A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 40. szám - A makacssági ítélet jelenlegi perjogunk szempontjából

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 40. számához. Budapest, 1887. október 2-án. Köztörvényi ügyekben. Milyen tartalommal kell birnia a helyhatósági bizonyítványnak, hogy annak alapján a hirdetményi eljárást megindítani lehessen ? (1886 : LIV. t.-c. 268. §.) A nagy-kikindai kir. törvényszék (188G. évi március 27., 582. sz. a.): Várnay Imre ügyvéd felperesnek dr. Granits Rankó ügyvéd ügygondnok által képviselt ismeretlen tartózkodása G. Károly alperes ellen zálogjogtörlés iránt indított rendes perében következő Ítélet hozatott: Alperes köteles tűrni, hogy a zsombolyai 655. sz. tjkv. C. lapján 1. sorsz. a. néhai B. Erzsébet javára 210 frt töke és jár. erejéig bekeblezett jelzálogjognak kitörlése bekebleztessék, stb. Mert a keresetben C. alatt hivatkozott hatósági bizonyítvány igazolja azt, hogy felperes alperes ez idő szerinti tartózkodási helyét fel nem fedezhette ; miután felperes tehát a pts. 268. §-nak 5. pontjában foglalt rendelkezésnek eleget tett, kellett alperest a pts. 269. §-nak megfelelő módon megidézni és képviseletére ügygondnokot kirendelni. Az ügy érdemét illetőleg, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1886. évi december 7-én, 22,183. sz. a.j : Az első bíróság ítélete a megelőző perbeli eljárással együtt az 1881 : L1X. t.-c. 39. §. o) pontja alapján hivatalból megsemmisíttetik és a keresetlevél felperesnek visszaadatni rendeltetik, stb. Indokok: Az 1868. évi LIV. t.-c. 268. §. a) pontja értelmében gondnok általi képviseltetésnek és hirdetményi idézésnek csak azon esetben van helye, ha felperes helyhatósági bizonyitványnyal igazolja, miszerint alperes tartózkodási helyét feldezni nem sikerült. A keresethez C. alatt csatolt bizonyítvány azonban ezt nem igazolja, mert abban csak annyi mondatik, hogy G. Károly nevű egyén Zsombolyán nem tartózkodik, ottan teljesen ismeretlen és nem oda való illetőségű. Ilyen bizonyítvány a hirdetményi eljárás elrendelésére egyáltalában nem elegendő ; mert abból, ha valamely község, melynek illetőségéhez az idéztetni kivánt egyén nem tartozik, azt bizonyítja, hogy az egyén ott teljesen ismeretlen és ott nem tartózkodik, egyáltalán nem következik, hogy tartózkodási helye illetőségi községében is teljesen ismeretlen. A C. alatti bizonyítvány által tehát, melynek kiállítói előtt G. Károlv teljesen ismeretlen, sem ezen egyén életben léte, sem tartózkodási helyének ismeretlen volta igazoltnak tekinthető nem lévén, ezen bizonyítvány az eljárás alapjául elfogadható nem lett volna s midőn a kir. törvényszék ennek dacára ilyen helyhatósági bizonyítvány alapján az eljárást folyamatba tette, az eljárási szabályokba ütköző alaki sérelmet követett el, mely miatt úgy a neheztelt Ítélet, mint az azt megelőzött egész eljárás az idézett törvényszakasz értelmében hivatalból megsemmisítendő, egyszersmind pedig felperes az ügygondnok felszámított költségeinek megfizetésében elmarasztalandó volt. A görög-keleti egyház román és gtfrös: ajkú híreinek hitközségei között az egyházi vagyon tekintetében felmerülő vitás kérdések eldöntésénél irányadó elvek.* Áttérve már most a peres egyház történetét feltüntető F—S. alatti okiratokra, ezekben sehol sem mondták a görög alapítók, hogy ők vegyes görög-oláh templomot akarnak. Ilyesmi nincs egy szóval sem mondva az F. és G. a. szerződésekben, melyekkél az építendő templomra szükséges két ház megvétetett; a H. és I. a. folyamodványok eredete pedig a következő : Az alapítók közül négyen : Dsanly, Dima, Michael és Stephan folyamodtak a városi tanácshoz templomépitési engedélyért 1786-ban, tehát akkor, midőn a görög-keleti vallás még nem volt * Az Ítélet elözü részét lásd a 39. számban. recepta religio. A tanács elutasította őket azzal, hogy négy család számára templomot építeni nem enged; eljárhatnak ők a brassókülvárosi (bolgárszegi) görög n. egyesült felekezeti templomba is. Nyomatékot kerestek tehát ők többeknek számában s aláíratták az általuk szintén aláirt H —I. a. kérvényeket több görög-keleti vallásuakkal, a kik azonban — és ez itt figyelemre méltó •— az engedélyt nem a maguk, hanem az előbb is folyamodott négy alapító részére kérték és csak támogatták az alapítók kérelmét, kiemelvén a maguk részéről, hogy a belvárosi templom nekik is, mint belvárosi lakosoknak s üzlettulajdonosoknak javukra, hasznukra és kényelmükre fogna szolgálni. De mindezek, különösen az aláiró román mészárosok nem mondtak egyebet, mint csak annyit, hogy ők is látogathatni fogják a görög alapítók költségén építendő és fentartandó templomot, mely »hasznos lesz mindenkire nézve, az ki Istenhez imádságokkal fordulni* akar és ha ezt a lelki érdeket az alapító görögök is elismerték és előmozdítani készeknek nyilatkoztak: ez az aláiró románoknak az egyházközségi tagságra épen oly kevéssé szolgálhatott jogforrásul, mint nem szolgálhatott az oláh katonáknak és cselédeknek, a kiknek lelki érdeke szintén indokul hozatott fel a mondott kérvényekben. Abból pedig, hogy ezen folyamodványokat az aláirók román nyelven adták be, a görög nyelvet valószínűleg nem értő szász tanácshoz, semmi sem következtethető, de már abból, hogy ők kérvényeikben a görög compania szolgálatában levő görög papot szolgálatában fentartandónak nyilvánították s román papról említést sem tettek, inkább lehet következtetni azt, hogy ők a compania-kápolna helyébe építendő görög templomra gondoltak és hogy az alapítók a H. és a I. a. folyamodványokat a görög compania tagjaival nem íratták alá ; ezt megmagyarázzák az akkori köz- és magánjogi viszonyok, a melyeknél fogva a compania tagjai fekvő birtok tulajdonosai nem lehettek s a compania kebeléből ki kellett lépniök, mihelyt ingatlant szereztek. Ily viszonyok közt méltán félhettek az alapítók az engedély újabb megtagadásától. A román nyelven irt kérvényeket a városi tanács nem fogadván el, a H. s I. a. folyamodványok aláírói latin nyelven szerkesztett újabb kérvényt adtak be, a melyből csak azt kell itt kiemelni, hogy a templom építésére az engedélyt tulajdonkép azok kérik, a kik ingatlanokat vásárolván, a compania kötelékéből felszabadultak, tehát Mária Terézia 1777-ben kelt 6- sz. a. kiváltságlevele 7. pontjához képest görögök. A többi aláirók eme K. a. latin kérvényben csak támogatják (»sustineamus< ) számukkal és az oláh katonaságra s cselédségre való hivatkozással a görögök kérelmét. így fogta fel a K. a. kérvényt a városi tanács is, midőn azt, mint az összes görög (nem román) kereskedők kérelmét felsőbb elintézés végett a kir. guberniumhoz L. alatt felterjesztette, a honnan ugyanazon kérvény saját hatáskörébe leendő elintézés végett azzal küldetett vissza M. alatt a tanácshoz, hogy a helybeli görögök (nem románok) részére emelendő templom költségeinek ki által és mily alapból leendő fedezése iránt hozassék a dolog tisztába. Az eljárás ez irányban N. szerint megtörténvén, O. alatt elrendeltetett a lélekszám összeírása; ismét kifejezetten a görög kereskedők számára építendő templom és ha ennek folytán P. a. románok, nevezetesen román mészárosok is számszerint 16-an Írattak össze: ez mert nem görög és román, hanem tisztán görög egyház alapítása céljából eszközöltetett az összeírás: nem egyházközségi tagságra és tulajdonra, hanem csupán a görög templom ingyen látogatására adott az összeirt románoknak jogot; minthogy e jogot a görög alapítók megadták a román katonaságnak, cselédségnek és az idegen görög kereskedőknek is. Az O. a. tanácsi végzéssel azután a négy (görög) folyamodó kereskedőnek adatott meg a templomépitési engedély s indokoltatott ez azzal, hogy az egyház építése s fentartása által senki terheltetni nem fog és hogy a templomba a katonaságon s az idegeneken kívül 245 lélek fog járni. (Zu diesem Bethause sich haltende Familien und Seelen.) A templom erre felépült 1787-ben