A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 40. szám - A telekkönyvezett nemesi birtok és az italmérési s korcsmáltatási jog

327 ségeknek eleget nem tevő adós ellen a földhitelintézet, törvényerővel biro kiváltsága alapján, a közvetlen árverés elrendelését kieszközölte s az illetékes járásbíróság mint telekkönyvi hatóság által kitűzött határnapon, az ingatlan a kölesönkötés idejében megállapított becsérték mint kikiáltási ár mellett el is adatott s az árverési vevő javára a tulajdonjog bekebeleztutett. Az árverés foganatosítását 15 nappal megelőzőleg, az apa a visszatartott ingatlant s az italmérési jogot végrehajtást szenvedőre ruházván át, az ekkép telekkönyvileg is tulajdonába jutott ingatlanra a rimaszombati takarékpénztár javára a végrehajtási zálogjog bekebeleztetek s_ az érvényében fennállott végrehajtási eljárás szerint az italmérési jog összeiratván, megbccsültetett s utóbb, úgy a birtok, valamint az italmérési jogra az árverés ki is tűzetett. Az árverés elrendelése ellen, végrehajtást szenvedő birtokának megvevője az italmérési jogra vonatkozólag azon indokból, mert azt mint a nemesi birtok tartozékát árverésen megvette, tulajdoni igényt támasztott, mely perben az első bíróság igénylőt keresetével a következő indokoknál fogva elutasította: A tárgyalási jegyzőkönyvhöz C. alatt másolatban esatolt s valódiságára kifogás alá nem jött meghatalmazás szerint felperesként fellépő Baan Béla, Baan Dobay Franciska részéről a pusztanagy keresztúri 53. számú telek-jegyzőkönyvben foglalt s úgynevezett »rózsási« birtok megvételére s ebből folyó vagy ezzel összekötteti! sben álló cselekmények teljesítésére feljogosítva lévén : a meghatalmazottnak a vételből kifolyó jelen igényperbeni fellépését jogosnak elfogadni s kereshetőségét megállapítani kellett. Az ügy érdemére vonatkozólag azonban felperes keresetével elutasítandó volt, mert a puszta-nagy-keresztúri 53. számú telekjegyzőkönyvben felvett s Baan Dobay Franciska tulajdonába árverés útján jutott nemesi birtoktól, a nem természetszerűleg, vagy törvény intézkedésénél fogva tartozékot képező italmérési jog s ezen jog gyakorlására szolgáló épületek 7 holdnyi földterület kapcsában, a tárgyalási jegyzőkönyvhöz 4. ./• alatt csatolt s ugy az 53-ik, valamint a 75-ik számú telek-jegyzőkönyvben előforduló, bejegyzések alapját képező ajándékozási okmány szerint, ínég 1873. évi január hó 29-én, tehát az árverést vezető pénzintézetteli kölcsönügylet létrejötte és az 53. számú telek-jegyzőkönyvben foglalt ingatlanra vonatkozó jelzálog lekötés idejét megelőzőleg elkülönittetvén, a kölcsönnyújtás idejében az 53. számú telekjegyzökönyvi ingatlan megállapított s árverésen kikiáltási árul elfogadott becsösszegében értékileg elő nem forduló italmérési jog. a végrehajtást szenvedő pénzintézet követelésének sem jelzálogi biztositékát, sem pedig megelőző foglalás hiányában, árverés tárgyát rem képezte s igy, mint árverés alá nem bocsátott jog, igénylő tulajdonába nem is juthatot . A mi pedig a tárgyalási jegyzőkönyvhöz D. alatti másolatban csatolt kötelezvényben előforduló következő pontot: *sammt allém Zugehör dieses Besitzes« illeti, az csak a kötelező kelte idejében, vagyis 1875. évi augusztus hó l'J-én kölcsön vevők tulajdonában volt birtok azon tartozékára vonatkozhatik, mely a nemesi birtoktól az állag megsértése nélkül el nem különíthető s természeténél fogva telekkönyvi kitüntetés s ezzel jelzálog tárgyát képezhette. Hogy felperes által igényelt italmérési jog s gyakorlására szolgáló s a 75-ik számú telek-jegyzőkönyvben felvett épületek s kültelki birtok utóbb 1878. évi január hó 24-én kelt s a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt szerződés szerint végrehajtást szenvedő, e helyütt másodrendű alperes tulajdonába jutott, az kétségtelen ugyan, ezen birtokra és italmérési jogra azonban az osztrák földbitelintézet végrehajtást nem vezetvén, az után sem juthatott az igényelt jog árverés alá, stb. A kir. itélő tábla az első bíróság Ítéletét következő indokolással megváltoztatta : Foglaltató rimaszombati takarékpénztár a per során tagadásba nem vette, de a nagy- és kis-keresztúri 53-ik számú telek-jegyzőkönyvnek hivatalból csatolt másolatja is bizonyítja, hogy felperes, illetőleg az általa képviselt Baan Dobay Franciska, azon ingatlant, a mely után a végrehajtásilag lefoglalt regale-jog gyakoroltatott, a bécsi szab. osztrák földhitelintézet által vezetett végrehajtás folytán, az 1879. december hó 16-án megtartott birói árverésen megvette s ezen vétel következtében az ingatlan tulajdonjoga megbízója javára nyilvánkönyvileg is bekebeleztetett. Minthogy pedig a regalejog az árverés idejében fennállott törvényes gyakorlat szerint, ha csak az ellenkező ki nem köttetett, vétel alkalmával mint az ingatlannak tartozéka, ezzel együtt megvétettnek tekintetendő, a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt árverési feltételek pedig arról, hogy a kérdéses regalejog a fent jelzett árveréskor az e 1 a d á s t á r g y á t nem képezte volna, intézkedést nem tartalmaznak, kétségtelen: hogy felperes a kérdéses árverés alkalmával az ingatlannal együtt az ahoz tartozó regale-jogot is megvásárolta. Végrehajtató takarékpénztárnak azon érvelése, hogy a menynyiben a volt tulajdonos, Madarassy Maximilián az 1884. cv március hó 19-én felvett folytatólagos tárgyalási jegyzőkönyvhöz j csatolt ajándékozási okirat szerint, az eredetileg tulajdonát képezett I ezen regalejogot még 1873. évi január hó 19 én, tehát az osztrák földhitelintézet által ve/.etett árverést, illetőleg az ez által szerzett zálogot is megelőzőleg a gyermekei között tett osztály alkalmából az ingatlantól elkülönítette és igy ama regalejogot, az árverés alkalmával felperes képviselője meg nem vásárolta, elfogadható azért nem volt, mivel mig egyrészt a most idézett osztály-egyezség szerint Madarassy Maximilián a per tárgyát képező regálénak csupán használatát tartotta fenu magának a nélkül, hogy ama jog gyakorlata az ingatlantól elkülönittetett volna, addig másrészt az ingatlan tulajdona az 53-ik számú telekjegyzőkönyv tanúsága szerint épen végrehajtást szenvedőre ruháztatván által, a Madarassy Maximilián részére fentartott használati jog megszűntével a regale teljes tulajdona is a már nyilván könyvi tulajdonos Madarassy Anna Jakabfalvy Károlynéra kiáramlott és igy az utóbbi ellen a bécsi szab. osztrák földhitelintézet által vezetett végrehajtás alkalmával az árverés tárgyát ezen regalejog is képezvén, azt felperes az ingatlannal együtt megvásárolta. A kir. C u r i a alperes felebbezése folytán, miudkét'első bíróság ítéletét feloldotta, u'.asitván az eljáró bíróságot, hogy az ügy alapos elbírálása és jelesen az ital mérési ha szon vételi illetménynek, annak tudniillik megállapítása tekintetéből, kit, mennyi és minő birtok után illet in e g .J alperes Madarassy Annát a puszta-keresztúri 2-ik és 4-ik számú telekjegyzőkönyv felmutatására hivja fel, azután egy újra tartandó tárgyalás alkalmával az iratokhoz csatolja s a felek felelkezéseit, s. esetleg további bizonyítékait bevéve, hozzon az ügy érdemére nézve újabb határozatot. Az első bíróság a megjelölt telek-jegyzőkönyvek beszerzése után felperest keresetével ismét elutasította s a már fentebb közölt indokokat, a Curia feloldó határozatában kifejezett nézetre tekintettel, következő ponttal egészítette ki: «A mi végül a perben kelt két alsóbirósági Ítélet feloldásának indokául szolgáló azon ténybeli védelmet illeti, hogy az osztály alá jutott nemesi birtok után az italmérési jog a tulajdonostársak között az osztály hányadának megfelelő arányban oszlót meg, ezen vélelem jelen esetben helyt nem foghat, mert a nemesi birtok az által, hogy nagysága 7 holdnyi térmértékkel bíró területtel csökkentetett, h.inyiul részekre o s z t o 11 n a k nem tekinthető s az italmérési joggal összekötött nemesi birtokokból egyes részleteknek elkülönítése, az itahnérési jog aránylagos megosztását — a szerződő felek ez érdembeni intézkedésének hiányában — jogilag maga után nem vonja«. A kir. Ítélőtábla az első biróság ítéletét most már következő indokból helyben hagyta : , Felperes keresetét arra alapítja, hogy képviseltje Baan Dobay Franciska azon regalejogot, mely a rimaszombati takarékpénztár javára 1880. évi február hó 3-án foganatosított jelen végrehajtás alkalmával lefoglaltatott, az osztrák földhitelintézet, által, ugyancsak a most érdekelt Jakabfalvy Madarassy Anna ellen, még 1879. évi december hó 16-án vezetett végrehajtási árverésen megvette, a mennyiben a kérdéses regalejog nem miként a végrehajtási jelentésben s azt elintéző 278/880. számú végzésben tévesen jeleztetik, a puszta-keresztúri 75-ik, hanem az általa ezen árverésen vásárolt puszta-keresztúri 53-ik számú telek-jegyzőkönyvi ingatlannak képezi törvényes tartozékát. Tekintve azonbrin, hogy a kir. Curia által 1885. évi juuius hó ll-ikén 2,415. szám alatt hozott feloldó végzés következtében becsatolt puszta-keresztúri 4-ik számú telek-jegyzökönyvhen II. 1 sor és 34. összeirási szám alatt vezetett azon korcsmaház, a mely után a most kérdéses regalejog gyakoroltatott, az 1873. évi január hó 29-én kelt ajándékozási szerződés alapján, még 1873. év február hó 5-én a pus/.takeresztúri 75. számú telek-jegyzőkönyvbe átvezetve lett és igy ezen korcs ma házhoz tartozó regalejogra, az osztr. földhitelintézet az 1875. évi augusztus hó 19-én kelt adóslevélben alapuló kölcsöuének a puszta-keresztúri 4. és 53. számú telekjegyzökönyvi ingatlanra töriént biztosítása alkalmával zálogjogot nem szerezhetett s ebből folvólag a bank érdekében az 53. számú