A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 40. szám - A makacssági ítélet jelenlegi perjogunk szempontjából

158 A JOG. s lett R. szerint: Templum civium graecorum Coronensium. A felirat is, melyet azon egyház viselt (Haec sacra aedes S. S. Trinitatis tempore Aug. Imp. Tosephi IT. annuente incl. Magistratu Coronensi cunctis quidem Orientális ritus Graeci, praecipue vero Civibus modernis ac eorum haeredibus Graecis dicata, Anno 1787) tulajdonkép azt fejezte ki, hogy a temploru nyitva áll minden görög-keleti vallásunak, de a görög polgároké és azok örököseié. Ezt az inscriptiót csak a görög compania neheztelte, a miért az a polgár-görögök és nem a görög compania tulajdonát akarta kifejezni. Végre az S alatti okirat nem tartalmaz egyebet, mint az F. és G. a. szerződések mellett megvásárolt két háznak átruházását az új egyház részére. Ez az egyház alapításának egész története, a melynek folyamán egyetlenegy elfogadható adat sem volt arra, hogy a görög alapítók az ö pénzükön egy oly egyházat akartak létesíteni, a melyben a tulajdoni és a rendelkezési jog közös legyen a románokkal. Az bebizonyított tény, hogy az egyház építésének eszméje a görög Panajot Hadzsi Nikában fogamzott meg s benne talált legbőkezűbb létesítőjére is. Róla mondják most a felperesek azt, hogy ő nem görög nemzetiségi, hanem általános jellegű görögkeleti egyházat akart alapítani, nemzetiségre való tekintet nélkül és ezt bizonyitni akarják magának Panajotnak ama nyilatkozatával, a melyet ő a gróf Nemes-féle investigatio alkalmával 1789-ben X. szerint tett. De azon investigatio tárgyát nem a görögök és románok közt, hanem a románok részvéte nélkül a polgár-görögök és a görög compania, tehát maguk a görögök közt felmerült vitás kérdések képezték és a kérdés, melyet gróf Nemes Panajothoz intézett, nem az volt, hogy tiszta görög vagy vegyes görögromán egyházat akart-e létesíteni, hanem a fenforgó versengésre szoritkozva az volt, hogy vájjon ő az új templomot az adott 6,000 tallérjával a görög compania számára, mint ezt a compania állította, vagy a mint ezt a polgár-görögök vitatták, a polgárgörögök számára akarta-e létesíteni ? Erre ö egész általánosságban azt felelte, hogy a templomot görög hitfeleinek (für die griechischen Religionsverwandten), vagyis a görög companistáknak és a polgár görögöknek számára egyaránt akarta alapítani. Hogy pedig mennyire nem akart Panajot az oláhokkal közös egyházat, ezt megmondta ö később 1793., 1794. és 1795. években kelt 11 — 14. sz. alatt beadványaiban s leveleiben akkor, midőn temploma görög nemzetisége jellegét az oláh püspök, pap és lithurgia álral veszélyezettnek látta. »Ezen kápolna építésében — mondá — egyedül az vala célom, hogy a görög atyámfiai által ebben az Ur Istent tiszta görög nyelven imádhassák, légyen is ez tiszta görög templom. Panajotnak, a főalapitónak szándékára tehát a felperesek nem hivatkozhatnak. De nem hivatkozhatnak ők a T. a. egyezségre sem, a mely nem a románok és görögök, hanem a püspök jóváhagyása mellett a görög compania s a polgár-görögök közt jött létre s a melynek alapján megalakult 1788-ban az első egyházközség a görög compania tagjaiból s a polgár-görögökből a románok nélkül. Azon egyezség az egyház administratióját, a papnak és a gondnokoknak választását a görögök közönségére bizza, nevezvén a közönséget »graecorum communitas«-nak s a románokról egy szóval sem emlékezvén. Azután a görög compania régi kápolnája bezáratott, papja a templomi felszerelvényekkel és ékességekkel átköltözött az új egyházba és igy lépett az új egyház a compania régi kápolnája helyébe, mint a hogy ezt az erdélyi országgyűlésnek 1792. évi november 2-án kelt, a jelen per folyamán 53. sz. a. felmutatott végzése is elismerte. Kitűnik mindezekből, hogy a brassói románok a peres egyház administratióára és tulajdonára semmi részben sem nyertek jogot az alapitóktól. Megalakulván pedig az új egyházközség, ennek beleegyezése nélkül ők az egyházban jogokat törvényesen nem szerezhettek. De hogy ok a kérdéses egyházra a görög egyházközségtől valamely jogot szereztek volna, nincs bizonyítva a további felmutatott okiratokkal, melyek nem is a brassói románok és görögök közt, hanem az egyház adrainistratiója, nevezetesen a templom homlokzatára irt inscriptio, a gondnokok választása s megszámoltatása, továbbá papválasztás, egy román lelkész alkalmazása és a román szertartás megengedése vsgy eltiltása kérdésében ismét csak a polgár-görögök s a görög compania, majd meg a püspök s a görögök közt évtizedeken át folyt vitákra vonatkoznak. Az új inscriptio épen a kizárólagos görög nemzetiségi jelleg mellett leghevesebben buzgólkodó görög compania kérelmére rendeltetett el felsőbb helyről A. a. szerint 1792-ben s annak éle csak a polgár-görögök ellen volt irányozva, kik az első fentebb közölt feliratban saját tulajdonjoguk kifejezését látták, de a templom görög nemzetiségi jellegén az új felirat nem változtatott s nem változtathatott semmit. Papot és curatorokat az egyházba választani csak a görögök voltak jogositva az 1800. évi április 3. és 24-én kelt és 31. sz. alatti kancelláriai udv. rendeletek szerint is és ha a Kk. alatti rendelet a görög companáiba a 6. sz. a. kiváltságlevél 7. pontja ellenére tagokul felvett románoknak, tehát csak mint a compania tagjainak, a múltra nézve elnézően és kivételesen választási jogot engedett is: ebből a felperesek most, midőn a görög compania létezni már régen megszűnt, érvet annál kevésbé meríthetnek, mert ugyanazon rendelet hivatkozva a 31. sz. a. rendeletre, kimondta, hogy a companiába fel nem vett s a kiváltságlevél értelmében jövőre fel sem vehető románok választói joggal nem birnak; a 31. sz. alatt rendeletben pedig kimondatott, hogy a templom fentartása s adrainistratiója az oláhok kizárásával egyedül a görög községet illeti. (Communitatem graecum cui soli, non autem Yalachis, conservatio et adtninistratio hujus templi competit.) Ez volt a görög egyházközségnek álláspontja s ennek jogosságát ismerték el az említett felsőbb rendeletek, valamint elismerte azt korábban az erdélyi kir. kormányszék is, midőn 1792-ben kelt 15. sz. a. rendeletével szavazást kívánt az oláh pap megtartása vagy meg nem tartása felett. Ezen szavazásban csak a görögök vettek részt és a nagy többség 16. sz. szerint az oláh pap megtartása ellen szavazott. Nem is tudott a román lithurgia állandóságra vergődni, miután az e tárgyban kelt U. a. egyezményt, mely csak Dsanly és Panos által íratott alá, a görögök 9. sz. szerint nem fogadták el s miután az 1797. évi 3,057. sz. kancelláriai rendelet (22. sz. alatt) kimondta, hogy az e tárgyban kelt korábbi intézkedésektől el kell,állani (peritus recedendum). Általában kitűnik a perbeli iratokból, hogy az egyházközség soha sem mondott le egyháza görög nemzetiségi jellegéről, a melyet elismert már gróf Nemes Ferenc is 1789-ben, midőn az általa megtartott vizsgálat alapján a kérdéses templomot X. szerint görög templomnak véleményezte nyilváníttatni és a melyet elismert az 1790-ben kelt Z. a. felsőbb rendelet is, mig különösen az 1796. évi szeptember 30-án kelt E. alatti királyi leirat a görögök költségén épült templomot a görögök tulajdonának nyilvánította, azt a görögök rendelkezése alá bocsáttatni rendelte és annak görög nemzetiségi jellegét félremagyarázhatlanul megállapította. Ugyanily értelemben intézkedtek később az 1835., 1814. és 1846. évi (39 — 41. sz. a.) felsőbb rendeletek is. A brassói románok a peres egyház fennállása utáu 32 év múlva csak 1820-ban léptek fel először követelésekkel, de a görögök tiltakoztak az ellen és a románok az 1821. évi május 10-én 2,235. sz. alatt kelt kormányszéki rendelettel elutasittattak, kimondatván, hogy miután a románoknak vannak templomaik a külvárosokban és a súrlódásoknak addig vége szakadni nem fog, mig a görögök templomában román pap is teljesiti az isteni szolgálatot, görögök pénzén épült templom pedig a görögöké és annak fentartása s igazgatása nem az oláhokat, hanem egvedül a görögöket illeti: hagyassék meg az egyház maguknak a görögöknek birtokában, a románok s a román plébános vagy káplán befolyásának teljes kizárásával. (35. sz. a.) Az 1857-ben s azután kelt rendeletek és intézkedések, a melyekkel szemben az alperesek egyházuk görög nemzetiségi jellegéről soha le nem mondtak, részint ideiglenesek, részint pedig jogerőre nem emelkedtek és birói Ítéletre irányadók nem lehetnek. A mi az alapítványokat illeti, azok mind az egyház görög nemzetiségi jellegét megállapító E. a. 1796-ik kir. leirat után keletkeztek 1854-ig; azoknak egyikét sem kérték a felperesek keresetükben kihasittatni az egyház alapítványi vagyonából s elkülönzött alapítványi vagyonkép vagy vagyonrészkép maguknak megítéltetni; és azokra nézve a tulajdoni, illetőleg rendelkezési jog az alapító kifejezett szándékához képest a peres egyházat illeti, a kir. ítélő tábla felebbezett Ítélete indokainál fogva megfelelő; megjegyeztetvén még imitt az Fff. a. okiratra az, hogy herceg Prankován 26. sz. a. alapító levelének értelmezésére az ö álitólagos unokáját sem a törvény, sem maga az alapító fel nem jogosította. Mindezeknél fogva alperesek viszonkeresete értelmében a brassó-belvárosi szent-Háromságról nevezett egyház görög nemzetiségi jellegét elismerni és ebből folyólag a brassó-városi görögkeleti vallású és görög nemzetiségű lakosságnak mint egyházközségnek kizárólagos tulajdonjogát a mondott egyházra s az ahhoz