen, az, hogy a 172. §. első bekezdése szerint egy jószágtest több részlete kerül külön árverés alá, a végrehajtást szenvedőnek áll jogábau meghatározni a sorrendet, melyben az ingatlanok árverés alá bocsátandók. A végrehajtást szenvedőnek e kijelölési jogát kijátszhatna a végrehajtató az által, hogy már a priori, az árverési kérvényben csak néhány részletet jelölne meg alárverezendőnek s kihagyná tán épen azokat, melyeket a végrehajtást szenvedő előreláthatólag első helyen kívánna árverés alá bocsátani. De ez az ellenérv nem alkalmazható a fenforgó esetben, hol az árverési kérvényből kihagyott részletek elárverezését, tehát a végrehajtást szenvedőnek azokra vonatkozó kijelölési ingát is a végr. törv. 161. §-a gátolja. Az e tárgyra nézve a »Jog« 32., 34. és 36. számaiban megjelent fejtegetések kapcsolatosan még egy másik kérdésre is kiterjednek, arra t. i., hogy mily lépéseket kell hát a fenforgó viszonyok között a végrehajtónak tennie, hogy végrehajtás útján követeléséhez jusson ? E kérdésre nézve, miután a gyakorlatban előfordult és még csak elbírálandó esetről van szó, nem tartom magamat hivatottnak nyilatkozni. Annyit azonban megjegyezhetek és pedig Komjádi J. úr tanácsára nézve (a 34. számban): hogy a tulajdon iránt foly: tátott perben hozott Ítélet hiteles másolatával a végrehajtató semmit sem fog. elérni a telekkönyvi hatóságnál, mert a telekk. rend. 67. §-a szerint bekeblezések és előjegyzések csak eredeti okiratok alapián történnek; és az eredetinek helyét pótló hivatalos kiadmányra nincs igénye, mivel az Ítélettel eldöntött perben nem állt. Valamint megjegyzem Komjádi J. és G r ü n f e 1 d Nátháa urak (36. szám) nézetével szemben, hogy szerintem a telekk. rend. 119. §-ánál fogva a jelzálogos hitelező nem bir kérvényezési joggal arra nézve, hogy a telekkönyvben adósának tulajdonjoga tekintetében változtatás történjék, mert csak nem mondhatni, hogy a hitelező az adósnak »jogutódja«, vagy hogy a kérdéses bejegyzés körül, »mint kötelezett van érdekelve.« Végre megjegyzem, hogy az 1881 : LX. t.-c. 138. §-ának értelmét sem lehet per analógiám oda kiterjeszteni, hogy a végrehajtató kérhetné a végrehajtást szenvedő tulajdonául irt ingatlannak harmadik személy tulajdonául való bekeblczését. y

Örökösödési eljárásunk reformja. Irta: dr. BLUM BÉLA, kőszegi kir. közjegyzői. Z i m á n y i Alajos úrnak a »Jog « 38. számában megjelent válasza nem győzött meg arról, hogy az örökösödési eljárás tárgyában irt. közleményére tett észrevételeim helytelenek lettek i volna. Epen ez oknál fogva, s nehogy hallgatásommal beleegyezni i láttassam, röviden indokolni is fogom azt, hogy miért nem győzött meg válaszával Zimányi Alajos úr. A »Jog« 28. számában előadott javaslatában azt kívánja : »hogy az illető királyi közjegyző a leltározástól kezdve a hagyaték telekkönyvi átírásáig (ipsissima verba) minden eljárási munkálatot már törvénynél fogva külön megbízás nélkül teljesítsen^ s indokolásul hozzáfűzi: »raert midőn az örökösök már bíróilag elismerve v a n n a k, a közjegyző minden egyéb munkálatot, különösen az osz tá ly egy ess égne k a bíróilag beismert érdekeltekkel való megkötését, az osztályrészek telekkönyvi átírását, vagy ha ez iránt meg nem eo-yeznek, úgy a hagyatéki ingatlanok azok nevére osztatlanul határozatlan arányban való átírását, az illeték kiszabás á n a k, kifizetésének vagy telekkönyvi biztosításának eszközlését saját hatáskörében és felelőssége mellett közhitelességénél fogva sikerrel és jogsérelem nélkül teljesítheti.« Erre azt állítottam, hogy ez nem más, mint az osztrák eljárás az »Einantwortungs-Urkunde«-val, — a mit Zimányi Alajos úr tagad. Pedig az ugy van. — Az osztrák örökösödési eljárást szabályozó és 1854. augusztus 9-én kelt császári pátens 29. §-a igy hangzik : »In denjenigen Kronlandern, in welchen das Notariatsinstitut besteht, können die öffentlichen Notare nicht nur zur Todfallsaufnahme, zur Errichtung der Inventur und zur Vornahme von Feilbietungen abgeordnet werden, sondern auch nachdemvondem Gerichte die Erbserklarung angenommen ist, Verlassenschaftsausweise und Erbtheilungen aufnehmen und a 11 e zur Erwirkung der Einantwortung erforderlichen Acte dergestalt vorbereiten, und zur gerichtlicheu Genehmigung vorlegen, dass der Richter in die Lage gesetzt wird, sogleich über diese Eingabe des Notars mit der Ertheilung der Einantwortungsurkunde vorgehen zu können.« Vagyis a közjegyző jogosítva van halálesetfölvételek, vagyonkimutatások és osztálylevelek készítésére, -- ha az örökösök bíróilag már elismerve vannak. Ezt kívánja Zimányi Alajos úr, — az pedig szórói-szóra J az osztrák eljárás. Előbb az örökösök elismerése, — azután az osztály és vele mindazon munkálatok, melyek az örökösödési ügynek befejezéséhez szükségesek. Az örökösnek előzőleg birói ! elismerése az osztrák polgári törvénykönyvbe átszivárgott római »hereditas iacens« jogelvén alapul, mely mindaddig nem ismeri el az örökösnek cselekvési képességét sem, míg a bíró által örökösnek kimondva nincsen. Hogy tehát az örökös, mint 1 ilyen, osztályegyességet köthessen, avagy öröksége tekintetében intézkedhessék, szüksége van a birói elismerésre. A mi örökösödésijogelvünk — az »ipsoiure« öröklés jogelve — nem kívánja ezen előző birói elismerést; mert az örökjog az örökhagyó halálával ipso j u r e száll át az örökösre, ki öröksége fölött nyomban intézkedhetik s azt eladhatja, egyességet köthet, szóval azonnal birtokba léphet. A mi birói átadásunk nem is az örökös birói elismeréséből, hanem az örökösök — mint ilyenek — jogcselekményeinek birói sanctiójából. Zimányi úr a megelőző b i r c i elismerést kívánja s az utólagos birói sanctiót akarja mellőzni, énpedig a mi jogelvünkkel megegyező birói átadást kívánom megtartani s az osztrák eredetű birói elismerést tartom mellőzendőnek. Itt félreértésről, vagy félremagyarázásról szó sem lehet s annál kevésbbé, mert szavait szó szerint idéztem. Meggyőződésem, hogy örökösödési eljárásunk reformja csak az új örökösödési törvényjavaslatban is megtartott »ipso jure« jogelvnek alapján lesz megvalósítható. A mit a jogelv a reform terén megtűr, azt valósítsuk meg, de oly reformokat, a melyek ez elvünkkel ellenkeznek — s hozzá még utánzott reformokat — joggal perhorreskálhatunk. A kötelező örökösödési eljárást kívánjuk mindnyájan, — de nem az osztrák kényszereljárást, mely szerint az örökösök birói elismeréséig a hagyatéki vagyon az örökösöktől elvonva, gondnokilag kezeltetik. E rendszert az osztrák jogászok maguk is már I elitélik, de jogelvükre való tekintettel el nem ejthetik. Nem ezt a | rendszert óhajtjuk mi meghonosítani; hanem köt eleső cl-