A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 40. szám - A telekkönyvezett nemesi birtok és az italmérési s korcsmáltatási jog

326 A JOG. Miként viseltessék bizalommal a közpolgár a bélyeg- és illetékügyekben eljáró hatóságokkal szemben, ha látja, hogy ama hatóságok határozatai ellentétben állanak a jogi elvekkel. A hatóságok iránti bizalom megrendülése pedig a törvény iránti köteles tisztelet lazulását is eredményezi s igy az állam magasabb erkölcsi érdekei is megkövetelik, hogy a jogi elvekbe ütköző és a jogrenddel ellenkező intézkedések, ha mindjárt törvényen alapulnak is, megváltoztassanak. Összhangot követelünk- tehát a bélyegtörvény alapelvei és az általános jogi elvek és a jogrend között, mely szent legyen akkor is. ha netalán az állam fiskális érdekei kárát is vallanak. A leletek körüli eljárás szabályozására kiterjeszkedni ezúttal nem célom s igy csupán röviden érintem azon kérdést : nem lenne-e célszerűbb a lelet folytán kibocsátandó fizetési meghagyás kiállítását az adóhivatalokra, az azok ellen alkalmazható I. fokú felebbezést a közigazgatási bizottságra bizni ? s ez által a pénzügyi administratió nehézkes és bonyodalmas gépezetének egyszerűsítését előmozdítani? Ki kell azonban terjeszkednem az 1873. évi IX. és 1881. évi XXVI. törvénycikkek némely intézkedéseire, melyeknek kivételes rendelkezései rendkívül sérelmesek, sőt az utóbbi még megbélyegző is az ügyvédi karra nézve. Az 1873. évi IX. t.-c a peres eljárás során elkövetett bélyedröviditéseknél a felemelt illeték elengedését semmi körülmény közt sem engedi meg. — Olyan ez a rendelkezés, mintha a törvény például azt mondaná ki. hogy a gyilkos mindig halállal büntetendő; nincs enyhitő vagy súlyosító körülmény, mentő körülményről pedig szó sem lehet. Nem adatott bélyeg, tehát beáll feltétlenül a büntetés. — Vétlen volt-e a mulasztás? jóhihiszemüleg járt-e cl a mulasztó fél? nem volt-e útjában elhárithatlan akadály? nem enged-e meg a törvény különféle értelmezést ? mindez figyelembe nem vétetik. Bélyeghiány fedeztetett föl, tehát nemcsak a hiány pótlandó, hanem minden körülmények kőzött alkalmazandó a büntetés is. Engedelmet kérek, de ezt barbarizmusnál egyébnek nevezni nem lehet; de sőt még a barbárok törvényeinél is kegyetlenebb, mert az enyhítő és súlyosbító körülményeket még azok is alkalmazzák. A mi pedig az 1887. évi XXVI. t.-c. azon szégyenparagrafusát illeti, mely a bélyeghiányokért az ügyvédek bezáratását rendeli el, ez szégyenfoltja marad mindig azon kornak, melyben hozatott. Ha alkalmazni kellett volna azon szakaszt csak egyszer, szégyenfolt lenne az a magyar ügyvédi karon, de mert alkalmazásba soha nem jött. bizonyíték arra nézve, hogy nem volt rá szükség, tehát azon kor törvényhozása nem bírt tudatával annak, mily törvényes intézkedésekre van az államnak szüksége. — Annyi bizonyos, hogy a jogi elvekkel igy ellenkező és az állami igazságszolgáltatás egyik tekinlélyes szervét ily mélyen sértő intézkedés feltétlenül hatályon kivüi helyezendő és a bélyeghiányokért kiszabandó büntetések megállapításánál törvényileg megállapítandó a minimum és a maximum és az eljárni hivatott bíróság diskrecionális hatalmára bízandó azok határai között a büntetés meghatározása, esetleg a büntetés alól való teljes felmentés. Ha a bélyeghiányok körül igazságosabb lesz az eljárás, azért a bélyegjövedelem csökkenésének nem kell okvetlenül beállani, sőt a bélyegkötelezettség arányosabb megállapítása által a jövedelem még fokozható is. Igy például igazságtalan az, hogy 50 forintot meghaladó minden pernél a bírósági beadványok bélyege mindig 50 kr. 50 forintnál ez sok, de 1,000 frtnál nagyobb értékű pereknél kevés. Ugyanígy vagyunk az ítéleti bélyeggel is: 51—200 frtig 2 frt 50 kr., 200—800 frtig 5 frt az Ítéleti illeték, azon túl 1 /u, vagyis a kisebb perekben majdnem "2', a°/o> ellenben a nagyobbakban csupán l°/n. Ha már progressiv rendszert fogadunk cl, ez legyen egyenes viszonyú, minél magasabb a substratum, nnnál magasabb az illeték kiszabási alap, holott ma minél kisebb a per tárgyának értéke, annál magasabb az illetéki százalék. Vannak azután ügyek, melyekben a határozatok illeték tárgyát nem képezik ; ilyenek például a regale csonkitási ügyek, ilyen a bírósági sorrendi végzés, mely bízvást megszázalékolható lenne épugy, mint a csődtömeg, stb. Ha tehát a leleteknél alkalmazott kérlerhetlen és igazságtalan szigor enyhittetnék s ennek folytán a jövedelem csökkenne, másrészt a csökkenés tetemesen pótoltatnék. Szükségesnek tartanok tehát, hogy a jelenlegi illetékskála revízió alá vétetvén, igazságosabban szabályoztatnék, hogy a kincstár 100 frtos pernél ne szedhessen 4—5°/0 bélyeget, ellenben 10U0 frtnál csupán ll/2 — l3/i°/o-otMindezekhez azonban elkerülhetetlenül szükséges lenne még a bélyeg- és illetékjcgyzék oly rendszeres összeállítása, mely tiszta átnézetet nyújtson. Ma például senkinek sem jutna eszébe a nyugtatók vagy nyugtatványok bélyegének meghatározása végett a »vétbizonyitványok«, a felzetek bélyegkötelezettségének megállapítása végett a *boidtékívek«Í stb. stb. rovatát megnézni. Valamint az alfabetikus összeállítás tiszta átnézetet nem nyújt, ép ugy nehezítik az átnézetet azon elnevezések, melyek a bélyegtörvény leforditása alkalmával nyelvünkbe becsempésztettek s mai napig meg is maradtak. A rendszeres összeállítás nézetem szerint akként lenne legcélszerűbb, ha 1. a peres eljárás körébe eső beadványok és okiratok soroltatnának elő azon sorrendben, mint a milyenben a perrendtartás fejezeteiben előfordulnak ; 2. a bírósági perenkivüli eljárás körébe eső beadványok és okiratok, még pedig: a) a telekkönyvi, l>) a hagyatéki és örökösödési, c) egyéb biróság elé tartozó ügyekben. 3. Arvaügyek és közigazgatási beadványok; 4. különféle okiratok és 5. jogilletékek betűrendben. Ha a bélyegtörvény intézkedései az általános jogi elvekkel' összhangba hozatnak, ha a leleteknél a perjogi elvek érvényesülnek, ha a bélyegskála igazságosan és aránylagosat! I módosittatik, s ha végül mindez rendszeres egészszé alakittatik ugy. hogy mindenki tisztán láthassa és világosan megérthesse : akkor azt hiszszük, a mostanig úgyszólván állandó rovatot képező lelet-mizériák fölötti panaszok meg fognak szűnni, a közönség nem fog zaklattatni és az államkincstár jövedelme mindezek dacára egy fillérrel sem lesz kevesebb, mint ma. Figyelmébe ajánljuk az illetékes köröknek a bélyegtörvény mielőbbi reformját és rendszeres összeállítását ! y

A teíekkönyvezett nemesi birtok és az italmérési s korcsmáltatási jog. Irta : ZELENKA KAROLY, kir. jávásbiró Losoncon. Hosszabb birói gyakorlatom alatt több izben alkalmam volt tapasztalni, hogy a telekkönyvi intézménynyel kapcsolatban álló s jelenleg már sok tekintetben csak történeti jelentőséggel biró ösiségböl, vagy ezzel rokontermészetű úrbéri viszonyokból eredő jogi kérdések elbírálása, az alsó és felsőbb fokú bíróságok Ítéleteinek rendelkező részében ha egybehangzó is, az indokolásban azonban különböző, sőt ellentétes jogi nézetek nyernek kifejezést. Az indokoláfban ezen ellentétesség feltűnően előtérbe lép a következő jogesetnél: Egy apa, nemesi birtokát két gyermekének ajándékozta, úgy azonban, hogy az italmérési és korcsmáltatási jogot, az ezen jog gyakorlására szolgáló épülettel biró s mintegy 7 hold térfogatú kültelket magának tartván fenn, ez újból nyitott telekjcgyzökönyvbe javára le is jegyeztetett. A megajándékozottak egyike, a tulajdonába jutott birtokot az osztrák földhitelintézetnél kieszközölt kölcsön jelzálogául lekötvén; a kölcsön tőke s járulékai erejéig a zálogjog ;i hitelező ! intézet javára be is kebeleztetett. Idő folytán a fizetési kötelezett-