A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 37. szám - Pénzbeli követelés mikénti érvényesitése a tulajdonjog előjegyzése esetén

146 A JOG. élvezhető és végre tekintve, hogy felperesnek ahoz, vájjon tovább eladásra vagy más szükségletre és házi czélokra vette-e az árut alperes, semmi köze, kellett alperest a megtekintés után vett árúnak átvétele mellett a vételárnak fizetésére kötelezni, stb. (1886. június 25. 2478. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Alperes ellenbeszédében határozottan állította, hogy midőn megbízottja a keresetben érintett paszulyt a felperestől megvette, megtekintette ugyan, de tüzetes megvizsgálás tárgyává nem tette, miután felperes azon alperesi állítás valóságát, hogy az árú a megtekintés alkalmával egy ládában volt elhelyezve és hogy az alperes megbízottja csak ugy tekintette meg, hogy a láda tartalmát ki nem ürítette, nem tagadta, a prts. 159. §-a alapján beismertnek tartandó; ehez képest pedig alperes az áru minősége ellen kifogását az átvétel alkalmával is megtehette, mint mikor legelső alkalommal szerezhetett magának határozott tudomást az áru minőségéről; ez alapon felperes részéről a rendelkezésre bocsátás elkésett voltára nézve felhozott ellenvetés figyelembe nem jöhet. Miután pedig a meghallgatott szakértők egyhangú véleménye szerint a kérdéses paszuly kereskedésre nem alkalmas és a szakértők többsége szerint magánszükségletre is csak kiválogatás után használható, vétel tárgyát képezett áru olyannak nem tekinthető, mely más kikötés hiányában a törvényes kellékeknek megfelelne és így alperes vevőnek a ker. törv. 348. §-a szerint jogában állott az ügylettől elállani, stb. (1886. dec. 2. 5257. "sz. a.) A in. kir. Curia : A kir. itélő tábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik; még azért: mert még ha elfogadtatnék is a szakértői véleménynek a felperes által tett azon magyarázata, hogy a »bab csak nehezen elárusitható«, még akkor is bizonyítva volna a szakértők véleménye által, hogy az áru a ker. törv. 321. §-ában meghatározott törvényes kellékekkel nem birt, stb. (1887. május 20-án 292. sz.) A férj hibája miatt ágytól és asztaltól elválasztott nö férjének csődtömegéből tartásdíjt követelhet. A pécsi kir. törvényszék. A keresetnek hely adatván, felperes női tartásdíja 1884. évi október hó 23-tól minden évre 300 frtban és az annak megfelelő tőke, 6°/o kamatlábot véve számításba, 5,000 frtban állapittatik meg; mely évi tartásdíj egyenlő részletekben, negyedévenkint előre lesz fizetendő és pedig a csőd tartama alatt a válaszmány, annak megszűnése után pedig a bíróság utalványa folytán. A mennyiben a megállapított évi tartás az annak alapjául tőkésített 5,000 frt kamataiból ki nem telik, ez felperes kárára és hátrányára szolgál, viszont az esetleg : magasabb kamatláb mellett elnyerendő magasabb évi járulék is felperesnek lesz kiadandó. Indokok: Felperesnő kereseti joga és ezzel tartási igénye megállapítandó volt, mert a keresetlevél mellett hiteles alakban felhozott és jogerejü szentszéki Ítélettel igazolta, miként ő jelenleg csőd alatt álló férjétől és pedig ennek bűnössége folytán ágytól és asztaltól elválasztatott, mely esetben a bűntelen nőt férje ellenében a tartás az elválasztás időpontjától megilleti. A tartásdíj évi mennyisége a felek polgári állása, a csődtömeg nagysága és a helyi viszonyok figyelembe vétele mellett volt 300 frtban megállapítandó. A kiszámításnál a 6% kamatláb vétetett alapul, mert a felperes is a keresetlevélben arra hivatkozott és mert a törvényes kamatláb is ez. (1885. április 21-éu 3,307. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék Ítéletét azon részében, mely által az elsőbiróság felperes tartásdíját évenkint 300 frtban, annak megfelelő tőkét 5,000 frtban állapította meg és a kamatot évnegyedenkint fizetendőnek mondotta ki, a perköltséget pedig kölcsönösen megszüntette, helybenhagyja; egyéb részében azonban megváltoztatja és azt állapítja meg, hogy felperes kielégítése a csődtörvény 62. és 67. §-a értelmében történik, a tartásdíj pedig felperes új házasságra lépése által megszűnik. Indokok: Alperesnek a bírói hatáskör ellen felhozott kifogását figyelembe venni nem lehetett, mert a csődbe bejelentett, a felszámolási tárgyaláson kifogásolt követelés, mint a milyen a kereseti követelés is volt, a csődtörvény 145. §-a értelmében kivétel nélkül a csődbíróság előtt érvényesítendő. Ennek előrebocsátása mellett az elsőbiróság ítéletét fentebb felsorolt részeiben helyben kellett hagyni az abban az irányban felhozott indokok alapján és azért, mert a nőnek azon joga, mely őt a tartás tekintetében férje ellenében megilleti, a férjnek csődbejutása esetében meg nem szűnik, s e tekintetben a csődnyitás által csak annyiban áll be változás, hogy a nőtartás tekintetében őt férje ellen megillető jogait a csődnyitás után a csődtömeg ellen érvényesítheti; és mert a tartásdíj évi mennyisége és ezen évi járadéknak megfelelő tőke összege felperes polgári állására és a csődvagyon mennyiségére tekintettel mérsékelten lett az elsőbiróság által megállapítva. Ellenben az elsőbiróság Ítéletét egyéb részében meg kellett változtatni, mert felperes követelését maga is mint második osztályba tartozót kérte megítélni, az osztályozás ellen felszólamláskor kifogás nem történt s igy felperes megítélt követelése a második osztályba tartozik. A második osztályba sorozott követelések azonban a csődtörvény 62. §-a értelmében csak aránylag elégitendők ki, ezek szerint felperesnek a csődtörvény 67. §-ához képest tőkésítve megállapított követelése is nem teljes összegében, hanem a csődtörvény 62. és 67. §-a értelmében lesz kielégítendő. De ki kellett azt is mondani, hogy felperes új házasságra lépése esetében a tartásdíj megszűnik, mert törvényeink szerint a törvényes tartásra jogosult nő új házasságra lépés esetén ezen igényét elveszti. (188 J. május 26-án 3,161. sz.) A ni. kir. Curia: A kir. itélő táblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1886. december 20-án 985. váltószám.) Az eladónak a kt. 331. §-a szerint jogában áll az árút a revö veszélyére és költségén valamely közraktárba vagy magánszemélynél letenni, vagy a kt. 347. §. értelmében eladni s egyúttal a késedelemből eredett kár megtérítését követelni. Az eladó a törvény által biztosított ema jogával azonban rendszerint csak a szerződés-teljesítés helyén s nem más helyen élhet. A kis-várdai kir. járásbir.').sá<*: Felperes keresetével elutasittatik s alperes cég visszkeresete megállapittatván, köteles felperes 378 frt 68 krt, ennek 1884. évi aug. hó 15-től járó ü% kamatát 8 nap különbeni végrehajtás terhe alatt kifizetni. Indokok: A kereset elbírálásánál egyedül mérvadó kötlevél kétségtelenül igazolja, hogy az eladott 200 m.-m. káposztarepce Kis-Várdán 1884. aug. 15-én átadandó s átveendő volt; tekintve már most, hogy az A) alatti szerint nyíregyházai tartózkodónak magát bemutató felpsres a 3 /. alatti sürgöny szerint a repce átvételére a szerződésnek megfelelően felhivatott; tekintve továbbá, hogy az A.) alatti szerződés értelmében a távirati felhívásnak szüksége az aug. 15-ét megelőző időben történendő átadásra nézve forog fenn és köttetett ki, kétségtelen, hogy felperes a kikötött véghatáridő, átvételi au.r. 15-én, Kis-Várdán megjelenni, az repcit a vételár hátralevő részének kifizetése mellett átvenni volt köteles, már pedig azt, hogy e végből megjelent volna, a keresk. törv. 315. §. értelmében nemcsak nem bizonyította, de még nem is állította, tekintettel továbbá arra, hogy alperes cég a 4. és 5. sz. a. okiratok szerint az eladott repcét az átadásra valóban a szerződési határidőben készen tartotta és hogy felperes mulasztása a keresk. törv. 357. §. értelmében a 6. sz. a. közokmányt képező óvási okmánynyal van igazolva, bebizonvitottnak tekintendő az, hogy alperes cég az A) alattiban vállalt kötelezettségét valóban teljesítette is, tekintve továbbá, h így felperes dacára, miként 4. és 5. sz. a. fuvarlevelek beküldése után is az árú átvételében késett, sőt egyáltalában a végből meg sem jelent, alperes cég a keresk. törv. 351. §. értelmében járt el, midőn a 6. sz. szerint előre bocsátott óvás után 8. szám szerint a repce árút felperes vevő veszélyére és költségén a budapesti közraktáraknál letette és erről felperest szabályszerűen értesítette ; végül a keresk. törv. 352. §. értelmében jogszerűen járt el, midőn a 8. sz. a. okirat szerint előzetesen értesített felperes rovására, az árút szabályszerűen és eleve meghirdetett árverésen 1884. dec. 20-án közjegyző közbenjöttével eladatta, következőleg felperes az első részben fizetett vételár visszatérítését és a különben általa kikölcsönzöttnek nem is állított zsákok kölcsöndiját, valamint a zsákokat vissza nem követelheti, ezen okoknál felperest keresetével elutasítani és mint alaptalan perlekedőt az okozott költségek viselésére kötelezni kellett. Ellenben alperes cég visszkeresetét megállapítani s e czimen felszámított követelésének fizetésére felperest kötelezni kellett; mert alperes visszkövetelése hasonlóan az A) alatti szerződésből folyik ; mert fent kifejtett indokokból be van bizonyítva, hogy felperes a vett repce átvételére kikötött időben meg nem jelent, mert a keresk. törv. 351- és 352. §-ai értelmében jogosan eljárt alperes cég ellenében, felperes azt, hogy az eladott repce a kikötött vagv törvényi kellékeknek meg nem felel, a keresk. törv.