A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 32. szám - A bírósági végrehajtók eljárási díjai

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 32. szamához. Budapest, 1887. augusztus /-én. Köztörvényi ügyekben. Ha a közbirtokosság többsége által kiküldött egyes tagokkal a közbirtokosság nevében kötött szerződés közigazgatási nton megsemmisíttetik, az ebből származó kárért nem a szerződést kötő közbirtokossági tagok, de maga a közbirtokosság felelős. A tordai kir. törvényszék (1880. okt. 14. 3,177. sz.) Nagy Mihály ügyvéd által képviselt F. József felperesnek Ferenczi Miklós ügyvéd által képviselt báró K. Ödön és társai alperesek elleni 8,196 frt 41 kr. és járulékai iránti perében következőleg itélt: Ha felperes becslő esküt tesz arra, hogy az általa haszonbérelt Kisbánya és Kisbánya havasai birtokossági korcsmajogának 1876. március 18-tól ! 878. december 31-ig, nem használhatásáért szenvedett kára legkevesebb 2,000 frtot teszen, alperesek 2,000 frt kárösszegnek egyetemleges megfizetésére köteleztetnek, stb. Indokok: Felperes keresetében előadja, hogy Kisbánya és Kisbánya havasa birtokossága, illetőleg ezek meghatalmazottjainak A. a. határozatok folytán megjelölt községekbeli korcsmajogokat az 1876. január 12-én foganatosított B. szerinti árverésen haszonbérelte a C. szerződés szerint; s az igy nyert korcsma, illetőleg italmérési jogot 1876. február 1-től 1876. évi március 16-ig gyakorolta is, azonban alperesek a szerződést felbontani s a bérleti viszonyt megszüntetni törekedtek, mint a D. a. okmány tanúsítja, a mi azonban nem sikerült a törvény rendes utján, igen közigazgatási uton, mert ugyanis ez által alperesek kérelmére 1876. márczius 16-án a korcsmáriás eltiltatott s ezen időtől a haszonbéri idő lejárta, azaz 1878. december 31-ig jogszerűen szerzett joga gyakorlatától eltiltatott, mely jogtalan alperesi cselekmény által elmaradt haszon címen a kereseti kárösszeg okoztatott. Alperesek ellenirataikban beismerik felperesi állításoknak a jogügvlet keletkezése és létrejöttére vonatkozó valódiságát; de tagadják velük szemben a kereseti jogosultságot, miután az árverési cselekmény és a korcsmáriás betiltása nem személyes cselekmények, hanem közhatósági intézkedés eredménye lévén, felelőséggel nem tartoznak s különben is tagadják, hogy felperes szerződésszerű azon kötelezettségeinek, mely szerint köteleztetett 1876. február 1-én egv haszonbéri részletet kifizetni és kellő biztosítást nyújtani, eleget tett volna. Fzek szerint tekintve, miszerint alperesek beismerik, hogy ők, illetve a Kisbánya és Kisbánya havasa birtokossága 1875. december 20. gyűlésekben a még osztatlan levő korcsmárlási jogaik közárverés utjáni bérbeadását nemcsak elhatározták, hanem annak folytán felperesnek 2,175 frt 75 kr. évi bérösszegét 1876. február 1-től 1878. deczember 3l-ig az 1876. január 19-én kelt szerződés szerint ki is adták, s hogy egy haszonbérleti jogügylet érvényesült; tekintve továbbá, hogy alperesek, mint birtokosság jogi cselekményeit a közigazgatási hatóság jóváhagyása nélkül intézhetik s hogy mint szerződő képes jogszemély jogokat és kötelezettségeket annak küzbenjötte nélkül is magára vállalhat s mint ilyennek azon cselekménye, mely szerint felperest az általa szerződés szerint kiadott korcsmajog használatában nem hogy megtartani igyekezett volna, sőt mint felperesi állítással szemben hallgatag beismeri, a haszonbéri jognak közigazgatási utoni betiltása saját kérelmeik folytán történvén, felperes joga használatátóli eltiltását, bár azt alperesek nem rossz szándékból ugyan, de mégis ők idézték elő, a ptk. 1296. §. szerinti jog-vélelemnek van helye és a leszállított kár megtérítésében feltételesen azért voltak elmarasztalandók, mivel a ptk. 1298. §. kívánalma szerint nem tanúsították, hogy a tisztség beavatkozása nem az alperesek felkérése folytán történvén, igy tehát saját cselekményüknek következménye, de különben is tekintve, miszerint a fenforgó eset szerződési kötelezettségből felmerült, a ptk. szabályai szerint elbírálandó jogi kérdés, mely mint ilyen közigazgatási intézkedés tárgyán! nem is szolgálhatott; tekintve végül, miszerint tanú D. Márton és az E. a. járásbirósági Ítélet által tanúsítva van, hogy felperes szerződési kötelezettségének eleget tett, t. i. 1876. február 1-én a haszonbért és a biztosítási okmányt alpereseknek kínálta, mely okokból felperes keresete felcsigázott ugyan, de jogosultsága igazoltnak volt veendő. Minthogy azonban felperes csak az 1876. február 1-töl 1876. március 16-ig terjedő időre igazolta tanukkal vesztett hasznát s igy 1876. március 16-tól 1878. december 31-ig terjedő időre is ép azon arányszerü károsodás valószínűsége kétséges, azonkívül a jogvélelem szerint sem tehető fel, hogy a 2,175 frt 75 kr. évi haszonbér mellett biztosítani és fedezni kelletett üzlet, 3 évi nem használása a keresetben felsorolt 8,196 frt 44 kr. kárt és haszonvesztést idézhetett volna elé akkor, a midőn ezen idő alatt az elvont üzlet körül semmi munkát nem tett, a biztosításért szolgáló összeget és fedezetet saját hasznára fordíthatta; ennélfogva a túlcsigázott kártérítési összeg leszállításával annak megítélése és a trts. 237. §. szerinti becslő eskü letételétől volt függővé teendő. Végül azon alperesi kifogás, hogy a korcsmajog haszonbérbe kiadása, meghívások és felhatalmazások nélkül történt, tekintetbe vehető nem volt, mert mennyiben illetők meghívás nélkül jártak el, az e miatt érvényesíthető kereset nem jelen, hanem külön per útjára tartozik, stb. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla (1885. január 22. 428. sz.) Az első bíróság ítélete megváltoztatásával felperes keresetével feltétlenül elutasittatik, stb. Mert felperes kárkövetelését a közte és alperesek között fennállott haszonbéri viszony megszüntetéséből származtatja; tekintve azonban, hogy a kérdésben forgó italárulási jog árverés utjáni haszonbérbe adását alperesek egy részének kérelmére ugyan, de a szolgabíró határozta el és eszközölte, a szolgabíró ezen tényei pedig nem az alperesek, hanem D. Márton és társai felebbezése folytán felsőbb hatóságilag megsemmisíttettek és annálfogva ugy az árverés, valamint az annak alapján létrejött E. a. szerződés hatályukat vesztették, felperes a hatóságilag eszközlött haszonbérbe adás felsőbb hatósági megsemmisítése folytán alperesek ellen kártérítési igényt annál kevésbbé támaszthat, mivel alperesek a beszerzett közigazgatási iratok tanúsítása szerint a szolgabiró által eszközölt haszonbérbe adást, a mennyiben az azt megsemmisítő alispáni határozatot megfelebbezték, megtartani igyekeztek, stb. A in. kir. Curia (1887. május 4. 6,781. sz.) A másodbiróság Ítélete helvbenhagyatik. Indokok: A perhez csatolt közigazgatási iratokból kiderül, hogy Kisbánya és Kisbánya-havasa birtokossága a korcsmajognak 3 évre leendő haszonbérbe adását elhatározván, ennek árverésen leendő foganatosításáért a közigazgatási hatóságot megkereste, mire az árverés elrendeltetett és 1876. évi január 12-én foganatosittatotr, ennek megtörténtével pedig az 1875. december 20-án tartott birtokossági gyűlésen felvett jegyzőkönyben hozott határozat értelmében a haszonbéri szerződés megkötésére meghívott birtokossági tagok felperessel a C. a. haszonbéri szerződést megkötötték és ez tényleg életbe lépett. Már ezen tényállásból is kitetszik, hogy jelen bérbeadási eljárásnál a szolgabiró csak mint megkeresett közeg járt el és miután az árverési feltételek írásbeli szerződés kötéséről rendelkeznek, a haszonbérlet nem az árverés ténye — mint az ajánlatok kipuhatolására szolgáló mód, — hanem csak az Írásbeli szerződés megkötésével tekinthető létrejöttnek és ebből folyólag alperesek azon védekezése, hogy felperes az árverést megtartó szolgabiróval kötötte meg a szerződést és az eljárásnak megsemmisítése folytán a szolgabiró volna felelős, alappal nem bir; de kiderül a jelzett tényállásból az is, hogy az egész eljárás és a szerződés megkötése is a fennevezett birtokosság nevében történt és felperes csak a birtokossággal mint testülettel állván jogviszonyban, esetleges követelését csak ez ellen, nem pedig vele személyes szerződéses viszonyban nem álló egyes birtokosok ellen érvényesítheti és e tekintetben nem tesz változást az sem, hogy a bérbeadást csak a birtokosság többsége határozta el és a kisebbség az ellen tiltakozott, mert felperes a szerződést nem a többséggel, hanem a