A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 37. szám - Pénzbeli követelés mikénti érvényesitése a tulajdonjog előjegyzése esetén

148 A J OG. 275. §-a alapján felmentetik ; ellenben tizenharmadrendíí panaszlott F. István, a N. L. sérelmére elkövetett s a B. T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségében mondatik ki vétkesnek s ezért a B. T. K. 92. §-ának figyelembe vétele mellett, a B. T. K. 27. §-ában jelzett célra 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő s behajthatlanság esetében összesen öt napi fogházra átváltoztatandó harmine forint íő- és husz forint mellékbüntetésre ítéltetik. Ezen ítélet a szenici magyar társaskör elnökségével közöltetni rendeltetik. Indokok: Előrebocsátva azt, hogy az eredeti feljelentés tárgyát nem maga a kizáratási indítvány, mint olyan, mert ez a törvény által elismert, s a társaskörök természetéből folyó joga bármely társaságnak és egyletnek, de annak formája s az abban foglalt állítás, nemkülönben annak honnan való eredete képezi és megjegyezve másrészt, hogy a viszonvád tárgyalása a B. T. K. 274. $-a alapjáu rendeltetett el; maga a viszonvád emelése pedig magában foglalja a tudomást azon cselekményekről, mely annak tárgyát képezi, a panaszló és illetve viszonpanaszlott által emelt ily irányú kifogás ez okból volt mellőzendő, végre, hogy a társaskörök zárt társaságoknak tekintendők ugyan, céljokat és alakulásokat tekintve, de miután több tagból állanak, ott, hol a törvény több személy tudomása s jelenlétében nyilvánosságot lát: bírnak ők a nyilvánosság jellegével is : első- egész tizenegyedrendű panaszlottak a N. L. sérelmére elkövetett rágalmazás vádja alól felmentendők voltak, mert azon állításukat, hogy panaszló kutyakorbácscsal megveretett, onnan származtatják, hogy ezt egy kifogástalan tagtársuktól hallották, kinek szavában kételkedni okuk nincs, s kinek ezt, panaszló egyéniségét ismerve, joggal elhihették. Tekintve tehát a társadalmi formákat, azon általuk aláirt nyilatkozat, melyben N. L kutyakorbácscsal megveretettnek állíttatik, a társadalmi szokásoknak megfelelő okadatolással szemben rágalmazásnak nem tekinthető, ellenben megnevezett panaszlottak a becsületsértés vétségében váltak vétkesekké akkor, midőn panaszlót gyáva és megbélyegzettnek nevezték, mert e kifejezésekkel pauaszlót meggyalázták, s azokra azon célból, hogy N. L. e körből kizárassék, szükség nem volt. Tizenkettedrendü panaszlott, illetve viszonvádlott, a viszonvádkép ellene emelt rágalmazás vádja alól fel volt mentendő, mert a választmány kizárási határozata ellen beadott felebbezésben oly tényeket, melyek panaszlottakat a közmegvetésnek tennék ki, nem állit, s ezért a rágalmazás tényálladéka beigazoltnak nem tekinthető. Ellenben vétkes a becsületsértés vétségében, mert jelzett felebbezésében oly kifejezésekkel él panaszlottak ellen, melyek meggyalázólag is magyarázhatók, sőt az előzményeket tekintve, olyanokul is magyarázhatók; s mert a becsületsértés vétségéhez szándékosság nem is igényeltetik, elég annak tényálladékához az, ha tudatosan követtetik el, s általa a másik fél sértve érzi magát. A büntetés alól azonban mindkét felet a sértések kölcsönössége alapján kellett felmenteni. Ellenben volt vádlott F. István a rágalmazás vétségében kimondandó, mert N. L.-ról nemcsak V. Mátyás korcsmájában, de D. Károly, P. János és K. Ignác előtt is úgy nyilatkozott, hogy folyó hó 6-án este az utcán kutyakorbácscsal megverte ; szemben most azzal, hogy panaszló elveretését határozottan tagadja s panaszlott törvényszerüleg beigazolni nem tudja: e többek előtt állított ténynyel rágalmazást követett el, mert olyast állított panaszlóról, mely valódiság esetén azt a közmegvetésnek tette volna ki a társadalmi felfogás szerint; az úgy megállapított tárgyi és alanyi tényálladékkal szemben panaszlott a kimért enyhe büntetéssel volt sújtandó: mert bár az ok, mely őt a be nem igazolhatott hirek terjesztésére indította, sokkal csekélyebb volt, mint annak esetleges következményei, s bár panászlottnak akkor, ha N. L. ellene alaptalan feljelentéssel élt, elég törvényes módja lett volna méltó elégtételt nyerni: az, hogy vádlottak kijelentése szerint panaszló egy izben igen súlyos sértést megtorlatlanul eltűrt; hogy panaszló a viszonvád tárgyát képező felebbezésben panaszlottra is vonatkoztatta incriminált kifejezéseit, hogy vádlottra, mint köztisztviselőre, legkisebb mérvű szabadságvesztés-büntetés is felette súlyosnak jelentkezik: egyúttal a B. T. K. 92. §-a is alkalmazásba veendő. Ydgre megjegyeztetik, hogy a panaszos eset a B. T. K. 262. §-ába ütköző cselekmény tényálladékát nem állapítja meg azért, mert panaszló hivatalos működése szóba sem jött, s hogy a viszonvád tárgyát képező felebbezés nem tekinthető oly okiratnak, mely a B. T. K. 266. §-a értelmében a bűnvádi eljárás megindítását kizárná, mert egy társaskör hatóságnak nem tekinthető. Vé<re az Ítélet a szenici társaskör elnökségével is volt közlendő, mert habár ez panaszló által nem is kívántatott, felek érdekében ez -kívánatosnak jelentkezik. (1885. évi október hó 23-án 1,909. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a fentidézett elsőbirósági Ítéletet részben megváltoztatja, az előlnevezett tizenegy vádlottat, úgymint: B. Bélát, S. Jánost, dr. S. Lajost, B. Lászlót, D. Károlyt, P. Endrét, P. Jáuost, F. Istvánt, D. Frigyest, K. Ignácot és R. Alajost a B. T. K. 261. §-ába ütköző vétség miatt egyénenkint behajthatlanság esetén egy napi fogházra átváltoztatandó tiz forint pénzbüntetésre itéli, N. L. a becsületsértés, F. Istvánt pedig a rágalmazás vétsége alól felmenti, hanem ez utóbbit a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés miatt bűnösnek nyilvánítja s ezért behajthatlanság esetén három napi fogházra átváltoztatandó harminc forint péuzbüntetésre itéli, az Ítéletnek a szenici társaskörrel leendő közlésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, egyéb tartalmát pedig helybenhagyja. Indokok: A tizenegy elsőrendű vádlott ellen a kir. itélő tábla is megállapítottnak tekintette azt, hogy N. L.-nak a szenici társaskörből leendő kizáratása iránt tett indítványuknak ama tartalmával, hogy »egy tagtársuk által N. L. kutyakorbácscsal elveretett«, és hogy ugyanabban őt »gyáva és megbélyegzett embernek« jelezték, oly becsületsértést követtek el, a melynek büntetendő voltát sem a cél, sem a társaskör tagsági jogosultság meg nem szünteti, s nem lehetett ezt a cselekményt a büntetés alól még abban az esetben sem mentesnek tekinteni, ha a N. L. felebbezési beadványa becsületsértő tartalmú lett volna is, mert azzal a tizenegy elsőrendű vádlott által elkövetett becsületsértés nem nyomban viszonoztatott. De a N. L. felfolyamodása az érintett vádlottak, mint magánvádlók ellen, már csak azért sem tartalmaz becsületsértést, mert ők abban megnevezve, vagy közvetlen felismerhetővé téve nincsenek és az egész irat tartalma nem egyéb, mint a gúnyornak nem sikerülten használt alakja. Eszeknek következtében N. L. felmenteni, a tizenegy előlnevezett vádlottat pétiig becsületsértés miatt megbüntetni kellett. A F. István cselekményének minősítésénél pedig azért nem tartotta fenn a kir. itélő tábla a kir járásbíróság Ítéletében foglalt rendelkezést, mert ez a vádlott nem oly tényt állított, a minőt a magánvádló N. L. követett el, hanem olyant, a minőt N. L.-en ö követett el, s ez a külömbség a cselekmény minősítésére lényeges befolyással van, mert a B. T. K. 258. §-a oly tény állítását feltételezi, a mely a magánvádló cselekvésére vonatkozik, s ezért F. István vádlott a rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentendő, hanem állításának becsületsértő tartalma miatt a B. T. K. 261. §-ába ütköző vétség miatt elítélendő. Az elsőbirósági Ítéletnek egyéb része pedig a szenici magyar társaskörrel való közlésen kivül indokainál fogva helybenhagyandó volt; a közlés elrendelését azonban, minthogy azt különben is egyik fél sem kérte és a törvény az ilynemű ítéleteknek a magántársaskörrel hivatalból való közlését nem rendeli, hatályon kivül helyezni kellett. (1886. december 7-én 37,152. sz.) A m. kir. Curia: A felebbezések visszautasittatnak; mert azon esetek közül, melyek alapján az 1883. évi VI. t.-c. 7. S-a értelmében a másodfokú bírósági Ítélet ellen további felebbezésnek helye lenne, egyike sem forog fenn. (1887. március 30-án 2,097. sz.) ' Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Csődök: Nagy Gyula e., szatmárnémeti tszék, bej. szept 30, félsz, okt. 24, csb. Borús József, tmg. dr. Keresztszeghy Lajos. — Telts Mór e., szabadkai tszék, bej. okt. 4, félsz. okt. 14, csb. Baky Gedeon, tmg. dr. Dembitz Lajos. — Gogolyak Márton e , pécsi tszék, bej. okt. 12, félsz, okt. 22, csb. Filch Antal, tmg. dr. Nick Alajos. — RosenfeM Móritz e., soproni tszék, bej. szept. 30. félsz. okt. 27, csb. Thiering Béla, tmg. Haller József. Wolf Emmánuel e., kecskeméti tszék, bej. okt. 19, félsz. okt. 27, csb. Csilléry Kálmán, tmg. dr. Neumann Izidor. Pályázatok : A lengyeltóti jbságnál a 1 b i r ó i áll. szept. 15-ig. — A debreceni jbságnál aljegyzői áll. szept. 17-ig. —A szepsi-szt-györgyi jbságnál albirói áll. szept. 18-ig.— A sz.-somlyói jbságnál albirói áll. szept. 18-ig. — A brassói jbságnál albirói áll. szept. 18-ig. — A vészprémi tszéknél b i r ó i áll. szept. lS-ig. — A kovásznai jbságnál albirói áll. szept. 18-ig. — A budapesti kir. tszéknél aljegyzői áll. szept. 13-ig. — A budapesti kir. tszéknél b i r ó i áll. szept. 16-ig. — A lőcsei tszéknél albirói áll. szept. 21-ig. -- A kisjenöi jbságnál aljegyzői áll. szept. 21-ig. — A mura-szombati jbságnál aljegyzői áll. szept. 21-ig. — A szombathelyi tszéknél dijas joggyakornoki áll. okt. 5-ig. — A sárvári jbságnál II. oszt. segédtelekkönyvvezetői áll szept. 21-ig — A n.-kanizsai jbságnál aljegyzői áll. szept. 21-ig. — A bonyhádi jbságnál II. oszt. segédtekkönyvvezetői áll. szept. 22-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társasáe"-nál. (Hold-utca 7. szám.)