A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 42. szám - A tizenkettedik órában

Hatodik évfolyam. 4:2. szám. Budapest, 1887. október 16. Szerkesztőség: V. sas - utcu 14. s/ám. Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr, STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre . 6 frt — kr. fél » . . 3 » — » negyed » . 1 > 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A tizenkettedik órában. Irta : — A m. kir. Curia. — A | végrehajtási jog köréből. Irta : dr. I m 1 i n g Konrád, kir. táblai biró I Budapesten. — Örökösödési eljárásunk reformja. Irta : dr. B 1 u m Eéla, | kőszegi kir. közjegyző. — Az elidegenitési és terhelési tilalom. Irta: | Lányi Bertalan, rimaszombati kir. tvszéki biró. — Nyílt kérdések és feleletek. (Felelet egy nyílt kérdésre. I. Paul Kálmán, zombori ügy- | vedtől. II. dr. ü r o s d y Lajostól, TurÓc-Szt.-Márton. III. dr. K e m é n y [ Dezső gálszécsi ügyvédtől ) — Ausztria és külföld, (Svájci jogviszonyok. Irta: dr. Révai Lajos.) — Sérelmek. (A miskolci királyi járásbíróság ügymenete. Irta : Aranyossy Sándor, losonci ügyvéd ) j — Irodalom. (A szomszédjogi oltalom. Irta: dr. B i e r m a n n Mihály.) > — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenetek, j MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Ki- I vonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) y£ A tizenkettedik órában . . . fii A mult évi budget tárgyalása óta ismét egy év folyt le az örökkévalóság tengerébe, ismét egy évvel öregebb az igazságszolgáltatás, ismét egy egy pár száz, vagy csak száz forinttal vagyunk szegényebbek és fájdalom, egy csalódással gazdagabbak ! Azt hittük ugyanis, hogy az igéret nem azért tétetik, hogy meg ne tartassék, azt hittük, hogy az ország szine, a képviselőház előtt tett igéret kötelező, azt be is kell váltani és ime, csalódtunk. Ma egypár éve, hogy a törvénykezési bírák egy kér vény nyel járultak a képviselőházhoz, melyben lakbérük felemelését kérték. A képviselőház, tehát az egész ország, belátta a kére- ! lem méltányos s igazságos voltát és nem akadt senki, a ki ellene szólott volna. Miként lehetséges tehát az, hogy a mit az egész ország akar, a mit az egész ország méltányosnak', igazságosnak ismer, még sem történik meg? Nem történt meg azért, mert az akkori igazságügyminiszter maga is belátta, maga is beismerte a kérelem jogosultságát. Bár ne látta volna be, ugy az ország leszavazza és bizonyos, hogy már rég megkapták volna a bírák lakbéremelésüket. így azonban a miniszter kinyilvánította, hogy beismeri a kérelem jogosultságát, beismeri, hogy azon segíteni kell, j azonban előbb tanulmányozni kell a dolgot, igen természetesen | azért, hogy a felemelés ne egyenlő, hanem a viszonyoknak I megfelelő legyen. Mert hiszen, ha minden bíró lakbérét egyenlő arányban szándékozott volna emelni, akkor ehhez tanulmány nem kellett volna, csak pénz. Hogy a dolog ugy áll, kitűnik abból is, miszerint tanulmány csakugyan tétetett, az adatok már össze is vannak gyűjtve. Most azonban, a mint hallom, dacára annak, hogy a boldogult miniszter szavát adta, dacára hogy az adatok öszsze vannak gyűjtve, mindig azzal odáztatik el a dolog, hogy nincs reá pénz, takarékoskodni kell. Nehogy a 12-ik óra, a budgeti tárgyalás ismét elmúljék és egy évre reményünk hajótörést szevedjen, emlékbe kell hoznunk az ígéretet. Lássuk azonban, mily óriási az az összeg, a mi nem telik, mily nagy az az áldozat, a melytől évről-évre, mint lehetetlentől visszaboi zadnak. Van az országban, a budapestieket leszámítva : a) törvényszéki bíró 497 b) járásbíró 377 összesen . . . 874 Feltéve, hogy mindezeknek lakpénze felemeltetnék száz forinttal, ez kitenne 87,400 frtot. Ez lenne az Íz óriási ö s s z e g, a mit az ország el nem birna ? Nem hiszem. De ily összeg nem is kívántatik, mert kétséget nem szenved, hogy van az országban 177 oly járásbirósági székhely, hol 200 írtért igenis kapni megfelelő lakást. Van 22 oly törvényszéki székhely, hol szintén kapni 200 írtért lakást; itt tehát legalább egyelőre, a végleges szervezésig, a felemelés mellőzhető volna. E szerint csupán 200 járásbíró és 300 törvényszéki bíró lakbére lenne felemelendő 100 forinttal, ez kitesz évi 50 ezer forintot, oly csekély összeget, a mit a mostani körülmények is elbírnak. Nem lehet ily csekély összeget megtagadni akkor, ha azzal 500 bíró sorsán lényegesen javítunk. Nem lehet megtagadni azt azon testülettől, kinek működése csupán a pénzbüntetésekből állami célokra milliókat hoz. Egy évi ily jövedelem elegendő lenne 5—6 évi lakbérfelemelést fedezni. Azonban Isten ments, hogy ezen összeget kívánjam a felemelésre fordítani. De továbbá, még az 50 ezer frt sem szükséges, mert a telekkönyvi ügyeknek egyes bírákra való ruházása által a törvényszéki létszám mintegy 20-al kevesbíthető lenne, természetesen a törvény korlátai között. Ezzel megtakarittatnék ismét évente 34 ezer frt. Menynyi kell tehát az 50 ezer írthoz ? 16 ezer frt, Ez nem telik a budgetből ? Nem hiszem, hogy akadna az országgyűlésnek egyetlen tagja, ki ezt megtagadná. Ugy hiszem, hogy sikerül bebizonyítanom, miszerint a lakbérfelemelést semmi sem gátolja, sem az ország akarata, sem a pénzkérdés. Es mégis 500 bírónak kell évről-évre nyomorogni; negyedévről-negyedévre úgyis csekély fizetéséből havonta 8— 10 frtot lakbéréhez toldani. Nem állítom, hogy számitásom egy új krajezárig helyes, nem állitom, hogy épen 500 és esetleg nem 600 bíró lakbérének emelését kívánják a helyi viszonyok. Nem állitom, hogy épen 20 törvényszéki birói állás szüntethető be egy év alatt; de állitom, hogy 50 ezer frtnál több e célra nem kell; állitom, hogy igenis van oly törvény-