A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 3. szám - A protestánsok válóperei

A J OG. 21 lebol akartak azoknak i p a r s z e r ü s é g e t és kereskedelmi minőseget kölcsönözni; voltak végre olyanok is, kik mint pld. Stein*) az államkötvényeknek bemutatóra szóló alakjából vélték az államkölcsönök kereskedelmi minőségét levonhatni. Mind e nézetek tévesek. Irreleváns, hogy az állam mire fordítja a felvett kölcsönt, — mindaddig, mig az állam mint állam veszi fel a kölcsönt; más az, ha egy állami vállalat, mely mint a m. kir. postatakarékpénztár vagy a m. kir. államvasutak gépgyára, melyek üzletüknél fogva kereskedőknek tekintendők, vesznek fel kölcsönt, mert akkor az általok kiállított kötelezvény a k. t. 261. §-a szerint lesz a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozónak tekintendő, ha csak ennek ellenkezője magából az okmányból ki nem tűnik. Ha az állam hiteligényeinek kielégítése végett bármily gyakran fordul is a pénzpiachoz, ez által épp oly kevéssé válik kötött kölcsöne kereskedelmivé, mint nem képeznek kereskedelmi ügyletet valamely földbirtokosnak még oly iparszerűleg űzött adósságcsinálásai. De a kölcsönkötvény au-porteur-formája sem dönt, mert bemutatóra szóló papirt nem kereskedő is állithat ki, a nélkül, hogy az azért kereskedelmi papírnak tekintethetnék. Igaz ugyan, hogy kereskedelmi eljárásunk <>. §-ának 9. pontja szerint a k. t. 2<j4. és 295. §-aiban felsorolt papírok a keresk. törvényszék illetékessége alá utaltatnak, de csakis akkor, ha rendeletre szólnak vagy kereskedők által bocsáttattak ki. Mindez érvek nem képesek az államkölcsön ügyleteit akár absolut akár relatív, akár vélelmezett keresk. ügyletekké minősíteni; absolut keresk. ügyletté azért nem, mert a k. t. 258. §. 3. pontja szerint az állampapíroknak csak vétele és megszerzése, tehát nem egyúttal eladása is, képez kereskedelmi ügyletet; relatív keresk. ügyletté azért nem, mert a k. t. 259. §. csakis az i p a r s z e r ű üzéshez köti a keresk ügylet fogalmát, az ügyleteknek e §-ban felsorolt bizonyos nemeinél, a melyek közé azonban az államkölcsön kibocsátása nem is sorozható s végre vélelmezett keresk. ügyletté azért nem, mert a k. t. és 261. §-aiban a keresk. ügylet vélelme kereskedőt és kereskedelmi ügyletek folytatását tételezi fel, mi a kölcsönt kibocsátó államra szintén helyt nem foghat. Az államkölcsönök kötése tehát kereskedelmi ügyletnek nem tekinthető. Hogy ennek dacára az államkölcsön ügyleteiből folyó jogviszonyok a keresk. törvény szerint birálandók el, ez csakis a k. t. 264. §-ából foly kétségtelenül, mely szerint »a k. t. második részében foglalt határozatok azon ügyleteknél melyek az egyik szerződő fél részéről kereskedelmi ügyleteket képeznek, mindkét félre nézve egyaránt alkalmaztatnak. Kivételnek e tekintetben csak akkor van helye, ha magukból e határozatokból kitűnik, hogy azok a felek közül csak azt kötelezik, kire nézve az ügylet kereskedelmi ügyletet képez«. Az államkölcsön első vevője a maga részéről feltétlen kereskedelmi ügyletet köt, midőn az állam kölcsönkötvényeit megszerzi, mert a k. t. 258. §. 3. pontja szerint az állampapírok vétele vagy egyébkén ti megszerzése még az esetben is kereskedelmi ügyletnek tekintendő, ha a megszerzés nem továbbadási s/ándékkal történt. S miután ily esetben — ha csak maga a kereskedelmi törvény kivételt nem tesz — a keresk. törvény intézkedései mindkét félre — tehát a kötvényeket kibocsátó államra is — alkalmazandók, önkényt következik, hogy az állami hitelműveletek körül kibocsátott és a közforgalomba átment állami kölcsönkötvényekre a kereskedelmi törvény szabványai alkalmazandók. S miután továbbá az államkölcsönök conversiója nem más, mint egy a kereskedelmi ügylet szempontja alá eső kölcsönnek egyoldalú átváltoztatása, illetőleg a kikötött lejárat előtti visszafizetése: a conversió kérdésének jogi megítélésénél a keresk. törvényt kell alapul venni. X A protestánsok válóperei. Irta : dr. STEFAXOVICS MILOS, pozsonyi ügyvéd. 4) S t e i n : Lehibuch der F: snschalt. II. k. 472. 1. A »Pesti Napló sr mult évi 346. és 347-ik számaiban fenti cím alatt cikk jelent meg, melyben a protestánsok válópereiben mai napság követett birói praxis igen sötét színekben ecseteltetik s állíttatik, hogy mai birói praxisunk a protestánsok válópereinél a nőnek a férfi rovására igazságtalanul kedvez — a törvényerejű házassági pátens által megengedett elválás lehetetlenitésére törekszik — megmételyezi a családi életet. Szomorú tünemény bizony az, hogy a törvénykezési mizériák ostorozására már a napi sajtó is késztettetik ; szomorú tünemény azért, mert bizonyítja, hogy a baj csakugyan nagy lehet már, a midőn a nagyharangra való tételnek szüksége elismertetik, legszomorúbb pedig az, hogy a »Pesti Napló* cikkezője, legalább a mi azon állítását illeti, hogy a birói praxis az elválás lehetetlenitésére törekszik — és pedig a gondolható legtarthatlanabb csiri-biri indokok, de sőt ürügyek palástja alatt — teljes igazat mondott és ezzel a birói kaiellen a felsőbb bíróságoknál a törvény s illetve törvényerejű rendelet nem tisztelésének, be nem tartásának súlyos vádját igazoltan emelte. Ezen súlyos igazságot kívánom én is a következő concrét esettel illustrálni: L. András 1884. évi január havában 411. sz. a. házassági kötelék felbontása iránt pert indított neje, L., szül. Sz. Erna ellen a pozsonyi kir. törvényszék előtt. Ugyan az évi márciusban meghozatott 2,492. sz. a. az ítélet: »peres felek ágy és asztaltól egy hóra bíróilag el választatnak*. Peres felek szemmel tartva a számos esetet, melyeknél az egy havi elválasztás a felsőbb biróságoknál keveseltetett, csak 4—5 hó múlva kérték az újra felvételt; volt új békéltetés 1884. évi december havában, mire a törvszék az elválást 14,189/84. sz. a. kimondotta. A tábla 9,917/85 sz. a. az okiratokat visszaküldötte s még két havi elválasztást és azután újabbi békéltetést rendelt. Ilykép az újabb i, azaz harmadszori békéltetési határnap már 1885. december l-re esett. Ezen harmadszori békéltetésnél felperes személyesen meg nem jelent, hanem képviselője által átnyujtatott egy közjegyzőileg hitelesített nyilatkozatot, melyben az elválásra irányzott szándékát megerősiti s átnyújtotta a temesvári pénzügyigazgatóságnak hitelesített felhívását, me lyben újonnan elnyert hivatali állásának azonnali elfoglalására Orsovára épen 1885. november hó vége felé szóiitatott s igy személyes elmaradását ezen harmadik békéltetéstől is elegendően igazolta, — és a pozsonyi kir. törvényszék, méltányolva a valódi tényállást összeségében, az elválást újból ki is mondotta 343,86. sz. alatti ítéletében. Nem ugy a kir. tábla! Ezen bíróság laconice kimondotta 8,070,86.sz. határozatában: »felperes a birói békéltetésnél meg nem jelent s igy az szabályszerűleg megkísértettnek nem tekinthető, ugyanazért az e. b. ítéletét feloldja, új idézést személyes megjelenésre rendel és pedig felperesre nézve oly figyelmeztetéssel, hogy meg nem jelenése esetén a pertől elállottnak fog tekintetni l!-!f Ezen vértlázitó felületesség — vagy talán szándékos törvénysértés — következményeit ki számithatja ki ? Mi legyen az ilyen pernek a vége ? Felperes Orsován sóhivatali mázsatiszt, fizetésén kivül nincs egy batkája sem, de van két már iskolába járó figyermeke, kiknek tartását s felneveltetését jó szántából elvállalta — mi azonban különben is törvényes kötelessége — s kiknek- és a saját magának eltartása