A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 42. szám - A végrehajtási jog köréből

342 A JOG. szék, hol lehet a létszámot kevesbíteni; állitom, hogy van oly hely elég, magam is ösmerek több olyat, hol 200 írtért 4 szobás lakást igenis lehet kapni. Állitom, hogy nincs oly bírói vagy hivatali szervezet, hol a járásbiró vagy törvényszéki bíró annyi lakpénzt kapjon, mint az albíró. Nem hiszem, hogy a pusztába hangzottak volna el szavaim akkor, mikor oly férfiút van szerencsénk igazságügyminiszterül bírni, ki rövid egy évi kormányzása alatt bebizonyította azt, hogy minden tekintetben belátással és helyes érzékkel bír az igazságszolgáltatás jogos igényei iránt. Nem hiszem, hogy gondoskodását épen a bíráktól tagadná meg! A magyar kir. Curia. Perez el Béla curiai elnök egészsége, a mint örömmel értesülünk, már annyira javult, hogy működését a magyar kir. Curiánál már a legközelebbi napokban újból meg fogja kezdhetni. Remélhetőleg módjában lesz a Curiánál ezúttal tényleg eonstatálható kedvetlenséget és aggályokat is eloszlatni, melyeket az ezen magas testületnél az utolsó időben követett nyugdíjaztatási tendszer szült. Nem lehet az igazságügyért hibáztatni ezen csakis az ügy érdekében tett és az ügymenet gyorsítását célzó intézkedéseiért; de sajnálni lehet, hogy ezen nyugdíjaztatások egész ódiuma ö reá kénytelenül hárainolni azon okból, mert néki a volt igazságügyi kormányzat összes hibáit és mulasztásait helyrehoznia és igy mindazon kellemetlenségeket is magára vennie kellett, melyek de jure már a volt igazságügyi kormányzat hatáskörébe tartoztak volna. Kellemetlenül hat a curiai bíráknál azon körülmény is, hogy sok évi működésük utáni nyugdíjba lépésük alkalmával nem részesülnek többé a királyi kegy azon látható jeleiben, melyekkel visszalépésük — különö si n a kiválóbbaknál — annak előtte egybekötve volt, A végrehajtási jog köréből. írrta: Dr. 1MLING KONRÁD, kir. táblai bitó Budapesten. Az utolsó hónapok folyamán az 18S1 : LX. t.-cikkre vonatkozólag e lapban többé-kevésbé érdekes és többé-kevésbé kétes kérdések egész sorozata vettetett fel. A kérdések legtöbbjeire feleletek, helylyel-közzel igen alapos, de néha egymással ellentétes feleletek érkeztek, mások ismét megfejtetlenül maradtak. A fejtegetések során többször reám és a végrehajtási törvény magyarázatául irt igénytelen munkámra történt hivatkozás és ez a körül mény, de meg általában az, hogy a tárgygyal hosszasan és alaposan foglalkoztam, arra indítanak, hogy a felmerült kérdések fölött szemlét tartsak. Tán sikerül ez által egyik-másik kérdés tekintetében a nézetek tisztázására s a gyakorlat megállapodására közreműködnöm. A 27. számban azt kérdezi G W. J. bír. végrehajtó ur: »van-e joga a végrehajtatónak egyéb fedezet hiányában az adós zsebében levő pénztárcát, ékszert s egyéb értéktárgyakat ennek ellenzése dacára foglalás alá vétetni ?« A kérdésre eddig felelet nem érkezett. Kifogásom van mindenekelőtt a kérdés ellen ugy, a mint fel van téve. »Egyéb fedezet hiányában« mire való ez a feltétel? Az 1881 : LX. t.-c. 43. §-a értelmében a végrehajtást szenvedőnek ingóságaira vagy ingatlanaira, vagy egyidejűleg mindkét minőségű vagyonára intéztetik a végrehajtás »a végrehajtató választása szcrint« és a 47. §-nál fogva a végrehajtás alá veendő ingóságokra a kijelölési jogot első sorban ugyancsak a végrehajtató s esetleg a kiküldött gyakorolja. Az tehát, hogy van-e a végrehajtást szenvedőnél egyéb fedezet is, a kérdésbe egyáltalában nem tartozik és a mennyiben a 47. §. utolsó bekezdésére célozna, a kérdés ily korlátozása, mint a mely bármely más ingóságok lefoglalására is szól, egészen felesleges. Az »egyéb fedezet«-nek felemlítése nyilván csak a dolog szépítésére van szánva, mintha azt mondanók : senki se fogja a végrehajtást az ezt szenvedő zsebeinek kutatásával kezdeni; de mikor más irányban tett kísérletei sikertelenek maradtak, végső eszközként van e joga a végrehajtatónak a kiküldött közvetítésével a végrehajtást szenvedőnek zsebeit kikutatni s az ott talált ingóságokat lefoglalni ? De hát ne szépítgessük a dolgot, ne említsünk feltételeket, melyek a törvény értelmében nem léteznek és ne beszéljünk a végrehajtást szenvedő zsebében levő ingó értékek lefoglalásáról, hanem kérdezzük nyíltan: szabad-e a végrehajtás alkalmából személymotozást tartani? így kell a kérdésnek hangzani. Mert ha a kiküldött a tárgyat — mondjuk az ékszert vagy értéktárgyat — látta, megszemlélte, az 50. §. utolsó bekezdése értelmében annak összeírását nem akadályozza az, hogy az adós a tárgyat utóbb zsebre dugta és mert a mennyiben váltóbeli követelésekről, rakjegyekröl hátirattal átruházható más értékpapírokról stb. van szó, ezek; a 80. §. utolsó bekezdése szerint még látatlanba is és habár az adós zsebében léteznek, lefoglalhatok. Es hogy maga a kérdést tevő bír. végrehajtó ur is a személymotozást sua forma értette, kitűnik abból, hogy ö az adós zsebében lévő ingóságoknak nem csak foglalás alá vételét, hanem elvételét, tehát a 73. §. szerinti intézkedést is emliti. Határozott nézetem pedig az, hogy az 1881 : LX. t.cikk értelmében foganatosított végrehajtás alkalmából személymotozást tartani nem szabad. Indokolom pedig nézetemet ugyanazzal a §-al, melylyel G. ur az ellenkezőt akarja bizonyítani, t. i. a 32. §-al, mely megszabja a határokat, melyekig a hitelező követelésének megvételére irányzott cselekvényeknek terjedniük szabad ; mely e célra megengedi a kiküldöttnek, hogy szükség esetére a végrehajtást szenvedő lakását és tartályait felnyittathassa és kutatásokat eszközölhessen, t. i. ott, a lakáson és a tartályokban, mely azonban egy szóval sem emliti, hogy a kiküldött a végrehajtást szenvedőnek személyét is megmotozhassa. »Bárhol található ingóságok« alatt, nem ugyan mint G. ur mondja, »az adós zsebét is«, hanem az adós zsebében lévő ingóságokat is lehet érteni. Igaz ! De hát »bárhol található ingóságoknak* a végrehajtást rendelő végzésben való felemlítése mindig csak per abusum történik. A végrehajtási törvényre a végrehajtásnak ily elrendelését alapítani nem lehet és a 43. §. értelmében az adósnak általában csak »ingóságaira« kell a végrehajtást elrendelni, megjelölésével annak a járásbíróságnak, méh nek területén az ingóságok léteznek és mely a 18. §. szerint a végrehajtást foganatositandja. Azzal ne tessék érvelni, hogy hiszen a vizsgálóbíró a vádlottat le is tartóztathatja, a nélkül, hogy a személyi szabadság ellen vétene, miért vétene hát az ellen a hitelező, ki adósán személymotozást végbevitet? Talán mégis csak mások az érdekek, melyek^ megsértetnek, ha valaki a büntető törvénybe ütköző cselekvényt elkövet és ha az adós a kikötött határidőben hitelezőjét ki nem fizeti; mások tehát a szabályok, melyik az egyik s melyek a másik cselekvény illetőleg mulasztás által megzavart jogrend helyreállításánál alkalmazandók! A nem fizetést bűntett elkövetésével, a késedelmes adóst a büntevövel s a polgári végrehajtást a bünvizsgálattal a modern jog értelmében párhuzamba helyezni talán még sem lehet ? Lehetett ezt tenni valamikor, a mikor a büntetőjog és a magánjog közötti határok még alig voltak felállítva, a mikor nem egy bűntettért — a mai fogalmak szerint — fizetés volt a bűnhődés és mikor viszont a kötelezettségeit nem teljesítő adóst a mai fogalmak szerinti büntetéssel illették; de nem lehet ma a bünvizsgálat szabályait a polgári végrehajtás foganatosítására alkalmazni. Megengedem, hogy az ilyen, G. ur által bizonyára túlengedékenynek jellemzett eljárás folytán az egyik-másik adós ki fogja játszhatni hitelezőjét. De hát ne tessék ennek hitelezési ügyletbe lépni oly személylyel, ki a szó szoros értelmében »omnia | sua secum portat«, vagy tessék neki az adós ellen csődeljárást kérni s azt ez uton vagyoni állapotának eskü alatti előterjesztésére kényszeríteni; de azért, mert lehetősége fennforog annak, hogy néhány könnyelmű hitelező itt-ott megkárosodik, ne' igyekezzünk a személyi szabadság megtámadhatását a polgári végrehajtás folyamán általában sanctionálni. Ugyancsak a 27. számban G. W. Ignác felveti azt a kérdést is, hogy oly esetben, midőn a végrehajtás a bíróság területének szélén fekvő községbeu foganatosittatik és a végrehajtást szenvedő a kiküldöttnek szemeláttára távolítja el a kielégítési alapúi egyedül alkalmas ingóságokat a szomszéd bíróság területére, még mielőtt azokra nézve az összeírás foganatosíttatott volna — szabad-e a kiküldöttnek a végrehajtást a más bíróság területén nyomban foganatosítani ? Azt mondja G. ur, hogy e tekintetben sem tartalmaz a