A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 41. szám - Közjegyzői okirat vagy tárgyalási jegyzőkönyv

336 A JOG. foglalt részletezést a törvény is utalással a perrendtartásra, egyszerűen kihagyta. A perrendtartás azonban a hagyatéki eljárásnál szintén csak j e g v zőköny vi felvételét ismeri az egyezségnek (586. §.) a bíróságok is mindig jegyzőkönyvileg tárgyaltak s soha se foglalták az egyezséget a közjegyzői okirathoz hasonló »birói közokiratba«, mert az ily közokirat kül- és belkellékeire nézve oly alakiságokat igényel, melyek a jegyzőkönyvi tárgyalásánál nem szükségeltetnek. Mindezekből eléggé kitűnik most már, hogy a »jegyzőkönyvbe« foglalt osztály egyezség, akár közjegyző, akár biró vette fel azt, akár létezik birói megbízás akár nem, törvényszerinti okmány s hogy annak joghatálya ép oly hathatós, mint bármely más, a kir. bíróság által felvett jegyzőkönyvnek; a miből most már az is kétségtelen, hogy a közjegyzői utasítás, midőn 23. §-ban közjegyzői okiratról szól, az említett ténykörülményekre figyelemmel nem volt, sőt az által, hogy a 24. §-ban »tárgyalást« említ: a külön közjegyzői okirat felvételét lehetetlenné s gyakorlati'ag kivihetlenné tette. Ennyit a 11 év alatt általam s a bíróság által követett gyakorlatnak s a »jegyzőkönyv« jogosultságának igazolásául! S ehhez meg csak egy pár észrevételt kockáztatok a fenforgó concret esetre vonatkozólag. Kétségkívül elejét lehetett volna venni a lugosi kir. járásbíróság újabbi határozata s eljárása által most előidézett zavarnak ha kieszközöltetett volna a birói megbízás; ámde erre a törvény 128. §-a a nagykorú örökösöket nem kötelezi, sőt a kérvényezés kötelessége alól világosan felmenti, sőt most már utólagosan sem eszközölhető ki a birói megbízás, mert a 11 év alatt, úgy a kir. közjegyzőnél mint a kir. járásbíróságnál történteket nem történteknek tekinteni nem lehet s az eddig helyeseknek elfogadott tárgyalási jegyzőkönyvek peren kívüli eljárás melleit meg nem semmisithetők, ha csak az azok nyomán alakult összes magánjogi vi-zonyokat felforgatni nem akarjuk csak azért, mert a kir. járásbíróság csak most 11 év után jutott jobb meggyőződésre az ily ügyekben követendő eljárás iránt. Növeli a helyzet súlyát még az a körülmény is, hogy a lugosi kir. járásbíróság példáját a lugosi kir. törvényszék területéhez tartozó boksabányai és facséti kir. járásbíróságok is kétségkívül követni s a nálok elintézetlenül fekvő ilynemű hagyatéki ügyeket szintén tömegestül fogják visszautasítani, habár köztudomású dolog, hogy a birói megbízás kieszközlése vagy közjegyzői okirat felvétele nagyon sok esetben gyakorlatilag keresztül nem vihető, mert az örökösök közül is sokan már elhaltak és mert az újabb eljárás és munka újabb költséget róna a felekre, mire őket kényszeríteni nem lehet. Nem főleg azért sem, mert az is tudatik, hogy a hirdetményi eljárástól hazai biróságaink nagy többségükben eltértek, sőt a lugosi kir. járásbíróságnál 1872. év óta a hirdetményi eljárás szóba se került, a kir. tvszéknél pedig tudtommal csak két esetben alkalmazcatott. A kérdés lényege tehát a lugosi kir. járásbiróság felfogása szerint csakis azon fordul meg: vájjon van-e vagy nincs birói megbízás s ha van: elesik a hirdetményi eljárás s a hagyaték szabályszerű jegyzőkönyvi tárgyalás után bíróilag átadatik. Szerinte tehát a »birói megbizás« adja meg az általam felvett jegyzőkönyvnek a törvényes erőt, hitelességet és joghatályt, holott köztudomású dolog, hogy a közjegyző, ezen minőségben, akár van biró megbízása, akár nincs, átruházott birói hatáskörrel működik, még pedig nem a megbízásnál, hanem a közjegyzői törvénynél fogva s »jegyzőkönyve« ép oly hatálylyal bir, mintha azt a biró vette volna fel. Azt meg fölösleges is vitatni, hogy a perrendtartás szerint a hirdetményi eljárás csak ingókból álló hagyatéki ügyeknél egyáltalában nem lévén alkalmazható: a járásbiróság felfogása szerint a 128. §. ellenére is kötelezve volnának a nagykorú örökösök birói megbízást kieszközölni, a mihez pedig néha csak 1—2 év után juthatnak. Egyebekben megjegyzem még, hogy bár nem következetes, de érthető volna még némileg a kir. járábiróság által életbe léptetett eljárás azon esetre, ha előlegesen kijelenti, hogy 1887. évi február 1-től kezdve mint hagyatéki bíróság csak oly közjegyzői tárgyalást vesz érdemleges elintézés alá, melyben birói megbízás létezik, de teljesen indokolatlannak tartom, hogy újabb eljárásának visszaható erőt tulajdonit s ministeri utasítás bevárása nélkül előbbi eljárását s munkáját önhatalmilag visszavonja s megváltoztatja. Igaz ugyan, hogy a nagy mérvben felszaporodott hátralékos ügyeket chablonszerű nyomtatványokon gyorsabban lehet elintézni, de azt hiszem jogosult a kérdés: vájjon az-e a biró feladata, hogy ily módon szabaduljon a hátralékoktól ? s nem-e inkább az, hogy peren kívüli eljárásban a törvény s miniszteri rendelet hézagos intézkedéseit ne a felek kárára, hanem — egyéb érdekek sértése nélkül — inkább azok könnyebbségére magyarázza s ekkép a hézagos törvény és a gyakorlati élet követelményei közt tátongó ürt kiegyenlíteni igyekezzék? Aunál indokolatlanabbnak tartom én a most inaugurált eljárást, mert ez által nemcsak a felek, hanem az államkincstár is kárositattnék, mivel beszavazási okmány hiányában az örökösödési illeték, se ki nem szabható, se be nem hajtható. Mindezeknél fogva teljes tisztelettel kérem a tekintetes kir. közjegyzői kamarát, miszerint a jelen alázatos előterjesztésemet igazságügyminiszter ur ő nagyméltóságához pártolólag felterjeszteni s oda hatni méltóztassék, hogy a lugosi kir. járásbiróság a kérdéses hagyatéki ügyeknek az általa is eddigelé követett gyakorlat szerinti érdemleges elintézésére utasittassék, esetleg a közjegyzői utasítás 23. és 24. §-nak mikénti értelmezése és a további eljárás világossan meghatároztassék. Erre aztán a miniszter következőleg nyilatkozott: 18,250/1. M. 1887. szám. Bésán Mihály lugosi kir. közjegyző a kamara által f. é. 22. sz. a. ide felterjesztett jelentésében azt adja elő, hogy a lugosi kir. járásbiróság eddigi gyakorlatától eltérve, vonakodik meghozni az átadó végzést és visszautasító határozatokat hoz azon hagyatéki ügyekben, a melyekben a kir. közjegyző hatósági megbízás nélkül ugyan, de az 1874: XXXV. t.-cikk 128. §-a alapján eljárván, a vonatkozó iratokat a lugosi kir. járásbírósághoz beterjesztette a hagyatéknak birói átadása végett. A lugosi kir. törvényszék elnökének f. é. május 12-én 418. eln. sz. a. kelt jelentése szerint áll az, hogy az ottani kir. járásbíróság a hivatalos beavatkozásnak az 18G8: LIV. t.-cikk 560. §-ában, illetőleg az 1877 : XX. t.-cikk 233- §-ában körülirt esetein kívül, tehát akkor is hozott éveken át beszavataló végzéseket, midőn az örökösödési osztály megtételére a kir. közjegyzőt nem a bíróság vagy az árvaszék, hanem az 1874: XXXV. t.-cikk 128. §-a alapján az önjogú örökösök bizták meg, vagy midőn Bésán Mihály kir. közjegyző minden — akár hatósági, akár magánmegbizás nélkül a községi közegek által a hagyatéki bíróság mellőzésével szabálytalanul közvetlenül hozzá beküldött haláleset felvétel és leltár alapján ragadta magához 1 a hagyatéki tárgyalás keresztülvitelét. A kir. járásbíróságnak azon eljárása, melynél fogva a kir. közjegyző által letárgyalt hagyatéki ügyekben akkor is hozott beszavatoló végzéseket, midőn a kir. közjegyző részére adott hatósági megbízás nem forgott fenn, merőben szabálytalan volt és így csak helyeselhetem azt, hogy a lugosi kir. járásbíróságnak az újabb időben megváltozott személyzete ezen törvénytelen gyakorlattól eltért. A kamara által kifejezésre juttatott azon aggály ellenében, hogy a kir. járásbiróság gyakorlatának megváltozása következtében a jogérvényes átadó végzéssel befejezett hagyatéki ügyek a felforgatás veszélyének tétetnének ki: utalok arra, hogy a jogerős birói határozatok épen azért, mert jogerősek, megállanak tekintet nélkül arra, vájjon a hátterüket képező birói felfogás helyes volt-e vagy ne m.2 A mi pedig a hatósági megbízás nélkül letárgyalt, be nem fejezett hagyatéki ügyeket illeti, szükségesnek tartom, hogy ezek szorosan a fennálló törvények és rendeletek értelmében intéztessenek el. — Köteles tehát a kir. közjegyző, vagy a közjegyzői utasítás — (1875. évi R. T. 113. sz.) 23. § a szerint a létrejött hagyatéki egyezséget a felekkel vagy jogutódjaikkal felveendő közjegyzői okiratba foglalni — és a mennyiben a hagyaték tárgyát ingatlanok képezik, az 1868: LIV. t.-c. 580. §-a értelmében raegj indítandó hirdetményi eljárást a kir. törvényszék, mint birtokbiróságnál a felek nevében kérelmezni; vagy a hagyatéki bíróságtól birói megbizást kieszközölni. Megütközéssel vettem a mostani alkalommal tudomást arról, hogy több esetben Bésán Mihály kir. közjegyző, a mint fentebb már említve is volt, a községi közegekkel a haláleset felvételeket és leltárakat közvetlenül magának mutattatta be, nehogy a kir. járásbiróság a hagyatéki tárgyalást — miután akkor még az 1 Magánmegbizás nélkül a községi jegyző nem is vehette fel a halálesetet és leltárt, melyért neki törvényes díja s a leltári bélyeg a felek által kifizettetett, tehát a közjegyző magánmegbizás nélkül nem juthatott az ügyiratok birtokába. így járt el más közjegyző is. 2 Ehez sok szó fér. Az eredeti okmány érvénytelensége miatt a telekkönyvi bekebelezés perrel megtámadható.