A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 2. szám - A kir. itélő-tábla új elnökeinek székfoglalása

A JOG. 7 gel birnak, nem követelhetnek, ha azonban 10,000 kilogrammnál nagyobb hordképességü kocsik bocsáttatnak rendelkezésre, a dij a tényleg felrakandó súly után fizetendő. Ezen rendelkezésből kétségtelen, hogy a vasutaknál forgalomban levő teherszállító kocsik rendszerinti (normál) hordképessége 10,000 kilogramm és hogy más ennél nagyobb horderejű kocsinak igénybe vétele _a feladónak nagyobb fizetési kötelezettségét vonja maga után. — Igaz ugyan, hogy alperes által Pázna állomásra feladott árú nem volt 10,000 kilogrammnál nagyobb súlyú, ámde az árúnak térfogata volt nagyobb, mint a milyen 10,000 kilogramm hordképességü kocsiban elhelyezhető volna, minek folytán az eset hasonlóságánál fogva a díjszabási határozmányoknak a nagyobb fizetési kötelezettséget kimondó rendelkezése fenforgó esetre is alkalmazandó. Tekintve már most, hogy alperesnek azon védekezése, miszerint a C. a. határozmányok 12. lapján utolsó pont alatt foglalt intézkedés szerint a B. C. osztály, valamint az 1. és 2. külön díjszabás az általa feladott árúnál azért lett helyesen alkalmazva, mert árúküldeménye egy fuvarlevéllel adatott fel és 10,000 klgr. súlyt meg nem halad, azért nem érdemel figyelmet, mert azon további rendelkezésből, hogy a díj ugyanazon módon számítandó, ha az fuvar)evelenkint és kocsinkint 10,000 kilogramm súly után fizettetik, önkényt következik, hogy a felhívott rendelkezés csak 10,000 kilogramm horderejű, vagyis közönséges (normál) teherkocsikra vonatkozik ; tekintve, hogy alperesnek a 3. és 4. a. feladóvevényekre alapított azon érvelése, miszerint felperes már a kérdésben forgó árúhoz hasonló minőségű és még nagyobb súlyú árút is egy teherkocsiban szállított és csak egyszeres fuvardíjat követelt, sikeres védekezésül azért nem fogadható el, mert fenforgó esetben nem a súlynak többlete, hanem az árúnak a teherkocsinál nagyobb térfogata szolgál a többletkövetelés alapjául, tekintve, hogy a díjszabási határozmányok fentebb hivatkozott rendelkezése szerint felperes a feladónak 10,000 kilogrammnál nagyobb hordképességgel bíró kocsit rendelkezésre bocsátani nem tartozott, kétséget nem szenved, hogy azon körülmény, miszerint a peres felek között fuvarozás iránt létrejött szerződés a tervezett és felperes közegének tévedése folytán elfogadott azon módozat mellett, hogy az árú egy teherkocsira rakva szállíttassák, alperes árújának különös bevallás tárgyát nem képezett, felperes közege által pedig épen nem, vagy tévesen becsült térfogata miatt eszközölhető nem volt, csak az árú feladójának eshet terhére. Minthogy pedig a díjszabási határozmányok hivatkozott tartalmából kitetszőleg oly esetben, midőn egy közönséges (normál) teherkocsinál nagyobb használtatik, magasabb dlj fizetendő, a fentebb kifejtettek szerint azonban ezen módozat azon esetben is kell hogy alkalmaztassák, ha az árú térfogata miatt az egy 10,000 kilogramm hordképességü közönséges (normál) teherkocsiban el nem helyezhető ; minthogy alperes nem is állította, hogy közte és felperes között oly megállapodás jött volna létre, miszerint felperes a közönséges teherkocsinak fuvardíja ellenében 10,000 kilogrammnál nagyobb hordképességü vagy egynél több kocsit adni tartozik; minthogy a D. a. okmány vonatkozó tartalmával bizonyítva van, hogy alperes árúja két teherkocsiban lett szállítva, azt pedig, hogy az árú egy közönséges (normál) vagyis 10,000 klgr. hordképességü kocsiban az árú állagának sérelme nélkül elhelyezhető lett volna, alperes a per során határozottan nem is állította, bizonyítani pedig meg sem kísérletté; minthogy alperes elismerte, hogy az árú felrakásával felperest bizta meg, ennek állott jogában, de kötelezettségében is az árú fuvarozását az e célra szolgáló eszközök ilynemű összeállításával teljesíteni, hogy a felelősségére bízott árú állaga sérelmet ne szenvedjen (ker. törv. 398. §. és 424. §.) Alperes az általa feladott árú fuvarozásánál használt második teherkocsinak fuvardíját is megfizetni tartozik; ugyanazért őt kötelezni kellett annyival inkább, mert felperesnek a per során tett azon beismeréséből, hogy a 10,000 kilogramm hordképességü teherkocsinál néhány nagyobb kocsival is rendelkezik, alperes jogokat nem szármáztathat, mert eltekintve attól, hogy alperes nem vonta kétségbe felperes azon állítását, miszerint a kérdéses fuvarozás teljesítésekor ily nagyobb teherkocsi rendelkezésére nem állott, alperes a fent kifejtettek szerint nem követelheti vonatkozó különös megállapodás nélkül felperestől, hogy az alperes árújának továbbítása céljából a rendes (normál) kocsitól eltérő nagyobb kocsit használjon. (1886. márc. 15. 119. sz. a.) A in. kir. Curiii: A kir. ítélő tábla ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: Felperes keresetét az üzletszabályzat 55. §-ára alapítja, mely azt rendeli, hogy a díjszabásnak hibás alkalmazása, [ valamint a díjak kiszámításánál elkövetett hibák sem a vasútnak, j sem a fizetésre kötelezett félnek kárára ne váljanak. Ily eset ! azonban itt fenn nem forog. Mert a kérdéses gépek egy fuvarlevél mellett fogadtattak el felperes részéről olyformán, hogy azok egy i kocsiban lesznek elszállitandók, ehez képest a díjszabás helyesen alkalmaztatott és a díj helyesen szabatott ki; az állított tévedés j tehát felperes saját előadása szerint nem a viteldíj kiszabásában, I hanem abban rejlett, hogy a fuvarlevél kiállításakor az illető [ hivatalnok azt vélte, hogy a feladott gépek egy kocsiban elhelyezhetők lesznek, holott a felrakásnál kitűnt, hogy azok egy kocsiban el nem férnek, miért is két kocsit kellett alkalmazni. Ennélfogva az az eldöntő kérdés, hogy kötelezhető-e fel; peres a viteldíjt két kocsi után fizetni? A ker. törv. 391. §. és i az üzletszabályzat 49. §. szerint a fuvarlevél által oly szerződés jött létre, melynél fogva felperes magát kötelezte a gépeket a 1 B. a. díjszabás, illetve az E. a díjszabási határozmányok (12. oldal, utolsó bekezdés) szerint egy kocsirakományt egy kocsiban el• szállítani. Ezen szerződést felperes nem volt jogosítva egyoldalulag módosítani; illetve nincs jogosítva alperestől az abban kikötött fuvardíjnál magasabb díjt követelni, még ha a gépek csakugyan | egy kocsiba elhelyezhetők nem voltak is, mivel a tévedésnek ő maga lévén az oka, annak következményét, hogy t. i. két kocsit • kellett alkalmazni, maga tartozik viselni. A fentebb emiitett kérdésre ezeknél fogva nemmel kelletvén felelni, stb. (1886. okt. 15-én, 447. sz.) Bűn-ügyekben. Ha vádlottat az elsöbiróság büntethető cselekvény tényálladékának hiányából felmenti, a m isodbirósá? ellenben a fenforgó cselekvényt büntetendőnek tekinti: a harmadbiróság még oly esetben is hivatva van Ítélni, a midőn az 1883. évi VI. t.-c. a Curia bíráskodását kizárja : mert ngyanezen törvény 7. §-ban jelzett tör vény helytelen értelmezésének esete foroghat fenn. Ha a bíróilag lefoglalt ingóságot végrehajtást szenvedett felhasználja, azonban kész azt hasonértékü hasonló ingósággal helyettesíteni, a btk. 355. §-ába ütköző sikkasztás vétségének tényálladéka mégis fennforog. Az edelényi kir. járásbiróság1 (1886. évi április 12-én, 748. sz. a.): B. Lajos a btk. 359. és 356. §-ai alapján ellene emelt • sikkasztás vétségének vádja és következményei terhe alól felmentetik, stb. Mert bár igazolva van, hogy a P. Ignácné 10 frt és jár. ; követelése kielégítése végett f. évi január 20-án vádlottnál foganatosított végrehajtás alkalmával az 1. t. a. jelzett és 20 frtra becsült hízó sertés f. évi március hó közepén megkisérlett árverésre vádlott azon nyilatkozata folytán, hogy azt leölte, elő nem állit[ tátott; tekintve azonban, hogy ifj. S. Pál és Z. Mihály kihallgatott tanuk hit alatti vallomásával igazolva van, miszerint vádlott ezen - árverésre a lefoglalt sertésnek hasonértékű tárgyat előállítani hajlandó volt, azonban ezen más hasonértékü tárgy el nem fogadtatott, vádlottat a sikkasztás vétségében vétkesnek kimondani ! nem lehetett, mert az 1881. évi LX. t.-c. 105. §-a értelmében jogában állott végrehajtást szenvedettnek a lefoglalt tárgy helyett 1 más hasonértékü tárgyat állitani elő az árverésre, de a végrehajtási jegyzőkönyvből kitünőleg különben is hízó sertés képezvén a foglalás tárgyát, mely pedig a lesoványodás, vagy esetleges ! leölés esetén az elromlás veszélye nélkül bizonyos időn túl nem ; tartható, tekintetbe volt veendő vádlott felmentésénél az is, hogy a január 20-án lefoglalt hizó sertésre csak március közepén ki sértetett meg az árverés, mely okok miatt vádlottat a sikkasztás vétségének vádja és következményei terhe alól fel kellett menteni ; már a vádlevélben nincs említés téve arról, hogy végrehajtató ' kérelme folytán kéretett volna a városi elöljáróság által a fenyítő eljárás megindítása és mert a lefoglalt tárgy tényleg hiányzik és ' csak mivel vádlott hasonértékü tárgyat volt hajlandó az árverésre { előállítani, mentetett fel a sikkasztás vádja alól, nem tekinthető : végrehajtató alaptalan panaszkodónak, hogy az eljárási költségekben marasztalható lenne, mihez képest vádlott ezen kérelmét mellőzni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1886. évi május 11-én, ' 15,645. sz. a.): A kir. járásbíróság ítéletének megváltoztatásával vádlott a btk. 355. §-ába ütköző, 356. §. szerint minősülő és 359. §. szerint büntetendő sikkasztás vétségében vétkesnek mondatik ki és ezért a btk. 92. §. alkalmazása mellett 5 frt j pénzbüntetésre (esetleg egy napi fogházra) ítéltetik, stb.