A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 3. szám - Hazai jogunk megengedi-e a conversiót? 2. r.

20 A J OG. polisták minden kézi és szellemi gazdászati munkát egyként expropriáló polyp karja őket, kik e szörnynek gyakran csatlósai, nem egy könnyen éri utól. A gazdászati szabad verseny korlátlan ökölharcában az erős individuumok előkelőségei tehát csak nyerhetnek; mindent háttérbe szoritó túlsúlyok ez egyenlőtlen harcban biztosítva van. És ez egy okkal több arra, hogy a fejlésre képes gyengébb, de az erősek mellett szinte fontos missiót betöltő és az erősebb individuumok nem egy »Kain« példányánál a közügyre nézve hasznosabb erők megfojtása ne könnyittessék; a gyenge fegyverzetű, az állig fegyverzett concurrensnek martalékul ne vettessék. ... Legyen szabad a verseny: de ne csak szabad — hanem igazságos is. Hazai jogunk megengedi-e a conversiót? Irta: Dr. ULLMANN SÁNDOR, bpesti ügyvéd és országgy. képviselő. II. Hogy áll már most a conversió kérdése a kereskedelmi jog szempontjából ? Mielőtt azonban a kereskedelmi törvény intézkedéseit behatóbban szemügyre vennők, egy előzetes kérdést kell tisztába hoznunk, mely a conversió feletti vita folyamán szintén felvettetett s ez: vajjo n a magyar kereskedelmi törvény intézkedései alkalmazást lelhetnek-e az állam kölcsönügyleteire s illetőleg a kereskedelmi törvény elvei szerint ité1 e n d ő-e meg a szándékolt conversió? Első pillanatra minden jogász méltán meg fog azon ütközni, hogy én e kérdést még tisztázandó nak tartom; de ha veszszük, hogy e kérdésre némelyek épen n e m-mel feleltek, mások meg szerény felfogásom szerint, csakis helytelen indokok alapján tudtak reá i g e n-nel válaszolni, e kitérés eléggé indokoltnak mutatkozik. igy a »Nemzet« cikkirója1) abban a véleményben van, hogy »a kereskedelmi törvényre s különösen annak 334. §-ára nem lehet hivatkozni, mert igaz ugyan, hogy a keresk. törv. 258. § ának 3. pontja szerint az állampapírok vétele kereskedelmi ügyletnek tekintendő és bár ugyanezen törvény 4. §-a a kereskedőre vonatkozó határozatai az államra i>, ha kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik, alkalmazást nyernek, mégis az idézett törvény (4, §. ) szerint fenálló szabályok az államnak, esetleg pénzügyi fenségéből folyó viszonyait érintő kötelezettségeire nézve, az általa kötött kölcsön műveletekből kifolyólag, kereskedőül közönséges polgári bíróság elé idézését nem t ü r i k, azt hiszem, hogy ezen nyilvánjogi tekintetek félretétele nélkül és a n é 1 k ü 1, hogy az idézett 258. §. magyarázatán erőszakot kövessünk el, a fölvetett kérdésre a k. t. 334. §-á n a k egyébiránt nem teljesen megnyugtató intézkedéseit alkalmazni ne m 1 c h e t«. De még a »Pester Lloyd« cikkírója2) sem igen bizhatott a keresk. törvény alkalmazhatóságában, mert ő utalva a k. t. 258. §. 3-dik pontjára és annak 334. §-ára, azonnal és mintegy félreértések kikerülése végett, kijelenti: »de mi azt hiszszük, hogy általános természetű jog kér dések egyáltalán nem oldhatók positiv törvényekből*. A »Nemzet« cikkírójának abbeli téves nézetét, mintha az állam nem vonathatnék közönséges polgári biró elé, mint a kérdésre nem tartozót mellőzve, ki kell emelnem, hogy a kérdés nem a körül forog, hogy az állam k e r e sk e d ő-e vagy sem, hanem a körül: vajjon bizonyos ügyletei s különösen az általa mint állam által kibocsátott adóssági kötvények s az ezeken alapuló követelési 1) L. a > Nemzet< fennebb idézett számában dr. S z i 1 a s y A. ur cikkét2) L. a >P. Lloyd< számában dr. Neumann Ármin ur cikkétjogviszonyok a kereskedelmi törvény szerint itélhetők-e meg vagy sem? Az állam rendszerint nem fog kereskedőnek tekintethetni.; de a keresk. törvénynek cikkíró ur által is idézett 4. §-ából kétségtelen, hogy a mennyiben az állam kereskedelmi ügyletekké! foglalkozik, kereskedőnek annyiban fog tekintetni, a mennyiben alá lesz vetve a k. t. -nek a kereskedőkre vonatkozó határozatainak; ebből folyólag, ha az államnak keresk. ügyleteiből kifolyólag pere van, a keresk. birósag fog neki jogot szolgáltatni a keresk. eljárás és a keresk. törvény szabványai szerint ép ugy mint bármely kereskedőnek. Bizonyítják ezt a m. kir. államvasutak igazgatósága, a m. kir. államvasutak gépgyára, a m. kir. postatakarékpénztar stb., melyek mind bejegyzett cégek s a keresk. biróság illetékességének és a k. t. intézkedéseinek vannak alávetve. De nem is erről van szó, mert a jelen kérdésben az államot nem mint valamely keresk. vállalatot folytató s igy erre nézve kereskedőnek tekintendő jogi személyt veszszük szemügyre. Itt az állam hitelműveleteiről, azon jogi szempontokról van szó, melyeknek az állam hitelműveletei s az azokból fejlődő jogviszonyok alá vannak vetve. S e helyütt rectificálnom kell egy előbb nyilvánított nézetemet, mely a conversió kérdését a közjog elvei szerint állitá megítélendőnek; téves e nézet, melybe egyébiránt mások is estek, azért, mert az állam jogügyletei és kölcsönműveletei az országos törvények intézkedéseinek ép ugy alávetvék, mint bármely magánosokéi. Visszatérve a felvetett kérdésre, kétségtelen, hogy az állam mindazon ügyletei, melyek a kereskedelmi törvény szabványai szerint kereskedelmi ügyleteknek tekintendők, nem fogják jogi természetüket csak azért megváltoztatni, mert azokat az állam kötötte; ennek az elvnek a k. t. 4. §-a is kifejezést ád, mely szerint az államra, ha ez kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik, a kereskedelmi törvény határozatai alkalmazandók, a mennyiben a fenálló törvények és törvényes rendeletek máskép nem intézkednek. Kérdés tehát, hogy létezik-e törvény vagy rendelet, mely az állam kölcsönmíveleteire más elveket rendel alkalmaztatni, mint a magánosokéira ? Én ilyen törvényt és rendeletet nem ismerek s merem állítani, hogy ily törvény és rendelet nem is létezik. Az állam pénzügyi fenségéből vagy az államadósságok körül kifejlődött közjogi axiómákból vont következtetések tévesek, mert az idézett 4. §. kivételt csak törvény és rendelet alapján enged. 3) Ha már most ilyen törvény és rendelet nem létezik, akkor kétségtelen, hogy a keresk. törvény intézkedései az államra is alkalmazandók, ha ez oly jogviszonyokba lép, a melyek a kereskedelmi törvény szerint b i r á 1 a n d ó k meg. A kérdés már most az, hogy in specie az államkölcsön ügyletekre alkalmazhatók-e a keresk. törv. szabványai ? Az kétségtelen, hogy az államkölcsön contrah á 1 á s a a z á 11 a m r a nézve nem képez kereskedelmi ügyletet. Ennek dacára sokan erőszakosan akarták az államkölcsönt kereskedelmi ügyletté minősíteni. igy némelyek az államkölcsönöket azért akarták kereskedelmi ügyleteknek tekintetni, mert a kölcsönök az állam kereskedelmi vállalatai r a fordíttattak; mások meg az államkölcsönök már-már szokásszerűvé vált felvéte3) Hogy a 4. §-ban emiitett törvény és törvényes rendelet alatt egyébiránt nem az > állam pénzügyi fensége< érthető, kiderül a keresk törvény jegyzökönyveiből, melyek szerint »az államnak kétféle kereskedelmi vállalatait kell megkülönböztetni; olyanokat, melyek egy sorban állanak bármely kereskedelmi üzlettel és melyekre nézve az államot bármely kereskedővel egyenlőnek lehet tekinteni és másokat, mint péld a postát, melyre nézve államunk nemcsak a vám- és keresk. szövetség által Ausztriához, de nemzetközi szerződések által a külföld eljárásához is van kötve ugy, hogy erre nézve fennálló külön rendszabályokat félre tenni es a kereskedelmi törvénynek - péld. a vitelezésről szóló - általános határozatait alkalmazni nem lehet«. Jkvek III. ülés 9. lap.