A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 37. szám - Pénzbeli követelés mikénti érvényesitése a tulajdonjog előjegyzése esetén

A J OG. 345., 348. és 349. §-ai értelmében annak idején és helyén nem bizonyítván, felperes mulasztásából előállott kárának megtérítését alperes cég jogosan igényelheti, tekintve pedig, hogy felperes nem tagadta, de egyébként a 8. sz. a. közokirattal igazolva van, miként a repce vételárában 2,295 frt 5 kr. folyt be, melyből a közraktár 10. sz. szerint 349 frt 12 krt számolt le, a 11. sz. a. szerint pedig az előleg 5y2%ában 48 frt 01 kr. számoltatott s igy alperes cég 12. sz. szerint 1,897 frt 82 krt vett át, mennyiben pedig a repcét felperes 22 frt 20 krért vette s a 200 frton felül ennek megfelelően még 2,276 frt 60 kr. volt általa fizetendő, de mert 10. és 11. szám szerint csak 1,897 frt 92 kr. folyt be, alperes cég fedezetlen követelése 378 frt 68 krt tészen, melynek fizetésére felperest a többször idézett keresk. törv. 352. §. értelmében kármegtérités címén kötelezni kellett. A budapesti kir. itéli) tábla: A kir. ítélő tábla a kir. j bíróság- ítéletét azon részében, melylyel felperest zsákkölcsönzési dij czimén felszámított kereseti követelésére nézve keresetével elutasította, helybenhagyja, egyebekben azonban megváltoztatja, alperest kötelezi felperes részére 200 frt tőkének és ezen összeg után 1884. évi szept. 20-tól folyó 6% kamatnak megfizetésére, ugy felperjs által neki át adott 300 drb zsáknak természetben visszaadására, a mennyiben pedig természetben meg nem volnának és vissza nem adatnának, minden hiányzó darab zsák helyett azoknak darabonként 50 krjával számított egyenértékének s mindezen költségeknek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett leendő teljesítésére, alperest pedig viszonkeresetével elutasítja. Inti ok ok: Az A. alatti szerződéssel és a per egyéb adataival bizonyítva van, hogy a hivatkozott szerződés szerint felperes által megvett és alperes által eladott 200 m.-m. repce 1884. évi aug. 15-ig átadandó és átveendő volt, továbbá, hogy az árura alperes 200 frt foglalót kapott és hogy a szállításra szükséges 400 darab zsákot felperestől átvette. A keresk. törv. 330. és 332. §-ai értelmében tehát az ügylet legkésőbb a fent kitett napon teljesítendő lévén, ezen napon felperes az árú átvétele végett az átadásra kitűzött helyen a kis-várdai vasúti állomáson megjelenni és az árút, a mennyiben kifogásai nem lettek volna, átvenni, alperes pedig az árút átadásra készentartaui volt köteles. Felperes beismervén, hogy az átvétel végett meg nem jelent, mulasztást követett ugyan el, ennek következménye azonban csak az lehetett, hogy alperes a keresk. törv. 351. §-ában biztosított jogokat, a törvényes feltételek megtartása mellett érvényesíthesse s amennyiben az árut raktárba helyezni vagy árverésen eladni kívánta, hogy ezt a teljesítés helyén eszközölhesse, de nem egyszersmind, hogy az árút a teljesítés helyétől különböző más helyre Budapestre szállítsa és azt raktározza s ezután felperest a szerződés utólagos teljesítésére felhívja. Minthogy pedig alperes saját beismerése szerint ily módon járt el s minthogy ezáltal a szerződés utólagos teljesítését vagyis az árúnak a teljesítés helyén átvételét önmaga tette lehetetlenné s ugy a fennebb hivatkozott törvényhely rendelkezésétől eltérőleg, mint a kt. 354. §-ának rendelkezésével ellenkezőleg járt el, az átvétel elmulasztása miatt felperestől kártérítést nem követelhet. Ennélfogva alperest viszonkeresetével, mint az átvétel elmulasztásából származott kártérítési kötelezettségre alapítottál annál is inkább elutasítani kellett, mert a teljesítés helyétől különböző helyen és a teljesítés ideje után több mint 4 hónap múlva eszközölt árverés, felperes rovására megtartottnak nem tekinthető. A kereseti 200 frtban és annak a kereset beadásától folyó 6°/0 kamatában alperes elmarasztalandó volt, mert mindkét fél beismeri, hogy az ügylet teljesítve nem lett, a nem teljesítés pedig, amenynyiben az utólagos teljesithetést a fentebbiek szerint alperes lehetetlenné tette, nem egyedül felperes hibája miatt következett be, e részben egyedül vétkesnek tehát felperes ki nem mondható; mert továbbá az által, hogy felperes az átvételre meg nem jelent s azáltal, hogy alperes az árúval a teljesítés helyéről elszállítás által rendelkezett, a szerződéstől mindkét fél elállottnak tartandó ; ilyen esetben pedig a kapott foglaló meg nem tartható. A 300 darab zsák visszaadására, esetleg annak nem kifogásolt keresetileg felszámított értékének megtérítésére azért volt alperes kötelezendő, mert a zsákok átvételét beismerte s csak a viszonkeresetileg felszámított követelése fejében vitatta megtarthatónak, ez azonban viszonkeresetének elutasítása folytán minden alapot nélkülöz. A keresetileg követelt zsák-kölcsön-díjra nézve az első bíróságnak felperest keresetével elutasító Ítélete azért lett helybenhagyva : mert felperes általa fizetett külcsöndijat követelvén, sem magát azon tényt, hogy a zsákokért kölcsöndíjat fizetett, sem a felszámított kölcsöndíj mennyiségét, alperes tagadásával szemben, nem bizonyította. A magyar kir. Curia: A másodbiróság ítéletének nem felebbezett azon része, melylyel felperes zsákkölcsönzési díj címén felszámított kereseti követelésével el utasíttatott, érintetlenül hagyatik, többiben a másodbiróság ítéletének megváltoztatása mellett, az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, azonban oly változtatással, hogy felperes a viszontkeresetileg alperes által követelt 378 frt 68 kr. összegből csak 228 frt 68 kr. tőke összeget, ezután 1884. évi aug. hó 15-től járó 6°/o kamatot köteleztetik 8 nap és végrehajtás terhe mellett alperesnek megfizetni. Indokok: A feleknek kölcsönös előadása s a keresethez A. alatt mellékelt szerződés szerint nyilvánvaló, hogy alperes 1884. évi aug. 15-ig tartozott felperesnek 200 m.-m. káposzta-repcét a kis-várdai vasúti állomáson m.-mázsáját 12 frt 20 krért számítva készpénzfizetés mellett, átadni és hogy felperes ezen adásvételi szerződés megkötése alkalmával alperesnek 200 frt foglalót adott, később pedig a szállításra szükséges3l)0 darab zsákot küldött. Alperes a 47- és 57- alatti felperes által nem kifogásolt szállító levelekkel igazolta, hogy a kérdéses árút már 1884. évi aug. hó 13-án a kis-várdai vasúti állomásra szállította s az átadásra készen tartotta, ezzel szemben felperes beismerte, hogy a szerződés teljesítésére meghatározott legkésőbbi napon I8á4. aug. 15-én az árú átvétele és a vételár kifizetése végett a teljesítés helyén sem személyeién meg nem jelent, sem az áru átvétele iránt nem intézkedett; kétségtelen tehát, hogy felperest a szerződés teljesítése körül mulasztás terheli ; ily mulasztás esetében pedig az eladónak a kt. 351. § a szerint jogában áll az árút a vevő veszélyére és költségén valamely közraktárba vagy magánszemélynél letenni, vagy a kt. 348. §. értelmében eladni s egyúttal a késedelemből eredett kár megtérítését követelni. Igaz ugyan, hogy az eladó a törvény által biztosított eme jogával rendszerint csak a szerződés teljesítés helyén, a fenforgó esetben Kis-Várdán s . nem más helyen élhet. Mindazonáltal, tekintve, hogy felperes ez irányban sem a 9-/. alatti óvás vétele alkalmával, sem ezen perben kifogással nem élt, tekintve továbbá, hogy felperes a Tj. alatt általa is valódinak elismert levele szerint utólagosan beleegyezett abba, hogy alperes a kérdéses két vaggon repcét Budapesten felperes illetőleg meghatalmazottjakép megnevezett M. M. és B. cég rendelkezésére bocsássa, ezen tényével szemben pedig felperes maga sem állította, hogy a budapesti közraktárban elhelyezve volt repce átvétele s a vételár kifizetése iránt rendelkezett, vagy hogy az árút tényleg átvenni megkisérlette s alperes az átadást megtagadta volna, következőleg alperes a kt. 351. és 357. §§. értelmében jogosítva volt az árut hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverés utján eladni, egyúttal felperes mulasztásából eretlett kárának megtérítését követelni. Ezek szerint felperes mint nyilván szerződésszegő az adott foglaló visszafizetését követelni jogosítva nem lévén, őt e részben és tekintettel alperesnek a kt. 409. §. által biztosított megtartási jogára, a repceszállitás céljából alperesnek tényleges birtokába került zsákok visszaadása, illetőleg azok értékének megtérítés • iránti keresetével elutasítani, ellenben a mennyiségileg nem kifogásolt alperesi viszonkeresetnek helyt adni kellett. Tekintettel azonban arra, hogy alperes felperesnek 300 darab zsákját saját beismerése szerint visszatartottas ezeknek darabonkint 50 krjával felszámított egyenértékét nem kifogásolta, felperes a viszonkeresetileg követelt összegből a zsákok 150 frt értékének beszámításával fenmaradt 228 frt 68 kr. tőkeösszegnek s ez után járó késedelmi kamatoknak megfizetésére volt kötelezendő. (1887. június 27-én 519/887. v. sz.) Bün-ügyekben. Társaskörből való kizáratásra tett indítványban foglalt becsületsértő állitások büntethetősége; mást meggyalázó c-elekmény elkövetésével való dicsekvés; a büntető Ítélet közlést; magántestülettel. (B. T. K. 258. és 231. §.) A szenici kir. járásbíróság: I. B. Béla, II. S. János, III. dr. S. Lajos, IV. B. László, V. D. Károly, VI. P. Endre, VI1. P. János, VIII. F. István, IX. P. Frigyes, X. K. Ignác, XI. R. Alajos és XII. viszonvádlott N. L. a rágalmazás vétségének vád ja alól felmentetnek, ellenben úgy első- egész tizenegyed-, mint tizenkettedrendü panaszlott is az egymás irányában elkövetett s a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében monda tna< ki vétkeseknek, a büntetés alól azonban mindkét fél a B. T. K-