A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 40. szám - A makacssági ítélet jelenlegi perjogunk szempontjából

A JOG. 329 Azonban mi ezen vázolt álláspontra jelenlegi törvénykezési rendtartásunk szempontjából nem helyezkedhetünk. Nem azért, mivel ez homlokegyenest ellenkeznék annak intcntiójával, alap­elveivel s egész szellemével. Perjogunk nem a bírói hatalom érez­tetését és absolut érvényesítését, hanem a jogszolgáltatás igazság­szerű gyakorlását tűzte ki célul, melynek előbbi csak puszta esz­közül szolgál. Szembetűnő erőltetett interpretatió az, mely a 111. §-ának keretét kelleténél túl kiterjeszteni törekszik. Ezen törvényszakasz nem akként intézkedik, mintha alperes meg nem jelenése esetén feltétlenül elmarasztalandó lenne, hanem rendeli azt, hogy ilyen­kor a keresetben felhozott tények és állitások — mennyiben magának a felperesnek bizonyítékai által meg nem cáfoltainak — valóknak tartassa­nak s alperes felperesi kérelemhez képest ma­rasztaltassék el; mely intézkedésből aztán tisztán s minden kételyt eloszlatólag levonhatjuk a consequentiát, miszerint az esetre, ha a biró felperes szolgáltatta ténykörülmé­nyekegybevetésében, vagy a jogszabály alkal­mazásban téved úgy, hogy alperes elmarasztalása merő té­vedésen alapul: utóbbitól a fölebbviteli perorvoslat józan észszel meg nem tagadható. Hisz hogyan férne az össze az igazság érzü­letével s nem lenne-e felháboritó igazságtalanság őt producált két esetben kivételes jogi eszköz igénybe vételére utasítani, midőn ez — mint nyilvánvaló — nehézkes, költséges s késedelemmel járó lévén, sohasem képes öt kárpótolni azon helyrehozhatlan veszte­ségeért, melyet a rendes jogorvoslat elszalasztása egyszer a fejére zúdított. Ezen álláspontot követte már régebben perjogunk,2 vala­mint követi jeleuleg is a modern törvényhozások nagyrésze. 3 Eme nézet elfogadására késztet bennünket az 1881. évi LIX. t.-c. 32. §-ának első pontja is, melynek rendelkezése szerint fölebbezésnek az 1. bírósági Ítéletek ellenében kivétel nélkül van helye; természetes önként értetődik, hogy jelzett két eseten kívül ez el lesz utasítandó. A törvény helyes aualyzálásával alapját veszti szerintünk azon ingatag, meddő ellenvetés, melylyel az 1881. évi LIX. t.-c. 29. §-ára történik hivatkozás. Többen ugyanis utalván arra, hogy prrdtsunk ezen g-a nyomán a f e 1 s ő bíróság n e rn vehet tekintetbe oly ténybeli körülményeket és bizo­nyítékokat, melyek az első fórum előtt elő nem fordultak; csakhogy ezen törvényszakasz kapcsában levő ki­vétel sem ignorálandó, mely szerint kivétetik azon hatá­rozat, mely a fölebbvivő meghallgatása nélkül, ellenfelének egyoldalú kérelmére keletkezett; miből implicite következik, hogy a makacssági ítélet (mint a mely a kivételben kétségtelenül bennfoglaltatik) méltán megfeleb­bezhető. Nem szorítható a törvényszövegben hangsúlyozott »határo­zat« szó — mint némelyek vitatták — csupán a végzésre vagy dediglen az egyoldalú Ítélethozatal egyéb eseteire (pl. midőn alperes a tárgyalás napján ellenbizonyitékainak önvétke nélkül nincsen birtokában stb.), mivel ez esetben újabb jogfejlésünk egyik általánosan elismert alapelve mellőztetnék: ubi lex non distinguit, nequc nobis distingueri licet; de még különben sem nyerhet itt alkalmazást a megszorító magyarázat, mivel ez úgyis az észszerííség és célszerűség elvével világos összeütközésbe jut. Ez a véleményünk. Felelet egy nyilt kérdésre. í. K. J. tokaji kartárs urnák a »Jog« 37. számában közzétett »Nyílt kérdés«-ére a következőkben van szerencsém válaszolni : A bérkocsi-tulajdonos kocsisának cselekvényeiért vagy mulasz­tásaiért a vendégekkel szemben csak annyiban tartozik felelős­séggel, a mennyiben ezek az S (a tulajdonos) cselekvényei vagy mulasztásainak tekintendők, vagyis a mennyiben oly cse­lekmény- vagy mulasztásról van szó, mely a bérkocsi-tulajdo­nosnak a szállíttatni felfogadott vendéggel kötött szerződésből folyó kötelezettségei körébe esik, mely esetben tehát a kocsis ténykedései a bérkocsi tulajdonosának megbízottja ' Az M-l'.) • XXXVIII. t.-c. 8. §-a szerint a makacssági Ítélet ellen til­takozásnak" (in prohibitiónak) volt helye, mely ugy a Türvényényszéknek az Ítélet kiadásában, mint felperesnek annak végrehajtásában útjában állott. • A német újabb perjogban az u. n. »Einspruch«, a francia perjog­ban pedig az sOppositiós nevű perorvoslatnak van helye stb. ' ténykedéseiként jelentkeznek, melyekért a megbízó természetesen felelni tartozik. A kérdés tehát nézetem szerint azon fordul meg, tartozik-e különös kikötés hiányában is a bérkocsis vendégei podgyászát őrizni, avagy nem? Különbség teendő itt, nézetem szerint, rövid és hosszú | fuvar között; értvén rövid fuvar alatt oly fuvart, melynél közbenső | nyugállomások tartása nem szükséges, melynél tehát a vendég előreláthatólag pár óra alatt visszaérkezend, melynél tehát podgyász­nak szállítása az esetek átlagában kizártnak látszik; — hosszú fuvar alatt pedig oly fuvart értvén, melynél közbenső nyugállo­mások tartása szükségesnek mutatkozván, előreláthatólag nem par órát, hanem egy-két napot veend igénybe, mely fuvarnál tehát AZ esetek legtöbbjében a vendég kénytelen valami ruha-, élelem-, vagy biztonsági eszközt (fegyvert} magával vinni és e podgyaszt, hacsak a fel-és lerakodással folyton vesződni nem akar, a nyug­allomásokon a kocsin hagvni. Hy hosszú fuvaroknál — nézetem szerint — miután az ügylet természetében fekszik, hogy az utas nodgyászt is visz, a bérkocsis a kézi podgyász őrizeteért felelős. És miután ily fuvaroknál a bérkocsisnak előre kellett látnia, hogy podgvász örizete is váland szükségessé, ha ilyen fuvarnál választott megbizhatlan embert ^ — miután a culna in eligendo-ért felel — kocsisának mulasztásai az ő kárát fogják képezni. De ha rövid fuvarról van szó, nézetem szerint nem fog ártani a bérkocsi tulajdonosának, ha mint a »Nvilt kérdés« fel­teszi, egy a piacról egy napra felfogadott szegény napszámost alkalmaz kocsisnak és a podgyászból valami elvész, mert rövid fuvarnál a bérkocsi-tulajdonos nem tartozik podgyászról is gondos­kodni; ha tehát ily esetben bizza a vendég podgyászát a kocsisra, ez esetben a kocsis nem a gazda, hanem az utas meg­bízottjának tekintendő, ennek cselekménye, vagy mulasztásából eredő kár tehát csakis az ő (az utas) kárát képezheti. Ez az én nézetem. — 11a a kartársak közül valaki jobb megoldást gondol, a kérdés érdekességénél fogva szivesen veendem, ha közölni fogja. Dy Maycy marcalí-i ügyvéd. II. A »Jog« 37. számában K. J. ügyvéd ur által föltett kérdésre véleményem a következő : Minthogy magánjogunk e kérdéshez útbaigazítást nem ad, az osztrák polgári törvénykönyvet veszem irányadóul. Ezen tkv. 1,314. §-a szerint pedig, a ki valamely szolgálati személyt bizonyít­vány nélkül fogad fel, akkor az annak veszedelmes minősége által okozott kár megtérítésére köteles. De egyébként is az 1,316. §. szerint a fuvaros-gazda felelős azon kárért, melyet szolgálatbelijf valamely utasnak az átvett dolgokban okoz — Tehát a fuvaros-gazda jótállási kötelezettsége kétségtelen; — kérdés lehet csak az, hogy a kocsis mi alapon felelős. Ezen kérdésre a feleletet a letétre vonatkozó törvényes intézkedéseink adják meg. Melyek szerint szintén kétségtelen, hogy a mennyiben a kocsis a letett, vagyis a kocsin hátrahagyott dolog megőrzését magára vállalta, azért felelős. Ezekben azt hiszem a kérdésre elegendő feleletet adtam. R. />'. Nyilt kérdés. A. bizonyos hagyatékból több ingatlanságot kap, de azon világos kötelezettség mellett, hogy az átvett ingatlanságokból />. örököstársnak egy meghatározott összeget fizessen ki. Tehát A. ingatlanokban, B. pedig készpénzben volt örökrészét átveendő. A hagyatéki bíróság is ily értelemben adta át a hagyatékot, s egyúttal I megkereste az illetékes telekkönyvi hatóságot, miszerint az ingat­lanokra vonatkozó tulajdonjogot A. javára kebelezze be, de B. követelése tekintetében nem intézkedett, hogy a tulajdonjog bekeblezésével egyidejűleg a zálogjog is bekeblezéssel bizto­sittassék. A hagvaték átadó végzésnek a telekkönyvi hatósághoz beérke­zése után C. hitelező azonnal kéri A. ellen a zálogjogot saját követelése tekintetében biztosítani, mely az öröklött összes ingat­lanokra természetesen elrendeltetik. B. midőn ennek tudomására I jön, maga is siet megtenni mindent, hogy követelését biztosítsa, de csak C. követelése utáni ravgsorozatban kap biztosítást. Kétségtelen, hogy itt vastag jogsérelem származik, mert A. nem föltétlenül örökölte a szóban forgó ingatlanokat, hanem azon kikötéssel, hogy f?-nek fizessen; tehát C-nek az anyagi jogelvek

Next

/
Thumbnails
Contents