A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 2. szám - A kir. itélő-tábla új elnökeinek székfoglalása

A J OG. 13 a következő napon, vagyis december 3-áu tartott házkutatás alkalmával náluk megtaláltatott, azon nyolc napi határidő pedig, melynek lejárta alatt a B. T. K. 365. §-a értelmében azon talált dolgot a hatóságnak átadhatták volna, még le nem telt, ennélfogva vádlottakat a jogtalan elsajátitás vétségének vádja alól fel kellett menteni.« (V. ö. Eünt. Jog Tára VII. 3.10. lap.) A kir. itélő-tábla új elnökeinek székfoglalása. A budapesti kir. itélő-tábla újonnan kinevezett elnöke és alelnöke hivatalos állásukat a kir. táblának f. hó 3-án tartott teljes ülésen foglalták el, melynek lelkesült hangulata élénken visszatükrözte azon örömet, melyet e kinevezések a kir. tábla minden tagjánál keltettek. Az ülést, melyre a kir. itélő-tábla tanácselnökei és birái teljes számban megjelentek, Horváth Döme, mint legidősebb tanácselnök nyitotta meg s felhivására Ráth György és Tóth Elek tanácselnökök vezetése mellett nyolc tagu küldöttség kérte fel az új elnököt és alelnököt a teljes ülésen való megjelenésre. A küldöttség felkérése folytán megjelent és lelkes éljenzéssel fogadott új elnök és alelnök a kineveztetésükről szóló igazságügyminiszteri leirat felolvasása után a teljes ülés szine előtt a hivatalos esküt letették, mire Horváth Döme tanácselnök a kir. tábla nevében meleg hangon tartott és gyakori helyesléssel kisért beszéddel üdvözölte őket. »Mint kartársaim legidősebbje — úgymond — összes birótársaim nevében és cifra szavak nélkül, szivem egész melegével üdvözlöm Méltóságtokat. A jelenlevők arcán látható öröm és az ismételten felhangzott éljenzés kétségtelen jele annak, hogy Méltóságtok kineveztetése a kir. tábla minden tagjának óhajtásával a szó legszorosabb értelmében találkozott. És ez nem is lehet máskép. Méltóságtok úgyszólván itt a kir. tábla kebelében nevekedvén fel, teljes alkalmuk volt fényes tehetségeiket, kiváló' szorgalmukat, nemes jellemüket megismertetni. Csoda-e, hogy mi, kik az Önök fényes tulajdonait és működésüket annyira ismerjük, ezen kinevezés folytán nagy örömre ragadtattunk ? Hisz e kineveztetés oly egyéneket állított a kir. tábla élére, kiknek szellemi tehetségei és nagy erényei előtt mindig tisztelettel hajoltunk meg, kikről tudtuk, hogy csak a jót, igazat, helyeset akarják ! Hisz Méltóságtok kitüntetése által az igazságszolgáltatás ügyét mindig híven szolgált kir. tábla lett kitüntetve! A kir. tábla mindig oly szerencsés volt és most is oly szerencsés, hogy vezérférfiakul olyan egyéneket nyert, kiket az Isten csak jókedvében adhat egy testületnek; kik képességgel, ügyszeretettel, buzgósággal nemcsak birtak, de azt másoknál is érvényesíteni tudták. Adja Isten, hogy Méltóságtok nagy hivatásuk betöltésére kifogástalan erőben és egészségben, folytonos pihenni nem kívánó és nem is tudó munkakedvben hosszú éven — sőt szivemből kívánom, évtizedeiken keresztül — minél üdvösebben és egy egész nemzet elismerése által kisérve, működhessenek.« A lelkes éljenzés lecsillapultával az uj elnök: Vajkay Károly, a következő beszéddel foglalá el az elnöki széket : »Tisztelt teljes ülés ! Szeretve tisztelt pályatársaim ! () Felsége Urunk és Királyunk alkotmányos tanácsadói javaslata folytán parancsolt velem és én jobbágyi hódolattal hajoltam meg parancsa előtt. Köszönettel is tartozom azon fejedelmi kegyért, mely engem kitüntetett és köszönettel tartozom a fejedelem tanácsadóinak s különösen nagyérdemű igazságügyminiszterünknek azért, hogy a fejedelem figyelmét rám iránvozták. Mindamellett, nem tagadom, kételyek tartóztattak attól, hogy e helyre lépjek. Nehéz aggodalmakkal küzdöttem, midőn megfontoltam, hogy én álljak élére annak a testületnek, mely nagy jelentősége, területi köre és birái száma tekintetében alig találja párját. Mindenki természetesnek fogja találni, hogy e feladatra való vállalkozásnál kételyek szálltak meg. Itt e teremben évszázadok emléke környez bennünket. Nagynevű és nagvtudományú, nagy készültségű és fényes tehetségű férfiak voltak e hivatalban elődeim. S önként elémbe tolult a kérdés : méltó vagyok-e én arra, hogy Örményieknek, Majláthoknak, Grassalkovichoknak, Atzéloknak, Szerencsijeknek, Melczereknek — kiknek neve nemcsak a törvénykezés terén érvényesült, de a közélettel is összeforrt és a közélet terén is nyomot hagyott, hogy ezeknek én legyek az utódja? De, ha e nagynevű férfiakat mellőzöm is, lehetetlen, hogy rá ne gondoljak azon férfiakra, kik e helyet közvetlen előttem foglaltá'; el. Kételyek tartóztattak, midőn arra gondoltam, hogy a kir. tábla átalakítása után jövő első szervezőnek : F á b r y n a k. a lánglelkű és lángeszű, az elnöki tehetségben utolérhetetlen Szabó Miklósnak s nagy tudományú elődömnek : M i h a j 1 o v i c snak, hogy ezeknek utóda én legyek. Csüggednem kellett és erőim mérlegelésénél mindinkább növekedtek a kételyek, hogy képes leszek-e betölteni azon űrt, melyet e férfiak hagytak maguk után. Ha mindamellett letettem itt a hivatalos esküt, tettem azt jóakaróim bátorítása, biztatása folytán, kik azt hitték és velem is elhitették, hogy habár ez állásra fényesebb tehetségek, nagyobb készültségi erők és talán több önbizalommal birók is kínálkoztak: az adott viszonyok közt, a jelenlegi helyzetben én vagyok talán az, ki leginkább meg fogok felelhetni annak a várakozásnak, mely személyemhez fűződik. Jól tudom én, hogy kineveztetésemet nem fényesebb tehetI ségeimnek, nem nagyobb készültségemnek, nem kiválóbb hivatottj ságomnak, hanem annak köszönhetem, hogy negyedszázadon túl I tagja vagyok ezen testületnek és abban mindenféle fokozatban szolgáltam s igy azok, kik most a tábla birói karát képezik, az én I szemeim előtt növekedtek, erősbültek, fejlődtek. Az tehát a feltevés, hogy ez erőket én fogom a legcélszerűbben felhasználhatni, hogy én fogom megtalálni mindenki számára a neki való helyet. Ebben a pénzszegéuy országban erre is súlyt kellett helyezni. Mert az erők helyes felhasználása által el fogunk érhetni oly eredményt is, melyet eddig elérni nem sikerült. Azt hiszem, a személyek latolgatásánál latba vettetett k ö t e1 e s s é g é r z e t e m is. Es ez az egy tulajdonság az, melyre nézve elmondhatom, hogy ha mások felülmúlnak is tehetségben és készültségben, a kötelességérzetben magamat felülmúlni nem hagyom. (Éljenzés.) Erre hivatkozhatom és fogadom itt a teljes ülés szine előtt, hogy kötelességemet ezután is mindig híven fogom teljesíteni, akkor is, midőn egyéni tulajdonságaim és sajátságaimnál fogva talán nehezen fog esni a kötelesség teljesítése és fogadom itt ünnepélyesen, hogy a kötelesség teljesítésénél soha sem fog más érdek vezérelni, mint a közszolgálat és a közjólét érdeke és a törvény tisztelete (Lelkes éljenzés) és azon órában, melyben érezni fogom, hogy erőm nincs arányban kötelességérzetemmel, egy pillanatig sem fogok habozni annak elhatározásában, hogy helyemet hivatottabb és szerencsésebb erőknek engedjem át. Ennyi az, a mit e pillanatban Ígérhetek. Kevés volna, ha nem számithatnék arra, hogy a kir. tábla minden egyes tagja készséggel fogja követni zászlómat és hűséggel fog igyekezetemben támogatni. Számitok első sorban alelnök ur ő méltóságára, ezen érdemdús férfiura, ki hosszabb idő óta szolgált velem és kit az együttlét tartama alatt olyannak találtam, ki a kötelesség határán túl is mindig kész volt engem támogatni. Számitok rá, hogy a tanácselnöki és birói kar, kik közt sok jeles tehetséget és fényes készültséget van szerencsém tisztelhetni, nem fognak elhagyni s hogy a tábla többi közegei is azon munkakörben, mely számukra rendelve van, lankadatlanul fognak működni. Ily módon el fogjuk érhetni azt, hogy a kir. tábla becsületét és hírnevét még roszakarat se merje beszennyezni vakmerő kézzel. Ezen várakozásomban nem puszta feltevés vezérel. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hivatalos adatok alapján rámutathatok arra, hogy szavaimnak e testületben már akkor hatásuk volt, midőn az elnöki tekintélyre még nem támaszkodhattam. Fnnek igazolására számadatokat kell felhoznom, habár azok talán nem is egészen illenek egy elnöki székfoglaló keretébe. Méltóztatnak emlékezni, hogy a legközelebb lefolyt szünet végeztével országszerte hangoztattak nagy garral azon panaszok, hogy a kir. táblánál óriási mérvben felszaporodtak a hátralékok, hogy a tábla képtelen ezen hátralékkal megküzdeni s hogy ez megakasztja a törvénykezés menetét. Én, ki a szünet után a tábla ideiglenes vezetését a betegeskedése és agg kora által gátolt elnök helyett átvettem, elismertem e panaszok jogosultságát és rá mertem mutatni, hogy e bajon csak egy segíthet: a kir. tábla minden egyes tagjának odaadó tevékenysége. A figyelmeztetés jó helyre talált s erről adhatok ma számot. •