A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 2. szám - A kir. itélő-tábla új elnökeinek székfoglalása

14 A J OG. A kir. táblának a szünet utáni hátraléka volt: 24,922 darab. Azóta csak 4 hó mult el és az eredmény ma az, hogy a mult évet 17,188 darab hátralékkal zártuk le. Ha e szám most még nem is egészei pontos, mégis kétségtelen, hogy a hátralék a mult év végén több mint hétezer számmal apadt, pedig nem szabad felednünk, hogy 1886-ban 3,412 ügy gyei több érkezett be a kir. táblához, mint 1885-ben. E számok azt bizonyítják, hogy a hangoztatott ama panasz, hogy a kir. tábla mostani szerkezetében és helyzetében csak gátolja a magyar törvénykezés menetét, hogy e panasz lehetett célzatos, de alapos semmi esetre sem volt. (Lelkes éljenzés.1 De ha fényes eredményről szólhatunk, meg kell említenem, hogy az eredmény a kir. tábla minden egyes tagjának érdeme s részemre mi sem marad hátra, miut hogy az előleges buzdításnak ily nemű elfogadását hálásan megköszönjem a kir. tábla minden egyes tagjának. (Éljenzés.) De most, midőn a hátralékokból vont következtetéseket háttérbe szorítanunk sikerült, nem szabad felednünk, hogy munkásságunk nemcsak terjedelmére, de belső értékére nézve is kihívja az itészet szigorú bírálatát. Es c tekintetben arra kell törekednünk, hogy senki se mondhassa rólunk, hogy Ítéleteinkből hiányzik a belső érték, hogy határozataink laza, pongyola szerkezetűek, túlsietettek. Arra kérem a tanácselnök és biró urakat : legyenek szívesek figyelmüket az Ítéletek belső értékére és szerkezetére is fordítani; én a magam részéről meg fogok tenni mindent, a mi tőlem telik, hogy e tekintetben is javulás állhasson be. S e célból leghelyesebbnek vélem, ha a közszellemet, mely az egyesek működésében az összeség működését tekinti, ha ezt a közszelleraet magunk közt táplálni és öregbíteni fogjuk. Legyenek szívesek ezen igyekezetemben is buzgón támogatni. Végezetül ha körültekintek e teremben és rágondolok azon esküre, melyet pár pillanattal előbb a kir. tábla előtt letettem, lehetetlen meg nem emlékeznem arról, hogy a magyar birói kar mindig abban találta hivatását s mindig abban kereste büszkeségét, hogy törvényt és igazságot szolgáltasson. Kövessük e tekintetben is elődeink példáját és soha ne feledjük, hogy mi magyar földön, magyar viszonyok között magyar törvényt alkalmazunk, magyar bírák vagyunk s élő, szívvel biró magyar embereknek hozunk Ítéletet. (Lelkes éljenzés.) Legyenek szívesek, tisztelt pályatársaim, segíteni azon kérésem megvalósításában, hogy ez ezentúl is igy legyen. A jó Isten, ki engem életem hosszú folyamán mindig különös kcgygyel vezérelt, meg fogja engedni megérnem azt, hogy megvalósulhasson azon óhajtásom, hogy a magyar törvénykezés a magyar viszonyokkal mindig párhuzamosan fejlődjék. Ebben a reményben és abban, hogy Méltóságtok és Xagyságtok ezen igyekezetemben szintén támogatni fognak, foglalom el elnöki székemet.« A hosszas, zajos éljenzés lassaukénti lecsillapultával SárÍv á n v József alelnök emelt szót: »Midőn e díszes helyet Ó cs. és apóst. kir. Felsége legfelsőbb elhatározása folytán elfoglalom, ismerem — úgymond — és nem minden aggodalom nélkül mérlegelem azon nehézségeket, melyekkel innen túl nekem is meg kell küzdenem. A kir. tábla történelmi nagy múltjának traditiói, e néma falakon függő arcképeknek hírneves alakjai, jogszolgáltatásunknak ezen idő szerint fokozott és tagadhatlanul legnagyobbrészt teljesen jogosult igényei : mind arra intenek engem, hogy midőn e díszes helyet elfoglalom, számot vessek magammal és azon tényezőkkel, melyekkel rendelkezem. Én e számadást lelkiismeretesen megejtettem és még ha mérlegbe vetem is 38 évet meghaladó közpályám tapasztalatait, tanulmányait, mérlegbe velem a munkaszeretetet, buzgóságot és erélyt, szóval minden tőlem telhető legjobb szándékú tevékenységet : akkor is túlsúlyban látom azon fogyatkozásaimat, melyek koromnál fogva a természet kérlelhetlen törvénye szerint a mérlegben^ hátrányomra esnek. És mégis Istenbe vetett bizalommal és erős elhatározással lépek e helyre, mert meggyőződésem, hogy azon kötelességérzet és munkaszeretet, mely pályámon eddig nem hagyott el, nem fognak elhagyni ezután sem, sőt fokozni fogja azokat a hálaérzet, melyjyel az isteni gondviselés és Uram Királyom kegyelme iránt tartozom azért, hogy megengedtetett nekem szeréuy birói pályámat épen ezen nagytekintetü felső bíróság körében fejeznem be, melynek körében a 60 as évek végén birói működésem legnehezebb, legkritikusabb részét éltem át, melyhez a régi időktől fogva számos bírótársam barátságának és jóakaratának felejthetlen emlékei kötnek s melynek kebelében eddig is a kollegiális rokonszenvnek annyi jeleit tapasztalni szerencsém volt. De van rám nézve még egy kedvező körülmény és ez azon megnyugtató tudat, hogy szeretve tisztelt elnököm, ki az én bírói működésemet hosszú évek során át jóakaratú figyelemmel kisérte, nem fogja megvonni tőlem ezen állásban sem gazdag tapasztalatait, bölcs tanácsait és jóakaratát. Végre erőt, bizalmat és bátorságot meritek ^ mélyen tisztelt elnök- és birótársaimnak nemes lelkű jóindulatából, melyet annyiszor tapasztalni szerencséin volt és melyet a jövőben megtartani, még inkább kiérdemelni életem legfőbb vágyainak, legbuzgóbb törekvéseinek egyike lesz. (Zajos helyeslés.) Igaz, nem sokan vannak itt már azon tisztelt birótársaim közül, kikkel a 60-as években együtt működhettem, de talán mindnyájan tanúságot tehetnek arról, hogy a mint engem isinertek birói működésemben, egész odaadással éltem hivatásomnak, hogy sem a munka terhe, sem a felelősség súlya alól soha ki nem tértem és mindig egyenes szivű, hű pályatárs maradtam. Az akarok maradni jövőre is. Kölcsönös bizalom, becsülés és méltányosság lesz jelszavam. Vezényszavam pedig az lesz : »Utánam !« (Lelkes éljenzés.) Iparkodni fogok önmagam iránt a legszigorúbb lenni és közös működésünk ezen nagy munkájában az engemet illető részt én teljesen elvállalom és híven betölteni akarom. Ez az egyik, a mit mint fogadást kinyilatkoztatni erkölcsi kötelességemnek ismertem. A másik az : hogy a testületi szellemet, az összetartozóság érzetét lelkem egész erejével fejleszteni akarom. A harmadik : hogy közös működésünk sikerének érdemeiben nem kivánok más osztályrészt, mint a jól végzett kötelesség boldogító öntudatát és azon önérzetet, hogy szerény pályáin alkonyán ezen díszes testület élén volt szerencsém működhetni nemes pályatársak közt, hazám, nemzetem és királyom megelégedésére. És ezzel új állásomat elfoglalva, ajánlom magamat mélyen tisztelt elnök- és birótársaimnak uagybecsű jóakaratába és támogatásába. Ezután folyó ügyek következtek, melyek' elintézése után a teljes ülés a kir. tábla új vezetőinek éltetése közben véget ért. Sérelmek. * Egyöntetűség az igazságszolgáltatásban. Tekintetes szerkesztőség! Becses lapjának a »Jog«-nak m. é. 25-ik számában közöltem a végrehajtási törvény 119. §-ára vonatkozó 2 első és 2 másodbirósági határozatot, melynek mindegyikében a kézbesitett sorrendi végzés ellen benyújtott felfolyamodási határidőre nézve ellenkező nézetek nyertek alkalmazást. Az Ügyvédek lapja f. é. 26-ik számában »Aliquis« ur ezen cikket, illetve a közölt esetet megtámadta azon kijelentéssel, hogy megbocsátja nekem, hogy nem ismerem az Ügyvédek lapjában megjelent curiai határozatot, mely a kir. táblai végzéstől eltérő álláspontot foglal el, ajánlja azt elolvasásra és közli a következő határozatot: A m. kir. Curia »Tekintve, hogy a felfolyamodásnak a kihirdetéskor való bejelentése a kielégítési sorrendet megállapító végzésnek a tárgyalás megtartása után nyomban való kihirdetését feltételezi, jelen esetben pedig végzés nem hirdettetett, hanem kézbesittetett és igy az 1881 : LX. t.-c. 119. §-ában megszabott kivételes intézkedéstől a bíróság maga eltérvén, a felfolyamodásra nézve a törvény általános intézkedései léptek életbe, a másodbiróság végzése megváltoztattatik és a különben törvényes határidőben 15,314., illetve 15,493/85. számú felfolyamodások elfogadtatnak s a másodbiróság utasittatik, hogy azokat érdemileg intézze el. 1 fc86. április 6-án, 1,398. sz.« A »Jog« ez idei 32. számában ezen cikkre annyit válaszoltam, hogy igen sajnos, hogy a kir. táblán ugyanazon törvényszakasz alkalmazásánál ily eltérő nézetek nyilvánulnak és kifejeztem azon nézetet is, hogy könnyen meglehet, hogy a sérelmes II. bírósági végzés ellen benyújtandó felfolyamodás a Curia által elvettetik — Es ez ténylegmegtörtént, mert dacára az Aliquis ur által közölt 1,398/883. sz. a. kelt határozatnak, a m. kir. Curia 1886. szept. hó 22-én, 4,562. sz. a. kelt végzésével, * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem tesszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.